ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-31 / 5. szám

melyben kifejti, hogyan lett ő saját magának a nagyapja ; végül Stróbl Gy. VIII. o. t. ragadta bámulatra a hallgatóságot szavalatával. Azt irni is felesleges, hogy minden egyes pontot tapsvihar követett. A gyűlésnek fénypontja Vojnits Döme igazgató buzditó beszéde volt a gyűlés végén, melyben az ifjúságot kitartó buzgalomra intette, eléje állitva követendő például az esztergomi főgymnáziumban végzett jeles férfiakat. A gyűlést Nagyfalusi L. elnök szép rögtönzött beszéddel zárta be, s a gyűlés az igazgató, a tanári kar, s a vendégkoszorú éljenzésével ért véget. A szépen sikerült ünnepély Bárdos Rémig magyar-irodalmi tanár érdeme, ki nem kiméit semmi fáradságot, hogy az ifjúság eddigi jó hírnevéhez méltó ünnepélyt rendezhessen. * A csontos kaszás. Beszegődik valahová, akkor aztán semmiféle könyörgéssel, semminemű sirassál kielégíteni nem hagyja magát: élet kell neki, verőfényes ragyogás. Magurányi József ügyvédhez kopogtatott be a mult héten ez a rettenetes, engesztelhetetlen munkás s két ártatlan angyal szívverését akasztotta meg a föltámadásig. A két kicsi gyermek, Kornél s Erzsike holttetemét általános részvét mellett a temető halottas házából 25-én helyezték örök nyugalomra. Enyhítse az általános részvét a közbecsülésben álló szülők fájdalmát. * Eljegyzés. Szentimrei Lajos kir. betétszerk. albiró február 2-án tartja eljegyzését — s nem mint egy helyi lap irja : esküvőjét — Helly Irma űrhölgygyel Zsámbékon. * Kitüntetés. Sághy Józsefet, a helybeli Buzárovits Gusztáv-féle könyvkötészetnek vezetőjét szép kitüntetés érte. Sághy József ugyanis munkájával résztvett az ezredéves kiállítás alkalmával rendezett iparos segédek időszaki kiállításában. Munkájáért a napokban díszoklevelet, azonkívül Gelléri Mór: »Ötven év a magyar ipar történetéből « c. munkáját és egy 10 koronás aranyat kapott. A díszoklevélben ki van emelve jeles munkája. A kiállított munkák a következők: Némethy Lajos : Series Parochiarum, egész bordó b3r diszkötés ; gróf Széchényi: A lelkészi congrua ügye, fehér félbőr amatőr diszkötés és a helybeli takarékpénztárnak egy folyószámla naplója fél bordó bagaria bőrkötés. E kitüntetésnek mi is örülünk, mert az helybeli iparunkat s legelőkelőbb könyvkötészetünket s annak vezetőjét érte. — Tudomásunk szerint az iparos-segédek között Sághy az ezredéves kiállítás egyedüli kitüntetettje Esztergomból. * Esküvő. Január 21-én vezette oltárhoz Lehoczky Márton kis-kéri (Hont m.) tanitó Cziky Saroltát, Cziky Vilmos nagy-szombati főgym. tanár kedves húgát Nagy-Kálnán. * A jbiróság épülete. A város 10000 frtért felajánlotta a jbiróságnak a »Sas-kaszárnya« telkét s ezen ajánlat elfogadása fölött az igazságügyminisztérium fog dönteni, a hova ez az ajánlat már felterjesztve lett. A jóváhagyás beérkeztéig ez ügyről beszélni, a város tanácsát hibáztatni fölösleges dolog. * Ipartestületi közgyűlés. Az esztergomi ipartestület ma délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart a városháza nagytermében. A rendkívüli közgyűlésnek egy, de igen fontos tárgya : az ipartestületi nyugdij-intézet létesítése lesz. * Gyanús egyén. A csendőrök csütörtökön egy eléggé himlőhelyes bányamunkást fogtak el, s szállítottak be a központi főszolgabirősághoz. Kilétét nem lehetett ez ideig megállapítani, mert három nevet is használ. Csütörtökön délelőtt az a hír terjedt el, hogy az annyira keresett Misut fogták el a csendőrök, de ez a hír eddig nem bizonyult valónak, mert az elfogott még az avval való összeköttetést is határozottan tagadja. A vizsgálat folyik, a csendőrök nyomoznak mindenfelé, benn a városban a rendőrséget is igénybe veszik. Pénteken pld. a hosszúsor minden házába betekintettek, de semmi gyanús körülményt nem észleltek. Farsang. A katholikus kör hálja. »Ilyen fényes bálja még nem volt a körnek !