ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-17 / 42. szám

* Jubileum. Tegnap volt negyven éve annak, hogy lovag Kaán János, az egész város »papá«-ja a városi reáliskola tanári karába belépett. A jubiláns agg tanférfiut ez alkalommal volt tanítványai seregestől keresték fel, hogy neki szivük szerint gratulálhassanak. Kaán Jánosnak a negyven évet meghaladott munkássága szép emléket hagyott a város kulturális fejlesztésének történetében. A reáliskola tantestülete testületileg fejezte ki örömérzelmeit. Tegnap este barátságos vacsorára hivta egybe tisztelőit és barátjait az ünnepelt s mondanunk sem kell, hogy ez alkalommal a pohárköszöntők egymást érték, kivánván az öreg urnák még sok boldogságot, még több megelégedést s további munkásságához erőt és kitartást. * A vármegye közigazgatási bizottságának f. hó 13-án tartott ülése, mondhatni egyike volt azoknak, amelyeken alig akadt valami referálni való. Előadó főjegyző a csendőrség havi jelentését mutatta be. A kir. pénzügyigazgató bejelentette, hogy a mult évben a vármegye területén egyenes adókból: 74,700 frt folyt be a kir. adóhivatalba, tehát 2600 frttal több, mint a mult év szeptemberében. Szóba került a kórházi szabályrendelet kérdése is, amelyet a város tanácsa mindeddig nem terjesztett be jóváhagyás alá. Megsürgették. A nagysápi uj r. kath. iskola épületének hivatalos szakközegek által való megvizsgálását elrendelték. * Szemvizsgálatok az iskolákban. A szokásos évi szem vizsgálatokat e héten fejezték be az iskolákban, mely alkalommal sem trachomas, sem ebben gyanús eseteket nem találtak. Az iskolás gyermekek egészségi állapota általában kitűnő. * Bizottsági ülés. A városi építészeti bizottság f. hó 15-én ülést tartott, mely alkalommal több kisebb építkezésre adtak engedélyt. * Acetilen-gáz világításra ismét jelentkeztek ajánlattevők a városnál tegnap Haydin és Viszkocsil budapesti vállalkozók személyében, akiktől a polgármester Írásban kért részletes ajánlatot. * Tanácsülés. A város tanácsa tegnap délelőtt rövid ülést tartott, mely alkalommal a heti számlák kiutalása volt az egyedüli tárgy. * Vörös József füszerkereskedő üzletébe már megérkeztek a friss sardiniák, tengeri rákok és pisztrángok, conservek, halak, húsfélék, különféle sajtok és csemegék, uj aratásu theák, Cabos-féle teasütemények és pozsonyi kétszersültek. — Eredeti angol Jamaica rumok, bel- és külföldi, likörök, magyar és francia cognacok és pezsgők, kitűnő pecsenye, csemege és asztali borok. Naponta friss bécsi virstli, párizsi és prágai sódar. * A tizedes űr. Hogy mennyire nagy ur egy rendőrtizedes s hogy ezen urasága rendesen a gorombaságra qualifikálja őt, azt régen tudjuk. S hogy városunk közönsége nem igen hagyja zaklattatni magát hasonló uraktól, azt is régen tudtuk, de ők is tudják. Ámde a tizedes urak tudnak segíteni magukon, ha máshol nem, akkor olyan házaknál, ahol a férfi csak a nap bizonyos szakában van otthon, vagy pedig ott, ahol a ház asszonya támasz nélküli özvegy. A napokban történt hasonló eset, amikor a III. kerületi rendőrtizedes ur megunván naphosszat az őrtanyán heverni, egy özvegy úrnő házát tisztelte meg látogatásával. Kérdés, kopogtatás nélkül, térdig sáros csizmákban „vizsgált" lakást a rettegett tizedes, aki, midőn a házban semmi hibát nem talált, a sertés ólat nézte körül s azt életveszélyesnek találta é<; meghagyta, hogy azt másnapra bontassák le, mert másként »ő« bontatja el. Hogy pedig szavainak nyomatékot is adjon, a ház úrnőjét e figyelmeztetéssel látta el : »ha ez az ól egy kutyát agyonüt, ugy büntetis lesz irte Komáronyba!