ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-03 / 1. szám

lékeivel örökítették meg utódaik számára. Több esztendő óta virágzik a nagyölvedi hivek között a jelenlegi plébános által megalakított és annak rendje szerint az egyházi főhatóság által meg­erősített Jézus Szents. Szivének társulata, mely évről-évre gyarapszik tagokban. Ezeknek össze­rakosgatott filléreiből egy uj oltár emeltetett a milleniumi évben a templomban Jézus Szents. Szivének tiszteletére, mely a kerületi esperes által bucsu napján, sz. Őrzőangyalok ünnepén lett ün­nepélyesen felszentelve. Azóta a hivek kiváló áhítattal környezik a Szents. Szívnek gyönyörű szobrával diszeskedő oltárt, mely Rétay és Bene­dek budapesti cégnek Ízlését és ügyes kezeit di­cséri. Vasár- és ünnepeken tömegesen körültér­delik nagy áhítattal ezen uj oltárt; a meddig csak engedte az időjárás, folyton felváltott élő virágok díszelegtek rajta. Most pedig az adventi szent időben a szent gyónás után mindenki oda siet, leborul a Szent Sziv előtt és akárhánynak köny csillog szemében azt jelentve, hogy értik a hivek, mit céloz az Ur Jézus, midőn szentséges Szivére mutatva magához inti gyermekeit: »Jöjje­tek hozzám mindnyájan, kik fáradtok és terhelve vagytok és én megenyhitlek titeket.« Érzi mind­egyik mily kimondhatlan édes vigasz árad szét e Szent Szívből a világra. Ugyancsak a miile­ni um megörökítésére a plébános felszólítására, melyet az iskolai ezredéves ünnepély alkalmával intézett a hívekhez, a templom előtti téren az elültetett miilen. fák között egy kőből emelendő Mária szobor lett tervbe véve. Az adakozás e kegyeletes célra azonnal megindult; de főleg a mult évi gyönge termés okozható, hogy a szobor fel­állítása nem volt a mult évben kivihető. A kezdet azonban megvan és remélhetőleg sz. István koro­názásának 900 éves jubileumáig a Mária szobor is állni fog és hirdetni fogja a nagyölvedi kath. hivek vallásos buzgalmát. * Ajánljuk a nagyközönségnek Pathy János helybeli liszt-kereskedését,* hol legjutányosabban lehet jó minőségű lisztet bevásárolni. Esztergom ezredéves múltjából. Törökvilág Esztergomban. XXIII. Pálffy Miklós Esztergom kapitánya. Esztergom első kapitányáról Pálffy Miklós­ról, ki egyidejűleg ország kapitánya is volt, Illés­házy István ezeket jegyzé fel : Midőn Pálffy látta a várnak épületlenségét, gyorsan a vármegyékhez fordult, hogy kézmiveseket és pénzt adnának neki. Mindenütt töltéseket emeltetett. Sz.-Tamás hegyen pedig kastélyt csináltatott és attól fogva a Dunáig 4 kastélyt állíttatott, melyeket árkokkal kö­rülvétetett és egymással összeköttetett úgy, hogy egyik kastélyból a másikba járhattak. A kastélyokba elegendő ágyúkat és tarackokat vonatott. A várba pedig sok élelmet, port, golyót és egyébfélét ra­katott »és úgy hozzá készité a megszálláshoz, hogy Isten után az ellenségtől semmit sem fél vala benne.« Az 1595. évi országgyűlés 53. t.-cikkével pedig az iránt gondoskodott, hogy a Garam folya­mon malmokat biró urak, malmaiknak oly elhe­lyezésére vagy épen kivételére az okból intesse­nek, hogy Esztergom erősítésére fát, meszet, kö­vet, eleséget hordó talpak és sajkák gátolatlanul evezhessenek, különben a fő- és alispánok és a tartomány-hadnagyok azokat elkobozhatják. A hadseregnek Esztergom alól történt eltá­vozása után az itt maradt helyőrségnek nem cse­kély félelme volt, hogy a még védelemre nem alkalmas várt a törökök könnyű szerével vissza­vehetik. Szeptember havában majdnem naponta mutatkoztak Esztergom környékén törökök, akik ha keresztényt találtak, levágták. Az esztergomi őrségbeliek pedig olykor elővigyázat nélkül jártak a határban. Egy alkalommal, midőn a szőlő érett, 40 legény a Reitenau-féle ezredből, akik a sző­lőkertek között szőlőt enni voltak, mind levága­tott. Október hó elsején a törökök egész a Vízivá­rosig bejöttek és ott több német katonát levágtak. A környékbeliek ezen portyázásoktól félve, elesé­get nem hoztak Esztergomba, azért a legénység sok éhséget szenvedett, sőt többen éhségből meg is haltak. Október 1 l-e volt, midőn 7 vagy 8 ezer tö­rök csatarendben a Károly hegyhez érkezett és a keresztények régi táborozási helyén két óra hosz­szatt megállapodett. Azután négy csapatra osztva lovaik itatása céljából a Dunához közeledtek. Végre egy csapat előre nyomult a rácok