ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-24 / 4. szám

A tatai vásárok. Ez idén a tatai vásárok a következő sorrendben lesznek megtartva. Húsvét után április 20-án marhavásár, április 21-én kirakodó vásár, — pünkösd után június 8-án marhavásár, 9-én kirakodó vásár, — János fejvételi nap után augusztus 31-én marhavásár, szeptember 1-én kirakodó vásár — és Imre nap után november 2-án marhavásár, november 3-án kirakodó vásár. Répatermelő gazdák szövetsége. A nyitramegyei gazdasági egyesület kezdeményezésére megkötött szövetség igaz haszna csak a jövő esztendőben lesz érezhető, a mikor az összes kisbirtokosok be fognak léphetni a gazdák védő-szövetségébe. Az idén ugyanis a kisbirtokosok közül sokan már le voltak kötve az előlegnyujtó cukorgyáraknak, s a megkötött szerződések alul nem tudtak már szabadulni. Annyi haszna azonban már az idén is volt az induló szövetségnek, hogy a cukorgyárak, noha már tavaly kilátásba helyezték, hogy az idén egész 10 krajcárra le fogják szállítani a cukorrépa átvételi árát, mégis 85 krt adnak érte, vagyis a tervezett kartellszerü ármegszoritást nem vitték keresztül. Kétségtelen azonban, hogy a szövetkezett gazdák kényelmesen el fogják érni a 88—90—94 krt is. Esztergom ezredéves múltjából. Törökvilág Esztergomban. XXV. Ápril 9-én Pálffy embereiből összesen 300 lovas és gyalogos érkezett vissza portyázásából Esztergomba. Ezek Vál környékére akartak menni, de útközben véletlenül törökre akadtak, a kik a zsámbéki vajdát kisérték haza. Azokkal összetűztek, úgy, hogy őket megkergették. Azok Vál felé futottak, de üldözőik egész a kapuig nyomukban követték őket, ott azonban a török lakosság, kivált a nők, kövekkel fogadták őket. A nagy lármára mindnyájan összeszaladtak, de szerencsére nagy kárt nem okoztak, mert az esztergomiakból csak kettő esett el, s néhányan sebesültek. Azok közül több esett el. A menekülés közbe otthagyott 300 szarvasmarha, meg 22 ló is az esztergomiaké lett, melyekkel ide diadalmasan visszaérkeztek. Ugyanaznap még egy másik csapat is érkezett vissza Esztergomba. Ennek igen jól sikerült vállalatja. Buda mellett fekvő és a törököknek meghódolt két helységből Budakeszi és Buda-Eörsből, melyeket elpusztitottak, magokkal hoztak 750 lelket, 80 szekeret, mindenféle gazdasági holmit, körülbelül 1000 ökröt, melyeket a Buda környékén levő jószágokról hajtottak el, a melyeken azok neveltettek. Pálffy ápril 30-án kelt levelében jelenti Prágába, hogy ő Batthyányival együtt több izben Buda alá vonult. Ki szándékozván csalogatni a törököt bástyáiból, azonban ez nem sikerült neki, azt hiszi tehát, hogy Budavárban kevesen vannak és ajánlja annak ostromát. Azt is megjegyzi, hogy a környékből a török családok Buda biztos várába vonultak. Ápril végefelé nagy hadi zsákmánynak vélte szerét tehetni Pálffy, a miről Mátyás főherceghez irt német leveléből a következőket érthetjük meg: »E napokban Győrből ismét csauszt küldettek Budára, hogy az ottani béglerbégnek jelentést tegyen a múltkori profiont érkezéséről, de arról is, hogy az már megfeketedett és elromlott volt s nem tehettek mást vele, mint hogy elégették, kérik és instálják tehát a béglerbéget, küldene nekik friss élelmet, mert azon esetben, ha most nem kaphatnak szükséget keilend szenvedniük. Ennek következtében a bégletbég 300 kocsit küldött élelmi szerekkel, melyeket 600 török kisért. Ezt neki — mondja Pálffy — egy bizalmas embere adta tudtára azon jelentéssel, hogy ápril 26-án indulnak az eleséges kocsik, 100 lovas és 500 gyalog kiséretében, azért forditsa erre figyelmét.