ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-03-14 / 11. szám

Mindenekelőtt a mi választási törvényünk egy tökéletlen, sőt határozattan mondható, egészen rosz törvény és a mi kevés jó van benne, attól is megfosztja a kormány a választó polgárokat. A választók száma felette csekély, úgy hogy alig van kerület, amelyet a liberalizmus meg nem vásárolhatna. Mert a zsidósággal szövetkezett liberalizmusnak sok pénze van, és ha neki tetszik, kénye-kedve szerint vásárolhatja a kerületeket. Sokat tesz amott a titkos szavazás is, mert ott mindenki szabadon gyakorolhatja meggyőződését; nálunk pedig egész családokat, sőt községeket is megfosztanak kenyerüktől, ha a szabad választási jogot nem úgy gyakorolják, amint a liberalizmusnak tetszik. Mindennek d cicára a liberalizmus uralma nálunk is véget fog érni. Bukását éppen az fogja siettetni, amivel legjobban vélte megállapíthatni hatalmát, az egyházpolitika. Ausztriában a vallástalan iskola által vélte uralmát örök időkre biztosithatni és a vallástalan iskola volt az, amely felnyitotta a keresztény hivő nép szemeit. Nálunk a polgári házasság, a drága polgári anyakönyvek, a törvénybe iktatott vallástalanság fogja kiemelni a liberalizmust a kormányzásból. Csak bátran és kitartóan küzdjünk tovább, mint osztrák hitsorsosaink. Ott mindenki kivette a maga részét a küzdelemből, még a keresztény nők is. Lássunk tehát mi is a további szervezkedéshez a németekéhez hasonló szívóssággal s győzelmünk hamarább fog bekövetkezni, mintsem magunk reményiettük volna. — A kultusz vita lelke. Adassék elismerés és hála Mócsy Antal képviselőnek, ki a lefolyt közoktatási költségvetés tárgyalásánál felszólalásaival az oroszlánrészt érdemelte ki. Alig volt kérdés, a melyhez hozzá ne szólott volna érdemileg és tárgyilagosan. Tanügy tekintetében a háznak valóságos orákuluma. Közoktatási rendszerünknek a jelen vita folyamán ő volt legalaposabb bírálója, s maga a kormány-párt is kénytelen, — a mint kormány-párti képviselőktől tudjuk — elismerni szakavatottságát s hozzászólásainak tárgyilagosságát. Szinte vezetője volt az ellenzék részéről a vitának, s a keresztény irány szükségességének •— De ilyen szomorú jövőnek tekinteni elé, valóban szivreható, jegyzi meg erre Alfonz úr. Mostantól fogva nem ülök többé a lóvonatra, nem akarom magam kitenni ily szomorú eshetőségnek. — Oh emiatt egész nyugodt lehet barátom, feleli az orvos, a lóvonaton való járás ugyanis nem veszélyes, hisz ha az volna, akkor legalább az emberek fele került volna már az őrültek házába. Különben beszélgessünk inkább másról, mert e tárgy, amint látom, rendkívül fölizgatta. Hogyan is áll, ba szabad kérdeznem, a szép özvegy gráciájában ? Gondolja csak! tegnap oly szerencsés voltam, hogy véle egy társaságban találkozhattam. — Ah ! mit nem mond ? Hogyan történt e dolog ? kérdi Alfonz elbámulva. — Ebédre voltam hiva egy jóbarátomhoz, s a szerencsés véletlen folytán szomszédságába kerültem. Mondhatom rendkívül kedvesen csevegtük el az időt, feleié az orvos. * — Ügy ? válaszol Alfonz meglehetősen habozva, — No, no ! kedves barátom — folytatj orvos — legyen egészen nyugodt. Mondhatom, hogy velem szemben szikrányi oka sincs a féltékenykedésre, eszemben sincs, hogy őt Öntől elhódítsam. Ellenkezőleg, lehetőleg azon voltam, hogy az Ön ügyét nála mindenképen előmozdítsam. — Doktor úr valóban úgy tesz, mint egy igazi hű barát, felel Alfonz hálálkodva, mialatt kék szemüvegét levette s törülgette. — Soh'se csináljon oly nagy dolgot ebből kedves barátom, felel az orvos, ez kötelességem volt és semmi egyéb. Bánatos, szerelmes sziveket vigasztalni, segíteni, tudja ez egyszerűen kötelessége az orvosnak, mert tudvalevőleg a ezerelmes bánkódás veszedelmes méreg. Ez rágódik a sziv kifejtését iskoláink vezetésében alig hangoztatta eddig valaki oly meggyőzően s bátran, mint Mócsy Antal. E mellett a szűkkeblűség nem vezette érveléseit, az államnak az őt megillető garanciákat koncedálta, tiltakozott azonban oly állambefolyás