ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-09-12 / 37. szám

nyelvek szállottak az apostolokra. Azért hat el szavuk országszerte, hogy az elméket az evangéliumhoz emeljék, visszaadják a társadalom isteni szervezetét. „Ecce homo" a primás is a magyar egyházban és mi meghajtunk e nagyság előtt, mert ez is az Isten sugallata. De meghajlunk előtte azért is, mert az ö nagyságának és boldogságának fénye felénk is hat, az ö küzdelmeinek és szenvedésének viszhangja minket is érint. A küzdelem boldogságának vezére a primás, és mi természetesen katonái vagyunk. Ha a küzdelem boldogságát szeretjük, akkor velünk lesz a türö szelídség, a lemondó tisztaság és az önfeláldozó szeretet boldogsága is. E boldogság mind megannyi szeg lesz, mely minket hitünk és egyházunkhoz szegez. A jubiláris primás ünnepe szentesítse meg minden magyar katholikus lelkét. Könnyeink elboríthatnak, de zaok szentek lesznek, hibáink lehetnek, de a mi van, az is megindítson, hűségre ingereljen bennünket, hogy félelem nélkül mondhassuk mi is Péterrel: »Ugy van, Uram szeretlek jobban, mint bárki más !« — Az esztergomi főegyházmegye világi autonómiai képviselőinek eddig me 2 választattak : Chvalibogovszky lovag Nyitra V. ker., Eszterházy Miklós Móric gróf Budapest, III. v. k., Frey Ferenc Esztergom, Hortoványi József Nyitra III. v. k. Lakner László barsi, gróf Majláth Géza Nógrád, gróf Majláth György Nagy-Szombat, Márkus József II. Budapest v. k. Micsura György Vág-Beszterce, Pálffy István gróf Pozsony, Pechata Antal Komárom, Sághy Gynla dr. pozsonyi III. v. k., Zichy Jenő gróf Honti, Zichy Nándor gróf Budavár. — A csanádi tizenkét pont. Olvasóink bizonyára emlékeznek még a csanádi 12 pont neve alatt kiadott autonómiai programmra. Mi e programmot kellőleg méltattuk s észrevételünket tekintélyes lapok átvették s olvasóikkal közölték. Érdekes, hogy most amint látszik, a 12 pontnak nem akad gazdája. Hogy az egész csanádmegyei papság nem az, kitetszik e papság egyik tekintélyes tagjának következő nyilatkozatából: »A lapokban már július havában jelent meg a kath. autonómiára vonatkozólag 12 pontozatból álló rövid programm, mint a csanádi egyházmegye esperesi kerületeinek közösen megállapított programmja és azóta is ezen 12 pont, mint a csanádi 12 pont tárgyaltatik a lapokban. Hogy kik állították össze ezen 12 pontot és adják ki, mint a csanádi papság autonómiai programmpontjait. nem tudom; de hogy fikció van a dologban, annyi bizonyos, mert sem a csanádi, sem a szegedi, sem a nagykikindai, sem a makói, sem a perjámosi esperesi kerületek nem fogadták el azon 12 pontot, sőt nem is tárgyalták azokat, pedig ezek is csak numeráinak talán valamit Csanádegybázmegyében. Az igazság érdekében szükségesnek tartom ezen helyreigazítást közleni. Kelt Nagy-Sz.-Miklóson, 1897. évi szept. 9-én. Dr. Kuhn Lajos, csanádi esperes, t. kanonok.* — A diákszövetség f'öloszlatása. Szegény miniszterek; még a diákok is boszantják őket s nem úgy táncolnak, mint ahogy ők fütyülnek. Szövetséget alkottak, mely a pezsgő, hazafias érzésnek ellenzéki kifejezést is adjon, ha kell; megabcugolták a kvótát; a szabadságharc ötvenedik évfordulójának nagyszabású megülésére készültek, és — s ez plane borzalom, amitől minden liberális miniszter neki megy a falnak — keresztény eszméket is irtak ki zászlójukra. A diákszövetség tehát a sötét reakciónak mételyével volt megmérgezve, keresztény és nemzeti volt. A gerlachfalvi csúcson kettős keresztet akart fölállittatni, a felekezetnélküliség ellen küzdeni vállalkozott s a politikában a mindent dobra ütő liberálisokkal szemben új életre akarta kelteni a nemzeti érzületet. Hát most kinek tessék ez azok közül, kik manapság Magyarország urai ? Ez nem tetszik a zsidóknak s a kormánynak. Ez az érdekklikk csak oly tüntetéseket szeret, amelyek az ő szekerét