ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-09-05 / 36. szám
ügyet, s körleveleikben esetről-esetre buzditsa, s kötelezze papjait az egyházi ének és zene felkarolására. Dr. Bundala János »Az egyház és a liturgikus ének« cimmel történeti alapon fejtegeti az egyházi ének és zene fejlődését a régi időkben, s hanyatlásának okát korunkban. Szerinte a bevett népeknek elterjedése volt főoka a hanyatlásnak, a mely soha sem rendszabályoztatott meg, s igy szabadon burjánozott az idők akkori izlése szerint. Hibáztatja az esztergomi zsinatot, a mely nem hogy gátat vetett volna az Ízléstelenség terjedésének, de hozott határozataival annak elszaporodását, s igy a világias Ízlésnek a templomokban való meghonosodását elősegítette. Határozati javaslatában a lyturgikus ének visszaállítását teljes egészében sürgeti s Molecz Tivadarral egyetemben, a ki a népénekről tartott gondos előadást s azt kívánja, hogy tiltassanak ki az egyházból a szabadon választott s még szabadabban szerkesztett népénekek. Egy bizottságnak legyen az a feladata, hogy a régi s ujabb népénekek körül szorgos bírálat alapján az egyházi értelemben vett correct énekeket külön összegyűjtse, s approbatio megnyerése után minden nyelvű templomokra nézve egyedül használhatóknak declarálja. Uj énekek csak akkor vehetők fel, ha azokat a biráló bizottságnak legalább három tagja correcteknek ismerte el. Haller Jenő nagy előszeretettel dolgozott tanulmányában azt igyekezett bebizonyítani, hogy az igazi s egyedül megengedhető zene egyedül a gregorianumi choral, s a polyphon zene, amely a chorálból nyert impulsust, táperőt, s ha nem vitatja is el a homophon zene szépségeit, és létjogosultságát a templomokban, használatát mégis csak megengedettnek tartja. Konrádi Lajos erős és éles satyrával ostorozván az elparlagiasodott instrumentális zenét, élénk színekkel ecseteli egynémely egyházikar állapotát és egyházi előadásait. Inkább eltörlését indítványozza az instrumentális zenének, ha már szanálását a vele egybekötött anyagi áldozatok lehetetlenné teszik. Kapcsolatban Léh felolvasásával, ki az instrumentális zene kellékeiről disserált, élénk vita fejlődött ki e kérdés tisztázásában, s kimondatott, hogy ahol azt a püspök kívánja, ám maradjon meg, de feleljen is meg minden egyházi szabványnak, s csak a biráló bizottság approbálásával ellátott zeneművek adassanak elő. Glatt J. pécsi karnagy gyakorlatilag mutatta be a módszert, melylyel a gregorianumot Pécsett tanítja. Félév alatt mindenkor ért el e módszer alkalmazásával annyi eredményt, hogy a gyermekeket a karba sorozhatta. Ez eredményt azonban csak internátusban véli elérhetőnek, hol a vezetés és folytonos egy irányú foglalkozás mind megannyi fontos tényező a siker biztosítására. Erney József és Kutnyánszky Jenő ugyanazon tárgyról: a kántor-képzésről olvasták fel tanulmányukat. Erney az óraszámok szaporítása és nyári tanfolyamok rendszeresítésével látja lehetőségét a kérdés megoldásának; új és megfontolásra érdemes javaslattal lépett fel Kutnyánszky, ki a kántor-képzést a IV. éves papnövendékekkel együtt e szemináriumokban kívánja foganatosíttatni olykép. hogy tanitóképezdét végzett, s ott kellő előmenetelt nyert tanitók külön ily célra szerződtetett, s a theologiai tanárokkal egyenrangba helyezett szaktanár vezetése alatt a székesegyházakban leendő segédkezés kötelezettsége mellett közvetlenül sajátítsák el úgy a szükséges lythurgikai ismereteket teljességükben, mint a choral és vocal zene minden faját, s végül a szöveg magyarázat mellett különösen az orgonajátszást. Minthogy folytatását és kiegészítését képezte ennek dr. Kovács felolvasása, ki a papnöveldékben az ének- és zeneoktatását kötelező tantárgyul kívánja felvétetni, hogy igy a papság az egyházi zene művelésében activ részt vévén, önmaga is szerzett szakismerete alapján bírálhassa felül majdan a templomában előadandó ének- és zeneművek belső értékét. Az idő előrehaladottsága következtében Szautner Zsigmondnak az orgona ismertetéséről irt felolvasása elmaradt, s csak határozati javaslata került tárgyalásra, melyre vonatkozólag különösen azon határozat fogadtatott el, hogy jövőre kinevezett orgona-revizorok vizsgálják felül az épiteni