ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-11-28 / 48. szám

Délután egy óra felé járt az idő, midőn elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérvén Maiina Lajos és Keményfy Kálmán urakat, az idő előre haladottságát tekintvén, a közgyűlést bezárta. Midőn üdvözöljük a megalakulás nagy munkájában álló egyesületet, igen célszerűnek és égető szükségesnek tartjuk az Esztergom főegyházmegyei lelkészeket és tanítókat szeretettel felhívni, hogy az egyesületet annál is inkább pártolásra méltatni szireskedjenek. mert köztudomásn tény. hogy az ily célú egyesületek virágzó életére, mint közvetlenül érdekelt felek, nagy és döntő befolyással lehetnek. De egyúttal nyilvánvaló lehet előttük, hogy mig egyrészről emberbaráti szeretetet gyakorolnak, másrészről a már is ijesztő módon fokozódó kántortanitói hiányt is csökkenteni, esetleg megszüntetni is hivatva vannak. Miért is eléggé nem ajánlható, hogy az esperes tankerületek tanfelügyelői buzgó apostolaivá válván az egyesületnek, mig egyrészt tagok gyűjtésével, másrészt bárminemű adományokkal segítsék elő az egyesület célját. Az egylet tagjai*) közé eddig következő urak léptek : Alapitó tagok: Kétszáz koronával : dr. Walter Gyula, 50 — 50 koronával: dr. Gsernoh János, dr. Rosszival István, gr. Csáky Károly, Vargyas Endre, dr. Klinda Teofil, Mattyasovszky Lajos, Némethy Lajos, Számord Ignác, Guzsvenitz Vilmos. Keményfy Kálmán, dr. Rapcsák Imre, Frey Ferenc. Obermayer György. Leitgeb János, Philipp Konrád, dr. Fehér Gyula, Maiina Lajos, Reviczky Gábor és Kaán Károly. Bendes tagok : Bartal Rezső, Bellovits Ferenc, Bleszl Ferenc, Rózsa Vitái, Schreiber Aladár, Reusz József, Kaán János, Obert Ágoston, Horváth Kálmán, Peltzmann László, Litsauer Sándor, Réger István, Veisz Adolf, Pathy Gyula, Szölgyémy Gyula, dr. Csajka Ernő, Magyary László, dr. Anhäupel György, Dreisziger Ferenc, Mócsy Antal, Mócsy László, Erős Soma, Hollósy Károly, Vágvölgyi Béla, Fekete György, Hübschl Sándor, dr. Kereszty Viktor, Miklóssy József, Tóth József, Bartalan Vince, Zubriczky Aladár és Lehensteiner Károly, összesen ötvenketten, az összes jelenlevők. Jakabunk a pártvacsorákon. — Eredeti tudósitás. — Budapest, nov. 27. Nagyszerű egy hetem volt! Soha életemben nem éreztem magam oly jól, mint e héten. Mindennap boldog voltam a szó legnemesebb értelmében. Ugy-e szerkesztő uram nem is tudja, hogy mi kívántatik ahhoz, hogy én, Kükürüczbaum Jakab, boldog legyek ? Persze ön azt hiszi, hogy az emberek csupán Esztergomban, no. meg legföljebb Putnokon, ahot kedves szerkesztő uram nyaralni szokott, lehetnek boldogok. Pedig nem úgy van. Magunk fajtájú emberek másutt is boldogok, főkép ha választó polgárok. A választó polgárságnak Esztergomban nagy becsülete van, az igaz. Megbecsülik ott az embert a választások alkalmával, de kár, hogy csak a képviselőválasztások alkalmával, ez pedig csak minden ötödik évben történik. Máskor az emberségből nem igen jut ki a jóravaló szavazó polgárnak. Mennyivel különben vagyunk e téren hazánk székes- és fővárosában. Itt leszámítva az Erzsébetvárost, a hol a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával a provizióból egy kis osztalékot kaptunk, a többi kerület szót sem érdemel. De bőven kárpótolva lettünk a fővárosi bizottsági tagok választása alkalmával. Ez az oka annak, hogy az esztergomi kath. kör Katalin-báljára, dacára annak, hogy az elnökség külön levélben is fölszólitott, sőt a kör szeretetreméltó titkára hozzám Budapestre leutazott, nem jöhettem el és igy programmot nem állíthattam össze. Ezért