ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-03 / 1. szám

ták a papi testületi szellem áldozatkészségére való appellálást, "azaz nem áldozatkészségre, hanem kötelességérzetre való hivatkozást. Ha rászorulok arra a nyugdíjra úgy magamért teszem, a mit teszek, ha nem szorulok rá, legyen jobb sorsommegváltási ára az, a mit szegény paptársaim érdekében teszek; hiszem, hogy ezt a gondolkozási módot minden pap magáénak vallja. Midőn igy a tervezett megyei nyugdíj elégtelensége fölött tépelődtem, egy paptársam figyelmeztetett a Theol. Quartalschrift IV. k. 879 old. ily cim alatt megjelent cikkre : »Pensions-Verein für Weltpriester«, melyet egész terjedelmében közölni célszerűnek vélek. »A sokszor szellőztetett és nehezen megoldható kérdések egyike ideiglenesen vagy véglegesen nyugdíjba került világi papoknak állásukhoz mért ellátása. Némely egyházmegyében eziránt még nagyon kevés történt. Nem lesz talán felesleges, a következőkben, két egyesületet bemutatni, mely a mondott irányban kiváló sikerrel működik. Talán beválik majd itt is az,, hogy : »Exempla trahunt«, a példa vonz. Az első ily forma egyesület a »St. Josefs-Verein zur Unterstützung der Weltpriester im Ruhestande für die böhmische Kirchenprovinz.« Ezen egyesület-19 év óta áll fenn és 200,743 frt vagyon felett rendelkezik és 886 fizető tagot számlál. Nyugdiját ez időszerint 28 élvezi. Eddig 35,825 frt 84 kr. lett segélyre fordítva. Egyesületi tag lehet minden, a cseh egyházi tartomány kötelékébe tartozó világi pap — aki egyedül a vallásalapból nyújtott elégtelen nyugdijakra van utalva — és pedig községi és polgári iskoláknál működő káplányok és hitoktatók évi 400—1000 frt fizetéssel ; plébánosok 600 frtól 1000 frtig bíró fizetéssel. A cs. k. középiskolák bitoktatói és tanárai nem vétetnek fel az egyesületbe (bizonyára állami kielégítő nyugdijjaikra való tekintettel.) De ha káplány vagy plébános egyesületi tag már és igy lesz idővel hitoktatóvá vagy tanárrá valamely középiskolán, megmaradhat tagnak. Az egyesület tagjainak fizetési kötelezettségei: a 600 frt fizetéssel biró és az egyesületbe lépő tag év 2%-ot fizet tehát 12 frt és pedig vagy az egészet januárban vagy felét júliusban, 800 frt fizetéses tag évi 16 frt, 1000 frt fizetéses évi 20 frtot fizet. Belépésnél minden tag koráboz és fizetéséhez • mért belépődijat ád és pedig 30 évig fizetésének 2°/