tervezett orgonák költségvetését és tervét a megrendelés előtt, s ugyanezek vegyék át az orgonát az orgona-épités befejezésekor, miáltal az orgona-ügy rendszeresítve lenne mindenkorra. Az alapszabályok megvitatása következett erre. Élénk discussio után a szükségeseknek látszó változtatások és pótlások elfogadtattak, s Bogisich M. püspök-elnök örömtelve jelenthette ki, hogy az * Országos magyar Cecilia-egyesületet" megalakultnak nyilvánítja. Lelkes éljenzés, s zugó tapsvihar követte e kijelentést, s nyomban reá a már megalakult egyesület megválasztotta tisztikarát. Elnök lett Bogisich M. c. püspök ; alelnökök egyházi részről: Mayer Károly kanonok és Glatt Ignác pécsi karnagy, világiak részéről: Kersch Ferenc esztergomi és Lányi Ernő egri karnagyok. Igazgató: Kutschera József, titkár: Haller Jenő, pénztáros: Bundala János. Az egyházi zeneműveket biráló bizottság tagjai lettek : Bogisich M., Mayer K.. Glatt I., Kersch Ferenc, Lányi Ernő, Erney József. Langer Viktor, Szautner Zs., dr. Kovács Sándor és Léh Jakab. Délutánonkint az ujabban épített orgonák bemutatása és egyházi zene- és énekelőadások képezték a kongresszus folytatólagos programmját. Első napon az Országh Sándor és fia budapesti orgonaépitők budai orgonája a Kapisztrán-rendüek templomában került bemutatásra. Az egyes változatok és azok csoportosított bemutatása után Kersch F., Erney J., Lányi Ernő és Szautner Zsigmond a classikusok kiválóbbjaiból játszottak egynéhány remeket. Másodnap a budavári u. n. Mátyás templom énekkara rendezett egyháztörténeti énekdrágalátos emberről, aki mindjárt az első nap elszökött tőled ! — De Betti néni tévedsz. Béla ártatlan, az egész dolog véletlenül történt. Ha valami ennivalót adsz, mindent elmesélek s meglátod, hogy igazam van. Betti néni azonnal gondoskodott, hogy az ő kis aranyos Tinikéje éhségét csillapítsa. Az pedig — közben hol nevetve, hol könnyezve — mesélte el a figyelmesen hallgató néninek a nap eseményeit. — Látod kincsem — törte meg a csendet az elbeszélés végén a néni — igazam volt nekem, mikor azt mondtam, hogy nem ér semmit az utazás. Hanem jöjj most kis aranyosom, pihend ki szobádban fáradalmaidat, még minden ugy van ott. amint hagytad. Hanem csendesen lépjünk, hogy a Nina vagy a papa fel ne ébredjen, mert akkor újra kezdheted az elbeszélést. E szavakkal a néni Tinikét szobájába kisérte, ugy becézgette, mint kis leánykát; és csak akkor távozott lábujhegyen lépegetve, midőn meggyőződött, hogy az csendesen elszunyadt. Mikor aztán másnap korán reggel elmondotta testvérének és Ninának a dolgot, nagy volt természetesen a csodálkozás, csak akkor hitték el az egész dolgot, mikor a délelőtti vonattal Béla is vissza érkezett. — No most már azt hiszem fölhagytok a kószálással, e szavakkal fordult Betti néni a fiatal párhoz. — Eszünkben sincs Betti néni ! — válaszol jókedvvel Béla — mert délután folytatjuk a félbeszakított utat, ha Tiniké is ugy ekarja. — Mindenesetre — folytatá a kérdezett ; hisz most már tapasztalt utazó vagyok. Néhány óra alatt többet tanultam, mint akár egy év alatt. Fogadok, hogy férjem uram többé a vonatról le nem késik. — Mióta ezek a csúf vasutak vannak, azóta mintha kicserélték volna az embereket. Ha kedvetek van, csak menjetek — folytatja Betti néni — de én már, ha nektek volnék, szépen itthon maradnék. A fiatal pár azonban nem fogadta meg Betti néni szavait. Délután újra útra keltek. Útjukat nem zavarta meg ezután semmi, oly boldogoknak érezték magukat s oly szép sorokban írták le a látott vidékeket és helyeket, hogy Tini papája egyszer tréfásan e szavakkal fordult testvéreihez : — Kár igazán, hogy folyton e négy fal közt veszteglünk. Mondjuk ki, hogy egy körutazást csinálunk, hogy lássunk mi is hát valamit. — Ha épen kedvetek tartja — szól Betti néni — menjetek, nem bánom. Hanem én már hű maradok elveimhez, vasútra nem ülök. Hanem sokszor a legerősebb elvek is megtágulnak. Midőn ugyanis egy év múlva egészséges fiúval áldotta meg az Ég a fiatal házaspárt, eszébe se jutott Betti néninek a göthös lovakon járó posta-kocsira ülni, hanem áldotta a csúf vasutat, mely lehetővé tette, hogy ő mint keresztmama rövid óra múlva karjain ringathatta a sivalkodó kis zsarnokot. Lévay