ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-03-21 / 12. szám

Kossuth Pichlerre) mielőbb a belügyminiszterhez interviev céljából mentem volna, ellátogattam Pichler Győző barátomhoz is, kit már gyerekkora óta ismerek, együtt jártunk iskolába a Lipótvárosban. Tudtam azt, hogy ő szaktekintély a hirlapi pénzügyi adminisztráció terén s hazánk nagy fia fiának titkára, azért minden ebbe vágó ügyben nekem alapos fölvilágositással szolgálhat. A pénz- I ügyi adminisztráció összes titkaiba beavatott, ugy j hogy most egész nyugodtan reám bizhatja lapját. Folytatólag előadtam neki utazásomnak tulaj donképeni célját s kértem tőle ajánlólevelet a belügyminiszterhez. »Baratom akárhová kérj aján- | lólevelet, szivesen adok, csak a » Hazánk« szer- | kesztöségébe nem.« Meg is irta azonnal, és hogy a miniszterekkel jó viszonyban lehet, láttam a szi- j ves fogadtatásból, melyben részesültem. A kihallgatás igen sokáig tartott, és a miniszter ur igen élénken kérdezősködött Esztergom városa felől. Többi között megmondotta, hogy a belügyminisztériumban egy külön szakosztályt állítottak föl, mely kizárólag Esztergom városa ügyeivel foglalkozik. Töviröl-hegyire kikérdezett mindent és fölkért, hogy nyújtsak be, illetve adjak elő egy tervet, mely szerint az ottani viszonyokat rendezni lehetne. Az idevonatkozó tervemet teljes és hiteles szövegében közlöm. Kegyelmes Uram ! igy kezdem mondókámat, nagy baj az Esztergomban, hogy a helyi érdekek megvitatása céljából nem rendelkezik elegendő helyi újsággal. Összesen csak 4 tisztán helyi érdekű lapja van. Mi az oly nagy városnak és ily terjedelmes megyének? Legalább tízre volna szükség, mert akkor sokkal alaposabban lehetne megvitatni a helyi dolgokat. Hogy sokat ne említsek, itt van a Lőrinc-utca, a vágóhíd, a gymnázium, az anyakönyvvezetői hivatal, az iskolák, a városháza, a világítás, a villamosvasút, a kis Duna kikotortatása, a téli kikötő, a vízmedence, a tűzoltóság egyesítése, az alacsony pótadó stb. stb. kérdése, mind oly fontos dolgok, melyek külön-külön egy hírlapot igényelnek. Ha tehát ez a dolog meg lesz oldva, a többi könnyen megy magától. A mi pedig ezen fontos kérdések megoldását illeti, bátorkodom Nagyméltósagodnak a következő alázatos előterjesztéssel szolgálni. Van ugyanis Esztergomnak a kis Duna partján még a diluviális korszakból fönnmaradt cölöp építménye. Ezen, a régészek által is megbámult és egykoron az ősember által lakott építmény nem felel meg rendeltetésének, a mennyiben a jelen században vágóhídnak használják. Nagy baja az. hogy nincs egészen a város közepén, hanem a város központjától egy kicsit félreesik, ez okból indítványoznám, hogy a város főterén, az úgynevezett Széchenyi téren, melyet négy évvel ezelőtt vagy 15 ezer forinttal szakértői felügyelet mellett rekonstruáltak, szépítettek, állitassék fel az emiitett vágóhíd. A térnek teljes közepében ugyanis egy szép kiterjedésű tavat felejtettek illetve csináltak s tekintve azon körülményt, hogy e tő esős időben elegendő vízzel rendelkezik, közegészségi szempontból is ez volna a legakalmasabb hely. Igen fontos kérdés még a Lőrinc-utca kérdése. Ezen utcának egyik oldalán álló házait lerombolták, az uj ut miatt, melyet a vashidtól erre vezettek, ugy hogy csak a házaknak hátsó része vagyis inkább tiszteletreméltó romjai maradtak meg. A szymetria és az összhang kedvéért indítványoznám, sajátítsa ki a nemes város az utcának másik oldalán lévő házakat is, rombolja le azoknak elejét s hagyja aztán ugy állani. Tessék elhinni, hogy ezen különlegesség megtekintése céljából oly sok idegen fog a városba tódulni, hogy a belépési jegyekből bőven lehet födözni a befektetett kisajátítási költségeket. Hogy pedig a többi, a kis Dunára vezető utcák háztulajdonosai se panaszkodjanak, építtessen miniszter ur minden