ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-10 / 2. szám

egyesült jótállásuk után képesek voltunk ama 20,000 frtot az esztergomi méltóságos Főkáptalantól megszerezni, melylyel Magarányi József ügyész úr a házvételt megvalósitotta. • Eme 20,000 frton fölül még a szükséges átalakításokra körülbelül 6000 frtot gyűjtöttünk össze a Kör tagjai közt. Önmagunkat ezért nem akarjuk dicsérni, de jól esik azt kiemelni, hogy a hozott áldozat jelenleg mindenki szivét örömmel tölti el. Ez összegből aztán id. Sinka Ferenc épitész úr teljes önzetlenséggel alkotta meg eme helyiséget, mely a Kör minden tagjának megelégedését, az idegenek őszinte elismerését vivja ki. Fényes ünneppel vonultunk ez otthonunkba Sujánszky Antal nagyprépost úr ü Méltósága sz. miséje után és méltóságos Boltizár József püspök úr áldásával és újult erővel folytattuk működésünket. A kath. kör vonzerejét örvendetesen igazolja azon körülmény, hogy tagjainak száma a mult évtől 246-ról 268-ra emelkedett, kik között 202 helybeli és 66 vidéki van. Szem előtt tartottuk a Kör azon célját is, hogy társas összejövetelek és felolvasások rendezésével az összetartozás szellemét ápoljuk és e végből több izben estélyeket rendeztünk, melyeken a kedélyes, családias hangulatot igyekeztünk meghonosítani. E tekintetben a kezdet sikerei azon reményre jogosítanak, hogy idővel sikerülni fog a Kath. Kör társas összejöveteleiben olyan kellemes szórakozást nyújtani, mely minden résztvevőnek élvezetére fog szolgálni. Nem mulasztotta el e Kör a katholicizmus országos mozgalmaiban való részvételt sem és a kath. kongresszuson nemcsak szép számmal volt képviselve, de alelnök dr. Walter Gyula úr által annak munkálataiban is szerepelt. Hogy pedig városunk társadalmi életében mily jótékony szerepe van e Körnek, az világosan látható. Nem használunk nagyhangú jelzőket, elnevezvén önmagunkat »legműveltebb«, »lege^kelőbb« egyesületnek; mi csak arra törekszünk, hogy egymás közt igazán jól érezzük magunkat. A valódi műveltség és felvilágosultság erősbülése az egész világon félredobta ama számos jelszavakat, melyek eddig az emberiséget félrevezették és boldogulásának útjában állottak. A társas élet csak ott lehet kellemes, hol megvan a lelkek összhangja, hol az emberek legerősebb érzelmei nem állanak egymással ellentétben. A világon a legfőbb mozgató erő minden időben és minden népnél a vallási érzelem volt, jelenleg pedig minden elfogulatlan elme előtt világossá lett az, hogy a vallás minden magán- és közviszonyok döntő fontosságú tényezője. Azért a kultúrnépek jellemvonása most az, hogy mindenki vagy buzgó vallásos, vagy istentagadó, de a vallás iránt közönbös senki sem. A szellemek ezen szétválása okozta az emberek azon jellegű csoportosulását, hol az összekötő kapocs a megtámadott vallási érzelem védelmének gondolata. A haladás eme szelleme teremtette a kath. egyesületeket, melyek hivatva vannak az emberiség legdrágább érzelmét ápolni és erősíteni, annak jótékony hatását terjeszteni. Ahol nincs »felekezetiseg«, ott nincs vallás, mert vallás felekezetiség nélkül silány ábrándozás. Az Esztergomi Kath. Körtehát gáncsolhatlan alapon áll és ha gyümölcseiről lehet megismerni a fát, úgy minden jóknak elismerésére tarthat számot. Még az ellenségnek is el kell ismernie, hogy ez egyesület kiválóan ápolta a társadalmi erényeket: a kölcsönös barátságot, szívélyes együttlétet. A társadalmi ellentétek megszüntetésére pedig csakis itt nyilik alkalom, És e demokratikus iránya Körünknek legvilágosabban bizonyítja, hogy megértettük az emberiség józan haladásának követelményeit és e város társadalmi életének becses tényezőjévé tettük egyesületünket. Azért nemcsak unaloműzés miatt, de főleg jól eső rokonszenvvel jövünk itt össze és otthonban érezzük magunkat, mely a szellemre és lélekre egyaránt üdítjleg hat. A tisztikar minden törekvése oda irányult, hogy a Kör e jellegét tehetségéhez képest előmozdítsa. Szívesen és örömmel munkálkodott e tekintetben és a mélyen tisztelt Közgyűlésnek köszönetet mond, hogy bizalmával erre a mult évben felhatalmazta. A titkári jelentés után Büttner Róbert pénztáros a számvizsgáló-bizottság működéséről, Fekete Györg/ könyvtáros pedig a könytárról tette meg jelentését. A számvizsgáló-bizottság jelentése szerint a kör összes bevétele 8216 frt 41 kr

