ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-31 / 5. szám

akadályozni s e célra volt rendezve az ankéttal való komédia. Ámde hisszük, hogy a publikum észre fogja venni a lólábakat, hiába takargatják azt Tisza István et comp, és ezentúl is megmarad visszavonulásban. Vagy reméljünk mást, üdvös dolgokat ettől az ankéttől ? Igaz, remény nélkül terhes az élet, de inkább legyen terhes, semmint egymás után lássuk lábbal tiporni mindazt, a mi eddig reményeinkben olyan sokáig élt. — Aztán még van nekünk más forrásunk, honnan reményeinket meríthetjük. Ott a néppárt! Annak gazdasági programmjában benne van a börze helyes, igazi reformja is; s arról biztosak lehetünk, hogy e kérdés felett könnyen átsiklani nem fog, mint ez a haldokló liberalizmus, mely sehogysem akarja megérteni a költő szavát: »Eljatszottad már kis játékidat, kedves fiú!« Jeszenei. A közkórház. Az emberi gondolkodás egyénenkinti különfélesége teszi érthetővé, hogy minden ujabb eszmének megvannak ellenségei és barátai. Egyesek sajátos gondolkozása okozza, hogy ellenségeivé lesznek egy ügynek a nélkül, hogy álláspontjukat indokolni tudnák, avagy indokaikat előadni tanácsosnak tartanák. A két kórház egyesitése ellen, a primási kórház alapitó levelében keresni indokot, igeni nagy tévedés. A primási kórház háború esetére van a vöröskereszt céljaira épitve, béke idején pedig alapitvány van téve, hét betegnek gyógyitására a primási uradalom alkalmazottjai, vagy más szegény sorsuak közül. Ugyanakkor, midőn a primási kórház felállittatott, az uradalmi főorvos a megyei főorvossal egyetértőleg készitett egy díjszabályt azok számára, kik az alapítványon kivül óhajtanak e kórházban ápoltatni, e díjszabály miniszterileg is meg van erősítve. Mindez a nagylelkű alapitónak életében, annak kívánságára történt, tehát hogy ott minél több beteg nyerhessen ápolást, ez volt az alapitónak intenciója. Alapítványt hét ágyra azért tett, hogy a kórház üresen akkor se álljon, ha dijat fizető betegek fölvételre nem jelentkeznének. Á primási kórház alapitójának akarata iránt köteles föltétlen tiszteletet azok tanúsítanak, kik oda minél több beteget akarnak elhelyezni; nem pedig azok, kik onnan egyeseket, a közkórház jövedelmére való tekintetből kizárni akarnának. Ha a primási kórház, a közkórháznak konkurrenciát csinál, akkor annál inkább egyesíteni kell a kettőt, hogy ez a panasz a jövőre teljesen kizárva legyen. Bármilyen közkórháza lenne a előtte, azután fejébe nyomja süvegét s kezébe fogja botját. A gyerekek húzódni kezdnek tőle, attól tartva, nekik megy az öreg. De az így szól: »Ne féljetek! nem verekszem, meg vagytok már ti amúgy is eleget verve* s ezzel ott hagyja őket. Odakünn süvöltött a szél és metsző hideg járta át a járókelők tagjait, de István nem érzi azt, sokkal metszöbb volt a fájdalom, mely az ő szivét hasogatta. Maga sem tudja, hogyan ? egyszer csak a templomban találja magát. Megáll a kis Jézus jászolánál, önkéntelenül letérdel s könynyei. melyeket addig visszatartott, végig peregnek arcán s így sóhajtozik: Kisded Jézus! mily hidegen fogadtak téged az emberek, hideg szívvel utasítottak el gyermekeim engem is. Ne sújtsa azért haragod őket, hanem önts szivembe béketűrést s lágyítsd meg az övéket! add, hogy nyugodtan hordozzam szomorú sorsomat. Mintha mázsányi teher esett volna le szivéről, István e szavak után úgy megkönnyebbedett. Kiállott ezután az út egyik pontjára, maga mellé helyezi süvegét, botját s kezében forgatja csendesen imádkozva olvasóját. Hanem meglátszik rajta, hogy a koldulás nem gyerekkora óta kenyere, mert senkinek sem alkalmatlankodik. Ki szánalomból vet neki egy fillért, hálás szívvel fogadja azt, de ha észre nem veszi valaki őt, az ellen sem zúgolódik soha. Csak ha az ember szóba áll vele, akkor így kezdi: »Bizony édes Uram! könynyebben