utcához vashidat, és utasítsa a várost a Lőrinc-utcában foganatosított intézkedéseknek megfelelő megtételére. Nagy baj az a város ügyeire nézve, hogy a városháza igen kicsi, s hivatalnokaink annyira össze vannak zsúfolva, hogy belátnak egymás írásába, ha irnak, ez által íigyelmök mindig mások dolgai felé lesz fordítva. Azonkívül itt van a városházán még az anyakönyvvezetői hivatal és az ezzel járó sok polgári esketés, a mi főképpen nőtlen és özvegy hivatalnokainkat munkásságukban zavarja, tehát vagy méltóztassék rájuk parancsolni, hogy két hónap lefolyása alatt házasodjanak meg, vagy pedig van a városnak egy kis telke, melyet »Sas-kaszárnyának« hivnak, és ott épitse fel a város 400 ezer frton, melyet szivesen adnak kölcsön, az anyakönyvvezetői palotát, melyet egyúttal fényképészeti műteremmel lehet ellátni, hol a házasulandókat életök legszebb szakában, a boldogító igen pillanatában, megörökítenék. A gymnáziumról csak annyit mondok, maradjon az csak ott, a hol van. A jelenlegi lakása paedagogiai szempontból is beválik, mert még a rövidlátó tanár is azonnal meglátja csintalankodó tanítványait, hisz egészen az orra előtt vannak. A bomladozó gymnázium maradjon meg szintén ugy, a hogy van, mert legalább ide fognak járni az egész ország építőmesterei tanulmányozni, hogy miképen nem szabad építeni. Villamosvasút ha lesz, az csak földalatti legyen. Esztergomban t. i. a legtöbb ember gyalog jár, a villamossal pedig oly kevesen utaznának, hogy legjobb, ha a földalatt megy, mint most is az üresen járó omnibuszok ablakai mindig be vannak függönyözve. Az iskolákat elhelyezzük a városon kívül levő katonai kórházakba, a katonai kórházat pedig behozzuk a város közepébe a kaszárnya mellé, mert ezt sok városi atyának érdeke űgy kívánja. Beszéltem még sokat a világításról, kövezetről, az igazságügyi palotáról stbről stbről. Abban állapodtunk meg végül, hogy városi képviselő csak kormánypárti lehet, mert ez hazánknak legönzetlenebb pártja, miként Miklóssy, Pulszky K. Morzsányi bizonyítják. Ő nagyméltósága elfogadta ajánlataimat és terveimet, és miután kijelentette, hogy a kinevezendő kormánybiztos csakis kipróbált hűségű kormánypárti lesz, megsúgta nekem annak nevét is. Hogy ki lesz az ? Azt csupán Önnek szerkesztő uram a legerősebb titoktartás terhe alatt súgom meg. Ugy-e nem is gyanítja? Az előadott tervek megvalósításával megbízott kormánybiztos nem lesz más, mint kormánypárti érzelmeiről ismert Jakab. Egy kitűnő müvecske. Van már egyik-másik orvos országgyűlési képviselőnk s az illetékes miniszteri tárca tárgyalásánál hozzá is szóltak a magyar nép egyik mételyes, nagy bajához, az egészségügy országos, és skandalózus elhanyagolt állapotához. Magyarország Ázsia tornáca! így mondják azt a németek ; legyen bár ez a szó rágalom, ráfogás; annyi tény, hogy ezt bizonyítani ki váltkép a közigazgatás s a közegészségügy szomorú állapotával lehet. A mi népünk nem él európai módon s ami még nagyobb baj, a mi népünkkel nem törődnek s nem emelik föl európai színvonalra; azért elzüllik, elcsenevész, elsatnyul. Emlékszem, hogy egy érdemekben gazdag, praktikus hazafi, Luczenbacher ő méltósága, azt emlegette néhány év előtt egy társaságban, hogy ki kellene adni egy népszerű egészségi kalauzt, s azt vagy olcsón kellene eladogatni, vagy a nép közt kiosztani. Igen, de hol van az az Istenadta, a nép közt forgolódó, a nép bajait közvetlenül szemlélő orvos, akit a magas közegészségügyi tanács Budapesten ily könyvecske megírásával megbízna? vagy ha ír ily művet, könyvét fölkarolná? ember kell ide, ki a nép közt forog, ki szivére veszi az elzüllő népnek haldoklását s széles körű praxisa alapján meg tudja ítélni s meg tudja válogatni a közegészségügyi tanács rendeleteiből is azt, ami a népnek való s azt lelkére tudja kötni annak a