0-át; 30—40 évig, annak 4°/

0 ; 40—50-ig 6% ; 50—60 évig 8°/

0 ; 60 éven felül fizetésének 10%-át. A belépő díj mindjárt a belépésnél fizethető, vagy 4 évi egyenlő részletben január elején, vagy negyed éven át január és július hóban 8 egyenlő részletben. A tag jogai érvényesülnek azon naptól kezdve, melyen a fizetett tagdijat a pénztáros az egyesület főkönyvébe bevezette. Az egyesület azon naptól kezdve segélyez, a melyen a nyugdíj a.vallásalapból folyósítva lett. Minden tagsági év után kap az illető 10 frtot és minden évi illeték címén összesen •fizetett frt után jár egy frt nyugdíj. Pl. A. 600 frt fizetéssel 10 évig volt az egyesület tagja, midőn nyugdíjba lépett, kap tehát: tízszer tíz frt — 100 frtot — és mivel tiz éven át évenkint tizenkét írttal járult az alaphoz — még 10X12 azaz 120 frt, összesen 220 frtot. A segély évnegyedenként bélyeges nyugtára lesz kiszolgáltatva. A másik egyesület a kölni »St. EngelbertusVerein«, mely 1889. jan. 1-én alakult a kölni egyházmegye világi papjaiból, hogy a megye nyugdíjazott papjait évnegyedenként élethosziglan felsegélyezze. Az egyesületi töke 100,000 márkát képvisel. Kétféle tagjai vannak. Vannak, a kik felszentelésük után átélt minden évért 3 márkát, egyszer és mindenkorra és évi 18 márkát fizetnek ; és vannak, a kik papi éveikért 2—2 márkát fizetnek belépő dijul és évenként 12 márkát. Az első osztályos nyugdijasok évi 750 márkát, a másodikba tartozók évi 500 márkát kapnak. Az egyesület élén az elnök és helyettese áll (mindkettőt a kölni érsek nevezi ki), a többi négy elüljárót a tagok választját. Minden harmadik évben Kölnben nagy gyűlést tartanak a tagok.« Igy szól a cikk. Részemről már kevés megjegyezni valóm van. Nem volna-e lehetséges az esztergomi főegyházmegyei papság körében ily egyesületet létesíteni? »Segíts magadon és megsegít az Isten is!« A főegyházmegyei nyugdijalap intézői, a -már kiküldött bizottság is, gyorsabban dolgozhatnék, nem keltene tartani attól, hogy nem birja feladatát a papság megelégedésére megoldani, mert bizonyosra veszem, hogy — más kilátásba helyezett segélyforrás hijján — a tervbe vett nyugdíj minimumok és maximumok a ftdő papságot kielégíteni nem fogják. De ha ily segélynyugdij alapot is tervezünk, mi is nyugodtan számba vehetjük a bizottság aggodalmait, mely a nyugdíjazhatok kis számában a nyugdij összeg szánandó kicsiny voltában nyilvánul, — és egyelőre meg: nyugodhatnánk a hivatalos nyugdijalap létesitéj seben is, melyet jelenlegi tervezetében, ha nem is tartunk kielégítő megoldásnak, de mégis fejlődésképes alapnak, mely buzgóságunkkal, áldozatkészségünkkel nőni fog. Mig másrészt az általunk létesítendő segélyalap fedezve, kielégítve a hivatalos alapot, biztosítja a nagy korral megáldott, munkaképtelen testvéreket, a mindnyájunkra szégyenletes nyomor elől. Tisztelt Szerkesztő Ur! Vegye fel programrajába a papi nyugdij ügy minél hathatósabb előmozdítását is, engedjen tért lapjának hasábjain az alapos hozzászólásoknak, szerezzük meg a kölni és cseh nyugdijalap tervezeteit, közöltessenek azok, tartsuk napi renden ezt a kérdést, szóval mozogjunk és ne várjuk, hogy Illés próféta hollói majd táplálnak bennünket vénségünkre.* Mert habár pap Magyarországon még nem halt is meg éhen, mégis szégyenletes állapot, hogy annyi tanulmány, buzgó papi tevékenységben töltött élet után valaki joggal ne számithasson oly módra, melyben gond nélkül pihenheti ki fáradt testét-lelkét. Aztán ez sem utolsó gondolat ám, hogy a papnak ily alapok létesülése esetén, nem kell többé vén napjaira kuporgatnia garast és fösvény ember hírébe kerülni, csak azért, mert javakorában nem tehetett elég jót, számítva arra, hogy vén napjaira majd nem lesz senki, aki őt gyámolitaná. .leien soraimat alázattal ajánlom az esztergom-főmegyei ftdő papság figyelmébe, kérve a szives hozzászólást, illetve ha jónak találják azokat, a szervezkedést, mert theoretikus tárgyalásokkal nem sokra megyünk. Öltsön testet az ige, legyen bár a kiindulás még oly szerény, nem baj, csak tegyünk valamit, mert mozgás az élet és a tespedés minden jónak lassú, de biztos megölője. Hogy feljebbvalóink ily irányú tevékenységünket jó néven veszik, biztosra vehetjük, mert minél több a találkozási pont, melyben mindanynyian egyetértve működünk, annál nagyobb az életerős testületi szellem, mely nélkül nagyjaink és magunk is tehetetlenül vagyunk kénytelenek vesztegleni nagy elhatározások idején. Sok minden egyéb testi és lelki jó mellett, nyugdijalapot és az önsegélyen alapuló nyugdij intézményt kívánom, a munkában elfáradt testben megtörött, de testvéri szeretetünkben bizó paptársainknak, újévi ajándékul. Isten velünk ! Nagymaros, 1896. dec. 24-én. Dr. Kobitsek Ferenc. Esztergomvármegye közgazdasági állapota. Most jelent meg a győri kereskedelmi s iparkamara évkönyve 1895-ről, mely a kamara területén levő megyék közgazdasági állapotáról igen érdekes és tanulságos adatokkal számol be* Esztergom vármegyéről s városról a jelentésben következő feljegyzéseket találjuk érdemesnek t. olvasóinknak szives tudomására hozni: Esztergomvármegyében 1895-ben 2291 értelmiségi keresettel, (az összes népesség 2.92%) 48,020 őstermeléssel (61.27%), 18.925 bányászat-, ipar- és forgalommal foglalkozó, 1414 járadékos (3.80%), 5773 napszámos (7.37%) lakosa volt. Ezek között volt 480 önálló kereskedő (1894-ben 413, 1893-ban 423, 1891-ben 497, 1891ben 459) és 1345 önálló iparos (1894-ben 1304, 1893-ban 1272, 1892-ben 1372, 1891-ben 1275.) A kereskedelmi és ipari alkalmazottak száma 1895-ben 2618 volt. Összesen tehát 4451 esztergomvármegyei lakos foglalkozott iparral és kereskedelemmel, a mi a népesség 5.66% százalékát teszi ki. Magában Esztergom városban, melynek összes lakossága 15,956 volt 1895-ben, 149 önálló kereskedő (1894-ben 153, 1893-ban 151, 1892-ben 152. 1891-ben 123) és 518 önálló iparos (1894-ben 520. 1893-ban 519, 1892-ben 501, 1891-ben 427) volt. Összesen 667 (8.73%). Esztergom vármegyében 1895-ben összesen 52.572 frt, 1894-ben 45,315 frt III. osztályú ke* Minden kérdés vagy ügy, mely a főmegyei papság érdekeit érinti, mint már többször kijelentettük, programmunk egyik sarkalatos részét képezi. Lapunk készséggel enged tért az ily nemű felszólalásoknak, sőt célunk, hogy az „Esztergom