« E hir vételére ő 300 fegyverest küldött, melyeket biztos lesben helyeztetett el, a mely előtt okvetlen el kellett haladniok. Ezek azonban néhány órával később érkeztek a kiszemelt helyre, azért két napig kellett ott várakozniuk, hogy a visszatérő törökökkel, kik az eleséget kisérték volt, találkozhassanak, mert velők harcolni kivántak. Ápril 29-én délelőtti időben szép rendben, a tatai mezőknél vonultak el. Az esztergomiakból 170-en ezeket megtámadták és megkezték a csatázást, melyben a mieink csakhamar legyőzettek és hátráltak. Ekkor előtört rejtekéből a tartalék és más oldalról támadta meg őket, úgy Jhogy közülök vagy 200 levágatott, 5 elfogatott, köztük egy aga is. A mieinkből 18 esett el. A foglyokkal a viszszatérők diadalmasan vonultak be Esztergomba. Május hó 2-án kelt hosszabb levélben tudósította Budáról valaki Pálffyt, hogy elővigyázattal legyen, mert kis idő múlva a törökök Esztergomban meg fognak jelenni. Galkala és Mehmet basa pedig eltökélték magukban, hogy vagy beveszik Esztergomot, vagy ott veszítik életüket. A budai béglerbég csapatával csak lovasságuk 25,000 lóval jő, és még temérdek gyalogságuk is lesz. Pálffy egyik leveléből megtudjuk, hogy távolléte idejébe, 1596. május hó 7. mennykő csapott le Esztergomban, mely a robbanó szereket felvetette és magának Pálffynak lakszobájában is kárt okozott. A várban keletkezett tüzet, a viz hiányában alig birták oltani. Pálffy pedig maga irja Esztergomból, hogy egy némely kiküldött csapatai az ide-oda kóborló töröktől elverve érkeztek haza. Utóbb e kölcsönt Pálffy busásan visszaadta a törököknek. Embereiből egy csapatot Fehérvárra küldött volt, ez útközben kétszer találkozott a fehérvári és egyszer a győri törökökkel, kik közül sokat levágott, és nagy zsákmánynyal, sok török fejjel és hat fogolylyal jött vissza Esztergomba. Egy másik csapatot, mely 800 emberből állott, pedig Budára küldött, ezek egy bégnek nejét és leányát, a kik 5 rakott szekérrel utaztak, fogták el és 600 ökröt találtak, melyekkel szerencsésen Esztergomba bevonultak. Május hó 29-én kelt levelében megírja Pálffy a haditanácsosoknak Bécsbe, mily módon vette be Zsámbékot. Az eredeti német levélnek magyarja ez: »Nagyságos Uraim ! kegyelmeteknek eme külön futárral tudtára adom, hogy én szorgalmasan történt kémkedéssel megtudtam, hogy a legkitűnőbb emberrablók, pribékok és török kémek, a kik Magyarország eme kerületében léteznék, a csinos zsámbéki kastélyban, mely Buda és Esztergom között, mindegyikből harmadfél mértföldi távolságban fekszik, összejövetelt és júdási tanácskozást szándékoznak tartani a kereszténység felett. Május hó 27-én bizalmas és biztos tudósítást kaptam róla, hogy a nevezett jó madarak, számos más tekintélyes törökkel együtt nevezett helyen összejöttek. En május hó 28-án (Erichtog) az alattam levő katonaságommal, németekkel és volonokkal, magyarokkal, huszárokkal, és hajdúkkal, ágyúkkal, robbanó szerekkel és ostromhoz való készlettel igen kora hajnalban útra indultak