ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-03 / 40. szám

aki a város közigazgatása és pénzkezelése ellen emelt szót. Felemiitette, hogy a város 1895. évi számadásában ötven hibát talált s ezen tapasztalatára hivatkozva egy miniszteri számvevőségi tisztviselőnek kikérését indítványozza, mert szerinte a városnál semmi sincsen rendben ; ez a kiküldött azonban kétségkívül rendet fog csinálni a városi pénztáraknál. Az előadó indítványára megindult a vita úgy a város védelmében, mint annak megvádolásában. Az indítvány ellen legelsőben Frey Ferenc szólalt fel, aki — úgymond — szivesen látná a kiküldöttet, legalább az megállapíthatná, hogy nagy hibák nincsenek, de ez intézkedést mégis indokolatlannak találja s kéri a közgyűlést, hogy az előadó felterjesztését simítsa, s oly durván ne bélyegezzék a város tanácsát. Maiina Lajos polgármester azon okból nem tartja igazságosnak az indítványt, mert köztudomású, hogy a múltban egyrészt a szakértelem hiánya folytán, másrészt pedig számtalan oly mulasztás követtetett el, amelyeknek mindegyikét csak most, uj tisztviselőkkel, helyes sorrend betartásával lehet helyrehozni; Csemoch .lános az indítványt elfogadhatónak tartja ugyan, de méltányossági tekintetekből azt javasolja, hogy a felirat csak a jövő év elején küldessék el a belügyminiszterhez, addig adjanak a városnak határidőt; hasonlóképen kifogásolja a felirat éles hangját. Az indítvány ellen szót emeltek még dr. Földváry István, aki igen szépen megokolt beszédében főképpen az ügyészség ellen felhozottakat cáfolta, Mattyasovszky Lajos és dr. Fehér Gyula : mig mellette az előadó, Reviczky Győző és Thuránszky Lajos érveltek. Szavazás alá bocsáttatván e kérdés, a szavazatok egyenlő 11 pro és 11 contra volta miatt Kruplanicz Kálmán főispán, elnök az előadói javaslat javára döntött. A második vitát a törvényhatóságnak a főegyházmegyei hatósághoz a csévi kántortanító elmozdítása ügyében tett átirata keltette. A törvényhatóság ugyanis oly követelőleg lépett ez fel ügyre, vonatkozó megkeresésében a főegyházmegyei hatósággal szemben, amelynek hangja egyenes meghagyást fejezett ki, nem is említve, hogy magyar nyelvű istentiszteletet célzó részében az egyház önállóságát s jurisdikcióját tekintetbe se vette. A főegyházmegyei főhatóság erre bár tisztelettel, de visszautasitólag válaszolt, kijelentvén, hogy az átirattal, amíg az illő modorban rektifikálva nem lesz, érdemileg foglalkozni nem fog, egyben csodálatát fejezi ki a törvényhatóság azon feltevésével szemben, hogy a főegyházmegyei főhatóság hazafiságát kétségbe vonta. Az előadó kétségbevonja, hogy az emiitett megkeresésnek sértő hangja volna s indítványozza, hogy annak mielőbbi elintézése végett a főegyházmegyei főhatóság újból sürgettessék meg; sőt figyelmeztetni kívánja a főhatóságot, nehogy a vármegye említett hazafiságában kételkedhessek, foglalkozzék átiratával, nehogy az ügynek végleges megoldása — más helyütt, más módon kisérelfessék meg. Dr. Csemoch János apát-kanonok higgadt s magas színvonalon álló replikában foglalt állást az előadói javaslat ellen, s nehogy maga az ügy szenvedjen, kéri a törvényhatóságot, ne használja az imperativ s szinte sértő hangot átiratában, egyben fejtegette, hogy mindkét fél hibázott: a megye azért, mert az iskola ügye mellett az istenitisztelet nyelvében is utasítást ad, mire se joga. se hatásköre nincs. Az egyházmegyei hatóság pedig hibázott abban, hogy a csévi tanitó ügyében mindjárt nem intézkedett, jóllehet tartózkodása az átirat követelő hangja miatt menthető. — Frey Ferenc és dr. Fehér Gyula szintén keménynek s modortalannak tartják a megye átiratát, s illetéktelennek az istenitisztelet nyelvébe beavatkozni. Andrássy János alispán, Szabó Mihály főjegyző és Reviczky Győző főbiró az uj átirat mellett kardoskodtak, az utóbbi durva támadásban