ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-24 / 43. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. október 2

4. 43. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. A magyar önálló vámterület. Esztergom, október 23. Lapjainkból azt a benyomást veszi az olvasó, hogy a külön önálló vámterületet csakis Magyarországon kivánják a függetlenségi s nemzeti politikusok. Ugy állítják elénk ezt a kérdést, hogy Magyarország sokat veszt azért, mert nincs Ausztriával szemben önálló vámterülete; s a közfölfogás is az, hogy Magyarország Ausztriának egy gyarmatos provinciája, ha nem is közjogilag, de legalább közgazdaságilag. Magyarország képezi piacát az osztrák iparnak, s azáltal természetesen akadályoztatik a magyar ipar föllendülése. Igy gondolkoznak nálunk. S ebből a fölfogásból az következnék, hogy Ausztria természetesen él-hal a közös vámterületért, s hogy ezt a piacot, melyhez vám nélkül fér, teljesen fölhasználja a maga számára. Azonban mit szóljunk ahhoz, ha látjuk, hogy bizony az osztrákok éppen nem nézik oly rózsásnak az osztrák ipar helyzetét, söt hogy erös áramlat észlelhető az önálló vámterület behozatala érdekében. Ausztria nem ragaszkodik a közös vámterülethez; Ausztria nem nézi gyarmatának Magyarországot s nem találja azokat a fönnen hirdetett előnyöket saját ipara részére itt a magyar piacokon. Honnan már most ez a látszólagos ellentmondás? Tény, hogy a magyar nemzeti politikának eddig az a jogos panasza volt, hogy az osztrák ipar javára foglalták le a közös vámterület előnyeit; ezt méltán panaszolhatta föl, mert a közös vámterület megállapítása abból az AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A bencések átveszik az esztergomi gymnasiumot.*) Az 1802. év elején az a hir kelt szárnyra, hogy a király az eltörölt rendeket, köztök a Szt. Benedek-rendet is régi jogaival visszaállítja. A hir még nem volt való ; de annál kevésbbé volt hihetetlen, mert hisz mindenki tudta, hogy az 1790/1-iki országgyűlés a sok sérelem közé az eltörölt rendek visszaállítását is felvette. A közbejött báborús idők egyelőre leszorították az ügyet a napirendről. Minthogy a fama azt rebesgette, hogy a visszaállító rendek a nyilvános tanítással bízatnak meg, az esztergomi gymnasium tanárai, a kik bizonnyára nem alaptalanul hihették az elienök ismételten emelt nagy panaszok miatt, hogy a helytartótanács első sorban is rajok fog gondolni, kérdést tettek a főigazgatónál, mi igaz az egész dologból. A főigazgató sietett megnyugtatni a tanári kart, hogy ki lesznek elégítve, ha netalán Esztergom is a szerzetes tanároknak jut. 1802-ben április 15-én kelt a főigazgató levele, a mikor már a visszaállítást elrendelő kir. parancs *) Mutatvány Vojnics Döme munkájából: »Az esztergomi káptalani iskola és fó'gymnasium története.* 174—178 1. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az eló'íizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bólyegdij minden birdetés után 30 krajcár. elvből indult ki, hogy Ausztria iparos-, Magyarország pedig mezőgazdasági-állam. Ausztria pénzügyileg fölülmúlja Magyarországot. Ez képezi a közös kiegyezésnek két sarkkövét. Azonban ezt a két sarkkövet nem találjuk régi helyükön, mert a magyar ipar fölvirágzása határozottan kiemelte eddigi helyükből. Legalább azt tartják erről az osztrák érdekelt körök. Hirdetik, hogy az osztrák ipar elvesztette már is egy részét a magyar piacnak, s hogy amit még nem vesztett el, azt elveszti nemsokára. Az osztrák cukoripar, mely eddig nagy mennyiségű raffinált cukrot vitt be hozzánk, ha felső Magyarország némely vidékét leszámitjuk, végleg kiszorult nálunk; söt mi több, magyar raffináló gyárak az osztrák alpesi tartományokba nyomulnak terményeikkel. A magyar cukorgyárak leszorították az osztrákokat az olasz nyers cukorpiacról; s rafftneriánk az osztrákokéval konkurrálnak keleten. Mondják, hogy ugyanez áll a. spiritusz-termelésről s nemsokára beválik a sörgyártásnál is. Az ipar többi ágaiban is hasonló tapasztalatokra tesznek szert; igy például a nagyon kifejlett gépgyártás iparában. Mialatt még nem sokkal ezelőtt a magyar piacot átlag a cseh-morva gépgyárak látták el, addig manapság az illető gyár-szövetkezet jelentése szerint a magyar piacra néhány specialitást kivéve az osztrák gépipar nem számithat; söt ügy veszik észre, hogy vannak magyar gépgyárak, melyek az osztrák piacokra tolakodnak. Ugyanez áll a chemiai iparról. Az idetartozó gyárak