és vecsernye idején eme szép kastélyt több különféle helyen ostrommal, lövöldözéssel és robbanó szerekkel keményen megtámadtam és Isten mindenható segedelme és kegyelme által, lankadatlan nagy fáradság és munkával három óra alatt rohammal bevettem és elfoglaltam. Ami 5 és 6 óra között történt. És mivel az ellenségek oly makacsok voltak és e munkát oly keserűvé tették, katonáim a kastélyban mindenkit, a kit találtak levágtak, nőket és gyermekeket sem kivéve. Csak azokat tették foglyokká, a kik jó hírnökök és őszinte jelentéseikkel a kereszténységnek javára lehettek. Az urak előtt már ismeretes, hogy Delia (Ördög) nevü budai basa e kastélyt szórakozás és mulató helyéül alkotta volt. E csinos és szilárdan épített kastélyban lakhelye volt neki. Kivűle sok előkelő katonatiszt is tartózkodott itt. De itt volt a tanyája a határon csatangoló csőcseléknek is, közöttük a legveszedelmesebb emberorzók és pribékoknak, a kik a mieinknek naponta nagy kárt okoztak. Itt találtatott a budai basának Ali nevű agája is, a kit a többivel együtt agyonütöttek. Saját vesztére május hó 28-án ide érkezett portyázásából 52 jól felszerelt janicsár és 250 lovas, a kik alig, hogy a kastélyba be vonultak már is itt hal álltaivá lettek. Isten kegyelméből az én katonáimból 8-nál több nem esett el. És pedig 1 német, 1 huszár 3 a Nádasdyakból és 3 hajdú. Sebesültek pedig 10 német 4 vallon, 25 magyar legény, de egyik sem halálosan. A rohamban a németek és vallonok férfiasan és vitézül tartották magokat. Kivált kitűnt a vallonok hadnagya és a németek őrmestere. Habár igen óhajtottuk e kastélyt megmenteni és éppen birtokunkba venni, de a tűz oly mértékben uralkodott, hogy azt többé oltani nem voltunk képesek. Sok török, a ki nem a fegyver alatt veszett el, a tűzben találta halálát. Sok szép ló és szarvasmarha is ment ott tönkre. A lőportorony is légbe repült, a minek következtében a kastélyt szét vetettett, és oly annyira szétdulattott,hogy abban többé lakni nem lehet. E kastélyban sok hadiszer, eleség és más különféléből nagy mennyiségű készlet volt együtt, úgy, hogy mielőtt a lárgok oly nagy mérvet értek el, sok szép lovat, marhát, munitiót és eleséget és egyebet hordtak ki belőle. A bevétel után a meghódolt keresztények nejeikkel és gyermekeikkel, összes vagyonukkal, az ö és a török barmaikkal, melyek a kastély mellett levő helységben voltak, és a melyeket a tűz felnem emésztett, mind Esztergomba vonultak, a hol jóakaratú és békés fogadtatásban részesültek. Pálffy egy következő levelében arról tudósította Miksa főherczeget, hogy Budán nagy üstökös volt látható, azután pedig az égbolton harcoló lovasok és gyalogok voltak szemlélhetők, mire török nyelven e szavak hallatszottak: ».Iaj neked Buda város! jaj neked Törökország!* Ezt pedig heves földindulás követte, úgy, hogy a budai törökök igen meg vannak rémülve. Pálffy azt véli, hogy ez legjobb alkalom volna a vár megvételéhez. Ugyancsak Pálffy június hó 27-én 2000 emberével és 16 csajkával portyázatra indult, midőn Váchoz közel érkezett, két nagy török gályát talált, melyeket azonnal megtámadott és oly annyira szorongatott, hogy azok legénysége többnyire a vizbe vetette magát. A többiek részint levágattak, részint elfogattak. E hajókon sok fogoly keresztény is volt, ezeket