« mondotta mindenki sugárzó arccal, aki csak ott volt. Es ezt mi csak megerősíthetjük. A »Katholikus Kör« táncestélye, mióta a kör létezik, mindig első volt az elegancia és a társaság tekintetében, a résztvevők számát illetőleg nem mindig volt kielégítő. Ezért ruházta föl a rendezőség mulatságait nem bál, hanem estély, mintegy jour jellegével. A szerdai nagyszabású siker azonban bebizonyította, hogy bármely előkelő táncvigalom publikumának beillenék az a sok szép leány és asszony, kik ott együtt voltak. Lüktető élet, pezsgő jókedv, fesztelen jelleg, graciózus párok, hivatása magaslatán álló rendezőség, ez a bál krónikája. A zene édesen nyilait a szivekbe, s azokon a forró leányarcokon ott égett a vidámság rózsapirja. Sürgött-forgott is a sok katona- s frakk-uniformis. Akárhányszor megtörténik, hogy a leggyakorlottabb bálozó leány is bizonyos előítélettel indul a bálba: jaj, hátha ülve hagynak HA bál előtti napon minden fiatal-embert pajkos mosolygás fogad s a tekintet, a fő-biccentés szinte azt mondja: holnap elvárom. No, ha volt ilyen aggodalom, az elnémult, mikor a leánysereg a férfi-gárdát megpillantotta. Minden belépő mama és leány fürkésző pillantást vetett szét a teremben, mint hadvezérekhez illik, kipuhatolandók az ellenséges tábor erejét. És látták bizony, hogy nem csekély fortély és kitartás kell annak lefegyverzésére. Nem foghatták rá a férfiakra, hogy hátrálő had, mert amint a katona-zenekar rázendítette s a kör agilis háznagya, mint főrendező, kiadta a »csatára« a jelszót, maga a kör harcias elnöke kezdte meg a szövetséges hadvezérének bájos nejével a táncot, hogy példája vonzzon, jó kedve gyújtson. Törtetett is előre a sereg s az örvendetesen meglepett leánysereg ellenállás nélkül adta át fegyverét, a fechert s láncolta magát táncosa karjaiba. Mondják, hogy a női ajkakról sok titok illant el, amit még a mult farsang óta gyűjtöttek össze, a táncosok ábrándokat szőttek, ott felejtették szivüket s tűnődtek az »élet vihará«-ról, melyet azonban a szép számmal jelenlevő tisztelendő urak jövendő áldása bizonyára aranyos boldogsággá fog átvarázsolni. Mi legalább hisszük, hogy az esztergomi bálokon megvan még az az ! ideális hagyomány, hogy a leányok a bálokon bódítanak maguknak vőlegényt. Hiszen nálunk még az özvegy urak is, amint látjuk, délcegen szigorítanak s gglegény-korba átsuhanok, dacára, hogy gömbölydedséget eresztettek, túltesznek a tánc fortélyában akárhány »sose halunk meg«vitézen. Többek közt egy, az agglegény-kortól I nem messze álló, különben közkedveltségü s pompásan táncoló úr oly szaporán, oly attitűddel vitte a táncba a leány-kisasszonyokat, hogy az illetékes s valóságos belső titkos módon beavatott körök eljegyzési híreket kezdtek forgalomba hozni, irigyei meg örülnek, hogy a szabad lábon élő ős-legény végre az arany-ifjúság köréből a papák kategóriájába fog berukkolni. Az első négyest 60 pár táncolta s ebbe már a mamák is tekintélyes számmal bevonultak. Az öltözetekben az izlés s elegáns egyszerűség volt keresett. Hogy milyen kedély uralkodott az estén, az a reggeli 5 óráig táncoló párok előtt felejthetetlen lesz. Általános volt az elismerés a rendezőség ügybuzgalma iránt, a helyőrség tisztikara pedig valóságos virtuozitással emelte a táncosok tekintélyes gárdáját. A jelenvolt hölgyek közül, amennyire megfigyelni tudtuk, következők neveit sikerüH följegyeznünk : Asszonyok: Özv. Acsay Istvánné, Bleszl Ferencné, Brunner Ferencné, Brutsy Gyuláné. Büttner Bőbertné, Csupor Istvánné, özv. Gsukászné. Frey Ferencné, özv. Fischer-Colbriné (Zseliz), Fekete Árpádné, Halmai Jánosné, Hartman őrnagyné, Horváth Kálmánné, özv. Legény Ivánné, Magos Sándorné, Marosi Józsefné, Mattyasovszky Kálmánné, Mattyasovszky Lajosné, Munkácsi Károlyné, Niedermann Józsefné, özv. Niedermann Károlyné, Pach Antalné, Perényi Árpádné, Perényi Béláné, özv. Perényi Henrikné, Perényi Kálmánné, Pfalcz Józsefné, Philipp Konrádné, Reviczky Gáborné, Sághy Józsefné, Schönbeck Mihályné, Schmidt Brúnón é, Szalkay Józsefné, Szecskay Kornélné, Szlávy Istvánné, özv. Tilmann Károlyné, Usztanek Antalné, Vojnovits Emiiné, özv. Zubcsek