ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-17 / 42. szám

Midőn tehát a katholikus egyesületekben megsejtette azon mentőeszközt, mely nyomorában őszintén segiti és a katholikus vezérférfiakban becsületes oltalmazókra talált: a legnagyobb készséggel csoportosult köréjük. És ez az oka annak, hogy a kormány most oly kiméletlen gyűlölettel üldözi a katholikus mozgalmakat. Rudini utasitotta a közigazgatási hatóságokat, hogy a katholikus gyűlésekkel, egyletekkel úgy bánjanak, mint a forradalmi szociáldemokratákkal és az anarchistákkal. (!) Minden módon üldözni kell ezeket és működésüket lehetetlenné tenni. ' Pedig Olaszország belügyei a legsülyedtebb színvonalon állanak. Napról-napra panaszkodnak lapjai, hogy minden reményükben csalódtunk, melyeket 1870-ben oly büszkén hangoztattunk. A legnagyobb jogegyenlőtlenség uralkodik, a kis tolvajokat fölakasztják, a milliókat rablók pedig érdemkeresztet kapnak fölülről. A kormányzás minden ága ellenörizhetlen és gonosz kezekben van, a biróság megvesztegethető, a közoktatás sülyedt, a hadsereg demoralisált, a kereskedelem és ipar pang, a nép végső nyomorban sínylődik. Ily körülmények közt nagyon érthető azon vágynak terjedése, hogy a pápa legyen a király, kitől egyedül várják a szabadulást. És e helyzettel szemben Rudininek nincs más bölcsesége, mint a legnyomorultabb önkénykedés és durva zsarnok-politika. A szabadelvű párt érzi, hogy eddigi eszközével: az ámítással már nem tesz hatást, azért az erőszakhoz nyul, mint utolsó menedékhez. Hogy azonban a rövidlátók előtt eltakarja eljárása valóságát, folyton azt hangoztatja, miszerint ő nem a katholikus, hanem a »klerikálisokat* üldözi. E harcában a kormány hű szövetségesei az úgynevezett »mérsékelt katholikusok« (moderáltak), kik ott is a »jó katholikus« elnevezést kapták. Ezekről a párisi lap, az Osservatore Romano azt mondja, hogy első sorban üldözendők, mert a legveszélyesebb ellenségek. A kormány által megindított ezen kultúrharc már most is nagy eredményt mutat: a katholikusok szervezkedése napról-napra nagyobb mérveket ölt és lelkesedésük szemmel láthatólag erősbül. Szociális kérdések. V. Az egyes kereskedőnek, különösen falun más helyzete van, úgy, hogy oly csekély nyereséggel mint a szövetkezet soha sem folytathatja üzletét. Először azért, mert ő forgalomnak nem ura, mint a szövetkezet, amely tagjait kényszeritheti, hogy nála vásároljanak, másodszor azért, mert a hetenkinti nyereségnek több mipt felét ő maga a családjával okvetlenül fölemészti, holott a szövetkezet az időnkénti összes nyereségeket csaknem érintetlenül újra forgalomba bocsátja. Ezek után a fogyasztási szövetkezeteknek könnyen felismerhetjük a hasznát, amely anyagi téren hármas, u. m. 1. a fogyasztók az árukat legalább 6—10%-ka.l olcsóbban, vagy ha nem. a jobb kimérés folytán mégis ugyanannyival előnyösebben kapják, úgy, hogy a család kiadott 100 forintja mellett egy tizest megtakaríthat (nálunk csak féléve, hogy létezik a szövetkezet, azért van már olyan tagunk, aki 100 frtnál többet vásárolt), 2. üzletrészei után tisztességes (legalább 8°/