nem mehettem el Bécsbe sem az első rájkszráti athléta-versenyre, melyet szerdán tartottak volt, pedig mily élvezettel vagdostam volna a székeket dr. Lueger fejéhez. A bécsi elvtársak *) Az egylet alapitó tagsági dija 50, rendes 2, pártolói 1 korona. táviratilag hívtak volt segélyre engem és budapesti elvtársaimat, de hát nem mehettünk el. Részvétünket űgy nyilvánítottuk, hogy Száli feleségem meg több társnője a külső Király-utcából, néhány láda tépést küldött a bécsi rájkszráti háznagyi hivatalnak. De hogyan is lehetne azt kívánni, hogy most e héten hagyja el egy fővárosi választó polgár a fővárost, mikor megint három évig kell várakozni, még ismét bizottsági tagokat fogunk választani. Valami nagyszerű dolog ez a bizottsági tag választás, már három hete egyebet nem teszünk, mint eszünk, iszunk és értekezünk. Mondtam is múltkor Vázsonyi Vilmos (édesatyját Wechszelbalg Náthánnak hivták) jóbarátomnak, akivel a cukor-utcában gyerekkoromban együtt jártam az iskolába: »The Vilmos, az valt thőled edj nadjszerő gandolat, hogy kitholáltad az ój demakrata párt.* »Boráthom — mondja Vilmos barátom — igy juthunk egy kis népszerűséghez, meg potyo vocsorakhoz.« És igaza volt. Azelőtt a klikkek, illetve a polgári körök kiadták a lisztákat, a legtöbb szavazó polgár nem is szavazott, és a klikkek emberei csak beültek szépen a városházára anélkül, hogy egy kis szőrt eresztettek volna. Én nem mondom, hogy a mi embereink közül nem került be egynehány a városházára, bejöttek egypáran, jóllehet a körökben mindenütt többségben vagyunk, de mi az, óriási számunkhoz arányítva ? Budapesten a háziurak, kereskedők, ügyvédek, orvosok stb. legnagyobb része, egy kis kivétellel mind von ünser Lajt, és a városházán mi alig tettük ki a bizottsági tagok egyharmadát. No ez csak nem járja. »Le a klikk uralommal!« kiadtuk a jelszót. A régi gárdát ki kell buktatni és megindult a mozgalom. Óriási plakátok vannak a falakon már két hét óta. Szervezkedjünk a jövő hó 2-án és 3-án tartandó választásokra. Megmutatjuk, hogy Budapest a mienk teljesen. Nap nap után van értekezlet, hol a külső dobb-utcában, hol a dohányutcában, majd a cukor-, király-, Bombach-utcában, uj-vásártéren stb., ahol a szavazó polgárok a városi képviselő-jelö tek szívességéből tisztes ellátásban részesülenk. Hát kell-e ennél nagyobb boldogság ? Ezek miatt a vacsorák miatt maradtam el a kath. köri mulatságról. Képzelje csak szerkesztő uram, és ezt magas figyelmébe ajánlom, vagy tiz nyomtatott meghívót kaptam, a melyeken ez állott: »Tekintetes Kükürüczbaum Jakab választó polgár urnák. Helyben. Lipótváros, dohány-utca, 18. b. sz. III. emelet, 20. ajtó. Van szerencsénk uraságodat (ekkor meg ekkor) tartandó pártvacsorám meghívni. Azon reményben, hogy elveink diadalra jutásában közreműködik, maradtunk tisztelettel. Az elvtársak.« Hétfőre a külső dob-utcában lévő polgári sörcsarnokba hivtak pártvacsorára. Az üzlethelyiség bérlője Waffenstill Dávid barátom. Amint belépek, hát látom csupa ismerősök, a fővárosi ószeresek gyülekeztek össze, nem volt a jelenvoltak közt egy magyar arc sem. Ezek bizonyára demokraták lesznek, főkép mióta kiadták ellenük a honossági rendeletet. Elkiáltom magam: »Éljen a demokrata-párt!« Óriási abcugolás. Ki vele, ki vele ! Én pedig harsány hangon kiáltom: »Én is elvtárs vagyok. Ide a szavazó cédulát.« Erre többen kiáltanak: »Ez kém, spion, ki vele« ! Sajnáltam már, hogy nem lesz részem a potya vacsorában és egész alázattal kérdem: Ogyon khérem, mandják meg, milyen edj párt vannak önök, én is olyan párthi vadjok ? Schildkröt Jeffesz, aki két évvel ezelőtt jött Munkácsról a Lipótvárosba, és ma már pártelnök, azt mondja: »Na jól van Jakab, todjál meg, mi vodjunk edj »jog«-párt. Igérsz-e nekönk, hodj velőnk szavazol ?