eltart az apa egy sereg gyereket, mint azok őt«, azután keresetlen szavakkal, de szivhezszólőbban mondja el sorsát, mint ahogyan én most elmondtam. Dr. Cz. J. városnak, a primási kórházba dijat fizető betegeket felvenni mindig szabad lesz, ez a jog biztosítva van miniszteri jóváhagyással, ez az eljárás felel meg az alapitó akaratának. Éppen a mult napokban, január 21-én a közkórháznak minden szobája telve volt, negyvenkét beteg volt ott gyógyítás alatt, ugyanakkor a primási kórházban csak hét könnyebb beteg lakott, a kórháznak hét nagyobb kórterme, két kisebb szoba és egy külön szoba üresen állott. Ezen körülmények láttára önkénytelenül támad a gondolat: minek itt új közkórházról beszélni; egyesíteni kell e kettőt és segítve van! Ezzel egy gordiusi csomót vágunk ketté. Annyira bonyolődottak már megoldásra váró ügyeink, hogy itt más expediens nincs. Egy új kórházat csak kölcsön igénybe vételével építhetne a város, többet pedig már felvenni az eddigi terheknél, alig lehet. A kórház építésére felvett kölcsönt az ápolási dijakból törleszteni nálunk, a hol a közkórház úgyis csak tengődik, vakmerő, alaptalan remény. Az esetleges kölcsön törlesztésének terhe ismét csak a városra nehezednék. Megtekinteni e két kórházat, s látni a kettő között az óriási külömbséget, látni a közkórház alacsony, silány épületét, s a primási kórház kifogástalan ízléssel épített házát, modern berendezését, ragyogó tisztaságát, lehetetlen e kettőnek egyesítését, illetőleg a közkórháznak a primási kórházzal egyenlővé tételét nem kívánni. Az ápoló nővérek mindkét helyen egyenlő buzgósággal fáradoznak, de a rendelkezésökre álló eszközök nagyon külömbözők. Városunknak egy a kor kívánalmainak megfelelő közkórházra van szüksége, ennek létesítése közérdek ; a város mely részén álljon a kórház, az tekintetbe nem jöhet, ha egyébként a hely a kórház helyéül alkalmas. Képzelt előnyök vezették a képviselő testületet, midőn a kaszárnya helyéül a város központját választotta; ma már ennek helytelenségét mindenki belátja. Kétszeres hiba lenne most a kórházat másutt, mint a városon lehetőleg kivül fölállítani. Szóljanak e kérdéshez minél többen, fontoljuk azt meg alaposan, de mindenek fölött ajánljuk a primási kórháznak megtekintését. E. (j. E. (Egy kis reminiszcencia.) Hát ez mi? Ez annyit jelent: Esztergomi Gazdasági Egyesület. Hát mit művelt ez az egyesület? Nem teljesítette Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának határozatát. Ez érdekes, ez már hatalmas gazdasági operáció ! Hogy történt ez a csodálatos metemorphosis ? Hát Somogy vármegye agráriusai irtak minden vármegyéhez, hogy támogassák az ő kérvényüket, melyben az országgyűléstől igazságos adófelosztást, a milliomos gründolóknak a buzacsempészét betiltását, a börzén a papirbuza manipulációjának megtiltását és egyéb középkori ultramontán, reakcionárius, hazaáruló, nemzetellenes dolgokat kérnek. Esztergom vármegye állandó választmánya e kérvényt véleményadás végett a legilletékesebb fórumnak, az E. G. E.-nek adta ki. Midőn a megyegyűlésen e tárgy szóba került, az állandó választmány véleménye az állítólag középkori (!) ideáknak, — melyek szerint nemcsak a börziánernek, uzsorásnak, kufárnak van joga élni, hanem azoknak is, akik arcuk verejtékével állítják elő a fönt nevezett urak részére b, kalácsot és a habzó nektárt, — nem nagyon hízelgett. Többen fölálltak és alaposan lecsépelték az állandó választmány véleményét. Esztergom vármegye főjegyzője erre férfias őszinteséggel jelentette ki, hogy a véleményt nem az állandó választmány készítette, amely magát e kérdésben laikusnak tartotta, hanem az átiratot az E. G. E.-nek mint szakegyletnek adta ki, amelynek Írásban beadott véleményét jóhiszemüleg, mint a gazdákra leghasznosabbat, elfogadta. Most jött csak a hadd-el-hadd. Többen, köztük Vimmer Imre is, kijelentették, hogy ők, bár tagjai az E. G. E.