városához és az ott talált betegeket és sebesülteket részint levágta, részint elfogta. Ekkor csak kevésben mult, hogy a várba be nem mentek, mert a várőrség a Duilán túl volt és a rongált hid miatt át nem jöhetett, hanem onnan volt kénytelen nézni a törökök garázda'kodását. Midőn már a hajdúk ezt többé tétlenül nem tűrhették négy sajkába ülve a Dunán átkeltek és bátran a törököket megtámadták. A kik elvonultak. Esztergomból 5 gályát ép egy nappal előbb küldtek volt el, melyekre most igen nagy szükség lett volna. Mert ha ezek itt vannak, bizonyára nem eresztik ily közel a törököket. Másnap a hadihajók vissziérkezése és még 7 ladik iránt intézkedés történt. Különben a vár falainak építésével serényen foglalkoznak. Az építkezési munkákat Sprintzenstein mérnök és építész vezeti. A vár körül mély árkot ház­nak, melyben folyvást 600 ember dolgozik. Ki­vált a bástya falakat és pedig főkép azt a víz felé, és a másikat a váracs és a Kácz város felé szilárdan épitettik fel. A Víziváros előtt levő nagy fákat kivágták és azonnal a hid kijavításához fogtak, hogy Kakáddal a közlekedés helyreállit­tassék. És mivel már a téli idő közeledett, az élelmi szereknek pedig még mindig nagy hiánya volt és a várba nem volt elegendő épület, azért Mátyás főherceg a várba csak csekélyebb hadi erőt helyezett el, a többi hadi népet pedig a kö­rüllevő falvakban szállás oltatta el, hogy szükség esetén gyorsan egybehívható legyen. Annál is in­kább mert a török naponta mutatta magát az esztergomi hegyeken és kivált Szent-Tamás mel­lett levő részeken, a hol Mansfeld a segítségre jötteket, annak idejében megverte. November haváig oly állapotba helyezte Pálffy Esztergomot, hogy annak megvívása na­gyobb hadi erőnek is munkát adna. A helyőrség a kevés lakház miatt a nagy hidegtől sokat szen­ved, többnyire tűz körül tartózkodik és azért sok elhal közüle. Még eddig az élelem is kevés benne. A kenyér drága. Görger főélelmezési mester ígér­kezett, ha Esztergomban élelemház rendeltetésére adatnék azt is csakhamar jól ellátni eleséggel. Az ostromló seregből itt maradt őrségül Terski Vilmos ezredével. Ez az ostrom alatt a közlekedést Dudával a Duna mellett zárta el. Ő igen bevágott akkor, midőn a felmentő sereg űzetve a keresztény tábor felől a hegyeken át­akart bejutni a várba, akkor ő ép szemben jött velők. November havában megköszönték neki szolgálatát, de belátva azt, hogyha ezredével el­távozik a vár majdnem üres lesz, 3 zászlóaljjal mégis megtartották. 1596. jan. hava elején 300 vallon érkezett ide. Ez időben 300 mázsa lőport rejtett helyén, a hová a törökök tették volt, megtalálták. Esztergom ellen a töröknek komoly szándéka volt, és kevés hiányzott, hogy azt könnyű szer­rel be nem vette. Ő azonban továbbra is elő­készültek, mert a télen át egy mesterséges alkot­mányu várracson dolgozott, melyet Csallóköz szi­getén kívánta felállítani, hogy abból a Dunán a közlekedést elzárja. Esztergom keresztény helyőrsége ép oly örö­mest portyázott, mind a török. Ezt a várnak fekvése és szilárd volta hozta igy magában. Indul­tak ki portyázások Esztergomban a török uralma előtt is. Thuróczi krónikája elmondja miként tört 1440. körül Szécsi Dénes érseknek fivére Tamás, esztergomi várnagy Budára és miként égette fel a király szemeláttára annak virágzó elővárosát Felhévizet. Istvánffy pedig fentartotta gyászos em­lékét Orbáncz Endre várnagynak, ki mint rabló­kalandor támadta meg a Budáról menekülők málha szállítmányait ő maga pedig, midőn a török kö­zeledtét hallotta, mint alávaló gyáva megszökött. Pálffy alatt az esztergomi várőrséget nem rablási vágy vezette, hanem a szándék megtorolni a tö­rökön ama sok sérelmet, a mit hazánkon és test­véreinken tett. Azért ily kirándulásokon leginkább a magyar katonaság vett részt. Ezek nevezetesebb­jére csupán röviden utalhatok reá, nehogy mun­kám céljától nagyon is eltérjek. Október havában a budai törökök vérsze­met kaptak Esztergomra. Bészint mivel Visegrád­ból vissza nem riasztattak, mert a Duna kiárad­tával a közlekedés akadályozva volt, részint pe­dig mivel a vezér basát több ezernyi török és tatár néppel minden órában Budára várták, azért bátran Esztergom alatt megjelentek és a Rácok városát alkalmatlanitották, ott néhányat elfogtak, továbbá egy dereglyét homokkal megtöltötték azt a hajóhidnak bocsátották, mely azt átszakította. Viszonzásul nov. hóban az esztergomiak a budai basának 400 tehenét és számos lovát fogták el és hajtották Esztergomba. 