« Itt -a kezem, mondám én. S átvettem a sza; vazó cédulát. Mondhatom, hogy kitűnő egy párt, csupa von ünser Lajt van céduláin kandidálva, ez már tetszik nekem, úgy is kell. Minden szavazó polgár kapott az este egy ájnspannert és két krigli sört. Másnapra hivatalos voltam a Laubfrosch I Számi-féle dohány-utcai káváházba. Ott meg igen sok kollegát találtam, csupa újságírók, a Pester Loyd, a Budapesti és Pesti Naplók összes szerkesztőségi személyzete. Barna Izidor amint meglát, kérdi: »No Ja; kab, melyik párt éljen ?« Gondolkodom. Ezek I újságírók, Vázsonyi Vilmos a nagy demokrata szintén újságíró, ezek bizonyára demokraták lesznek, aztán meg az asztalon láttam fölséges illatú theát szervírozva, amely csak ugy csiklandotta a gyomromat, erre elkiáltom magam: »Éljen a. demokrata-párt!« Ebben a pillanatban egy csésze forró theával űgy nyakon öntöttek, hogy azt hittem, az osztrák parlamentben vagyok, a jelenlevők pedig kiáltozva: »Éljen a »reform«-párt« szép csendesen kilóditottak az utcára. Csak későn vettem észre, hogy a »Pesti Hirlap« zsidai, akik mind nagy demokraták, nem voltak ott jelen. Ezek elegánsabban adták, mert a Lipót-körúti kávéházban gyülekeztek. A szerzett tapasztalatokon okultam. Potya vacsorával egybekötött értekezleteket rendeztek még a belvárosi szabad elv ü-párt, az új-párt, a szabad-párt, a demokrata-párt, a polgári-párt, a szocialista-párt, az autonomista-párt, a függetlenpárt stb. Szavazati lisztáikkal teljesen megvagyok elégedve, csókolni valók, csupa von ünser Lajt van kandidálva. Hogy pedig a Laubfrosch-féle kávéházi jelenetektől megmeneküljek, szerdán reggel bejártam az összes dob, dohány, cukor, romhach utcai korcsmákat és kávéházakat, kipuhatoltam, hol melyik párt ülésez, és igy jutott minden este egy potya vacsora birtokába a Jakab. HIREK. * A hercegprímás és az egyházi zene. Az »Egyhazi Zeneközlöny* utolsó száma Vaszary Kolos, biboros, hercegprímásnak levelét közli, melyet az augusztus havában tartott egyházi zenekongresszus részéről küldött távirati üdvözletre irt válasz gyanánt Bogisich Mihály c. püspökhöz. Az emelkedett hangú levelet nagy fontossága miatt mi is adjuk :« Az augusztus hó 31-én és folyó hó 1-én és 2-án Budapesten megtartott egyházi zenekongresszusnak hozzám intézett távirati üdvözlését meleg köszönettel viszonzom. Jól esett látnom, hogy az egyházi zene művelőinek oly nagy száma gyűlt egybe és lelkes érdeklődés mellett beszélte meg az üdvös reformokat. Az éneknek és zenének magasztos feladatot tüz ki az Egyház a maga körében, midőn azt kívánja, hogy az ének és zene áhítatra, imára hangolja a híveket és egyesítse sziveiket az oltáron bemutatott nagy áldozattal. E feladatnak csak az olyan zene felelhet meg, mely a színházaknak és köztereknek lármás, világias benyomásaitól megszabadult, az érzékiestől megtisztult, az Egyházban élő Szentlélekből vesz erőt és dallamot, ki »könyörög érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal (Rom. VIII. 26.) A kongresszuson alakult magyarországi Cecília-egyesület remélnem engedi, hogy édes hazánk templomaiban ez a tisztább, szentebb zene fog véglegesen meghonosulni, a híveknek nagy lelki hasznára. Midőn a kongresszusnak törekvései és már is elért sikerei felett örömömet fejezem ki, egyszersmind biztosítom a kongresszust jóakaratú, készséges támogatásomról. Főpásztori áldá-