ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-11-28 / 48. szám

félnek sem szabad megfeledkezni. Az egészen bizonyos, hogy a görög háború kitörésekor az összes balkán államok készültek Törökország ellen vonulni és ezt csakis Goluchowszky és az orosz külügyminiszter ismeretes telegrammja akadályozta meg. Tehát a legegyszerűbb okosság is azt tanácsolta volna a fényes portának, hogy hatalmas szomszédját el ne idegenitse magától. Azonfölül e gyorsan bekövetkező hálátlanság arról győzte meg az egész diplomatiai világot, hogy Törökországban a szétzüllött viszonyok javulása többé nem remélhető. Ezért mindig komolyabbá válik az összes európai hatalmak ama terve, hogy beavatkozzanak e rendetlen ország belső ügyeibe. Az osztrák kormány egyik félhivatalosa ezt egyenesen kimondja: »Amint Törökország jelenlegi belső viszonyai mutatják, elkerülhetlenül szükséges a nyugati hatalmak közbelépése. Mert a mostani népjog és nemzetközi érintkezés jellege mellett e birodalom szervezete tűrhetetlen ellenmondás. A párisi kongresszuson azon feltétellel lett az európai államok társaságába fogadva, ha a haladás követelményeitől nem fog elzárkózni, de az események azt mutatják, hogy azon időtől fogva sem tett csak egy lépést is előre.« Igy aztán mindig szélesebb körökben terjed azon közvélemény, melyet az angol sajtó képviselt eleitől fogva : hogy a török birodalom a keresztény Európában a közérzületet sérti. Fennállását eddig is kizárólag annak köszönheti, hogy az európai hatalmak a sokat emlegetett »kongflagratio« csiráját mindig a balkán területen látják. És ha Goluchowszky beszédje szerint ezentúl a kereskedelmi háborúk korszaka kezdődik, akkor éppen elkerülhetetlen lesz a Konstantinápoly miatti összeütközés. E kikötő birása életkérdés lesz Angliára, elmulaszthatatlan Oroszországra és tűrhetetlen a francia és német birodalomra. A versengés e kérdés körül már is éles. Németország a legutóbbi időben nagy befolyást szerzett a fényes portán és körülbelül szövetségeseknek tekinthetők. Igen előnyös volna tehát Németországra nézve egy hatalmas török flotta. Megérlelte azért a szultánban azon elhatározást, hogy a görög hadisarcot tengeri hadereje gyarapítására fordítsa, és ez esetben jótállást vállalt Törökország német hitelezői biztosítására. Erre azonban az orosz cár is meglepte egy figyelmeztetéssel: hogy ideje volna már az 1877-iki háború óta fennálló adóság millióit kiegyenlíteni, kölönben az orosz hitelezőknek a jótállást a cár nem biztosítja. Igy folyik a csendes háború a »halott« körül és igy érthető körülmény, hogy a béketárgyalások ily hosszú ideig húzódnak, egyetlen okmány sincs ez ideig aláírva. A jó szultán azt gondolja, hogy fölösleges olyan haszonért fáradni, melyből számára egy fillér sem marad. Anglia pedig hű marad eddigi politikájához : ravasz türelemmel vár, hogy aztán ha a többi hatalmak összezúdulnak, a zavarosban biztosan halászhasson. A földadó-pótadorol. Esztergom, nov. 26. A válságos mezőgazdasági viszonyok miatt külföldön többfelé leszállították már a földadót, mert belátták, hogy a mezőgazdaság meg nem birja tovább az óriási adóterhet, mely pedig úgyis alacsonyabb volt a miénknél, melynek aligha akad párja a világon. Gazdasági válsággal, eladósodással küzd Magyarország gazdaközönsége is, de azért kormányunk rövidlátása nem engedi leszállítani a földadót s igy is segitkezni a nemzetfentartó középosztály megmentésénél, hanem inkább továbbra is adómentességet ad a börzének és prémiumot a minden kicsinyt agyon nyomó nagyiparnak. Igy áll a dolog nagyban, az egész országra nézve. Kicsinyben — Esztergomot illetőleg — pedig még szomorúbban: az óriási földadó-pótadó miatt. Ime ! Jelen évre igy várható a pótadó kivetése : 1. egyedül földadóra 32*6°/

