ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-02-07 / 6. szám
IL évfolyam. Esztergom, 1897. február 7. 6. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Szociáldemokraták. Esztergom, február 6. Hol ne volnának manapság szociáldemokraták, biciklezök és zsurnaliszták?! Az, kérem, mindenütt találkozik, még ös Esztergomban is. Tényleg, úgy halljuk, hogy a szocáldemokraták szervezkednek, mozgolódnak, híveket toborzanak a mesterlegények s a nagyvárosi »nemzet« közt. Néhány burzsoá — így hívják azokat, akik álmodni sem merik azt, hogy a világot meg lehet fejelni, akikhez mi nem tartozunk — alighanem már aggódik is Esztergom ös-falainak sorsa fölött s gondosan néz majd a trotováron lábai elé, hogy bombára ne hágjon. Nálunk a szociáldemokrácia még csak gyerekkorát éli, hátul-gombolkozóban jár és sokat álmodik; gyűlésezik, kongresszusokat tart s iparkodik érdeklődést kelteni a közönség körében. A szegénységben, az elnyomottak közt fog is találni mindig híveket; de ezektől várhatja a legkisebb szolgálatokat, sőt ezek kompromittálhatják leginkább ügyét. Mert a szegény ember nem birván mélyebb belátással a szociáldemokráciának elveiről és irányáról; nem birván kellő látókörrel a világfejlődés bonyodalmas őserdeje fölött, inkább csak egyet gondol s ezt a gondolatát öklébe szorítja, s csak egyet emleget, hogy osztozkodjunk. Magyarországban jelenleg kivált a köznépet, a földmívelöséget a szó szoros értelmében lóvá teszik a szociáldemokraták. Hogy az esztergomi »nemzet« mennyire ül föl nekik, az majd elválik egy-két hónap múlva, kivált AZ „ESZT ERGOM" TÁR CÁJA. A mi örömünk. Bizony első sorban a mi örömünk ez, esztergomiaké, a kik ismerni, becsülni és szeretni tanultuk Majláth Gusztáv grófot, az uj püspököt, a magyar főpapi kar legifjabb tagját, s már is diszét; a mi örömünk, mondom, mert mi szemeinkkel láttuk, egész közelről, az ő erényeit, kedves szerénységét, tevékeny felebaráti szeretetét, papi buzgalmát. A bérces szép Erdély katholikus hívei majd csak ezután fogják őt — bár nagyhamar — megismerni és megszeretni; és ha már is előlegezik az uj főpásztornak a bizalmat és jóindulatot, ujjongva fognak csatlakozni a mi örömünkhöz, mikor már ők is élvezni fogják ennek az ifjú, Isten szive szerinti főpapnak jóságát, erényeinek illatát. Az uj püspök hetedik gyermeke a nagyhírű Majláth György országbírónak, a kinek tragikus halála annak idején az egész országot megrendítette. 1864. szeptember hó 24-én született a baranyamegyei Bakóczán, a család szép nyaralókastélyában. Elemi és középiskolai tanulmányait otthon végezte, Döbrössy Alajos, a pécsi püspöki tanitóképző-intézet jelenlegi igazgatójának, egy finoFelelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉJÍYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Fómunk.itárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. man művelt papnak vezetése alatt, a ki mindent elkövetett, hogy a szülők mintaszerű vallásosságát és hazafiságát a gyermek lelkébe átplántálja. A VII. gymn. osztályt azonban, mely az akkori tanterv szerint igen lényeges átmemtet képezett, nyilvánosan végezte, a serdülő, és mir is komoly gondolkozású ifjú, a budapesti II. kerületi egyetemi főgymnáziumban, s ugyanott tehe le kitűnő eredménynyel az érettségi vizsgálatot is. S most megnyílt előtte a világ Szivének iránya, komolyabb gondolkozása, régen a papi pályára vonzotta őt, de teljes elhatárolásra még nem jutott. Azért egyelőre a jogi fakulUst választotta, és pedig a strassburgi egyetemre ment. a hol. egy Sohm és más jeles tanárok hírneve garanciát nyújtott neki, hogy igazi eredménnyel fog tanulhatni. A nemrég elhunyt Turtsány, beregszászi plébános, mint Mentor, és Zichy Aladár gróf, mint pályatárs voltak vele a messze kilföldön. De csak egy évet töltött itt. 1883. március 28-án közbejött édes atyjának szomorú halála. Nem csoda, hogy ez annyira megrendítette a fiatal jogászt, a kit hajlama úgyis régen a szentély felé terelt, hogy ott hagyta a jogi pályát, izzal a világi élet minden káprázatos előnyeit s vallásos lelkének egész melegével elhatározta maga, hogy az egyházi rendbe lép, pappá lett. Theologiai tanulmányait mint a PáauánySzerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés, után 