tolják, ha köpködni kellene kereszténység ellen, arra szivesen angazsálná az ifjúságot; de mikor a késő fölocsudás korszakában az ifjúság nem akar többé beállni medvének, hanem új húrokat penget, akkor leütik a fejét a diákszövetségnek. Reméljük, hogy a diákok találnak majd módot, hogy gondolataik miniszteri ellenjegyzés nélkül is korrektek s érzületük Bánffy aláírása nélkül is hazafias s keresztény legyen s maradjon továbbra is. A kormány természetesen azt szeretné, hogy az a lelkesülő fiatalság hagyjon föl az eszmék szolgálatával s csak egyet tanuljon meg, azt t. i., hogy aki térdel, annak kenyér int; ha csúszó-mászó állattá lesz, akkor majd megerősítik a diákszövetséget; addig azonban Bánffy-Wlassics nem törődik a diákok szeretetével, neki főgondja a zsidók és szabadkőmivesek kegyelme. Külföld. —cs.— A mindig sűrűbben ismétlődő császár- és királylátogatások előtérbe hozzák ismét a »szívességek« vizsgálatát, melyek a hivatalos kijelentések szerint a béke fentartását célozzák. A francia köztársaság elnöke meghozta Parisba az epedve várt »

alliance« szócskát, melyért a könnyen lelkesülő franciák mámoros örömben úsznak. Meg van tehát a szövetség a két véglet között ; az absolut monarchia és a köztársaság mély rokonszenvet igért egymásnak. Most már megvalósulhat Franciaország régen izzó vágya Elszász után és következhetik a boszú órája. E tomboló örömben a francia lapok képzelőtehetsóge kiterjesztett szárnyakkal repül a jövőbe és mesés jóslatokkal táplálja a hazafias büs keséget. Először is azt fejtegetik egész komolyan, hogy az ő kettős szövetségük megsemmisítette a középeurópai hármas szövetséget, mivel a béke csakis az előbbi által van sikeresen biztosítva. Angolország pedig minden szövetkezéstől óvatosan tartózkodott és sem a kettőst, sem a hármast nem kedveli, hanem legszívesebben látná, ha a két szövetség összetűzne. Az körülbelül világos, hogy mindkét szövetség jó részben az angol politika ellen irányul. Ezért Anglia sem mulaszt el semmi alkalmat, midőn viszályt kelthet a kettő közt. Jelenleg az angol sajtó erősen bizonyítja, hogy a kettős szövetség által elvesztette az előbb virágzott egyetértés minden alapját és főleg Németország olyan nyomott helyzetbe jutott, hogy előbbi irányadó szerepe Európában végleg megszűnt. Az igaz. hogy ennek nagy fejlettségű ipara és nyugodt önérzete nagy hatalmat képvisel, de mégis önmagára hagyva két óriási ellenségével szemben gyönge volna. Oroszország nem lehet jóbarátja Németországnak azért, mert érdekeik összeütközők a gyarmat-politika kényes területén. Ezért a két ország a diplomatia terén mindig ellenséges módon viseli magát és csak a legnagyobb tartózkodással képesek a komoly ellenszenvet palástolni. Ezért volt oly féltékeny Oroszország a német császár kronstadti beszédei miatt és addig nem akart a francia diplomatiával melegebb viszonyba lépni, mig csak a francia kormány a következő nyilatkozatot nem tette: »Még ha Németország önkényt felajánlaná is Elszász-Lotharingiát, akár kárpótlás nélkül, akár valami más terület árán, hogy igy Franciaországot semlegességre birja egy orosznémet háború esetére ; ez ajánlatot el nem fogadnánk. Mert a becsület követeli Franciaországtól, hogy fegyverrel vegye vissza, mit háborúban veszített. Csak hadi visszahóditás lesz képes ez elfoglalt két tartományt visszacsatolni és Németországot gyöngíteni.