0 ; 2. ház-, személy- és földadókra 10*72 °/

0 : valamennyi adónemre 74-6°/

0- Kitesz ez együttesen 117°/

0-ot. A kinek azonban földje nincs, az 32'6°/

0-kal kevesebbet, vagyis 85°/

0-ot fizet. De miért kell a föld pétadójának 32

,

6°/

0-kal magasabbnak lenni, mint más pótadónemeknek ? Talán mert e szegény világban épen a föld tulajdonosainak van olyan aranyos helyzetűk, hogy másoknál többet fizethetnek ? Lássuk csak főbb vonásokban épen nem aranyos helyzetöket! Az esztergomi gazdák — helyesebben földmivesek, mert gazda ugyan kevés van — nehéz körülmények közé jutottak elemi csapások és egyéb viszonyok miatt, ugy, hogy velők szemben bátran el lehetne menni a földadó leszállításában a legvégső határig s mégsem lenne helyzetök virágos, legfeljebb könnyebb. Sújtotta őket is a két országos csapás : filoxéra- és sertésvészkárok. Hiszen határunk megművelt földjének átlag fele a jól jövedelmező szőllővel volt beültetve. Leszámítva a tán még csak mostantól fogva jövedelmet igérő aránylag nem nagy uj szőllöterületet, a szőllőhegy valamicske kivételével vagy ugar, vagy a vetőmagot is alig visszafizető szántó. Tehát megszűnt, semmivé lett régi legfőbb jövedelemforrásunk. A sertésvészről, bár sok kárt tett itt is, nem is szólunk. Mióta a Duna felettünk levő részei szabályozva vannak, esztendőkön keresztül évről-évre elönti a szigeti réteket, kerteket és a Duna mentén levő szántóföldeket s viszi el a beleölt drága munkát és vetőmagot, semmivé téve a jövedelmet. A kinek nem volt volna alkalma ezeket bármily okból közvetlen tapasztalni, az a szigeti kertek és földek tulajdonosaitól szerezhet bővebb adatokat arra nézve, hogy milyen nagy volt néhány év óta hasznuk, illetőleg káruk. Hogy pedig az idén kétszer kiöntött e helyeken a Duna, az mint nem régi dolog, mindnyájunknak élénk emlékezetében van. A szőlőhegytől, Dunától tekintsünk egy kissé költőibbnek ígérkező tájakra az erdők felé. De azért ne képzelődjék senki ! Mert ime, mily költőietlen állapot uralkodik ott is. Ugyanis az erdei vadak-okozta károk legnagyja a vaddisznóktól ered s ezek után nem adnak kártérítést. Igy kénytelen a földmives az erdők közelében levő földjeit évről-évre vetni és pedig jelentékeny részben nem is gabonafélével, hanem takarmánynyal, hogy igy kevesebb kárral használhassa földjét, mert a vaddisznó az ültetvényekben garázdálkodva szokott nagyobb károkat okozni. Igy kénytelen a gazda a váltógazdaság elvének nem érvényesithetése miatt a gazdálkodásnak egyik legsilányabb s legkevésbbé jövedelmező ágát űzni e tájakon a vaddisznók miatt. Ezekhez járul az aránylag magas napszám is, mely átlagos középszámban 80 krra tehető s 60 kr. és 1 frt 50 kr. közt váltakozik különben. A vidéken alig fizetik ennek felét. Ennyiféle teherhez és az úgyis rossz mezőgazdasági viszonyokhoz — melyeket most nem részletezünk, csak igy összességükben emiitünk —• járul még az, hogy a föld után 32'6%-kal több pótadót kell fizetni, mint minden egyéb más után. Miért kell a földmivesnek 32-6°/

0-kai több pótadót fizetni, mikor a föld 4°/

0 hasznát sem hozza meg ma a befektetett tőkének; holott pl. a ház legalább 6%ot szokott hozni? Ha valakinek évi 400 frt fizetésből kell élnie, azon a modernül érző szivek, mint koplaló diurnistán sajnálkoznak. Mennyivel inkább sajnálatra méltó volna az a gazda

; ki 10—15 ezer frtot érő vagyona után nemcsak 4—6 száz frtot nem vesz' be munkája dacára, hanem nagyon sokszor adósságra dolgozik, mit a pénzintézetek, a telekkönyvek szomorúan igazolhatnak. Mégis nekik kell 32-6°/