11 egyúttal a főmegyei papság orgánuma legyen. A nyugdij-ügy megvilágítására vonatkozólag birjuk többek szives igéretét, akikkel mi ezen kétségtelen fontos és életbevágó ügyet felszínen fogjuk tartani. Szerkesztő. reseti adót fizettek; Esztergom városban murában pedig 1895-ben 18,539 "frtot, 1894-ben pedig 18,517 frtot fizettek. Egy kereskedőre és iparosra tehát átlag 27 frt 79 kr. III. osztályú kereseti adó esett 1895-ben. Esztergommegyében termett az 1895. évben: őszi és tavaszi buza 208.551, őszi és tavaszi rozs 81690, őszi és tavaszi árpa 116813. zab és tönköly 28647, kukorica 120643, őszi és tavaszi repce 2541, cukorrépa 87725, takarmányrépa 398438, lucerna, lóhere 23906, bükköny, muhar 51,065, természetes kaszáló 96198, kender 3085 métermázsa. Vásárra került 1895-ben Esztergomvármegyében 813 ló és 2596 szarvasmarha. Bor és must az esztergomi hajó- és vonatállomásokon 1895-ben feladatott 641, leadatott 3784 métermázsa. Esztergommegye 31 postahivatalába 1895ben érkezett: közönséges levél 553.100, levelezőlap 273940, nyomtatvány és áruminta 230160, portomentes levél 153040, ajánlott levél 120600, csomag 62620, pénzes levél 7380, utánvét 3220. Az utalványok összege kitesz 1.184,004 frt. Távirat feladatott 18935. Póstatakarék-pénztári forgalom volt, befizetés 2,505.370, kifizetés 362981 frt. A Kőszénbánya és Téglagyár Társulat termelt 1.531.300 mm. barnaszenet 436670 frt pénzértékben. A Trifaeli Kőszénbánya Társaság 1.143.637 mm. barnaszenet, 379,924 frt pénzértékben. Szénmedencék évi termése tehát összesen 2.584.937 mm volt. 282.860 mmval több, mint a megelőző évben. A bányákban alkalmazva volt: 2049 férfi, 84 nő és 150 gyermek. Süttő és Piszke határában körülbelül két millió métermázsa márványt és követ fejtettek. Az esztergommegyei pénzintézetek közül az esztergomi takarékpénztár részvényeinek száma 600 volt. névértékük 500 frt, befizetett részvénytőke 300.000 frt, tartalékalap 82.987 frt, tiszta nyereség 1895-ben 64.417 frt, a részvényenként fizetett osztalék : 80 frt, takarékbetétek 4.365,638 frt, váltótárca 700,753 frt, előlegek és kölcsönök 3.520,000 frt, pénztárállapot 59,860 frt. Az eszt. keresk. és iparbank : részv. száma 2000, Révértékük 100 frt, befiz. 50 frt, befizetett részvénytőke 100,000 frt, tartalékalap 63.398 frt, 1895. évi tiszta nyereség 46,041 frt, osztalék részvényenként 9 frt, takarékbetétek 1.856,855 frt, váltótárca 484,466 frt, előlegek és kölcsönök 1.276,927 frt, pénztárállapot 25,050 frt. A párkányi takarékpénztár részvényeinek száma 1000, névértékük és befizetett érték 100 frt, befiztett részvénytőke 100 000 frt, tartalékalap 22084 forint, 1895. évi tiszta nyereség 15900 frt, osztalék 12 frt, takarékbetétek 1.010,214 frt, váltótárca 366741 frt, előlegek és kölcsönök 560,446 frt, pénztárállapot 18949 frt. Előfizetési felhívás! Jelen számmal a Il-ik évfolyamot indítjuk meg. Hála az isteni Gondviselésnek, hogy ennyire jutottunk, s a felemelt zászlót magasabban lobogtathatjuk. Lapunk jelen számát, mint mutatványszámot számos helyre szétküldtük, s kérjük annak a szives megtartását, hogy hivatásunknak mi is hatványozottabb mérvben megfelelhessünk. Lapunk mindazon m. t. előfizetőit, akik hátralékban vannak, ez úton is bizalommal fölkérjük az előfizetési dij szives beküldésére. A katholikus vidéki sajtó felkarolása revindikálta Németországot, Belgiumot stb. a katholicizmusnak, Magyarországon is a vidéki hírlapirodalom támogatása képezi az alapot, a melyen a társadalmi élet újjászületése fölépíthető. Tanuljunk ellenségünktől, a liberalizmustól, a mely felismerve a sajtó hatalmát, annak terjesztése és lendületre jutása képezi most is fő erejét. Lapunk előfizetési ára: egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. Az „Esztergom" szerkesztősége és kiadóhivatala.