ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-03 / 40. szám

addig ugyan ez az eset fordítva ősszel történt meg, nem is szánkóval, hanem kis kézikocsival. Kutnik Sándor és Nyikman István szenttamási gyermekek ugyanis szerdán azzal mulatták magukat, hogy a várót lejtőjén egy kis kézikocsival ereszkedőt játszottak. Játékuknak azonban hamar megadták az árát. mert a feltartózhatlanul lerohanó kocsi a meredek uton felborult, miközben az előbbinek balkarja tört el, utóbbi pedig homlokán kapott nehéz sebet. Kutnik kórházi ápolás alatt van. * A játék vége. A fegyverrel való játszás miatt nem egy ember lelte már halálát. Olvasóinknak bizonyosan élénk emlékezetében él, hogy tavaly Tölgyesy László kéményseprőmester Erdős Géza nevü tanonca egy revolverrel játék közben Lencsés Mihályt oly szerencsétlenül lőtte oldalba, hogy az isteni gondyiselésnek köszönhette életbenmaradását. A komáromi törvényszék szeptember 30-án végzett ez ügyben s a vigyázatlan tanoncot, ki most már segéd — tekintettel a sok enyhitő körülményre — hat heti fogházra Ítélte. * Rejtélyes holttest. Ki tudná azt megmondani, mily sorscsapás hajtotta a halál karjaiba azt az ismeretlen embert, a kinek hulláját f. hó 1-én a lábatlani cementgyár mellett találták meg. Az orvos rendőri boncolást tegnap végeztek Takács József főszolgabíró elnöklete alatt a lábatlani temető hullaházában, mely alkalommal kitűnt, hogy az ismeretlen phospormérgezés következtében halt el s valószinüleg öngyilkosságot követett el. Az ismeretlen uri ruhába volt öltözve s kalapjában P. P. betűk voltak. Kérelem a nemesszivü emberbarátokhoz! Barsmegye legfelsőbb részét puszta, terméketlen sziklás vidéken Módertárnának nevezett telepet a legszegényebb bányász nép lakja. Mikor Magyarországot tejjel-mézzel folyó Kánaánnak nevezték, ezt a vidéket aranytárháznak joggal nevezték. Akkor nem egy dzsentrinek zsebében csillogtak az aranyak, melynek kiaknázásához e nép vérverejtéke tapadt. De a bányásznép élet-halál munkájáért akkor illő dijat is kapott. Évek óta rohamosan hanyatlik e nép megélhetési módja. Aranyat nem találnak évek óta, ezüstnek az ára valuta következtében aláhanyatlott. Bánya uraik csak könyörületből engedik tengődni a népet, kemény földalatti munkájáért 50—60 kr. napszámot kap. Mint vallásos nép, egész önmegtagadással tűrik sorsukat. De ha egész heti akna munkájuk után vasárnap nem hallaná lelki atyjától a hit vigasztaló szavát s lelkének nyugalmát az Istenben nem találná, talán rosszabb volna mint az alföldi munkás nép. Most egy ujabb csapás érte őket, templomi orgonájuk, mely elkeseredett kedélyüket vasárnaponkint felvidította, nyomasztó szegénységüket elfeledteté, végkép elromlott. Tehetetlenségük tudatában szomorú az ő lelkük . . . Saját erejükből uj orgonát beszerezni soha sem lesznek képesek. Segélyért Isten nevében esedeznek. Az igazság az ész szülötte. A könyörület a szive. Az igazságot elemezni — a könyörületet csak érezni tudjuk. Melyik magasztosabb ? A könyörület. Miért? Mert ebben találkozik az ember — istennel! Az igazság nyomán jár a megnyugvás. A könyörület nyomán a — vigasz . . . Hisszük, hogy a nemes emberbarátok jótétékony szivéhez utat lelünk s mit önerejük nem bir, hazánk jószivü lakosainak feleslegéből összegyűjtött adományok megteremtik. Kérjük legcsekélyebb adományaikat e lapok szerkesztőjéhez, vagy alulirotthoz beküldeni. Modertárnán, 1897. évi szeptember 29. u. p. j Hodrusbánya, (Barsmegye.) Beszedits Bertalan s. lelkész. Vidék. Bizalom a barsmegyei tanfelügyelőnek. „A Barsvármegyei általános tanitó-egyesül et

11-tői lapunk f. évi 22. és 34-ik számában a Dr. Habina Péter barsmegyei tanfelügyelőről megjelent közleménynyel szemben felvilágosító levelet kaptunk, melyben a választmány megbízásából Kórody Miklós elnök és Berzsenyi Gusztáv jegyző kijelentik, hogy mind ama vádak, melyeket a beküldött cikk irója felsorolt, vagy merőben alaptalanok, vagy oly világításba vannak állítva, hogy ez által a tanfelügyelő ur reputációját kisebbítsék.