0-kal több pótadót fizetniök, mint a többi esztergomi adófizetőknek, kiknek pedig biztosabb és nagyobb jövedelmök van, mint a föld utáni. Ez igy nem maradhat, ezt az abnormis állapotot meg kell változtatni. Az nem megoldása az ügynek, hogy az idei földadó-pótadó néhány perczenttel kisebb a tavalyinál, hanem legyen egyenlő minden adónem pőtadójával. Bár, ha a viszonyok engedik a földadó-pótadó még ennél is alább szállítandó volna. Nem támadunk mi ezek elmondásával senkit személyében, hanem elvileg küzdünk az igazság ; érdekében. ' Ez áldatlan állapot megváltoztatására és ' pedig a maga módja szerinti igazságos megváltoztatására felhívjuk az illetékes tényezők figyelmét. A tanítóképző segély-egyesülete. Hála és elismerés illesse azon distingvált közönség tagjait, kik megértve a nemes célt, mult - vasárnap nov. 21-én délelőtt dr. Wa'ter Gyula J kanonok, iroda-igazgató és fötanfelügyelő ur meghívására az esztergomi kir. érseki tanítóképző segítő-egyesület megalakítása ügyében a városház nagytermében összegyűltek. Ott voltak : Gróf Csáky Károly v. püspök, dr. Roszival István apátkanonok, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő. Bartal Rezső ny. kir. tanfelügyelő, dr. Fehér Gyula belvárosi plébános, Frey Ferenc orsz. képviselő, Maiina Lajos polgármesteé, Reisz József tak. pénztári igazgató. Obermayer György reál isk. igazgató, dr. Kereszty Viktor papnöveldéi tanár, dr. Anhäupel György ; primási szertartásmester, Bleszl Ferenc titkár, dr. Kaan János iparbanki igazg., dr. Csajka Ernő szem. tanár, a tanítóképző tanári kara, s többen ugy j egyházi mint világi urak. Br. Walter Gyula szépen átgondolt, lendületes beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Örömét és köszönetét fejezte ki a jelenlevők megjelenése fölött, annyival is inkább, mert az érdeklődésben hő óhaja teljesülését látja, melyet a segély-egyesület alakítása iránt évek hosszú sora óta táplált. Sanyarúnak látja tapasztalatai nyomán igen sok képezdei ifjúnak sorsát. A megélhetéssel való küzdelem sokat visszavon a tanitóképezdétől, az ifjúság lelkesedésének hiába a sanyarú állapotok szárnyát szegik. Végtelen értékű humánus intézmény lesz a tanügyre, ha sikerül e segélyzö-egyesületet megalakítani. Ismeri Esztergom közönségének nemes gondolkozását, azért támogatja és karolta fel a tanitóképezde tanári karának a segélyegye! sülét érdekében megindított lelkes mozgalmát. A növendékek száma is súlyosbította az anyagi helyzetet, s ez csak égetőbbé teszi a kérdés megoldását. Nemcsak magának a tanítóságnak teszünk az intézmény által szolgálatot, hanem a hazának is. Ez az alakuló ülés, 1897. nov. 21-ike elhalványulhatlan betűkkel örökíti meg az intézet történetének lapjait. Üdvözli a megjelenteket, s kéri a közgyűlést, hogy ezen alakuló ülésre s a munkálatok további foganatosítására egy ideiglenes elnököt és jegyzőt válaszszon. Dr Roszival kanonok dr. Walter Gyulát ajánlja, dr. Walter azonban tekintettel megszaporodott munka körére, nem fogadja el, hanem ajánlja gróf Csáky Károly v. püspököt, a ki zajos éljenzés között el is foglalja az elnöki széket. Gr. Csáky püspök találó hasonlatossággal fejti ki az ily jellegű egyesületek szükségességét, különösen tanitók segélyezését illetőleg, a kik szerinte azt annyival is inkább megérdemlik, mert a kor nemesítésének a nevelésre reábizott gyermekek közvetítésével eszközlői. Szép beszédét figyelemmel hallgatták végig, melynek befejeztével a jegyzői tisztre egyhangúlag Oberth Ágoston képezdei tanárt kérték fel Dr. Roszival kanonok indítványára. Majd egyhangúlag elfogadtatott azon indítvány, hogy üdvözlő távirat menesztessék a Bibornok Hercegprímáshoz azon alkalomból, hogy az egyesület megalakult. Ö Eminenciája mint értesültünk, kegyteljesen válaszolt. Ezek után elnök Gróf Csáky püspök előterjesztette a tanári testület által már előzőleg összeállított alapszabály-tervezetet. Az alapszabályok tárgyalásánál, melyeket az előadó Guzsvenitz Vilmos h. igazgató olvasott fel, élénk eszmecsere fejlődött ki, sokan szóltak hozzá a tárgyhoz és vagy formai, vagy stiláris módosítást ajánlotak. A felszólalók következők : Reusz József, dr. Fehér Gyula, dr. Walter Gyula, Ó

berth Ágost, Vargyas Endre, gróf Csáky Károly, Kaán János lovag, dr. Roszival István, Mócsy László, Frey Ferenc, Obermayer György és Maiina Lajos. A gyűlés ezután megbízta az ideiglenes elnököt, hogy az alapszabályok jóváhagyása és megerősítése iránt intézkedni méltóztassék.