Nep. János. és zeneelőadást, mely alkalommal Palástrina Lauda Sión miséjéből egy részlet, Orlando Lasso, Giov. Cróee és Pitonf egy-egy szerzeménye. Bogisichnak három ősrégi magyar népéneke, továbbá Liszt F., Brosig M., és Vavrinecz M. néhány kiválóbb zeneműve adatott elő. Harmadnapon a belvárosi templomnak Rieger által épített orgonáján hangverseny rendeztetett. Ez alkalommal Kersch egy saját szerzeményét s Bachnak D. moll Toccatáját játszotta, ifj. Szautner Zs. pedig Blumenthal, Boslet egy-egy szerzeményét, s Bach G. moll Fugáját adta elő. Találkozási helyül a jövő évre Esztergom és Pécs proponáltatott, de mivel erre nézve a kiküldött képviselők meghatalmazással nem birtak, nem is történt megállapodás. Ezzel a congresszus befejezte működését, azon reményben, hogy az illetékes körök és a nagyközönség részérői is tapasztalni fog annyi ügyszeretetet és áldozatkészséget, mint a mily buzgalommal és lelkesedéssel a kongresszus karolta fel a szent ügyet. Védgátat Esztergomnak! Esztergom, szept. 3. Gsendes Időben sem voltak képesek a nyári árviz ellen megvédeni Esztergomot elhanyagolt állapotban levő eddigi gátjaink. Mi történik velünk télen, ha hatalmas jégtorlódás keletkezik pl. az uj hid lábainál, vagy akár lenn a Kovács-patak táján lévő zátonyoknál is ? Szeged sorsára jutunk. Nemcsak a széna, illetőleg a szigetek, nemcsak a Tabán, Táthi-ut, szérűk stb. fognak úszni, hanem úszni fog majdnem az egész város. S hogy mit jelentene ez télen, azt következtethetjük a mostani nyári — tehát kevésbbé nehezen elviselhető — árviz-elöntötte lakások állapotából. Tessék csak megnézni! Mindjárt a vashíd megnyitását követő télen megmutatta az ár, hogy milyen gyorsan tud emelkedni, pedig csak pár órányi időtartamra torlódott össze a hidlábaknál a jég. Akkor hamar megszűnt szerencsére a torlódás, de nem vagyunk biztosítva sehol sem, hogy ez máskor is ily lefolyású lesz. Ha már nem voltak megfelelők e csendes, lomha nyári árviz ellen gátjaink, mit fognak érni egy jeges téli vagy viharos árral szemben ? Semmit! Elegendő ok nélkül szidhatják majd akkor is vezércikkben a szerencsétlen körülmények között levő esztergomi parasztot, hogy betevő falatjának mentése helyett, miért nem megy sáncolni, kergethetik fegyveres erővel is földmunkára az ár ellen — hiábavaló lesz, a mint, hogy hiábavalónak bizonyult most is a veszély tizenkettedik órájában való munkálkodás; mert csak néhány órával elodázta, de meg nem szüntette a bajt. : Föltéve, hogy a szent-királyi dűlőben rögtönzött sáncot föl lehetett volna tartani, sikertelen védekezésnek bizonyult volna ez eljárás, mert a régi sáncok sem voltak megfelelők s mert a tóközi gát szakadásán nemcsak a szent-királyi rögtönzött sánc felé ömlött a piszkos ár, hanem — mint mondják — a kis-tón is végig ; de sokkal közelebb is, itt a város szélén, a hol gát sincs, igy gátszakadás sem volt, az Eggenhoferféle fakereskedésnek a város felőli részén és a szomszédos major-utcai kerteken át egyenesen és közvetlenül a Tabánba. A fakereskedésnél nincs is védgát, ott messze kinn pedig — mint úgyszólván az egész vonalon — silány és rosz karban tartott, gondozatlan volt a sánc. Más kárán tanul az okos, mi tanuljunk legalább a saját kárunkon, melyet a mult hetekben szenvedtünk. Készitsünk mielőbb, sőt azonnal egy olyan védgátat, mely a táthi határtól le egészen a primási palotáig terjedve, megoltalmazza a határt, a szérűket, a várost magát is a Duna árjától. Minden késlekedés, hallogatás százszorosan boszulja meg magát és akkor is joggal lesz követelhető a gondatlanság vádjával terhelhetőktől minden kár megtérítése. De mit ér ez ? Vég nélkül ez eljárás sem folytatható. Teljesítse ki-ki kötelességét jó lelkiismerettel! Hire van, hogy ilyesféle gát épitésére kezdeményező lépések kiindultak már a városházából, csak aztán ezen stádiumban ne rekedjen meg a dolog, egészen addig, mig egy uj árviz nem lép fel figyelmeztetőleg, mert akkor késő és hiába való lesz minden kapkodás. Szakembereknek engedjük át megvitatni azt, hogy az uj védgátnak a kutyaszorítótól lefelé terjedendő része a Kis-Duna partján húzódjék-e végig a város szélén, le egészen a primási palotáig — ellátva a városmajornál egy-két zsilipes