ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-10 / 41. szám

Ugyancsak a Verebély körül történt esemé­nyekről 1631. nov. hó 26, tehát egy nappal ké­sőbb, mint Burián János levele kelt, a bakaiak német levelet menesztettek a selmeciekhez, mely­ben elmondják, hogy a térsi kapitány (Burggraf) tegnap este érkezett levelében mit irt. Elmondják, hogy a törökök a Garamon inaen miként ga­rázdái kották ; de Verebély mégis éppen maradt, mert lakói készen várták őket és ellent állottak. A törökök garázdálkodásukban nyolc falut leéget­tek és még más nyolcat kiraboltak és nagy szám­ban raboltak el népet, fiatalokat és időseket. Úgy­szintén marhát is hajtottak el. És oly biztosan haladtak velők, hogy mult hétfőn csak este rak­ták őket kivált a gyermekeket Sallón kocsikra, onnan haladtak Esztergomba. A legújabb hir sze­rint a törökök a végházakból Párkánynál 7000 vannak együtt és onnan erős portyázó menetet szándékoznak tenni. Igen érdekes Balassa-Gyarmatnak 1639-ben történt elpusztitása, melyben az esztergomi törö­kök is közreműködtek. A balassa-gyarmatiak szept. hó 28-ikán kelt levelükben, melyet a bányaváro­soknak irtak igy adják elő az esetet. »Hogy job­ban és világosabban megértsék Kegyelmetek aka­ránk magunk is veszedelmes állapotunkról infor­málni levelünk által Kegyelmeteket. Mivel az el­múlt étszaka mintegy éjfél után egy órakor táj­ban az természet szerint való pogány ellenség: pesti, budai, hatvani, váci és esztergomi török nagy véletlenül egész váratlanra az setétben reánk ütött és városukba becsapott, az hirét ma­gokkal hozván. Az mikor némely paraszt ember hirt hozott volna felölök, immár akkor az egész városunkat mindenestől ellepte és megkörnyékezte. Azon szempillantásban mindnyájan egynéhány ágyúval és tarackkal elégszer lövettünk, dobot ütettünk és azonnal összegyülekeztünk az mint lehetett. Az kik bejöhettenek az belső praeszi­diumunkba, nagy sokan bejöttének. De az egész városunkat azonnal meggyújtották. Sok feles ház­nak az tüzet neki vitték. Egyszóval az egész vá­rosunk mind megégett. Sokan az emberekben, az vitézlő rendben, asszonyokban, leányokban és gyermekekben elvittenek rabságban. Kiknek feje­ket vették. Elegen is megégtenek és némelyek közülök kútban ugrottanak. És világon valaminh volt, kit gyermekségünktől folyvást kerestünk, pénzünk, egyetmásunk, búzánk, szénánk, marhánk, az az, hogy mindenünk, mind egyszersmind oda veszett. Szarvasmarháinkat, mindenféle marháin kat és juhainkat elhajtották, minekünk szegény megromlott gyarmatiaknak felette nagy kárunkba és fogyatkozásunkra és romlásunkra. Immár mi­rajtunk megesett. Patientia! De ha Isten ezeket ostorul bocsátotta reánk, békességes tűréssel kelletik az mi kegyelmes Istenünktől szenvednünk. Ezek az megtörtént állapotok mind igy lévén, kérjük tökéletesen hidgye el Kegyelmetek, mely­ben semmi kétségünk. Nem is kételkedünk, hogy el ne hinné Kegyelmetek. Annak okájáért mind nemesség, mind peniglen egész seregünk megtalálnunk és kérnünk nagy alázatosan, méltóz­tatnék egész jó akaratját mutatni hozzánk, ren­delne valami bizonyos segítséget helyünkben ide Gyarmatban. Küldene népet közinkben, mert számtalan sokaknak az vitézlő rendben feleségek­kel, gyermekekkel kellett menniek. Oka nem egyéb, hanem az, hogy egy falat kenyerek, élettyek, buzájok teljességesen, az mint feljebb is megiránk, semmiök sem maradott szegénzeknek. Kényte­len ki kellett az helyből menniek. Az ki mind ö Felségének a mi kegyelmes Urunknak, orszá­gunknak és helyünknek nem kevés kárunkra va­gyon és leszen is. Azon is felette igen, igen kérjük Kegyelmeteket, mint hazánk fiait, mine­künk jóakaró urainkat, fauthorinkat, méltóztatnék valami puskaport és ólmot rendelni. Abbul is nagy fogyatkozásunk vagyon, mivel gyakorta, ha török hirünk vagyon és lövetni kelletik az szo­kás szerint, örömest néha többet lövetnénk, de elégséges