sanyargatott, tönkremenő falusi embernek. Ilyen mű dr. Bűben László, a mária-nosztrai orsz. női fegyház orvosának, Hontvármegye egyik orvosi kapacitásának »Egészségi kalauza a nép szám ára«. Őszintén ajánljuk ezt a füzetet a nép barátainak, az olvasóköröknek; fölvilágosítást találnak benne először az egészség ápolásának kellékeiről, azután útmutatást a betegségekben az első segélynyújtásra s főleg a betegápolásra. De nem elvontan ám, hanem merő közvetlenséggel s egyenességgel, amint a néphez beszélni kell. Igy lehet valamit elérni s nem a bürokrácia száraz uralmának taposása által. Abból a húsz év I előtt megalkotott egészségügyi törvényből is így kell kivenni a mozgató ideget és lüktető eret, mely nélkül az egész csak parlamenti szó-, vagy tollfosztás. Eddig abból az egészségügyi törvényből csak a megtorló §§-ok jutottak a népnek; büntették, ha gyermekét nem orvosoltatta. — ha ablakai nem nyílnak, — ha rongyait nem dezinficiáltatta, stb. stb. De hogy az esetleg 10 mértföldnyire lakó orvos egyszeri kihozatala nem emésztené fel egész vagyonát, — hogy az ablak nyithatóságában, — a trágyagödrök kötelező készítésében, — a piros cédulák kiragasztásában ne lásson egyebet, mint szekatúrát: erről fölvilágosítani, a közegészségnek főelveire jóakarólag kioktatni, senkinek sem jutott eszébe. Azaz, hogy pardon, visszavonjuk állításunkat! Dehogy nem jutott: olvastunk több, a fővárosban irott s a népnek szánt füzetkét, melyekben a Meidinger-kályha előnyeiről a közönséges vaskályha fölött, — a kőszénnek kiadóbb melegéről a fatüzelés fölött, elmélkedik az iró orvos, sőt, mi több, szóba hozza, hogy a. fogoly könnyebben emészthető, mint a disznóhús! No ez sikerült nézszerű előadás! Ezen az alapon s evvel a hozzáértéssel Írhatunk népszerű egészségügyet a Mars-csillag lakói számára! Dr. Bübent vigasztalhatj a a tudat, hogy nem I a holdbeli lakóknak, hanem a földön nyomorgókI nak s különösen a vergődő magyar népnek számára irt; nem ölel föl semmit, ami okvetlenül j nem szükséges s amit felölel, azt röviden, világoj san, a népnek fölfogásához mérten adja elő. De meg vagyunk győződve, hogy nemcsak a nép forgathatja nagy haszonnal, hanem a nép vezetői is és sok okos és érdekes útmutatást meríthetnek belőle saját és mások egészségének megóvására és megerősítésére. HÍREK. * Ö Felsége a budapesti Karmelitáknak. Ö Felsége a budapesti Karmeliták zárda-templomának építésére legkegyelmesebben egyezer forintot adományozott. * Személyi hirek. Aschenbrier Antal apátkanonok, s egyetemi tanár, csütörtökön városunkban tartózkodott. — Hetyei Samu apát-kanonok, Budapestről városunkba visszaérkezett. * Sz. József ünnepe a nónevelő-intézetben. A vízivárosi felsőbb nőnevelő-intézet növendékei szent József intézeti patrónus ünnepét kegyelettel ülték meg. Reggel az intézet lelkésze fényes segédlettel ünnepi misét mondott, délután pedig a belnövendékek pompásan előadott csaláI dias jellegű ünnepi előadást tartottak. Csütörtökön a külnövendékek rendeztek ünnepélyt tartalmas j programmal. Szent József napján ünnepli egyúttal ! az intézet érdemes főnöknője Sr. M. Bemigia I Josepha névünnepét, s igy az ovációban neki is méltó része volt. * József napja. Boltizár József püspök, s érseki vikárius, pénteken ünnepelte névünnepét, s ezen alkalommal a népszerű főpapot nagyszámban keresték fel tisztelői, üdvkivánataikat tolmácsolva. * A főegyházmegye személyzetéből. Zahrádka Ignác megkapta a csolnoki plébánia javadalmat. Boll János pedig a suránkai javadalmat, mely plébániát már évek óta adminisztrálta. — Entresz Ede budapesti hitoktatót Galánthán 92 szavazat közül 81 szótöbbséggel plébánossá választották, kinek helyébe Budapestre Bándl Ernő, végzett hittanhallgató küldetett. — Szittnyai Ignác nyitra-bajnai plébános f. hó 13-án 49 éves korában meghalt.