ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-11-28 / 48. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. november 28. 48. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Eskütétel és autonómia. Esztergom, november 27. O Minden valamire való társulat megköveteli tagjaitól, hogy alapszabályait megtartsák, a társulat célja és rendeltetése ellen ne vétsenek, söt azt tőlük telhetőleg elömozditsák. Ez oly magától értendő és világos dolog, hogy bizonyításra sem szorulna, ha a liberalizmussal szemben nem kellene a közelismert igazságokat is bizonyítani. Az állam a minisztertől kezdve a legutolsó óvónőig megköveteli, hogy hivatalba léptökkor esküt tegyenek, a melyben magukat arra kötelezik, hogy az állami törvényeket lelkiismeretesen megtartják és minden, hivatalukkal járó kötelességüket hiven fogják teljesíteni. E gondoskodását különben nemcsak a saját tisztviselőire terjeszti ki, de sok helyen az egyház szolgáitól, a papoktól is megköveteli. Nálunk a püspökök is tesznek hűségi esküt, s addig, mig azt le nem teszik, semmi jövedelmet sem húznak. Mindezt a modern liberalizmus, híveivel együtt, rendben találja. Máskép áll azonban a dolog, ha az egyház is követeli híveitől az esküt, vagy a hitvallás letételét. A zsidók és a liberálisok kezében levő sajtó, amelynek semmi köze sincs az egészhez, ilyenkor óriási lármát csap; zsarnokságnak, a lelkiismereti szabadság elnyomásának hirdeti az egyház eljárását, mely pedig nem egyéb mint egyházi téren való alkalmazása annak az eljárásnak, amelyet minden társulat az ö tagjaival, az állam az ö polgáraival szemben gyakorol. AZ „ESZTERGOM

" TÁRCÁJA. Az autonómia a kiegyezés ota. ii. És csakugyan alig hangzott el a primási levél, szeptember 8-án, a Sz. László társulat 1867. szeptember 23-ki esztergomi nagygyűlésén a primás újra az autonómiára buzditott, mikor ezen nevezetes kijelentést tette az ország egyik legfényesebb gyülekezete előtt: »Az átalakulás, melyet ősi alkotmányunk legújabban nyert, a Parlamentarismus kivetkőztette a kormányt minden vallásbeli solidaritásból, — s minthogy egyszersmind a keresztény hitfelekezetek egyenjogúsága kimondatott, — hazánkban a katholikus egyház nemcsak jogositva, de önfentartása érdekében kényszerűvé is van a vallásszabadság és egyházi függetlenség minden törvényes eszközeit igénybe venni, és felhasználni avégre, hogy autonómiájának teljes gyakorlatába léphessen s azt megvédhesse.« A Sz. László társulati felhivást követte az októberi püspöki conferentia, mely az autonómia szervezését tárgyalva, decemberben azt befejezte. A szervezet végső megállapodást még nem tartalmazott, mert néhány világi urnák véleményadásra kiadatott. Nevezetes ebben a püspöki elaborátumban, hogy az autonómia hatáskörét nem terjeszti ki a személyi kinevezési ügyekre, pl. a püspökök kinevezésében semmiféle változás se állott Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. volna be. Lehet, a püspöki kar azért nem hozott határozatot e kérdésben, mert önmagáról volt sző, közvetlenül volt érdekelve. E mellett szól azon körülmény is, hogy magán a kongresszuson, mely megváltoztatta a püspöki tervezet ezen rendelkezését, osztotta a kongresszus felfogását s ahhoz hozzájárult. A püspöki tervezet éberül gondoskodott, hogy az autonómia a szenvedélyek szolgálatában az egyház romlására ne legyen, gondoskodott a korlátokról, melyek a vegyes egyházi tanácsok mérséklésére hivatottak voltak. Meghatározta a tanácstagok qualiíikáciőját. mert semmiféle testület se választana olyan igazgató tanácsot, melynek tagjai a testület célját kellően nem ismerik és nem becsülik. Nem elég ily életbevágó tisztre, hogy valaki névszerint legyen csak katholikus, úgynevezett »jó katholikus«, hanem ahhoz észszerűen kívántatik, hoüy vallása szerint élő legyen, birjon katholikus lelkülettel. Azon vegyes bizottság, mely véleményt mondott a püspöki tervezet fölött, főleg azt kifogásolta, hogy a főegyháztanács ne 72 egyházi és 72 világiból álljon, s kivánta, hogy mint az 48-ki tervezetben, a részvevők 2