ólmunk nem leszen, csak békét kell hadnunk. Kegyelmetek az egész bányavárosokban jó akaró uraink, szánjon meg bennünket és le­gyen is valami tekintet Kegyelmetektűi helyünkre és magunkra ; melyben semmi kétségünk nincs, hogy jó akaratját megvonná tőlünk. Isten imá­dók akarunk Kegyelmetekért lenni és ha élhe­tünk, teljes életünkben meg is igyekszünk szol­gálnunk, « stb. Vidék. Komáromi hirek. Komáromból irják la­punknak : Molnár János apátot 25 éves papi jubileuma alkalmából volt káplánjai egy szép albummal lepték meg, melynek átadását mostani káplánjai élén Kutschera h. plébánossal eszkö­zölték. A meglepetés szemmel láthatólag jól esett a nemes harcot harcoló apát úrnak. Az egész mozgalom megindítója br. Jeszenák párkányi plé­bános volt. —' A komáromi kis-dunai ágban még mindig két kotró-gép működik. Az egész Duna partot fölturták s most a nagy gyűjtő csatornán dolgoznak. A házaknak csak a teteje látszik ki a nagy kavics és földhányástól. A világításról most még csak az újságokban vitatkoznak, s mig az létre jön sokan fogják esténkint betörni orrukat. A kis Tata lefőzött bennünket, ott már a csöveket rakják le. —j A protestáns legényegylet (?) múltkori már hetekkel előbb hirdetett mulatsá­gán nagyon épültünk azon, hogy uraik egy Tuba, Domány, Antal Gábor velük együtt mulattak; hej! mikor látjuk a mi legényegyleti mulatsá­gainkon (ha már az egyletben nem is! !) a mi »jó* katholikusainkat! — A templomi zenéhen vagyis inkább énekben is nagy változás történt Komáromban. Ugyanis Kutschera h. plébános buzgólkodása folytán a szent András templomban a szép és komoly gregorián ének ragadja áhí­tatra a hívőket. Persze szerencsés támaszra akadt ez újítás Molecz karnagyban. Egyik primadonnája ugyan, mivel a szólókra kimondtuk a halálos Íté­letet, lemondott a choruson való szereplésről. Hja! az Ur Isten dicsőségét némelyek csak szóló énekkel tudják hirdetni! Az őrangyal. Valóságos csodaszámba megy az az eset, ami az esztergom-füzitői vasut egyik robogó vonatán egy 7 éves fiucskával történt. E vasúton ugyanis még mindig sok az oldalnyilásu személykocsi s egyik kocsiban a többek között egy 7 éves fiúcska is utazott, aki gyermekes kí­váncsiságból az ajtóra kapaszkodott fel. Neszmély közelébe ért már a vonat, a mikor az ajtó hirte­len feltárult és a kíváncsi gyermek valósággal kirepült a kocsiból. A többi utasok jajveszékelé­sére aztán megállították a vonatot s a kis fiút egy pocsolyában találták meg teljesen sértetlenül. Vele volt a gyermekek őrangyala! Népnevelők gyűlése. Szeptember 30-ikán gyűltek össze Balassa-Gyarmaton a vidéknek lel­készei és tanitói, hogy mint a róm. kath. népne­velők egyesületének tagjai részt vegyenek az éven­ként szokásos közgyűlésen. A közgyűlést istentisz­telet előzte meg, melyet Hottovinszky Károly ales­peres-plebános, az egyesület elnöke celebrált. 10 órakor felvonultak a tagok a nemzeti iskolába, hol kezdetét vette az elnöki megnyitóval a köz­gyűlés. Hottovinszky Károly elnök megnyitó beszé­dében szépen fejtegette azon eszméket, amelyeket minden tanítónak szem előtt kell tartania, ha hi­vatásbeli kötelmeinek lelkiismeretes pontossággal akar megfelelni. A jelentések befejezése után a tisztújítás került sorra. Az elnök tisztviselötársai nevében letette hivatalát a közgyűlés kezébe, egyúttal felkérte a jelenlevő tagokat az uj válasz­tás megejtésére. A közgyűlés'bizalma továbbra is a volt tisztviselőkben összpontosult ugyan, de nyiltan kifejezett óhajtásukra, hogy mások is ré­szesüljenek e megtiszteltetésben, uj tisztviselőket választott. Elnökké egyhangúlag: Erhardt Viktor, karancssághi alperes-plébános, társelnökké: Mo­hay Gyula pataki kántor-tanitó, jegyzőkké: Bor­bás Károly hugyagi. Berta István szécsenyi kán­tortanítók, pénztárossá: Köteles István, szklabo­nyai kántortanítót választották meg. A naszvadiak ünepe. Ritka ünnepség folyt le