« Ugy értesülünk, hogy a jámbor tizedes ellen magánlak megsértéseért panaszt emeltek. * Az állami szőlőtelep létesítésének kérdése nemsokára megoldást nyer. A város tanácsa ugyanis legalkalmasabbnak találta e célra az öreg és kis curia dülőkbeli szőlőterületek megvásárlását 20 kat. hold terjedelemben. Az alkudozásokat Kollár Károly gazd. tanácsnok folytatja nagy buzgalommal, bár igyekezetének gátat vet azon körülmény, hogy az egyes parcellák tulajdonosai óriási árakat kérnek, d acara annak, hogy a területek legnagyobb része kipusztult szőlőtalaj, amely más mivelésre nem alkalmas. Félő, hogy amennyiben egyik-másik megköti magát, majd bekövetkezik a kisajátítás, ami a renitens tulajdonosokra nézve korántsem leend kedvező. * Helyszini szemle. Csütörtökön tartották meg Kollár Károly g. tanácsnok elnöklete alatt Niedermann József rkapitány és Sulyok Géza állami állatorvos az országos vásárok céljára alkalmasnak talált terület helyszini szemléjét és illetve megállapodtak abban, hogy a régi vásártér beszüntetését javasolni fogják. Az új vásártér a dorogi-uti vámháztól jobbra a curialis városi földeken terveztetik. Mivel pedig igy a jelenleg szép jövedelmet hajtó terület többé bérbeadás utján nem értékesíthető, nehogy a jövedelemben apadás álljon be, az eljárt bizottság a gazd. tanácsnok indítványa folytán javasolja, hogy a sintérház felé vezető csapási-ut szüntettessék be és parcellázva földmüvelés céljára adassék bérbe. Ugy az uj vásártér kiválasztását, mint a csapásiut feltörésének tervét életrevalónak tartjuk. * Utca-e vagy piac ? Tegnap reggel heti1 vásár lévén, a túlsó félről érkező fuvarosokat és 1 egyéb jármüveket a kishidról nem bocsátották a j Lőrinc-utcába, hanem a kis dunaparton kétfelöl ; kényszeritették azokat a városba bejönni. Hogy • mily meghagyás folytán kellett a városba jövő idegeneket, akik csakis ezen útvonallal ismeretesek, ilyetén zaklatni: nem tudjuk; valamint ennek következtében azt sem, hogy piac-e vagy utca a Lőrinc-utca. * Életunt cipész. Annak idején hirt adtunk Klepek Vilmos itteni lakos eltűnéséről, ma pedig öngyilkosságáról kell beszámolnunk. A «hideglelős* kereszt alatti kőbánya munkásai szombaton délután a szomszédos ritkás erdőben egy hullát találtak átlőtt fejjel holtan. — Zsebében megtalálták iparigazolványát is, melyet bizonyosan azért vett magához, hogy később kilétét ez derítse fel. Tettének okául buskomorságot emlegetnek. Esztergom ezredéves múltjából. Törökvilág Esztergomban. LIII. Ha még oly megbízható hirek érkeztek s a török szándékáról, azokra számítani alig lehetett, mert ép ellenkező volt szándéka, mint amit híreszteltek. Ilyenre mindég el kellett készülve lenni. Ezt tanúsítja Liptay Györgynek Léván 1643. jul. hó 17-én kelt levele, melyben Bartakovicsnak Bakára ily módon ir. Kivül: »Te Vjfalusi biró mindgyárt sietséggel küld Bakára ez levelemet.« Belül: »Ez órában jöve egy váradi ember Esztergombul, az ki vagyon egy heti, hogy fogva Esztergomban volt. Bizonyosan mondja, hogy a török igen készül. Harmadnapja Budáról nagy sereg török érkezett fel, az kit az esztergomi sereg várt, mert még hétfőn mind megnyergeltek volt az esztergomi törökök, hogy elmenjenek, de ezekre várakoztak az budaiakra. En eléggé féltem itt az mi aratóinkat, minthogy a minap, hogy idejöttek volt az melegben feles lovok halt meg. Beszélik a paraszt emberek, hogy igen haragusznak reánk, de az ebeknek szándékjukat, senki nem tudja, hanem kegyelmetek is vigyázásban legyenek, mert ő gyakran nem oda mén ahova készül« stb Ugyancsak Liptay szintén Bartakovicsnak Léváról július hő 17-én ezeket irja Bakára : ->Ezen órában hozák generális uram ő nga levelét, kiben irja, hogy tegnap feles török költözött által Párkányba, hogy elmenjen valamely felé. El is indult, de az esőben megtért* stb. Ilyen tartalmú levelek folyton jártak egy helyről a másikra, amelyekből megismerhetjük, hogy a török nemcsak a hódoltság révén követelte és szedte a szerencsétlen »rajától«, amit nyomorúságosan tengődő élete fentartásához ezer veszély közt termelt, de portyázásaival mindenét tönkre tette, sőt őt magát is kímélet nélkül lemészárolta, vagy rabságba elhurczolta. A hódoltság révén nyújtandó praestatiókat is a legkíméletlenebben hajtotta be a török. Olykor nagy távolságról magának kellett a földmivelő népnek Esztergomba elhoznia azt, ami reá ki volt vetve. Adója »haracs« nemcsak készpénzből állott, hanem terményekből, lovakból és szarvasmarhából, és bármi másból, amit a kádi megparancsolt. Mindezen jövedelem nem folyt be a királyi kincstárba, hanem nagyobbrésze az úgynevezett földesurak zsebébe. Legtöbbet azonban a közegek saját maguknak raboltak. A várőrség eltartása többnyire a harácsolt szerzeményből történt, melyet királyi adó czimén hajtottak be, de legtöbb esetben kényök-kedvök szerint raboltak el. Ilyen