felszabadították. Igen gazdag hadi zsákmányra is tettek szert, többek közt I nem kevesebb, mint 20 zászlót találtak. Pálffy e két hadihajót magával hozta volna és szállításukért már 500 tallért ígért, az még sem volt lehetséges, részint az ellenkező erős szél. részint mivel az egyik küzülök a lövések következtében sokat szenvedett, melybe sok víz is behatolt. Mindkettőt teljesen kiürítették. Az alatt Pálffy katonái Vác városát egész a zárdáig egészen felégették, de a várát be nem vehették, mert abban magokat a törökök elszántan védték. Irodalom és művészet. Reménységünk cim alatt, mely az Oltári Szentségimádás és Mária tisztelet előmozdítására szánt havi folyóirat, kaptuk a januári havi szá1 mot, csinos kiállításban, megfelelő épületes tartalommal. Szerkesztő-kiadó Vargha Mihály székesegyházi karkáplán Vácott. Ára egész évre 80 krajcár. ,,Isten Igéje" cimű folyóirat f. évi 2-ik füzete gazdag tartalommal megjelent. Előfizetési j ára 2 frt. Szerkesztőség : Esztergom, Papnevelde. A Katholikus Hitvédelmi Folyóirat 1897-ik évi folyamának első száma a következő tartalommal jelent meg: 1897. Irta : T. Pelikán Kr. — A szószék böjtben. Irta: Karkecz Alajos. — A hivatalos irály. Irta: Agricola Rusticus. — A nemzetiségi kérdés és Krisztus vallása. A liturgia ellen. Irta: Onokrotalusz. — Harc egy kakassal. Irta: Schaffer Antal. — Megtértek csarnoka. Ulenberg Gáspár. — Prot. Szemle: Vitéz Kálmán vitézkedései és Szabó Aladár a palástos lapszenzál. — Zsidó szerzők a Kálvintéri református templomban, mit szól hozzá Erős Lajos, ki erősnek mondatik. Egy elmebelileg megfogyatkozott cikk megcirógatása avagy a meghibbant togika. Tragoedia. — Angol hazugságok avagy hogy lehet hasból beszélni? A várandós mariológium. — Irodalom. — Vegyesek. —• A jó nagybácsi. Kath. regény egy iv. Kulturharcos korunkban az apologetikus folyóiratok missiót teljesítenek. A Kath. Hitvédelmi Folyóirat már a IX-ik éve harcolja az egyház harcát a szókimondás bátorságával. Ajánljuk az elterjedt folyóiratot Ára egész évre 4 frt, fél évre 2 frt. Megrendelhető: Pozsony, ferenciek tere 1 sz. Az Oktató Néplap szépirodalmi, ismeretterjesztő képes kéthetilap 2-ik száma a következő gazdag tartalommal megjelelent : Az Újév hajnalán (költ.) Szülik Józseftől. — 1897. —• A mestergerenda. — Az erdő télen, (költ.) — Ládd-e asszony, ládd-e ! (Elbeszélés.) Irta: Kincs István. — Sz. István király (költ. trónralépésének 900-os j évfordulóján.) Irta : Kalmár József. — Régi mondá; sok. — Sinkovits leánya. (Elbeszélés.) Irta ; Bognár j Gáspár. — A gátfalvi arisztokraták Bécsben. (Humoros rajz.) — Kétezer év előtt és után. (Vers.) — Jogismeret, a tűzoltó kötelezettségről, regáléról, váltóról. — Katholikus missiók Afrikában. — Mermillod püspök és a prot. nő. — A gazda a vetéssel, szántással, rétjével, hogy bánjék. — Nevelés és családi kör. — Az egészség dolgáról, a szellőztetés stb. — Hazánk. — Külföld. — Kéthetenkint. — Hasznos tudnivalók. — Konyha. — Két kép. — Mulattató. — Közgazdaság. — Találós kérdések. — Budapesti piac. — Szerkesztői üzenetek. Melegen ajánljuk a gazdag tartalmú kislapocskát, amelyet 2 friert egész évre Pozsonyban lehet megrendelni. Hat megrendelő után a gyűjtőknek tiszteletpéldány jár. Próbapéldányt szívesen küld a szerkesztőség.