ellen, mely a hitvallásos jelleget tönkreteszi vagy csak gyengíti is. Mócsy több oldalú felszólalásaiban tiltakozott az egyetem katholikus alapjainak a költségvetésbe való beillesztése ellen, az állam nagyarányú befolyása ellen a szerzetes középiskolákban. Föltárta az államositás ölő veszélyeit. Plauzibilissé tette az egyetemi tanítás keresztényellenes szellemét, felvetette éppen e miatt mindegyik felekezet ^észére a hitszónoki s tanári tanszék felállítását. Kívánatosnak tartotta a szigorlatok egyöntetű megállapítását, a tanítók fizetésének javítását. A tanító-képzésnél fényesen kimutatta a képesítés államosításának abszurdumát, s követelte a tanítói oklevélnek az érettségi bizonyitványnyal való egyenértékesitését. Rég nem hallotta a magyar képviselőház a keresztény tanügy kidomboritását, jóllehet ült ott benn már elég pap-képviselő, azért Mócsy lelkes szereplését minden tanügybarát csak őszinte örömmel s a jövőbe vetett bizalommal veheti tudomásul. • — Jogi, közigazgatási és gazdasági tanácsadók. Az országos magyar gazdaszövetség vezetősége nagy horderejű tervvel foglalkozik. A szövetség az egyes vidéki centrumokon olyan intézményt kivan szervezni, mely a szövetség tagjainak jogi, közigazgatási adóügyben és más kérdésekben tanácscsal és útbaigazítással szolgáljon s igy a szövetség tagjai zsarolástól, hivatalnokok visszaéléseitől s egyéb jogi és gazdasági igazságtalanságoktól megóvassanak. A szövetség ily állásokra lehetőleg jogképzett embereket fog kinevezni. Az eszme föltétlenül üdvös és Németorszában a rajnamenti Schorlemmer-Alts-féle szövetkezeteknél kitűnően bevált. A kérdésben az előtanulmányok már megtörténtek s a keresztülvitellel a szövetség legközelebbi választmányi ülése fog foglalkozni. — A szentesi elvek. A mit Bécsben megtettek a zsidók, ugyanazt tették Szentesen a liberális kormánypárt korifeusai és hivatalos közegei. A zsidó erkölcs és a liberális morál egy kalap alá vonhatók. A hivatalos apparátus, kezdve a végrehajtótól föl egészen a főispánig, mind függetlenségi volt, már t. i. olyan talmi függetlenségi, a milyennek Kossuth Ferenc pártját nevezhetjük. Mert ha az ellenzéki pártok, kiknek amúgy is óriási presszióval, terrorizmussal kell küzdeniük, szövetkeznek, ezt még értjük, de nem is tüntetnek gyökerén, halványnyá, beteggé teszi az embert, egyszóval az ilyen búsulás árt az egészségnek. — Tökéletesen úgy van — felel hirtelen Alfonz — magam legjobban érzem azt. — De hallja csak tovább kedves barátom, folytatja az orvos. Véletlenül emiitettem a csinos özvegynek, hogy én önt ismerem ; ebből azután fejlődött további beszélgetésünk. Ugy láttam, hogy rokonszenvezik önnel, s megvallom, hogy ennek rendkívül örvendtem, mert meg kell vallanom, hogy önök egymáshoz illenének. Mert pl. abban is megegyeznek, hogy egészségüket mindaketten féltékeny gonddal ápolják. — Ez csakugyan szép, ennek rendkívül örvendek, felel Alfonz, kék szemüvegén keresztül boldog pillantással tekintve a szemközt ülő orvosra, — Csak egy dolog különös előttem, s őszintén megvallva, ez nem is tetszik a csinos asszonykánál nekem — igy folytatja az orvos — t. i. hogy nagyon is sokat beszél. — Eh ! oda se neki — felel Alfonz mentegetőleg, •— ha ez baj volna, ez csak olyan hiba, mely közös hibája minden nőnek. Hanem én ezt nála még nem vettem észre! — Az csak onnét van fiatal barátom — igy szólt az orvos, mert oly hosszasan még nem beszélgetett egyszer sem véle, mint én. Mondom Önnek, — hogy az ö gyönge szervezeténél •— ennek ugyan külseje után ítélve nem látszik, ez a szokás roppant nagy baj, s jobban kellene magára ügyelnie. — Nem értem miért? szól közbe Alfonz aggódva. —• Mindjárt kimagyarázom magam, s meg fog győződni, hogy igazam van. A legegészségesebb embernek is kímélni kell tüdejét, s minél jobban ezek fölfelé holmiféle hyperlojalifással; de hogy erre egy, Bécs felé a legengedelmesebb szolga szerepét játsző párt vállalkozik, ahhoz már jő adag a farizeus természetéből megkívántatik. A liberalizmus az egész világon egyforma. Szövetkezik az a vörös szocializmussal, anarchizmussal sőt még a nihilizmussal is, csakhogy a hatalmat kezei között megtarthassa. Azt hiszszük, hogy valahányszor b. BánfTy Kossuth Ferenccel találkozik, mosolyognak egymásra, s körülbelül olyanféle dialógus folyik köztük mint Khón Khóbi és Blau Dávid között: »Hunnan gyűsz ?