szerzeményből tartotta fenn magát az esztergomi török őrség. Máskép volt az, mikor a keresztény őrség \ 1599-től 1605-ig lakott Esztergomban. Ezekre első sorban mint érseki vár őrségére az esztergomi érsekség jövedelméből merítették a költséget. Már ezt ugyan más helyen is felemiitettem, de mivel erre vonatkozólag legújabban az országos levéltárnak udvari kamarai osztályában érdekes adatokat találtam, ismét visszatérek. A nevezett levéltárban meg vannak a tárgyalások, melyek ez ügyben az udvari kamara és Baráthy Istvánnal, mint az esztergomi érsek jószágai kezelőjével (provisor) folytak le. Ezekből merítettem a következő adatokat. 1602. aug. havában hívta meg a kamara Baráthyt Pozonyba, hogy magát hivatalába installáltassa. Még ugyanazon hóban egy második meghívást kapott, hogy vegye fel az esztergomi katonák fizetésére szükséges pénzt. Ugyancsak az esztergomi és újvári katonák fizetésére való pénzösszeg felvételére november havában is meghiI vást kapott a kamarához. Még november havában megbízta Baráthyt az udvari kamara, Tapolcsányi János koncionátor j kérelmére, hogy fizesse ki a gondjaira bizott jövedelmekből ama 29 frtot, melylyel ennek Cseri Mihály Baráthynak elődje adós maradt. Mint láttuk működtek Esztergomban ekkor prédikátorok; de Tapolcsányi nem lehetett prédikátor, mert akkor nem concionátornak, hanem prédikátornak nevezték volna és Baráthynak nem parancsolhatta volna meg az udvari kamara, hogy a gondjaira bizott jövedelmekből fizesse őt. A koncionátor névvel gyakorta jelezik a segédlelkészeket is. Tapolcsányi Jánost segédlelkésznek tartom, aki az itteni plébános oldala mellett működött. Baráthynak a katonasággal sok kellemetlensége volt, mert a pénz kérdése anélkül is a legkényesebb lévén, sok súrlódás adta magát elő, a mely miatt Althán katonái kíméletlenül bántak vele; ugy. hogy 1603. január havában kénytelen j volt e felett panaszát a kamarához írásban előterjeszteni. Junius havában parancsot kapott Baráthy, hogy a kezelése alatt levő jövedelmekből fedezze mindama költséget, melyek az elhalálozott császárné lelki üdveért az esztergomi templomban a káptalanbeli urakkal, valamint ugyanrsak az esztergomi és újvári plébánia templomokban tartott [ gyászisteni tisztelet megtartására fordítva voltak. E gyászisteni tisztelet Máriáért, Miksa csáJ szár és király özvegze lelkiü dveért volt, aki részben mint apáca, részben mint özvegy fejedelemasszony halt meg Madridban, 1603. február hó 24-én 75 éves korában. Ő V. Károly spanyol királynak volt leánya. Julius havában midőn a békeszerződés tanácskozásai folyamatba jöttek, az udvari kamara szintén Baráthyt bizta meg, hogy a különféle élelmi tárgyakat a tárgyaláshoz Esztergomba érkező biztosok számára szolgáltassa ki. Szeptern» er havában meghagyta a kamara Baráthynak, hogy Althán parancsára adja át neki az esztergomi éléstárt az élelmi szerekkel együtt és e célra menjen Esztergomba. December havában tárgyalásai voltak a kaj marának Nyilasy Péter kanonok és esztergomi plébánossal, melyek végrehajtásában Baráthy volt a közvetítő. Nyilasy 1602. aug. hó 2-ikán installálhatott esztergomi kanonokká. Mindjárt ekkor ment e Esztergomba plébánosnak, feljegyezve nem . találtam. Elég az hozzá, hogy 1603. dec. havában ; itt működött mint plébános, mellette Tapolcsányi János mint concionátor, vagy segédlelkész. Az imént emiitettük, hogy a béketárgyalásra Esztergomban egybegyűlt biztosok élelmezéséről • Baráthynak kellett gondoskodnia. Ebben azonban igen felakadt, mert sem elegendő bora, sem lisztje nem volt készletben, azért husz akó ó-bört és ugyan annyi ujbort és 50 mérő gabonát kellett kölcsön kérnie. Ehhez a kölcsönzéshez a kamara jóváhagyását dec. havában kérte ki. A vendégek méltó fogadására azüst edények és diszes szőnyegek is kellettek. Ilyenek sem voltak rendelkezésre; azért a kamara 1604. február hóban felkérte Forgách Zsigmondot, akinek ilyesmije bőségben volt, engedné át a szükségeseket használatra. A mi meg is történt. Mindezek szállításáról Esztergomba Baráthynak kellett gondoskodnia. Junius havában pedig azért nógatja Baráthyt a kamara, hogy' az Esztergomban fekvő német katonaság két zászlóaljának fizesse ki a húsra való pénzt.