; kiadása J 5564 frt 17 kr volt. A kör tisztikara beszámolva működéséről, az elnök maga és tiszttársai nevében leköszönt hivataláról s felhívta a közgyűlést az uj tisztikar választásának megejtésére. Brutsy János azt inditványozta, hogy a közgyűlés teljes bizalmának jeléül, újra válaszsza meg Mattyasovszky Lajos elnököt, mire dr. Roszival István egyetértve elvben Brutsy indítványával, arra kérte a közgyűlést, hogy megtartva a formai szabályt, korelnök elnöklete alatt válaszszák meg az elnököt. Dr. Feichünger Sándor a közgyűlés zajos éljenzése között erre elfoglalta az elnöki helyet, s indítványára egyhangúlag újra lovag Mattyasovszky Lajos választatott meg elnöknek. Mattyasovszky lelkes ovációk közepette újra elfoglalta az elnöki széket, s megköszönve a közgyűlés bizalmát, kérte a többi tisztviselők megválasztását. Alelnök lett újra dr. Walter Gyula kanonok, titkár dr. Csajka Ernő, pénztáros Büttner Róbert, háznagy Perényi Árpád, másod-titkár Litsauer Sándor, könyvtárőr Fekete György, ügyész Magurányi József. Ezután a 30 tagu választmány megalakítása következett. ; Meg választattak : Bartha Tivadar, Bárdos tfemig, Bellovits Ferenc, Boltizár József, Brutsy Gyula, Brutsy János, dr. Csemoch János, Csupor István, dr. Fehér Gyula, Frey Ferenc, báró Gudenus Arthur, dr. Halmos Ignác, dr. Horváth Ferenc, Koksa Kálmán, Magos Sándor, Maiina Lajos, Marosi .lózsef, Maszlaghy Ferenc, Mattyasovszky Kálmán, Mihalik Bálint, Oberth Ágoston, Panghy Özséb, Paulovits Géza, dr. Prohászka Ottokár, dr. Roszival István, Rózsa Vitái, Szabó Szilveszter, Szecskay . Kornél, Vojnits Döme. Póttagok: Perger Lajos, id. Reviczky Gábor, id. Sinka Ferenc, Wimmer Ferenc. A választmány megalakulása után az elnök bezárta a közgyűlést, mely után egy nagyobb társaság este 8 óra után vacsorához ült. Az első felköszöntőt Maszlaghy Ferenc mondotta, ki ékes szavakkal az elnök egészségeért ürítette poharát. Mattyasovszky elnök meghatottan a kör tagjait, Brutsy János a nála megszokott lelkesedéssel közkívánatra a kör uj választmányi tagjait éltette. Szőlőhegyeink rekonstrukciója. A szőlők rekonstrukciója oly közérdekű dolog, mely nemcsak minket Esztergom városiakat érdekel, hanem az egész ország szőlőmüveseit. Az 1896. évi V. törvénycikk szentesítése óta ez foglalkoztatja első sorban a bortermő vidékek gazdáit. Hagyományos szokáshoz híven, Esztergomban is kezdenek lassan-lassan mozogni és hangoztatják a hegyközség, mint a rekonstrukció egyik alapfeltétele, megalkotásának szükségességét. Én I magam, ki szőlőbirtokos és művelő vagyok, sokszor érintkezem földműves birtokosainkkal, és mondhatom, hogy általánosságban irtóznak a hegyközség megalakításának eszméjétől. Az okokat nem régebben Haller Ferenc ur, ügyesen csoportosította e lapok hasábjain, de én azt hiszem, hogy ő maga sem volna hajlandó összes állításait, mint bebizonyított tényeket aláírni. A legtöbb tekintetí ben igazat adok neki, főképen azon aggodalmát I illetőleg, hogy ez hatalmas kortes eszköz lesz, miként az eddig történtek igazolják. Az okok, melyeket a felújítás ellen, illetve j nem is a felújítás ellen, hanem a hegyközség megI alakítása ellen fölhoz, elég fontosak és nyomósak, j de nem oly természetűek, hogy azokat eltávolítani i avagy megszüntetni nem lehetne. Ilyenek például a borgyártás, a gyártott és külföldi borok behozatala, a nagy fogyasztási adó stb. ezeket mind beszüntetni lehetne, csak megvolna a kormányban egy kis jóakarat és erélyesség. De hát kutyából nem lesz szalonna, ezt tartja ő is, mint minden független polgára e hazának. A mostani, erőszakkal összetoborzott, a klikkek és egy privilegizált osztály szolgálatában álló, kevés dohányu kormánytól valami üdvöset várni, teljes lehetetlenség, s azért nem csoda, hogy a legüdvösebb törvényjavaslatot is a független polgárság bizonyos kétkedéssel fogadja. Ámde én nem hiszem, hogy a mostani úgynevezett farsangi kormánypártnak hosszú élete volna, mert hát erőszakkal lehet összehozni egy érdekszövetkezetet, de azt soká I föntartani nem lehet, és a nemzet józanabb része elfordul ezen pénnzzel és jogtiprással öszszetoborzott »többség «-től. Azért engem nem aggasztanak ezen múlékony okok, de aggaszt más körülmény, melyet Esztergom város kizárólag bortermő gazdái figyelmen kivül hagynak, és a mely a hegyközség megalakítása és a hegyek felújítása elleni ellenszenvöknek fő indító okául szolgál. Valahányszor Esztergom gazdáival beszéltem a hegyközségről, mindannyiszor az volt a refrén, »nem kell nekünk, hisz vannak homokjaink.