« Tehát háború minden áron, minden körülmények közt, még ha Németország önkényt adná is a tartományokat! Ime ! ismét előtűnik az oka a népeket nyomasztó militarizmusnak. A »jog és méltányosság szelleme« addig vissza nem tér, mig méltánytalanul elhódított tartományok, tartományok lesznek. Németország kizárólag fegyverré alapította létét, az elfoglalt tartományokat őrizni kell és az öszszes európai államok kénytelenek hadseregeiket szaporítani a verseny miatt, ha mindjárt az adózó nép végsőig kimerül is miatta. Az uj kettős szövetség is tehát a háború kényszerét rejti magában és csak azon kötelezettséget erősiti, hogy békés úton semmi se legyen megoldható. Smucig soha életemben nem voltam, de ennyinek fizetni egy pohár sört, az mégis csak sok volna. Zündloch Soma pedig már kiadta a jelszót: Gyerünk a vendéglőbe, máma Jakabnak nevenapja van s azért ő fizet. Mit csináljak ? Ebben a percben hirtelen jó gondolatom támad, felállók egy székre s azt mondom : Uraim, igaz hogy én Jakab vagyok, de van itt még több Jakab, igy Blutegel Jacques, Schindemann Khóbi, Saugemuth Jákő, Zwetsckenkern Jakab és sok mások, azért indítványozom, hogy mi Jakabok a mai Annabál alkalmával fizessünk két hordó sört! Éljenek a Jakabok, e szózattal vonultunk mindnyájan a Mátyás-forrás melletti vendéglőbe, melyet eddig megvetettünk volt. Lett erre hatalmas ivás, némelyik két pohárral meg egy snittel is megivott. Én alig győztem kocingatni. Fuszschweisz Pinkász meg folyton kiabált: »Eljen az Annabai!« mire Saugemuth Jákó, kire a költségek egy tizenötödrésze esett, közbe kiált: >Wie hájszt Onnobál ? Hiszen nincsen ithen khöztönk edjetlen edj Onno sem. Éljen a Jakabbál!« Igy változott át a tervezett Annabál a nagymarosi hazafias nyaraló közönség Jakabbáljává, és alapos a meggyőződésem, hogy miután a fürdő és a nyaralóhelyeken legnagyobb számban a lipótvárosi közönség van képviselve, ez oknál fogva ezen helyeken ezentúl nem Annabálok, hanem Jakabbálok fognak tartatni. A sör megtette a maga hatását és fesztelenül mulattunk egész ki világos kivirradtig. Béggel zene hangjai mellett tértünk vissza. Hodenbruch Izor, Federweisz Makszi és Wanzele Jerik egymást átkarolva, énekelve mentek végig Visegrád utcáin. A hamisak szimulálták a becsipést és ha valaki kinyitotta az ablakot és kitekintett, a Makszi azonnal odaszólt .Teriknek : »0 sompányer fölséges valt.« Izor pedig folyton csak ezt hangoztatta: »Mum, mum.« Ez kérem lipótvárosi szokás. Ha nálunk, a Lipótvárosban bál van, akkor reggel, midőn hazafelé tartunk, csak pezsgőről szoktunk beszélni, jólehet szódavizén kivül egyebet nem iszunk. A legutolsó purimbál alkalmával Bettseicher Jórim és Tadelstosz Náci összevesztek afölött, hogy melyik pezsgő jobb, a Littkeféle-e avagy a nagymarosi Ludwigféle, pedig pezsgőt életükben csak egyszer ittak, a mikor Schlezinger Pali Mezei Móriccal szemben föllépett képviselőnek. Visszajövet, midőn a Görgey-féle villa előtt elhaladtunk, fölfortyant bennünk a hazafias érzés, és hatalmas tüntetést rendeztünk. Én kezdtem el. »Obzog moszka« !! elkiáltottam magam, és lett erre óriási lárma Az öreg tábornok ugy megijedt, hogy nem is mutatta magát. Másnap pedig az összes fővárosi lapok telve voltak szebbnél szebb közleményekkel. Természetesen én küldtem be a következő tudósitást »A nagymarosi hazafias nyaraló közönség a visegrádi Mátyás-forrásnál khoncerttel egybekötött igen sikerült Annabált rendezett. A mulatságban résztvett az egész vidék intelligenciája és igen számosan a fővárosi hotvolé tagjai közül. A befolyt tiszta jövedelmet (3 korona 74 fillér) hazafias célokra fordítják. A jelenlevő diszes hölgyközönség soraiból sikerült következő szépeink nevét följegyezni: Blutegel Jacqesné, Fuszchweisz Pinkászné, Federweisz Arminné, Kükürüczbaum Jakabné, Zündloch Sománé, Zitterschusz Dávidné, Hexenschusz Izorné stb. stb. Leányok: Spundloch Begin a, Keuschbaum Zelma, Zacherlin Fáni, Zwetsckenkern Száli, Langemuth Rézi, Wanzele Riza stb. stb. A jó kedvű társaság egész kivilágos kivirradtig mulatott. A valóban remek mulatság sikere egyedül a főrendező Kükürüczbaum Jakab hírlapíró érdeme. A közönség azon reménynyel távozott, hogy még minél több ilyen sikerült nagymarosi mulatságot rendezzen Kükürüezbauni Jakab főtáncos és rendező.