részesítve a papságot, amit azonban még ügyfelei se vettek komolyan, s folytonos derültség kisérte nagyhangú kifakadásait. Végre dr. Csernoch János ujabb felszólalására sikerült az uj átirat sértő és követelő kifejezését eliminálni, s ugy 2 óra felé a közgyűlés véget ért. Jakabunk a szüreten. — Eredeti tudósítás. — »Fei a zergehegyre« ez volt a jelszó, a melylyel az összegyűlt képviselők egymást üdvözölték. Bánffy Dezső a sok kitüntetés örömére, mely legutóbb érte, és a fölötti örömében, hogy a liberális képviselő urak, friss egészségben tértek vissza, egy nagy szüreti mulatságot rendezett, melyre a szabadelvű párt oszlopos tagjai és némely Kossuth pártiak is hivatalosak voltak. A sajtót kiküldött tudósítónk, a Jakab képviselte. A szüretről ezeket irja: Midőn Jerikó falai a trombiták és harsonák hangjára összeomlottak, nem vágtak az izrael hős fiai oly örvendező arcokat, mint a szabadelvű képviselők, midőn megtudták, hogy Bánffy Dezsőhöz szüretre hivatalosak. Mindegyiknek volt valamelyes kérése, valamelyes titkos közölni valója a szabadelvű párt érdekében. Nem hiába szoktak a szüret alkalmával lődözni, de nem is lehet némely dolgokat máskor oly ügyesen elsütni, mint ilyenkor. A vicinálista képviselőket arról lehetett megismerni, hogy kabátjuk zsebei igen kidudorodtak, mert telve valának mindenféle okmányokkal, melyekkel igazolni akarták vicinális vasutjaik fontosságát és szükségességét. A bankdirektorságokra és részvénytársulati igazgatóságokra aspiráló képviselő urak igen komoly, elmélázó arcokat vágtak, mintha most is számolnának, és fejüket a magasabb mathézisen törnék. Utóvégre is csekély munka után csak azért, hogy valaki mameluk képviselő, 15—30 ezer sőt ennél is több ezer frtnyi évi jövedelemhez jutni, azt nyugodtan minden inkompatibilitás dacára zsebre vágni, ez minden bizonynyal a legfelsőbb mathézisnek olyan problémája, melynek megfejtése nem minden halandónak, legföljebb Tisza Pista gróf-féle zseniknek sikerül. Az ilyen felsőbb mathézisnek én magam is barátja volnék. Különben is a szabadelvű párt tagjai között igen számosan vannak, kik olyan arcot vágnak, mintha savanyu szőlőt nyeltek volna, főkép mióta híre jár, hogy a nemzeti párt fúziónál s ők háttérbe szorulnak. Őszintén mondhatom, a szabadelvű párt tagjainak jó része rosz néven veszi Bánffy Dezsőnek, hogy Apponyival és Horánszkyval kezd paktálni, de hogy is ne, mikor ők maguk is annyian vannak, hogy alig jut mindenkinek valami koncocska, és most még Dezső másokat is akar befogadni a szabadelvű partba. Nem hallatlan könyelmüség ez ? A szüreten azonban mindannyian részt vettek, ugy hogy többen voltunk háromszáznál. Bánffy Dezső ez alkalommal is a legszeretetreméltóbban viselkedett, ő igazán a legszeretetreméltóbb háziúr. A villában volt a hideg buliét s onnan pedig mehettünk a hegy oldalán levő szőlőbe szüretelni. Uri magam Szilágyi Dezsővel tartottam, vele együtt pihentem a hideg buffetben és sokáig üldögéltünk ott, mire erőinket egy kicsit rendbehoztuk és a fáradalmakat kipihentük. Dezső barátom sokat beszélt volna nekem a királynál történt kihallgatásáról, mely háromnegyed óra hosszat tartott, de biz ő kelme nem ért rá beszélni a sok hideg szelet miatt. Legtöbbet nevettünk Kubinyi Árpádon meg Kubinyi Gyurkán, kik, mivel az első Árvából, a másik felső Trencsénből szakadt ide mint képviselő, soha életükben szüretet nem láttak, csak krumpli szüretben volt részük. Gyurka meg az Árpád csak ugy falták a szőlőt, s közbe-közbe mondogatták »azt is csak valami.