/

3-a legyen világi. E kívánalomnak eleget is tett a püspöki, kar amennyiben a módosított tervezetben az egyházi tagok számát 82-ben, a világiakét 185-ben határozta meg. Az első egyenletes 72-es szám korántsem szükkeblüségnek tulajdonitható, hanem azon nemes féltékenységnek, melylyel a püspöki kar az egyház érdekei miatt, a korszellem iránt viseltetett. A püspöki kar udvariassága a véleményadásra felkért kath. férfiakkal, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. különösen Eötvös miniszterrel szemben annyira ment, hogy tervezetén fontos és óvatosság miatt szükséges pontokat törült, vagy módosított pl. »oly indítvány nem képezheti az autonómia tárgyát, mely a kath. egyház tanaival, törvényeivel, szerkezetével, elveivel, elidegenithetlen jogaival, szellemi vagy tulajdonjogi érdekeivel ellenkezik.« (79. §.) — Eötvös az előlegezett bizalmatlanság szempontjából kérte törlését, pedig mint a következmények mutatták, nagyon jogosult volt a püspökök óvatossága, midőn e pontot fölvenni akarták. Az országszerte megindult autonómiai mozgalmakban ugyanis már feltűntek egyes áramlatok, melyek a demokratismus nevében, a világi elemnek tűlsulyt igyekeztek nyerni a püspöki jogkör és joghatóság ellenében, és az egyházi ügyeket szabad magyarázás tárgyává szerették volna tenni, I A gr. Haller Sándor által összehívott nagyváradi (1868. március 7-én) autonómiai gyűlés a protestáns féle autonómiát hangoztatta s nem találta kielégítőnek a legújabb püspöki tervezetet. A székesfehérvári (1868. július 6-án) gyűlés pedig határozott katholikus-ellenes eszmeharcot indított. Megtámadta az egyház belszervezetét s a felfujt és istenített korszellem érdekében a protestantismus szellemében kivánta a kath. egyházat reformálni. A németországi ó-katholikus mozgalmak éppen ezen időben törtek ki, s roszszelleme nálunk éppen a legroszszabb időben lett viszhangja a liberális érdekek szabados önzésének. E szellem, felfogásának népszerűsítésére a sajtót is felhasználta, (pl. Független Legutóbb is támadták az erdélyi katholikus statust s különösen annak buzgó egyházi elnökét, Majláth Gusztáv gróf püspököt, mert ki akarja bővíteni a status tagjai által leteendő esküt. Az erdélyi kath. status biztosítani akarja magát a szabadkőműves invasio ellen. Ehhez nemcsak joga van, de az kötelessége is. A szabadkőművesség tudvalevőleg az egyház által tiltott társulat; tagjai ki vannak közösítve az egyházból. E mellett nálunk a kormány jóvoltából oly alapszabályokkal birnak, melyek lehetővé teszik, hogy tagjai a nagy nyilvánosság előtt titokban maradjanak. Olyanok is vannak köztük, akiknek hosszú ideig sikerül a nyilvános élet terén mint buzgó katholikusoknak működni, mig valami véletlen folytán ki nem sül, hogy szabadkőművesek. Sok esetben az sem használ; mert a maiteres testvéreknek annyi mindenféle kibúvójuk van, hogy ezek segélyével könynyen menekülnek a véletlen leleplezés következményei elöl. S miután •— sajnos — a mi »jó« katholikusaink között olvanok is vannak, akik készségesen kijelentik ugyan, hogy jelenleg nem szabadkőművesek, de nem tudják, vájjon nem lesznek-e azokká, ilyenekkel szemben más eszköz, mint az eskü, elég alkalmatosnak nem mutatkozik. Nem elegendő ugyanis a szabályzatban kitenni, hogy szabadkőműves nem lehet tagja az autonómiai gyűlésnek, vagy az autonómiában hivatalt nem viselhet, hanem ennek az eskümintában is kifejezést kell adni. Amit minden egyes társulat megkövetel tagjaitól, azt a társulatok legtökéletesebbike, az egyház is joggal megkívánhatja tagjaitól, különösen pedig akkor, I amikor azok az egyház részéről kitüntetésben részesülnek. Az autonómiai képviselőség is kitünte; tés-számba megy, söt bátran merjük állítani, j hogy a kitüntetés nagyobb annál, a mit az j országgyűlési képviselővé való megválasztaI tás nyújt. Nagyon jól tudja mindenki, mit ! ér az a bizalom, a melylyel a választók országgyűlési képviselőjüket megtisztelik. Kevés ! kivétellel ez a bizalom meg van vásárolva, vagy erőszakkal megszerezve. Nem ugy az autonómiánál. Itt a katholikus választók bizalma önkényt nyilvánul; ezt sem pénz, sem itatás, sem erőszak nem nyújtja. Ha tehát csakugyan számit e kitüntető bizalomra az illető, akkor oldja le magáról mindenekelőtt az egyház által tiltott társulatnak kötelékeit, vagy fogadja meg ünnepélyesen, hogy azokat soha magára nem veszi. Ezzel semmi újra, semmi különösre nem kötelezi magát, hanem csak azt igéri ünnepélyesen, amire különben is minden katholikus kötelezve van. Midőn e sorokat irjuk, olvassuk, hogy az erdélyi katholikus statusgyülés már is elfogadta a szabadkőművesek ellen védekező eskümintát. Arról is van tudomásunk, hogy a pozsonyi helyi autonómia szabályzata is tartalmaz oly intézkedést, mely szerint a szabadkőművesek az autonómiában, illetve a hitközségben hivatalt nem viselhetnek. És ez nem is ment oly könnyen, mert a kormány akadékoskodott az alapszabályok jóváhagyása körül, de végre mégis kénytelen volt a katholikusok nyomásának engedni. A mi e helyeken sikerült, az sikerülni fog másutt is, kiváltképen pedig az országos katholikus autonómiánál. De magát az eskümintát sem tartjuk