« Az egyesület foglalkozván a hírlapi közleménynyel többek közt kijelenti: »hogy a tanfelügyelő ur a tanügynek egy buzgó és kiváló harcosa, a tanítóságnak védelmezője s ha a tanügyért való küzdelme közepett szigorúan kell fellépnie, ezt a szigort bizonyára a hanyagok, a tudatlanok s a tanügy szándékos ellenségei érzik meg legelőször. A választmány kötelességének tartotta ezt kijelenteni anélkül, hogy ama vádak cáfolgatásába bocsátkoznék, bár azoknak természetéről tájékozva van. Kötelességének tartotta pedig azért, mert támogatni igyekszik a hol csak módjában van azon tanfelügyelőt, ki pld. jelen évben is a sikeresen működő tanítóknak jutalmazására 500 frtot eszközölt és osztott ki.« Ut audiatur altera pars, kiadtuk az egyesület rektifikálő nyilatkozatát, s ezzel az egész ügyet befejezettnek tekintjük. A sertésvész miatt megyénkben jelenleg Bény, Bucs, Dömös, Kernend, Kéty, Köbölkút, Nána, Párkány és Táth községek zárlat alá helyeztettek. Hontmegye közgyűlése. Hontmegye törvényhatósága szeptember 29-én tartotta őszi közgyűlését. A főispán megnyitója után sorrendre jött az alispáni tiszti jelentés tudomásul vétele, az állandó bizottság javaslata szerint. Természetes, hogy az igen szavazók nagy többséggel tudomásul vették a jelentésben közhelyi frázisokkal megfestett képet, mely közállapotainkat fényes keretben mutatja be. Erre feláll Viszolajszky Károly plb. s megyebizottsági tag, hogy megyei közállapotaink képének másik oldalát mutassa be. Ellenzi mindenek előtt a tisztikar személyzetének szaporítását oda utalván, miszerint a mostani apparatus könnyen elvégezheti stricte hivatalos teendőit, ha nem szegődik a liberális párt zászlótartójává s nem követi, mint árnyék a napot, az uralkodó párt politikai hullámveréseit. Kiemeli főleg, hogy azért szaporodott fel a szolgabirák teendője, mert üldözik az ellenzéki érzelmüeket, nem a vak justitia, de a szabadelvüpárt szemüvegén nézik a polgárokat s intézik ügyöket. Felhoz concrét példákat, mint büntetik ártatlanul az ellenzéki község biráit s eresztik szabadon, a kötelességet mulasztó liberális jegyzőket. Mert Hontmegyében megtörtént az is, hogy egy segédlelkészt pofon ütött a m. kir. állami anyakönyvvezető és jegyző, miről a hatóságnak jelentés is tétetett, de eredmény nélkül ; pedig a polgári egybekelés ügyébeni terminus betartását ment kérni a jegyzőtől. A központban a piac közepén levő plébánialak ablakait, ajtaját 4 vagy 5-ször beverték éjjel a nélkül, hogy a rend hivatott őrei csak kutatni indultak volna, vagy elővigyázati intézkedést tettek volna. Kéri tehát, hogy ne a tisztikar személyzetét szaporítsák, de azok hivatalos eljárását helyesbitsék. Lett erre lárma és zavar! Beszéltek mindenhangu tónusból, dicsérték a tisztikart, de a factumokat letagadni nem tudták, hanem igen is helyeselték. Kifogásolták, hogy a plébános bizottsági tag a nem ide tartozó nép ügyeit hurcolja elő. 0 azonban visszavágott hogy igenis védi a népet, miután öt a nép választotta s küldötte ide, nem pedig a főispán ur nevezte ki. Igaz, hogy a többség a főispán álláspontját látszott elfoglalni, de oly jelenet volt ez, midőn a kígyónak fejére hágnak, bár mennyire sziszeg s ugrál, mintha nem fájna, de azért mégis haragszik. Ezután Bánffynak bizalmat szavazott a hűséges sereg, bár Sághy Benő megyebizottsági tag indítványát, hogy Apponyi grófot illeti meg a katonai magyar akadémia megoldásának apasága, kitartó küzdelme által őt is üdvözöljük; hiába, a jelenlevő clerus s igen kis számú ellenzéki szavazott csak ez indítvány mellett. Végre feláll Sántha Béla in. főjegyző, indítványt tevén, hogy a megye közönsége hálás érzelmeinek feliratban adjon kifejezést O felsége szeretett királyunk iránt ama fejedelmi magas kitüntetésért, miszerint leiratban értesiti a nagym. ministereinököt, hogy nemzeti multunk, hazánk nagy történelmi alakjainak emlékét a fővárosban saját költségén megörökitni óhajtja. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. E momentumos ügyet igen kár volt éppen a fiatal főjegyző úrra bizni, kinek hangja, előadása, szónoki fogyatékossága sehogysem tudták kiszínezni a lelkesedés tüneményét. Szinte jól esett ezután, hogy Kudora János pleb. felemelkedve, szép eloquentiájával, gyönyörű hasonlatokban gazdag beszéddel méltatta ez indítványt ; mindenekelőtt határozott kifejezést adva a tényben beszélő szeretett fejedelmünk keresztény vallásossága megnyilatkozatának, midőn szent Gellért és Pázmány szobrait fölvette a megörökítendő emlékmüvek sorába. Ezzel jelezni akarta — úgymond — hogy a népek, nemzetek legbiztosabb alapja a vallás, a hit, a kereszt, stb. Igy fejtegette vévig a felállítandó szobrok jelentőségét, miáltal az indítvány felemeltetett azon magas nívóra, honnét annak kiindulnia kellett volna. A többi 75 pont csupa »igennel« nyert megoldást. Ipolyi. Vádlott lelkész. F. évi szeptember hó 20-án szokatlan látványt nyújtott a nyitrai fenyitő-törvényszék terme. A vádlottak padján tisztes külsejű római kat. ösz pap ült papi öltözetben, vörös övvel. A királyi ügyész közhatóság elleni izgatás, Kardhordó István községi jegyző pedig becsületsértés miatt emeltek vádat főt. Praznovszky Mihály nyugalmazott drahóci esperes-plébános ellen. A tanácselnök felhívására ruganyosan egyenesedett föl a sugár termetű ősz pap, a kihallgatása alkalmából kijelentette, hogy ő tulajdonképen félreértés áldozata, mert ő sem a községi elöljáróság ellen nem lázított, sőt inkább a háborgó népet csillapította, sem pedig Kardhordó István jegyző ellen sértő kifejezéseket nem használt. Ugyanis az, mintha ő 1894. év böjtjében a szószékről híveinek azt mondotta volna, hogyha az iskolai büntetéspénz behajtása miatt a községi elöljáróság megzálogolni akarja őket, szegüljenek ellen, kergessék ki a jegyzőt, szr.vai értelmének eltorzítása ; mert ő éppen azért, mivel Drahócon az iskolai mulasztások miatt tömegesen eszközlött zálogolások következtében a nép háborgott, ezeket lecsillapítandó, a templomban kijelentette, hogy ne tar.sanak semmi bajtól, ő éppen a megyei tanfelügyelőtől jön, aki megígérte, hogy a büntetésektől fölmentetnek, s kiki visszakapja zálogtárgyait, melyek jogi alap nélkül vétettek el, s ha netalán egyelőre még valakit megekzekválnának is, ne törődjék vele. A tanuk nagyobb része oly kijelentéseket tett. melyeknél fogva a lelkész védekezése valószínűséget nyert, s a bíróság Széchy Ferenc ügyvéd siketült védelmének meghallgatása után a vádlottat fölmentette, mi annál inkább megnyugtató volt, mert az ügyiratokból a tárgyalás folyama alatt bebizonyult, hogy a vádlott ritka buzgóságot s áldozatkészséget fejtett ki, hogy a drahóci róm. kat. népiskolában a növendékek vallásos és hazafias oktatásban részesüljenek. Irodalom és művészet. Olvasóink figyelmébe. A szépirodalmi képes heti lapok évfolyama rendszerint ősszel kezdődik. Mi meggyőződtünk immár, hogy a „ Vasárnapi Lapok" az egyetlen képes magyar újságunk, mely a hasontermészetü külföldi folyóiratokkal a versenyt bátran kiállhatja. Mielőtt olvasóink szépirodalmi lapra előfizetnek, ajánljuk szives figyelmükbe, nézzék meg előbb a „Vasárnapi L/apok"-a.t, melyből mutatványszámot szivesen küld a kiadóvállalat, a >Könyves Kaiman« irodalmi és könyvkereskedési részvénytársaság (Budapest, kerepesi-út 17. szám.) — A lap előfizetési ára,.dacára pazar kiállításának, csak 8 frt egy évre. Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy a * Vasárnapi Lapok «-kal fennálló összeköttetésünknél fogva, még jelentékeny kedvezményben is részesiti lapunk olvasóit a kiadóvállalat. Aki ugyanis ezt a mi újdonságunkat levélben, kivágva, beküldi a kiadóhivatalnak, s igy fizet elő a »Vasarnapi Lapok«-ra, az egy évre 8 frt helyett 6 frtért kapja e szépen kiállított újságot. Egyben jelentjük olvasóinknak, hogy fővárosi íróktól ezentúl gyakran fogunk hozni közleményeket. —• A »Vasarnapi Lapok« e heti száma a következő diszes tartalommal jelent meg :, Felköszöntők, dr. Pap Zoltán-tól. — Emlék, költemény Carmen Sylva-tól, Róna Béla fordításában. — A román királyi pár. — Mars, a világhírű rajzoló. Salamon Ödön-től. — 1. Ferenc József, mint vadász. — A régi és modern művészet. L.-től. — Szögyény-Marich László. — Köny és mosoly, regény Beniczkyné Bajza Lenké-től. — Pletykakovász, életkép Ábrányiné K.itöna Klementin-től. — Idegen uralkodók Magyarországon. Balogh Miklós-tól. A mi vendégünkről. Vértess Jőzsef-től. — Cigány-zenészek az udvarnál. Markó Miklós-tól. —• Péchy Tamás. — Divat. — Képeinkhez. Képei: Bevonulás az Albrecht-úton. — A román királyné. —• A román király. — Bevonulás a kerepesi-úton. — A béllyei vadásztársaság. — Mars (Maurice Bonvoisin) arcképe és I 4 rajza. — Szögyény-Marich László. - Szögyény