0

) százalékot kaphat; 3. ha lovai vannak, a fuvarozásból is kereshet eleget. Mielőtt észrevételeimet a szövetkezetekről tovább folytathatnám, ki kell térnem egy másik látszólagos nehézségre. Aki az »Alkotmany« által kiadott »Fogyasztási Szövetkezet« cimű könyv után indulna, az a gyakorlatban némi nehézséggel fog találkozni. Ugyanis ezen könyv szerint maga a szövetkezeti töke nem jövedelmez semmiféle százalékot sem a tagjainak, hanem a fogyasztás (vásárlás) arányában félévenként visszakapnak az illetők bizonyos százalékot azon pénzből, amelyet a vásárolt árukért összesen fizettek. Ez a legideálisabb eljárás tagadhatatlanul, csakhogy ez magával hozza, hogy minden vásároló tagnak minden egyes vásárlását bejegyezzük, másként u. i. nem tudhatnék, ki milyen összeg után kapja a visszajáró osztalékot. Ez az eljárás már azért is kitűnő, mert e mellett pontosan ellenőrizhetjük az árukészlet forgalmát, tehát a boltos kaszáját is. Sajnos, azonban a gyakorlatban kivihetetlen Hányszor történik meg u. i., hogy a bolt tele lesz vásárolókkal : az egyik néhány krajcárért, a másik néhány hatosért vagy forintért vásárol, most mindennek a bejegyzése annyi időbe kerülne, hogy sokan kénytelenek volnának hazamenni; főként ünnepek előtt történnék ez, amikor minden házba kell valami. Ugy látszik, hogy a jelzettem könyv szerzője angol szövetkezeteket vette mintának, azok pedig eredetileg iparosok számára alakult nyers anyagot szállító fogyasztási szövetkezetek voltak, talán ma is félig-meddig azok. miután Anglia eminenter iparos (szövészet) állam ; ezeknél pedig az általa ajánlott mád sokkal könynyebben érvényesíthető, amint talán későbben látni fogjuk. De ha nem is volnának ma már iparos szövetkezetek azok, ott az emiitett mód azon óriási vagyon mellett, melylyel az ottani szö. vetkezetek rendelkeznek, mult évi forgalmuk a 150 milliót meghaladta, könnyen követelhető annál is inkább, mert többnyire nagykereskedés számba mennek, ahol nem krajcáros, hanem 100-as pozíciókat kell csak bejegyezni. Ami szövetkezeteink krajcáros üzlete mellett ez lehetetlen, de szerencsére nem is okvetlenül szükséges. Liptómegyében legalább akként vannak szervezve, hogy nem a fogyasztás arányában, hanem üzletrész arányában jár a tagoknak az osztalék. Eni nek előnye az, hogy nem kell az apró vásárlásoI kat bejegyezgetni, és hogy évközben nem kap j senki sem osztalékot, hanem csak az évi mérleg összeállítása után, a ennek következtében az összes I bevett pénz egy egész éven át forgalomban marad. Hátránya pedig az, hogy nem egészen igazságos, amennyiben olyan is kaphat osztalékot, esetleg több üzletrésze után, aki a forgalomhoz alig járul valamivel, de ez faluhelyen ritkább eset, miután többnyire családosak az emberek s körülbelül egyforma igényeik vannak. Látszat I szerint pedig a legnagyobb hátránya az, hogy ! nem lehet áz elárusító kasszáját pontosan ellenőrizni. Utóvégre ha valaki éppen csalni akar, ebben semmi mód szerint sem fogjuk teljesen ] megakadályozni, hanem azért a bejegyzések nélkül is van mód a meglehetős pontos ellenőrij zésre. Az u. n. tariífakönyvben be van jegyezve minden árunak beszerzési és eladási ára (pld. 1000 frt beszerzési és 1100 frt eladási ár), továbbá a két ár közti különbség (100 frt). Már most az év végén a leltározásnál ekkép járunk el: A beszerzési árak összege, s az eladási árak összege, úgyszintén az ezek közti különbözetek összege adja kezünkbe a kulcsot, hogy megtudhassuk miképen sáfárkodott a boltos. Az ő naplójában benne van mindennapi bevétel összege, valamint azon összeg is, melyeket naponkint, vagy hetenkint a pénztárnak átadott. A számadás tehát az ellenőrzés szempontjából következő: A beszerzési összeg 10 000 frt, az eladási összeg 11,000 frt. A különbözetek összege 1000 frt. Tartozik a boltos tehát 11,000 frttal. Átadott j pénzben 9000 frtot, adósok 800 frt. a leltározás I szerint a raktáron van árukészlet 1120 frt. Ezen adatok szerint 80 frt hiány mutatkozik, melyet a boltos járulékából levonunk az esetben, ha az eladási árak jegyzésénél azonnal levontunk mindig legalább 1