30 krajcár. intézet növendéke bécsi egyetemen végezte fényes eredménynyel. Mennyi édes és mély benyomásnak nyilt meg itt, a szeminárium csöndjében, az ő fogékony lelke! Milyen hatással volt rá Lollok, a hires lelkiigazgató egész valója, s milyen benső bizalom fejlődött ki a két érdekes lélek között ! És hogy szerette az ő társait, hogy osztotta meg velők mindenét! Az arisztokraták kényelmében nevelkedett ifjú, itt, a papnevelő-intézetben, az egész napot a társak egyszerű, puhafabutorzatu nappali termében töltötte, csupán hálásra tért saját szobácskájába. Mikor meg eljött a karácsony, vagy más ünnepi alkalom ; szép ajándékkal lepte meg valamennyit, hisz valamennyiben igazi testvérét látta! Hogy az ilyen előkészület után mily érzelmek tölthették el lelkét, mikor 1887. október 7-én pappá szenteltetett s első miséjét Lollok, akkor már esztergomi kanonok (később lemondott fényes javadalmáról, letette aranyláncát, gyűrűjét, és szegény lazarista lett) manuductorsága mellett Zavaron bemutatta: elképzelhetjük. Mélyen megindulva áldotta meg édes anyját, testvéreit, s azután — elkezdett működni. Simor bibornok. hercegprímás az esztergomi papnövelde tanulmányi felügyelőjévé tette a fiatal papot. Primiciájának azonban előbb maradandó emléket is állított, két kisdedóvó képében, az egyimikor majd a »fizetségre« kerül a dolog; de szerte-széjjel az ország minden részéből hallani a legnevetségesebb elbolonditásokról, melyeket a szociáldemokraták aligha fognak ablakukba kitenni. Kétféleképen bolorlditják pedig a népet: vagy rémítgetik, vagy hízelegnek neki s hosszú fogakat csinálnak nekik a fölosztandó birtokokra. Az elsőre nézve több helyen a posta napról-napra hozza a szegény embernek az ismeretlen helyről eredő nyomtatványokat, melyeknek nincs cime és tulajdonosa, de amelyek a legképtelenebb híresztelésekkel hin lik el a mételyt a nép szivébe. Ha az ember elolvassa ezeket a nyomtatványokat, hamar tisztában van vele, hogy kik akarják az így elhintett mag termését learatni. Mert csak népbolonditók hirdethetnek olyant, hogy megint visszaállítják a robotot, — hogy egy negyedtelket 60—80 forinton kell megváltani, — hogy a kenderföldek, káposztás kertek, községi földek mind uj fizetés és megváltás alá kerülnek. Nem is hiszem, hogy létezik értelmes földmíves, aki az ilyen bolond beszédnek fölüljön. Tudjuk mi jól, hogy van egy izgató, mely hatalmasabb minden emberfiánál s ez az izgató a szegénység, mely egyre terjed. Csakhogy ennek nem lehet bolond beszéddel útját állni, hanem szövetkezeti úton. Az izgatás és bolonditás másik neme képtelen Ígérgetésekkel hint port a mi becsületes népünk szemébe. A szegény ember természetesen mindig kész az osztozkodásra, már tudniillik úgy, hogy a másét oszszák föl. A szociáldemokraták ismervén a népnek e gyarló hajlamát, osztozkodási mozgalmakat indítanak országszerte. Tudunk mi is egy elcsapott, részeges tanítóról, aki kikopván mindenből, osztozkodási apostolnak csapott föl. Az állás nélküli ember elhitette nagyon sok parasztgazdával, hogy a Semsey-család birtokát föl fogják oszthatni, ha akarják. Gyűlést is tartott e célból, melyen mintegy 300 ember jelent meg s ezek a részeges apostolt fölküldötték Budapestre a szociáldemokratákhoz, kik megígérték, hogy le fognak menni hozzájuk. Az elcsapott tanitó, mikor hazajött, egész kocsi nyomtatványt hozott, s ö maga terjesztette a nép közt, melyet azzal hitegetett, hogy január 14-én nagy földosztás lesz, aminek reménye boldog izgatottságban tartotta a népet. Január 14-ike már elmúlt ugyan s a Semsey-birtokot még nem osztották föl, de alighanem csak azért, mert télen nem akart lejönni az inzsellér. Lejön, majd ha kitavaszodik, vagy ami még valój szifiübL, ifcjön, majd ha fagy. S nem hazudnak a szociáldemokraták akkor, mikor a népet földosztással hitegetik? Hiszen elveik szerint semmiféle magánbirtok nem lesz földben, erdőben, rétben s egyáltalában termelési eszközökben! S mégis épp azzal hitegetik a népet, amit elméletben önmaguk elvetnek s nevetnek. No de hisz a csalás fái sem nőnek az égbe s gyümölcs rajtuk egyáltalában nem terem, legfölebb az ámítás vackora, melybe ha a nép beleharap, keserűket nyel ugyan, de kiábrándul.