-nek, de sohasem vettek részt az egyesület ilynemű tanácskozásaiban, gyűlésen elő nem került, mert hiszen az E. G. E. egyáltalában gyűlést sem tartott. Végre is Niedermann József, az E. G. E. vezérfőtitkára, elmondta, hogy bizony a kiváló szakértelemmel készült véleményezés nem közgyűlésen csináltatott, hanem elnökileg ollőztatott ki a Pester Lloyd, Neues Pester Journal, Pesti Hirlap, Nemzet és egyéb ősmagyar, gazdabarát lapokból. így játszotta ki az E. G. E. az egész vármegye gyűlését. Mit tehetett a nemes vármegye, mint hogy Somogyvármegye átiratát visszaadta az E. G. E.-nek, hogy új véleményt adjon, de nem ám elnökileg kiollózva, hanem közgyűlési határozat által hozva. Ennék már innen-onnan két éve, de az E. G. E. még nem nyilatkozott. Ügy látszik, nem azért gazdasági egyesület, hogy még üléseket is tartson! Aristophanes. Bánffy úr levelei. — Kiküldött tudósítónktól. — Ki hitte volna, hogy Bánffy úrban ekkora szellemesség és találékonyság legyen ? Nemcsak szellemes ő, de valóban mindentudó, kinek mindenfelé vannak tudósítói, igazi diplomata, aki minden pillanatban tudja, hogy mit csinál bármely politikai párt. Éles eszével, vagy bocsánat a kifejezésért, éles szemével belát nemcsak az emberek sziveibe, hanem még az asztalfiókba is, a leveleket elolvassa a borítékokon keresztül és a megtalált dolgokat, vett használat után azonnal föltálalja, illetve visszaadja. Valódi gentleman és gondolatolvasó. Midőn legutóbb a hozzá »nem helyes úton* került levelekről beszélt, kíváncsiak voltunk arra, mi úton jöhetett ő nagyméltósága ilyen dolgok birtokába, s azon gondolatra vetődtünk, hátha a mi kitűnő miniszterelnökünk spiritiszta, aki uralkodik a szellemvilág fölött és igy tudja a legtitkosabb dolgokat is, mert hogy kitűnő hypnotizatőr, az már régen beigazolt tény, hiszen »alkotmányos űton« szerzett többsége a legjobb bizonyíték ezen állitásunk mellett. Hogy ezen dolgokról közvetlenül meggyőződjünk, tudósítónkat, Silbermantel Jakab urat, vagy a hogy mi rövidítve hívjuk »aranyos Jakabunkat*, leutaztattuk Budapestre, ki utazásának eredményéről a következőkben számol be. Éppen jókor érkeztem, az nap tudták meg, mi módon került Blaskovich levele Bánffy kezeibe. A Podmaniczky utcától kezdve a körutak egészen a József körút 31/b számú házig telve vannak emberekkel, kik járnak-kelnek lesütött szemekkel, mintha valamit keresnének. És csakugyan keresnek is. Azt hiszik, hogy a néppárti központi iroda hurcolkodása közben még egynéhány irás-csomó elveszett és ezeket keresik. Azt tartják, hogy ilyen dolgot találni nem éppen valami rosz üzlet. Sikerült-e nekik még egynéhány levélcsomót megtalálni, vagy sem ? nem sikerült megtudnom, de hogy alapos információkat szerezhessek, elhajtattam a miniszterelnöki palotába. A kegyelmes úr kegyesen fogadott. Kérdezősködött az esztergomi liberális párt felől, én megnyugtattam őt, különösen azzal a kijelentéssel, hogy oszlopos tagjai majdnem mind ujság-irók és szerkesztők. Majd átvittem a beszédet azokra a hirdedt levelekre, melyekhez nem helyes úton jutott hozzá. 0 kegyelmessége mosolygott és kijelentette, hogy tönkre tehetné az összes pártokat, annyi levél birtokába jutott. Megmutatta titkos levéltárát, melyben az összes párt-vezérek titkos és nem titkos leveleinek másolatai feltalálhatók. Hogyan jutott ezek birtokába, kegyelmes uram ? — kérdem őt. S ő nagyméltósága bevallotta nekem. »Tudja, — így szólt hozzám — én nemcsak nagy államférfiú, de kitűnő fizikus is vagyok. Midőn Röntgen által fölfedeztettek az új X-sugarak, én általam tanulmány tárgyává tétettek ezen sugarak és fölfedeztem egy oly gépet, melynek segélyével egy zárt levél felolvasható. Ily módon mindig tudva volt általam, hol mi és hogyan történik.«