« kérdi Khóbi Dávidtól. »A fördöböl« feleli Dávid. »Vadj the edj nodj gigerli«, vissza vág mosolyogva Khóbi. Egy ilyen politikai gigerli szerepét játszotta Szentesen és egyebütt is, de meglehetősen ügyetlenül Kossuth Ferenc. — Állatkiviteli mizériák. Hovatovább mind nagyobb nehézségeket gördítenek a külföldre irányuló állatkivitelünk elé. Az osztrák belügyminiszter kénye-kedve szerint rendeli el a zárlatot Magyarország egyes vidékeire, sokszor egész megyék területére anélkül, hogy kormányunk véleményét szükségesnek tartaná kikérni. Ha sok a felhozatal, akkor röviden elzárolják Magyarország egyes vidékeit, ha kevés, feloldják a zárlatot. Németországi kivitelünkkel nemkülönben rosszul állunk, nem is szólva sertéskivitelünk teljes pangásáról, nagy aggodalomra szolgáltat okot a német agráriusok akciója, mely a magyar állatkivitel teljes megszüntetését s ezzel szemben az oroszországi állatbevitel kedvezményezését célozza. A megindult mozgalom oly erős, hogy célját elérheti, ha a magyar kormány idejekorán nem ellensúlyozza e törekvéseket az összes rendelkezésére lévő eszközökkel. Pedig január óta, a mikor ez ügyben Darányi miniszter Bécsben a külügyminiszterrel konferált, semmi sem történt érdekeink megvédelmezése céljából. Juhkivitelünket Franciaország részéről fenyegeti veszedelem. A francia kormány legutóbbi, bevitelünk ellen irányuló intézkedésével szemben az »Országos Magyar Gaz^ dasági Egyesület?, kérte ki a földmivelésügyi miniszter közbenjárását. De nem csak kivitelünk, hanem hazai állatforgalmunk is annyira korlá tozva van, hogy pl. a budapesti állatvásárra hetek óta nem hozhatók fel tehenek, a sertésforgalom pedig oly annyira korlátoztatott, hogy eladás és í vételről úgyszólván szó sem lehet. Mindenne k dacára tett-e valamit egy esztendő óta a földmivelésügyi miniszter abban az irányban, hogy a kőbányai sertéspiac helyett az uj kiviteli piac létesítése megkezdessék, hogy akkorra, a mikor megtizedelt sertés-állományunk kiheveri a sertésvész okozta bajokat s lesz mit kivinnünk, legyen egy a modern igényeknek megfelelő, vészmentes J piacunk s a külföldnek ne lehessen oka alaptalan j tartja meg valaki e szabályt, annál nagyobb kiI látása van arra, hogy hosszú életű lesz. Mert minél kevésbé erőlteti meg valaki tüdejét, annál tovább tart az. Ennélfogva minél csendesebb egy ember, annál tovább él. — No erre ugyan eddig még sohasem gondoltam, igy kiált föl Alfonz, nem véve észre, hogy a csintalan doktor hiszékenységét kiaknázta. — Pedig ez úgy van fiatal barátom, ahogyan mondtam, mindjárt meg is magyarázom. Lássa, bebizonyított tény, hogy a süketnémák a tüdővészt soha meg nem kapják. Vagy látott ön már valaha tüdő vészes siketnémát ? — Nem én, soha ! felelt Alfonz határozottan. — No lássa! Azért nem mondok sokat, midőn azt állítom, hogy minden ki nem mondott szó az ember életét legalább egy félórával meghosszabbítja, és ez idővel csinos kis összeggé, napokká, sőt évekké növekedhetik. Nem alap nélkül mondták tehát a régiek : »beszélni ezüst, hallgatni arany.« Ezzel csak egy megbecsülhetetlen egészségi szabályt foglaltak szavakba, de lássa fiatal barátom, csak kevesen értették meg azt. — De akkor legjobban tenne az ember, ha egyáltalában hallgatna, felel Alfonz elgondolkedva. — Persze, hogy ez volna a legokosabb —válaszol az orvos, de egészen még sem vihető keresztül. De legalább annyit mégis mindenki megtehet, hogy lehető legrövidebben fejezze ki gondolatát. Alfonz erre nem felelt, csak fejével biccentett egyet. — Erre is hozhatok föl önnek egy kitűnő példát — folytatá az orvos tovább. Ugy hiszem, hallott ön a trappistákról ? Alfonz újra helyeslőleg bólintott.