* Igaz, ezen területek ezelőtt értéktelenek vo 1tak, most pedig elég jól, sőt mondhatnám pompásan jövedelmeznek. Ámde, ki biztosit minket ezeknek további és folytonos jövedelmezőségéről ? Már most is panaszkodnak gazdáink, hogy nem birják a homok területen termesztett boraikat eladni, most mikor meg sem kezdődött az általános rekonstrukció. Hát mi lesz még akkor ? Beigazolt tény, hogy a homok területen termett borok gyöngék, s nem tarthatók el sokáig. Jelenleg megveszik még más bor hiányában, de nem sok idő múlva, főkép ha a rekonstrukció országszerte megindul, oda fejlődnek a viszonyok, hogy még kötéllel sem foghatunk vevőket, és úgy kénytelen-kelletlen mégis csak a hegyekbe kell térnünk. Minél későbben teszszük ezt, annál roszszabb. A költség akkoron is nagy lesz, de a jövedelem sokkal kisebb, és csak önmagunkat fogjuk okozni azért, hogy nem használtuk fel a kedvező alkalmat. Én tehát azon állítást, mintha Esztergomnak bortermő homokterülete miatt nem volna szüksége a rekonstruálásra s így hegyközségre, nem irom alá, sőt tévesnek tartom, a miről Esztergom gazdái is vagy 10—15 év múlva meg fognak győződni. Én részemről a hegyi területek rekonstrukciójának hive vagyok, és magam is ezzel foglalkozom, de nem osztozom azok általános örömében és lelkesedésében, kik alig hogy megjelent az erre vonatkozó törvényjavaslat, már is hozsannákat zengedeztek és mindenfelé hangoztatták a jelszót, alakítsunk hegyközséget, újítsuk fel szőlőinket. Szépnek igen szép a terv, de hogyan ? Erre azt mondják, van pénz bőviben, ad a Magyar Agrár és Járadékbank részvénytársaság kölcsönpénzt. Igen ám, ba csupán a pénzzel lehetne rekonstruálni. A pénzzel lehet rigoliroztatni a talajt, de a pénzt nem lehet beelletni, hanem a vesszőt. Tessék először adni, termeszteni elegendő vesszőt és akkor aztán fog a rekonstrukció szépen fejlődni, de előbb nem. Reám a dolog azt a benyomást teszi, hogy a fitt előbb született meg mint az apa. A philoxera vastatrix által elpusztított terület az eddigi számitások szerint tesz 300.000 kat. holdat. Ennek rekonstruálásához pedig megkívántatik 1.440.000,000 szőlőoltvány. Miként a hivatalos számitások igazolják az országnak volna első sorban 7200 kat. hold anyatelepre szüksége, hogy tíz esztendő alatt az említett területek rekonstruálásához szükséges vesszőt előállíthassa. Van pedig nem hét ezer, hanem csak 710 kat. hold vessző termelő telepünk. Mi ez, azon óriási területhez képest ? Ilyen anyatelep mellett az ország összes elpusztított területének rekonstrukciójára még gondolni sem lehet. Mi esztergomiak pedig legkevésbbé sem tarthatunk arra igényt, hogy erről a kis telepről első sorban mi kapjuk meg a szükséges vesszőket. Tessék már most kiszámítani, hogy esztergomi hegyeket, mennyi idő alatt képes lesz egyetlen, a gazd. egyesület által föntartott kis anyatelep ellátni a szükséges vesszővel ? Ahhoz nem egy pár év, de évtizedek kellenek. Részemről a legszükségesebbnek azt tartanám, hogy mielőtt a hegyközség megalakításába belemennénk, gondoskodjunk először egy megfelelő vesszőtermelő telepről, a mely ha meglesz, ugy a rekonstrukció magától fog jönni. Adjon a magyar agrár és iparbank részvénytársaság olcsó kölcsönöket első sorban vesszőtermelő telepekre és akkor a rekonstrukció munkája egy-két évtized alatt sikerül, ellenkező esetben, ha meg is alakítjuk a hegyközséget, legalább száz ] esztendeig nyugodtan alhatunk. Egy szőlőműves. Előfizetési felhívás! Lapunk mindazon m. t. előfizetőit, akik még hátralékban vannak, ez úton is bizalommal fölkérjük az előfizetési dij szives beküldésére. A katholikus vidéki sajtó felkarolása revindikálta Németországot, Belgiumot stb. a katholi-