Mihályné stb. Leányok: Frey Berti, Fischer-Colbrie Szerafin (Zseliz), Halmai Emma, Hartman N., Hoffmann Böske, Legény Marianne, Magos Emmi, Mattyasovszky Marianne, Mattyasovszky Olga, Munkácsi Sarolta, Nagy Margit, Pach Irén, Pélyi Viktoria, Perényi Irma, Perényi I. Reviczky Arpadin, Sághy Agatha, Sághy Melanie, Schönbeck Márta, Szalkay Margit, Szalkay Mici, Szlávy Aranka, Tilmann Fanny, Tilmann Manda, Usztanek Margit Usztanek Szidi stb. A szentgyörgymezei olvasó-kör szinielőadása. Valóban sajnáljuk, hogy az emiitett olvasókör csak kis helyiséggel rendelkezik, mert különben egész szép számú közönség tanúja lehetett volna egy sikerült előadásnak, melyet a kör tagjai tartottak. Előadták Lukácsy Sándor kedvelt népszínművét a Vereshajút, sok ügyességgel. A szerepek igen ügyesen voltak beosztva és meglátszott a szereplőkön, hogy egész lelkesedéssel és bizonyos megszokottsággal adták elő szerepeiket. A közönség rendkívül jól mulatott a két tragikomikus szereplőn a Szilaj Katán (Guhár Katica) és Veréb Jankón (Vodicska István.) Az előbbi szép hangjával és ügyes játékával nem először vivta ki magának a közönség tetszését, az utóbbi pegig valóban meglepő komikus tehetséggel rendelkezik. A csökönyös mama (Fatter Lajosné), a büszke Boglár Ágnes (Szalay Istvánné) egészen beleélték magukat a szerepükbe, amit a többi szereplőről is, Ferkéről (Szalay István), Andrásról (Mitter József), Keszegről és fiáról (Horváth .1. és Simon Miklós) bátran állithatunk. Kitűnően festettek szép öltönyükben Szemes Borcsa (Baróth Anna), a könnyező Zsófika (Szeder Boriska), és Csányi Julcsa (Csányi Emma) no meg az otthon feledett Sára (Kutni Boriska). Az énekek is igen jól sikerültek, a mi pedig dilletánsainknál ritka dolog. A közönség kívánatára február 14-én megismétlik az előadást. Álarcos-bál. Bor gesz Béla vendéglős a polgári sör-csarnok termeiben február 2-án álarcosbált ad. A belépti-díj egy korona. Porgesz az előző években több álarcos-bált rendezett, melyeknek mindegyike szépen sikerült. A komáromi katholikus legényegylet mulatsága. A komáromi, nem rég alakult de már is országos hírnevű kath. legény egyesület mult vasárnap f. hó 24-én tartotta farsangi mulatságát. A táncot társasvacsora, s 3 egyesületi tag rendkívül ügyes monológ-előadása előzte meg. Zajos ovációban részesült gróf Majláth Gusztáv, s a jelenlevők érzelmeinek hű tolmácsolója volt Mike Károly ügyvéd lelkes beszéde. Az előadást késő hajnali órákig tartó tánc követte, a négyeseket 40 pár táncolta. Nyilatkozat. Az »Esztergom« ezidei 4. számában megjelent »A, Magyar Állam« cimű közleményt a „Magyar Allam

u szerkesztősége magára nézve sérelmesnek ismerte föl. Kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy e közlemény magát a „Magyar Állam" szerkesztőségét sérteni nem akarta. Sérteni senkit sem akar lapunk akkor, mikor az igazság érdekében a politikai s közéleti ügyekhez hozzászól- Azt azonban jónak látjuk megjegyezni, hogy t. kollégánk túlérzékeny, midőn egy másik lapnál még azt is kifogásolja, ha az véleményét kimondja egy másik lap helyes vagy helytelen magatartása fölött. Különösen érthetetlen ezen érzékenység a „Magyar Állam

u-nk\. mely tudvalevőleg nem a legkeresettebb alakban szokta az ő mondanivalóit kinyilvánítani. Élénk emlékezetben van szenvedélyes állásfoglalása és alaptalan támadása Magyar í ország Herceprimása ellen. Ne csodálkozzék tehát t. laptársunk, hogy amily modorban mér ő másoknak, vele szemben is éreztetik azt. Egy lap se infallibilis s ha a Magyar Állam hálátlan s érdemetlen themát vagy személyt szépít, ne csodálkozzék, ha neki is odamondják amúgy magyarán s érthetően hibáit. Ha t. laptársunk az egyházi tekintély képviselőit nem átallja modortalanul megtámadni, ne legyen túlérzékeny, ha neki is beadják a keserű labdacsokat. Esztergom, 1897. január 30. Az „Esztergom" szerkesztősége. Vidék. Gazda-egylet Kőhidgyarmaton. Mint örömmel értesülünk, vármegyénkben ismét egy egylet van alakulóban, értjük ezalatt a kőhidgyarmati