nemcsak nem konkurrálhatnak bizonvos termékeiket illetőleg a magyar gyártmányokkal, hanem ellenkezőleg magában Csehországban érzik a magyar chemikus gyárak versenyét. Vegyük ehhez azt, hogy a július havában megtartott, nagy, bécsi molnár-gyűlés határozatikig elfogadta a vámközösség fölmondásának kérelmezését. Továbbá, hogy az oszrák mezőgazdaság is, ami az állattenyésztést, kivált a vágó-marhát illeti, nagyban érzi a magyar állattenyésztésnek konkurrenciáját: s arra a végeredményre jutunk, hogy Ausztriában az ipar éppúgy mint a mezőgazdaság, amilyen ellentétesek különben irányaik s érdekeik, mindinkább egy útra szorulnak a dolgok fejlődésének logikájával, s ez az út: a gazdasági különválás Magyarországtól. Ki hitte volna, hogy a magyar nemzeti politika, mely Magyarországnak nemcsak politikai, de gazdasági különállását s ez alapokon erőinek kifejlődését hangoztatta és szolgálta, oly hamar elérkezett programmpontjai egyikének megvalósulása elé. Azt gondolta, hogy a magyar gazdasági élet ki nem fejlődik, mig a közös vámterület keretében Ausztria piacának maradunk. Ha reális az osztrák különválási mozgalom: akkor a magyar gazdasági, legalább az ipari élet tagadhatlanul kifejlődött. Mondják, hogy egészségtelenül, mondják, hogy üvegházi növényképen, hogy idegen tőkék szolgálatában; ez mind igaz lehet: de tényleg a különválás problémája már nem felhőkben rejlik, hanem szükségletté fejlik. S mi lesz azután, ha gazdaságilag különválunk? Vájjon a föllendült ipar fölemészti-e majd a mezőgazdaság termékeit s pótolja alá volt irva. Benne volt Esztergom is. Talán csak a tanárok nyugalmát nem akarta zavarni a főigazgató, mert alig hihető, hogy a Pozsonyban székelő főigazgatónak ne jutott volna tudomására április 25-én, a már március 12-én kelt rendelet. Április 25-én már be is vezették a rendet régi birtokába. A mit a tek. KK. és RR. a gravamenek közé felvettek, a mit a felség kegyét élvező Somogyi Dániel, az eltörölt rend főapátja, feliratban kérelmezett, s a minek a pécsi tankerület nagy tudományú főigazgatója, Nóvák Krizsosztom, épen állásából kifolyólag a kormányszékeknél nem mulasztott befolyásos pártfogókat szerezni, 1802. év március 12-én Ferenc király legkegyelmesebben elrendelte, hogy a Szt. Benedek-rend a sz. királytól nyert összes jogaiba és javaiba teljes épségben visszahelyeztessék, hogy az isteni tisztelet és az ifjúság helyes nevelését és oktatását előmozdítsa. Ezen királyi rendelet második pontja értelmében a többi közt az a kötelesség várt a rendre, hogy Esztergomban is átvegye a gymnasium vezetését. A helytartótanácsot pedig utasította, hogy a főapáttal egyetértőleg a rendnek alkalmas lakást szerezzen. A visszaállított szerzet, bár a királyi rendelet meghagyta az egyes püspököknek, hogy az egyházmegyébe felvett és investiált rendtagokat kötelesek a rend kebelébe visszabocsátani, korántsem rendelkezett annyi egyénnel, hogy a tiz gymnasiumot tanárokkal ellássa. A visszatért rendtagok száma 41 volt, a kik korra nézve valamennyien 44—74 év között váltakoztak. A gymnasiumi kathedrák ellátására sem volt elegendő ez a szám, pedig a rendnek saját elkülönített egyházterületén még a lelkészet is feladatát képezte. Csak fokozatos átvételről lehetett szó. Esztergomra jó későn, 1809. évben kerül a sor. Mikor a visszaállítás hire eljutott Esztergomba, a gymnasium tanárai egyre-másra hely után néztek. Az igazgató törődött korára való tekintetből már több izben kérte nyugdíjaztatását: most újra folyamodott. A helytartótanács méltányosnak találta az igazgató kérelmét, de a főigazgató utján módját ejtette, hogy addig maradjon állásában, mig a Szt. Benedek-rend átveszi az intézetet. Erre a kis időre, de különösen ilyen helyre, hol állandóságról szó sem lehet, bajos volna valakit találni. Andaházy igazgató meg is nyugodott ebben. A főapáttól 100 frt tiszteletdijat kapott. Esztergom sok gondot adott a helytartótanácsnak. Jó korán hoszá is látott a nagy feladat megoldásához. A város arról értesült 1802-ben, hogy a vallásalap egy tisztje körülnézett a városban a benedictinusok elhelyezése ügyében és olyformán javasolta a kérdés megoldását, hogy a Vízivárosban levő sz. Ferenc-rendi zárda (most nőnevelő intézet) adassék át a rendnek. A város tanácsa sietett a pannonhalmi főapátot erről értesiteni, hogy ha csak lehetséges, megakadályozza a terv megvalósítását. A zárdaépület messze esik a gymnasium épületétől; jó időben is teher onnan két-