j

2

°l

0-ot az áruk romlása, elporlása stb. cimén. Sándorfi E. Jakabunk és az ínségesek. — Eredeti tudósítás. — Budapest, október 15. Mennyivel kellemesebb itt Rudapesten mint Esztergomban volt. Biztosítom szerkesztő uram, hogy az ünneplésekből ki nem fogyunk. Legkellemesebbek azonban az estélyek, melyeket a Lloyd épületében töltök. Ha valaki részesült azon szerencsében, hogy a Lloyd palotában lévő szabadelvű klubb helyiségében néhány estét tölthetett, úgy az szívvellélekkel kívánkozik vissza. Csak az, aki néhány estét végig élvezett, tudja azt, mit tesz az a szabadelvű klubb tagjának lenni. Itt Bánffy Dezső, Perczel, Wlassics és a többi miniszterek is csak közlegény számba mennek, és mi csak úgy komázunk velük. Itt előadhatjuk egészen bátran kívánalmainkat, és nincs olyan dolog, melyet br. Bánffy meg nem igérne, főkép ha a tarokkban nyer. Ilyenkor csak úgy áradozik a jóságtól. Én most estéimet rendesen itt töltöm. Hétfőn este például felségesen mulattunk. Midőn beléptem a klubb-helyiség társalgási termébe, hát látom, hogy a kanapéken ott henteregnek a miniszterek, a fotelekben pedig terpeszkednek a képviselők és bodros füstöket eresztgetnek a protekciós bock szivarokból. »Hat ti mit csináltok?« kérdem őket. > Gyakoroljuk magunkat a parlamenti munkában «. vágott vissza Münnich Aurél. Fenyvessi Ferkó meg csak hentergett tovább és szavalta Petőfi ismert »Magyar nemesének* paródiáját, ezen refrainnel »én szabadelvű képviselő vagyok.« A miniszter urak nevettek nagyokat és az utolsó három versszaknál kórusban kiáltotta minden jelenlevő : »én szabadelvű : képviselő vagyok.* Szilágyi Dezső meg nagyokat nyújtózkodva oda kiált: »az igaz, nem irunk, nem olvasunk, három hete együtt vagyunk, komoly dolgot nem tárgyalunk, no Jakab kell-e ennél kellemesebb élet ?« »Bizony nem, kegyelmes uram, felelém én, miközben kinyilik az ajtó és belép Légrády Karcsi, ákosfalvai képviselő, Pesti Hirlap tulajdonosa és országszerte ismert spárga termelő és árusító. »Karcsikam, hogy áll a spárga?* kérdi tőle Darányi miniszter, a nagy gazdász. »Baratom, felségesen sikerült*, alig mondja ki e szavakat, már is megszólal vagy 300 torok s kiabálják; »Karcsi ! szerdán tartunk spárga soireét a klubban !« Egyhangú helyeslés és Podmaniczky Frici szeretetreméltó elnökünk, kimondja a határozatot; »szerdan este a klubb helyiségben soiré lesz.< A klubb fiatalabb tagjait megbíztuk a rendezéssel. Ruffy Palkó, Crausz Stefi, Földváry Misi meg Hulényi Győzi magukra vállalták az estély rendezését. A frugális vacsora, úgy mint illik a szabadelvű képviselőkhöz, igen szerényen volt összeállítva, a nyomtatott étlap ekképen hangzott: 1. Risotto italiano con tartufi, 2. Costoletta di multone ala Fejérváry con cavolo ílore, 3. Testa di vittelo a la Ránffy con fagioli, 4. Asparago, 2. Fricandeau de veau aux epinards, 6. Plum-pudding, 7. du roti de chevreuil, 8. Cherycakes, 9. Giardinetto, 10. Formaggio és sokféle borok meg pezsgők. A vacsora felségesen sikerült és nagy látogatottságnak örvendett főkép azért, mert Bánffy kegyelmes úr kijelentette, hogy azon számos örvendetes esemény és kitüntetés emlékére, mely pártunkat a legutóbbi napokban érte, az összes költségeket ő födözi a rendelkezési alapból. Volt jó kedv, a pezsgő meg csak folyt, a negyedik fogásnál felköszöntötte Janits Ferkó nyitrai képviselő, a nála megszokott eloquentiával Légrády Karcsit, a spárga termelőt. Ezenkívül toasztokat mondtak: Kobek Stefi, Kubinyi Gyurka, Klobusiczky Jankó, Frideczky Timót, Ráth Petyi szóval a kormánypárt legzseniálisabb parlamenti szónokai, és beszédjük csak úgy szikrázott a sok szellemes ötlettől és sziporkátől. Piukovics Józsi, mint aféle bácskai gyerek, alaposan győzte, egyszerre csak közbe szól : Még azt mondják, hogy az országban dühöng az inség, hát ez inség?* és felfordít egy asztalt. Éljenek az Ínségesek ! kezdnek kiabálni mindannyian, megtöltik a pezsgős poharaikat és nagyokat koccintanak. Légrády Karcsi meg álmosan odaveti: »akkor volna inség, ha nem termett volna spárga*, »meg rózsa* teszi hozzá Luppa Gyurka, a nagy rózsatermerő, ki rózsákból szokott évenkint bevenni néhány rongyos ezer forintot. »Van ám krumplicska is« kiáltják Kubinyiék. Arányi, Weisz, Neményi pedig hivatkoznak sikeres üzleteikre, mert tavaszszal összevásároltak nagy mennyiségű gabonát, s dicsekesznek vele, hogy beütött a termés. »Tudjatok gyerekek mi újság? — kérdi az uj tanácsos ur Láng Lajika, — »holnap Molnár Muckó interpellálni fog az Ínségesek ügyében.* Óriási zsivaj, »abcug Molnár, abcug nép-