ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-31 / 5. szám

Igazán szép dolog, kegyelmes uram és valóban bámulatraméltó, hogy mig egyik minisztertársa, Wlassics Gyula kitűnő levélíró', addig Excellenciád kitűnő levélolvasó. »De hiszen — közbevág a kegyelmes úr — én magam is szeretek leveleket irni, kérdezze meg csak a feleségemet.« Mielőtt azonban a kegyelmes asszonyhoz mentem volna, bemutatott nekem Bánffy úr egy levelet, melyet a Röntgen-féle sugarak segélyével elolvashattam. A levél az Alliance Israelit-nek szólt, melyben fölszólitják őt arra vonatkozólag, hogy ahol a kormánypárt a választások alkalmával nem állit jelöltet, ott az ő tagjai a Kossuth pártot támogassák. Kihallgatást nyertem a kegyelmes asszonynál is. Bevallotta nekem, hogy Bánffy úr mily szorgalmas levéliró és bemutatott egy egész nagy levél csomót, csupa szerelmes levél, melyeket hozzá intézett. >Lássa, — így szólt — e levelek boldoggá tettek engem. De nemcsak boldoggá, hanem kegyelmes asszonynyá is. Ezek nélkül ma is csak tanítónő volnék. Midőn Dezső első levelét hozzám elküldte, oly rossz magyarsággal volt irva, hogy én, szokásomhoz hiven, a hibákat vörös tintával aláhúzgáltam és neki visszaküldtem. Ez annyira megtetszett Dezsőmnek, hogy nap-nap után küldözgette szerelmes leveleit, mig végre én magam is teljesen beleszerettem. Egyedül nekem köszönheti, hogy az egész országban ő beszél a legszebben és a leghelyesebben magyarul. Azóta pedig Bánffy urat valóságos levélgyüjtési mánia szállotta meg, olyannyira, hogy avval sem törődik, ha esetleg nem helyes úton jut a levelekhez.* Annyi tény, hogy ennyi zsenialitással ez országot még nem kormányozták. Mint halljuk, legközelebb elhozatják az egykoron nagy hirnek örvendő »velencei levélszekrény«-t és a miniszterelnöki palota előtt felállitják. A levéltolvajokat, a szerencsés levéltalálőkat kérjük, hogy zsákmányukat egyenest abba dobják bele. A fog elmaradni. — _JCJ jutalom ní sm A HÍREK. * A primás Esztergomban. Vaszary Kolos biboros-hercegprimás 0 Eminenciája a tegnapi délutáni gyorsvonattal Budapestről székvárosába érkezett. A biboros főpap jó egészségnek örvend s itt tartózkodása egész városunkban közörömet keltett. * Majláth Gusztáv püspök. Az apostoli király gróf Majláth Gusztáv komáromi b. plébánost kinevezte erdélyi segéd-püspökké, természetesen cum jure successionis, mint a hogy egy segédpüspöknek királyi kinevezése másképpen el se képzelhető. Üdvözöljük az új püspököt, mint egyháznagyot, mint egy történelmi nevezetességű püspöki szék leendő urát. Üdvözöljük a kegyelet legőszintébb hódolatával. Az esztergomi főegyházmegyében letűnik egy csillag, hogy felragyogjon kincses Erdély kék egén. Tudományt, nagyratörő lelket, nemes szivet visz magával magas állására, s az öröm, mely Erdélyben hangzani fog, nem lesz puszta formaság, hanem a remény dús jövő számára előlegezett bizalom. Majláth grófot ismerve, tudjuk és érezzük, hogy nála a püspöki méltóság nem csak disz és rang, hanem a kötelességek egész komplexuma, fáradalmas munkásságra való vállalkozás az apostoli célok ösvényén. A társadalom szükségei, a megingatott hit s lelkiismeret nyugtalansága közepette a püspök az őrszem; az ő szive a világító torony, az ő tudománya a tanács, az ő hite a példa, az ő imája az áldozat, az ö élete a papság és hivek erőssége. Bizalom fogadja Majláth grófot cselekedeteiben, s az erdélyi egyházmegye nemes büszkeségét találja Majláth gróf nimbusában s osztályosnak tartja magát a babérokban, melyek a segéd-püspök halántékát ékesítik. Áldás legyen a vetésen, a melyet szentelt kezei hinteni fognak a lelkek földjében ! Szeretet fogadja őt, a ki viszont szeretetet visz nemes szivében magával. Ne találjon szeretete hálátlan szivekre, s ne lankadjon erélye s törekvése, ha a hitélet termékeny talaja mellett sziklára is akad. Menjen Isten erejével szivében az Ür szöllejének munkásai közé, kik benne lelkes vezéröket várják. A szent olaj fején illatozza be egész életét, s adjon neki az Isten kegyelme bőséges erőt. Ad multos annos. * Ipoly napja. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát tegnap ünnepelte nevenapját. Ezen alkalommal a helybeli főgymnázium önképző köre diszgyülést tartott, a rendház délben pedig fényes hivatalos díszebédet adott, amelyen közéletünk notabilitásai és szereplő tényezői vettek részt, .lelen voltak: Boltizár József püspök, Kmplanicz Kálmán főispán, Vojnovits Emil ezredes, Hetyey Samu, Maszlaghy Ferenc, Roszival István kanonokok, Frey Ferenc országgyűlési képviselő, Andrássy János alispán, Bartal Rezső kir. tanácsos, Magos Sándor kir. táblai biró, dr. Fehér Gyula plébános, Pisuth István kir. közjegyző, Maiina Lajos polgármester, Szabó Mihály megyei főjegyző, Hanny Béla primási jószágigazgató, Obermayer György reáliskolai igazgató, Lengyel Flavian ferencrendi házfőnök, dr. Földváry István városi ügyész, dr. Pongrácz Zsigmond és Fiedler Ferenc ügyvédek, Walter Károly póstafőnök, Mátray Ferenc orvos, Reiisz József takarékpénztári igazgató, és Keményfy K. Dániel. Az ünnepi, de amellett fesztelen hangulatú lakomán Vojnics Döme igazgató mondotta az első felköszöntőt a népszerű s országosan tisztelt főapátra. Beszédében rámutatott azon örömre, mely sz. Benedek fiai lelkét eltölti valahányszor főpapjának ünnepében résztvehet. A gyermekek legközvetlenebbül érzik azt a kegyeletet, melyet atyjuk iránt éreznek, s miután a főapát nemcsak az ország egyik kitűnősége, de egyúttal rendtársainak, az ő gyermekeinek atyja, egyesíti az esztergomi sz. benedekrendi székház érzelmével, az ősi pannonhalmi monostoréval, és szívből kívánja, hogy szeretett főpapjuk még soká kormányozza hozzá hű fiait. — Boltizár püspök kifejezést adott azon mély ragaszkodásnak és tiszteletnek, melyet az ország, de különösen Esztergom érez a sz. Benedek-rend főpapja iránt. Megtalálja e tisztelet indokát azon működésben, melyet a rend lánglelkü főapátja vezérlete alatt teljesít, élteti azért a hazafias s vallásos tanügy méltó sáfárjait, a főapát méltó fiait. — Maiina Lajos polgármester Esztergom város háláját s kegyeletét tolmácsolta Sz. Benedek rendje iránt, mely immár közel 100 éve neveli Esztergom ifjúságát. Vojnics Döme szívélyes szavakban köszönte meg Bolti zár püspök s Molina polgármester üdvözletét, s poharát emelte az esztergomi társasélet egy új alakjára, Vojnovits Emil ezredesre. Az ezredes emelkedett fel erre, s a társaság lelkesedése közepette, dacára hogy a hazai I nyelvünket törve beszéli, rövid magyar felköszöntőt mondott a hazafias és királyiul Sz. Benedek rendre. E feíköszöntő felvillanyzó hátasa alatt szólalt fel Andrássy alispán, s az ő átérzett tüzes beszédében, hozzájárulva az előtte szólók intencióihoz, áldomást mondott a rendház gazdájára, Schédl Arnulf tanárra, a ki csak annyit válaszolt az ellene megindult ováció áramlatnak, hogy fáradhatlan érdemeinek elismeréséül csak két szót engedjenek neki mondani, t. i. a vendégek éljenek, kikben az ő fáradságának méltó jutalmát látja. — A díszebéd a délutáni órákban ért véget. * Szomorú hatás. Dr. Komlóssy Ferenc szomorú szereplése veszedelmes kórtünetnek nyitott útat. A tanítók, kiknek a képviselő űr felettes tanügyi hatósága, számos helyen, mint lapunknak írják, s élőszóval a lelkészek elpanaszolták, vérszemet kaptak, a plébánosokkal brüszk magatartást kezdenek tanúsítani, s az ellenvetésekre spanyolfalul a néppártot támadó főtanfelügyelő úrral hozakodnak elő. Ilyen esetek ismétlése lazítja a plébános és tanitó közötti viszonyt és a subordinációt a felettes iskolai hatóságokkal szemben. Hova jut az iskola ügye, ha azok sáfárjai a fölöttes hatóságok botlását mérvadónak tartják és beviszik a katholikus felfogásba a laximus bacillusát? Hová vedlik iskoláink jellege, és szelleme, ha a tanitó urakat egy meg nem fontolt politikai nyilatkozat tőrbe csalja és katholicitásukban megrendíti? Tagadhatatlan, hogy nagy baj, ha ilyesmi egyáltalán megtörténhetik, és fölötte szükséges, katholikus iskoláink szeplőtelen megőrzésére pedig élet-kérdés, hogy romboló példa ne adassék onnan, honnan azt legkevésbé vártuk, és a hol a főmegye tanügyi sorsát intézik. * A jubiláló póstafőnök. Valter Károly, a helybeli postahivatal érdemes főnöke, ki egy évi itt tartózkodása óta társaséletünk rokonszenves alakja lett, tegnap töltötte be hivataloskodásának 25-ik évét, mely alkalommal a postahivatal tiszti s kezelő személyzete élén Ferber Gyula üdvözölte. * Negyedszázados jubileum. Revisnyei Reviczky Győző főszolgabíró e hó 28-án tartotta erélyességéről híres hivatali működésének 25-ik évfordulóját. A jegyzői-kar ezüst babér-koszorúval lepte meg a köztiszteletben álló főszolgabírót, aki az egész jegyzői-kart, s a főszolgabírói hivatalt meginvitálta a családi körben megtartott bankettre. Itt többen, köztük Benedek József doroghi jegyző mondott igen szép toasztot. Mikor mi is üdvözöljük a főbiró urat, azon óhajtásunknak adunk kifejezést, hogy még sok évre adjon neki erőt az Úr hivatalbeli nehéz munkálkodása méltó betöltéséhez. * A főegyházmegye személyzetéből. Troch Pál Galánthára administrátorrá neveztetett ki. — Sebesztha Ottó Ürményből Szomolányba. Biczik János Ürménybe kápláni minőségben áthelyeztettek. * Az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat közgyűlése. Mult vasárnap délelőtt 11 óra után tartotta az Esztergomvidéki régészeti és történelmi társulat közgyűlését. A főispán elfoglalta az elnöki széket s rövid beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Beszédje abban kulminált, hogy a közönség hidegsége miatt még évkönyvet sem adhattak ki. Nem is volt jelen a tagokon kívül senki más érdeklődő: a megnyitó beszéd után jött Földváry, majd Maiina. Rózsa Vitái olvasta fel ezután jelentését, melyet nagy gonddal állított össze s melyet élvezettel hallgathatott volna végig bárki, azok is, kik nem jöttek el az ülésre. Többször hangsúlyozta a közönség részvétlenségét s a társulat megszilárdítására szükségesnek véli valamely helyiségben kiállítani a kiásott tárgyakat. E helyiséget a megyétől kéri. Három egymásba nyiió szobája lesz a megyeháznak (ahol most a betétszerkesztők dolgoznak), ha a járásbirósági épület elkészül, jobb helyet mi nem tudunk, mert nincs, sőt még ez sincs meg, azt se lehet tudni, mikor lesz meg. A titkári jelentés után, melyet lapunk mai tárcájában egész terjedelmében közlünk, Reusz József referált a társulat pénzügyi helyzetéről s amenynyiben deficit nem, sőt haszon mutatkozott, ez a helyzet kielégítő. A bevétel 824 frt volt, a kiadás 421 frt 57 kr. A jövő évi költségvetést 298 írtban irányozták elő. Erre a főispán indítványára dr. Czobor Bélát egyhangúlag tiszteletbeli taggá választotta az ülés. Végül Némethy Lajos ismertette röviden a szentkirályi földeken tett ásatásokat. Az ülés kevéssel 12 óra előtt ért véget. * Tanítók segélye. A Simor- és &a&d-aiap évi kamatja 6,979 frt 31 kr., minden évben a szűkebb ellátású Esztergom-főmegyei tanítók és iskolák közt osztatik szét. Ezen összegből 1000 frt már a nyár folyamán kiosztatott, az 5,979 frt 31 kr pedig e hét folyamán lett áttéve a főtanfelügyelői hivatalhoz, honnan a kiosztást eszközlik. * A főgymnáziumi önképző-kör disz-gyülése. Rendkívüli disz-gyülést rendezett tegnap, f. hó 30-án, a főgymnáziumi »Gzuczor« önképzőkör kegyurának, Fehér Ipoly pannonhalmi főapátnak névnapja alkalmából. Megjelent rajta a főgymn. tanári kar élén Vojntts Döme igazgatóval, s közéletünk több notabilitása, kiket a szépen összeállított, változatos műsor a legnagyobb elismerés és tetszés kifejezésére ragadott. A diszgyülést Nagyfalusy L. VIII. o. t. elnök nyitotta meg lendületes, okos elmére valló beszédével; majd a kör buzgó főjegyzője, Mattyasovszky K. VIII. o. t. olvasta fel hitelesítés végett a mult gyűlés kitűnően szerkesztett jegyzőkönyvét. Ezután következett a tulajdonképeni műsor, mit Odvarka R. VIII. o. t. Gyürky Ö. »A magyar ifjakhoz« c. költeménye elszavalásával kezdett meg, ezt Jehlicska F. VII. o. tanulónak a kör védőszentjéről, Szent Imréről, és vezérlő csillagáról Gzuczor Gergelyről irt megemlékezése, Bozsenyik J. Vit, o. t. >Az orr« monológot természethűen, s pompásan adta elő; majd Csernák R. VII. o. t., Mészáros F. VII. o. t. alkalmi ódáját szavalta el nemes páthoszszal ; kacagtató volt Niedermann F. VII. o. t. előadása «Az Öngyilkos« monológ,