* Kossuth Ferkő meg kihozott néhány puffogató puskát Tarnóczi puskagyárából. Hatalmasakat szóltak, kapott is rájuk patentet. Közbe-közbe Bánffy körül nagyobb csoportok verődtek össze, és ő érdekesen magyarázta nekik a filoxerát és peronosporát. Kubinyi Gyurka azt hitte, bogy a filoxéra a borban tenyészik, ezért ő választóinak a választás alkalmával csakis pálinkát fizetett. Pulszky Guszti panaszkodott a bor drágasága miatt, a mit főkép a legutolsó választás alkalmával tapasztalt. Bánffy meg csak mosolygott, s azt jegyezte meg: Látod Gusztikám, éppen e miatt rekonstruáltatnak általunk a szőlőhegyek, mert igy olcsóbbak lesznek a választások. »Éljen a legalkotmányosabb választási eszköz, éljen a legalkotmányosabb miniszterelnök!* kiáltottuk torkunk szakadtából mindannyian. A cigány ráhúzott, mi pedig ittunk és kocintgattunk jó nagyokat. A jókedv között a szokásos dikciók sem maradhattak el. Egyszerre csak fölemelkedik az örök ifjú Ábrányi Kornél s kezd szónokolni : »Uraim! Engedjék meg, hogy ez ünnepélyes alkalommal poharamat emeljem szeretetre méltó háziurunk egészségére. (Óriási éljen.) Mint aféle költői lélek hasonlatokban szeretek beszélni ; hasonlataimat mindig a legközvetlenebb környezetből veszem. Szüreten lévén, eszembe jut a filoxéra. Valamint a filoxerát kiirtani teljes lehetetlenség, ugy a mi szeretetreméltó miniszterelnökünket az elnökségből kipusztítani teljes lehetetlenség. (Hatalmas éljenzés, Dezső boldogan mosolyog.) És valamint a filoxérának azon nemes tulajdonsága van, hogy óriási mennyiségben folyton szaporodik, ugy megszaporította pártunkat pl. velem, Györffy Gyulával és számos kitűnőséggel báró Bánffy Dezső a legalkotmányosabb eszközökkel és módon.« »Éljen az igazi filoxéra U felkiáltott az egész társaság és vállaikra felkapva a Dezsőt, körülhordozták őt. Bánffynak virágos kedve lett s egyszerre csak elkiáltja magát: No gyerekek, hát mondja el kiki, mit akar ! Lett erre lárma, valami hetven fiatal képviselő torkaszakadtából kiabált: >Királyi közjegyzőség kell, azt akarjuk U Ezeknek nincsenek nagyratörő terveik. Vagy nyolcvanan a direktorságot hangoztatták, ötvenhatan a vicinálisról beszéltek. Ezeknél sokkal szerényebb volt Kossuth Ferkó barátom, ki kijelentette, hogy boldogult édes atyja után fenmaradt neki még vagy huszonöt levele, ezeket hajlandó az országnak potom 100,000 frtért átengedni. Kobek István megelégszik egy jó vallásalapi bérlettel. Weisz Berthold képviselő barátom felemiitette, hogy a legutóbbi hadgyakorlatoknál az volt a baj, hogy a katonaság nem volt kellőleg .élelmezve, sokszor két napig sem jutottak élelemhez, maga Lobkovitz is éhezett a győzelemre, ezért felajánlja konzerveit, a melyek ilyen alkalommal a legkitűnőbbeknek bizonyultak be. Még igy a honatyák kéréseikkel ostromolták Bánffyt, észrevettem, hogy Csernátony barátom csak ugy dugdossa zsebébe a hideg libacombokat. Gondoltam, ez nem rosz gondolat, otthon Száli feleségem, meg Jakabkám, a kis fiam, szeretik a szőlőt, és a mai napra kölcsönkért frakkom zsebébe kezdtem dugdosni a szép fürtöket. Midőn javában igy gondoskodom enyéimről, mellettem terem szabadelvű pártunk elnöke, Podmaniczky Frici s reám kiált: »Hat Jakab, te nem kérsz semmit a kegyelmes úrtól ?« Zavaromban, hirtelen nem jutott eszembe semmi, s rámondom: »Fricikem, én nem kérek semmit.« »Oh te egyedüli önzetlen, lélek*, feleli Frici barátom, átkarol, megölel, magához szőrit, megnyomja frakkom zsebeit, melyekből bőséges könnyeket kezd hullatni a Jakab. HIREK. * Szentséginiádás. Az »Oltáregylet« tagjai sz. gyónásukat f. hó 9-én d. u. 5 órakor végezhetik, a vizivárosi zárda templomában, mikor ezen időben letenye és ájtatosság szokott tartatni. Másnap 1

jfl órakor ünnepélyes sz. mise, a legméitóságosabb Oltáriszentség kitételével, 10 órakor szintén sz. mise. Egész nap szentségimádás, d. u. prédikáció s utána letenye. * A király névnapja, ő Felsége nevenapját a város f. évi okt. hó 4-én ünnepélylyel készül megülni. E végből holnap délelőtt a város díszközgyűlést tart. ez után pedig a képviselőtestület a magisztrátussal együtt ünnepélyes istentiszteletre a belvárosi plébániatemplomba vonul;