Naszvadon a mult hó 28-án. A község által föl­épített uj leányiskolát és Ghemez Antal buzgól­kodása folytán fölállított Páduai sz. Antal szobrát szentelte meg Folkusházi Sándor tótmegyeri plé­bános és kerületi esperes A hi.'ek örömét emelte a kerületi papság jelenléte, kik őszi kerületi gyű­lésüket is Naszvadon tartották. A 10 órakor tar­tott ünnepélyes szent mise után megkezdődött az iskola és utána a szobors/.entelés. Meghatottság és szinte látható öröm szállotta meg úgy a jelen­levő híveknek, mint a gyermekek szivét, midőn azok leánykáiknak neveltetési helyét, emezek pe­dig a Megváltóról nevezett irgalmas nővérek ta­pintatos vezetése folytán azzá vált — kedves tartózkodási helyüket megszentelni látták. Az ünnepség fénypontját Fábián János c. kanonok, érsekujvári plébánosnak alkalmi szent beszéde képezte, ki világos s a nép szivéhez szóló beszédében fölhívta a híveket Páudai sz. Antal erényének követésére s saját és hozzátartozóik lelkének megszentelésére. Beszédét a tantestülethez inté­zett szavaival fejezte be, buzdítván őket arra, hogy ne csak mint tanitók, hanem mint népne­velők vegyenek részt a növendékek lelkének meg­szentelésében. A kié az iskola, azé a jövő ! Vajha visszhangra találnának e lelkes szavak s a lefolyt ünnepség kiinduló pontja volna Naszvadon a hitélet föllendülésének. Irodalom és művészet. Színtársulat Esztergomban. Mint előre jeleztük, Polgár Béla színigazgató társulatával tényleg megérkezett városunkba és husz előadásra tervezett szereplését tegnap kezdette meg a »Fürdő« vendéglő nagytermében a »Vigécek«-kel. A jól összeállítót társaság jó hírnevű nívón áll, miért is elmaradhatatlan kötelességünknek ismerjük előadá­sait a nagyközönség kiváló figyelmébe ajánlani, nehogy szégyenünkre idő előtt legyen kénytelen elmenekülni. Emléklapok. Az „Országos Nemzeti Szö­vetség", ez az életre való, s hazafias kultur­missziót teljesítő egyesület, az általa fölkarolt munkásrokkant-házak alapjának gyarapítására Szto­janovits Jenő és Katona Béla derék szerkeszté­sében egy Emléklapot adott ki, amely közéletünk notabilitásaitól hoz közleményeket és emlékverse­ket. Örömünkre szolgált, hogy esztergomi ismerős névvel is találkozhattunk a diszműben, dr. Földváry Istvánéval, ki a szerkesztőség felszólítására, kö­vetkező lelkes emlékverset irta: Jelszó. Csak összetartsunk, össze mind És egyre magyarok legyünk, A szebb jövendő híva int S nagy lesz a mi kis nemzetünk! „Magyar Kritika." E cim alatt havonként kétszer megjelenő kritikai folyóirat indult meg Be­nedek Elek szerkesztésében. Ő, és mellette egy szerkesztő bizottság adja ki a folyóiratot, mely a tudomány és irodalom minden ágát felölelő kriti­kai közleményeket tartalmaz. A szerkesztő bizott­ság tagjain kivül (Áldásy Antal, Balassa József, Heltai Ferenc, Nyári Sándor, Földes Géza, Lázár Béla, Roboz Andor, Juba Adolf) a legjelesebb szak­írók munkatársai a Magyar Kritikának. Az első számban magvas kritikákat olvasunk történeti, jo­# gi, orvostudományi, nyelvészeti, néprajzi stb. mű­vekről, s több szépirodalmi munkáról. Benedek Elek szép, komoly hangú beköszöntője után vagy harminc könyvről van nagyobb-kisebb-bírálat, ki­váló irók tollából. A kritikai közleményeket nagy gonddal szerkesztett bibliográfia zárja be, mely a lapnak állandó rovata. A Magyar Kritika előfize­tési ára egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. Ki­adóhivatal: Budapest, Wesselényi-utca, 31. Szerkesztőségi Telefon. M. J. Bátorkesz. Későn jött. Jövő tárcánkban hoz­zuk.— Jeszenei. Üdvözöljük új állomásán, és különösen azért, hogy újból bekopogtatott. A hivatalos kinevezés mi­hamarább menni fog. -SO* Kitűnő thea. Fötisztelendö Ürge Ignácz úr #*­CMnából kitűnő minőségű theát ||~ küldött. Egy ónozott eredeti ládika 1200 gramm ára 4 forint. Kapható BRUTSY GYULA tl műiparárú raktárában Esztergomban. }£"

Next

/
Oldalképek
Tartalom