1596. január hó 12-én 4 lovas török eljött egész Esztergomig és a vízivárosi szigetről 30 I darab marhát elhajtott. A következő napon pedig egy magyar halászt, a ki ott halászott, a hol a táborbeli hajóhíd volt, elfogott és magával vitt. E holnap 18-án kelt levélben jelenti valaki, hogy Pálffy és Terzki magyar és vallon csapa­taikkal Pest vidékére mentek portyázni, ott török csapatra találtak, közülök körülbelül 400 levágtak, a többieket Vácig kergették, ott sok kárt okoz­tak és onnan nagy zsákmánynyal tértek vissza Esztergomba. Febr. hó 13-án hozták Esztergomba Zalán agát, Pati Pálnak cinkos társát, a ki a Garam és Ipoly völgyéből egész fel a bányavárosokig több gyermeket lopott el, mint hajszáll van a fején.. Mivel igen meg volt sebesitve még az éjjel belefogták a nyújtóba, hogy vallássák és azu­tán a Plútóhoz küldték. Irodalom és művészet. Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története. A művet hivata­los adatok alapján Komlóssy Ferenc dr. egyház­megyei főtanfelügyelö állította egybe. Nem keve­sebb, mint nyolcszáz iskola történetét foglalja magában. A műben tárgyalt iskolák legnagyobb része a mult század elején keletkezett. E szerint az egyházmegye negyvenhat kerületében 128,628 a tankötelesek száma, ezek számára 806 elemi iskola van, melyekben 1172 tanitó működik;• az iskolák közül negyvenet nőszerzetesek vezetnek és ezekben a~5 iskolákban 200 nő tanit. A tanítói állások közül jelenleg 170 üresedésben van. A tanítók közül férfi és pedig képesített 899, képe­sítése nincs 31-nek : nőtanitó volt 67, ezek közül nem képesített 11. k szerzetes tanítónők vala­mennyien oklevelesek. Az iskolák tannyelvéré vonatkozólag van az egyházmegyében 460 ma­gyar, 86 magyar-tót, 17 német-magyar, 191 tót­magyar, 1 német és 50 tót nyelvű iskola. Meg­jegyzendő, hogy az összes szerzetes tanitónők által vezetett intézetben a tannyelv magyar. A népiskolákon kivül van az egyházmegyében" égy férfi-, négy nő elemi, egy polgári nőtanitóképző és egy óvónőképző-intézet. Egy-egy tanítóra átlag 92 tanköteles esik. Az iskolák évi fentartása 675,064 forintot igényel. A tanítók átlagos fizetése évi 436 forintot tesz ki. A száz nyomatott ivre terjedő mü végén negyvenhat táblázati kimuta­tásban részletesen van felsorolva az iskolák alap­vagyona, melynek összes értéke megközeliti a tizen­nyolc millió forintot. Közölve van továbbá az összes tanítók névjegyzéke a legrégibb időktől fogva. Felhívás előfizetésre a „Magyar Sión" 1897. évfolyamára! Istenbe vetett bizalommal, s azzal a tiszta szándékkal, hogy a jövőben is lelkesedéssel szolgáljuk a tudományos egyházi iro­dalmat: ezennel felhívjuk t. olvasóinkat, hogy a jövő, 1897. évi folyamra mielőbb újítsák meg b. megrendeléseiket, és azzal a bizalomteljes kéréssel fordulunk nemcsak ő hozzájuk, hanem mindazok­. hoz, akiknek ez előfizetési felhívás szemeik elé kerül, hogy erre a régi, harmincötödik évfolya­mába lépő, kipróbált katholikus havi revu-re lehetőleg még januárban előfizessenek. A Magyar Sión havonkint pontosan megjelenő 5—5 íves füzeteiben — nem véve ki a nyári szünidőt sem — tartalmas értekezéseket hoz a tudomány min­den ágából, amennyiben azok a kereszténységet és egyházat érintik, — bemutatja a nevesebb hazai és külföldi uj munkákat, névszerint azokat, melyek az egyházi tudománynyal viszonyban van­nak, — regisztrálja végre vegyes közleményeiben az egyháznak helyzetét, életének lüktetését. A Magyar Sión előfizetési ára egész évre 6 frt (12 korona), félévre 3 frt (6 korona), — mely ösz­szeget a plébános urak a legtöbb megyében, igy az esztergomiban is, egyházhatósági engedély alap­ján a templompénztárból is fizethetik. — Leg­célszerűbb postautalványt használni ily címmel: A »Magyar Sion« szerkesztőségének, Esztergom, papnevelő-intézet. Melyik lapot olvassuk ? Minden pap és minden értelmes vallásos ember olvassa a »Reli­gio Vallast« Magyarország legöregebb (56. év) kiválóan vallásügyi lapját. Szerkeszti dr. Breznay Béla thol. egyetemi tanár. Megrendelhető Buda­pesten, VI. Bajza-utca 14. negyedévre 2 frt 50 kr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom