ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-22 / 34. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. augusztus 22. 34. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYET KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PKOHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bólyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A munkáskérdéshez. Bécs, augusztus 20. (f.) Midőn néhány évtized előtt Ketteler báró mainzi püspök a szociális kérdésről értekezni kezdett, az akkori bölcsek és hatalmasok gúnyos mosolylyal fogadták az »ultramontan püspök találmányát« és váltig erösitették, hogy szociális kérdés nincs. Csak néhány évnek kellett leperegnie s az illető bölcsek elkezdték a fülök tövét vakarni, mert látták és érezték, hogy szociális kérdés bizony van. Évek multán a fennálló társadalmi „rend" mellé hazánkban is egy jókora kérdőjelet pingáltak a békésmegyei szocialisták. Aki akkor tájékozódni akart Békés megye békétlen állapotai felöl, annak nem Csabára, nem Gyulára, nem Budapestre, hanem egyenesen Münchenbe kellett fordulnia, hogy valamit a dologról megtudjon; nálunk váltig erösitették, hogy hazánkban a szocializmusnak talaja nincs. Midőn az első és akkor egyetlen néppárti képviselő, Zelenyák dr., az országgyűlésen a társadalmi kérdést szóba hozta, akkor az, kinek ehhez leginkább kellene érteni, azt felelte, hogy ö ezt a kérdést még nem tanulmányozta, mintha a társadalmi feloszlás bacillusai legalább is oly messzire volnának tőlünk, mint a bombayi pestis-baktériumok. És ime ezidén kiábrándult az egész ország; a kaszák és csendörszuronyok pirosló embervérrel irtak fel egy óriási kérdőjelet ama remény mellé, hogy minden menni fog mint eddig. Már igy mint eddig, aligha fog menni. Tehát mi lesz? Egy dolog a kettő közöl: vagy békés társadalmi reform az igazságosság és keresztény szeretet által, vagy a mostani u. n. rend teljes felforgatása véres forradalom által s azután folytonos gyilkos vajúdás forradalomról forradalomra, átzökkenés egyik tűrhetetlen állapotból a másikba, mig végesvégül valamikor a keresztény rendnek mégis diadalmaskodnia kell. Christus vincit, Krisztus gyöz; ebben kétség nincs. Csak az a kérdés, hogy eme győzelem békés lesz-e a jóknak buzgólkodása folytán, avagy csak vége lesz-e egy századokig tartó véres forrongásnak, melynek lefolyása alatt az emberiség milliói könnyek árán fogja megtanulni, hogy nincs másban üdvösség, mint Jézus szent nevében. Mi az előbbit akarjuk. Érvényesüljön mindenütt a keresztény igazságosság; legyen meg minden dolgozni akarónak a munkája, legyen meg minden munkának a teljes megérdemlett bére. Érvényesüljön mindenütt a keresztény szeretet, szárítsa fel a szerencsétlenek könnyeit, adjon az árváknak és munkaképteleneknek hajlékot és kenyeret. Igazságosság és szeretet a földi béke és társadalmi rendnek kettős oszlopa. Eme kettős oszlop erösitésén kell dolgoznunk; de nem úgy mint az esztergomi polgártársaink tették a dunai gátakon a minapi árviz idején. De könnyű ezt mondani: igazságosság és szeretet; nem könnyű azonban megvalósitani. A megvalósitáshoz kettő kell: ismeret és akarat. Ismeret kell hozzá, és pedig nem olyan, mely mindenkivel veleszületett, hanem olyan, mely bizony tanulmányba kerül, és pedig komoly tanulmányba. Bizony még valamivel nehezebb a társadalmi problémákhoz okosan hozzászólani, mint a csendörök feketesárga kardbojtjáról nemzeti színben ragyogó vezércikkeket írni. Sőt a szegény-ápolás és alamizsnálkodás kérdése sem oly egyszerű, mint első tekintetre látszik. Aki a freiburgi »Charitas« cimű havi folyóirat cikkeit olvassa, nem egyszer el fog csodálkozni az ott közölt tapasztalatokon. Ismereten kivül kell hozzá akarat. Aki a társadalmi békét akarja, az szeresse Őszintén a népet; akarja annak testi és lelki, anyagi és erkölcsi javát. Senkise legyen oly csekély, senki oly alacsony, hogy ne tartsuk érdemesnek az ö javával foglalkozni. Senkit ne tartsunk elveszettnek, senkit ne tartsunk javíthatatlannak, senkiről ny gondoljuk, hogy nincs halhatatlan lelke, melyért az Isten Fia életét adta a kálvárián. A mult század poshadt társadalmán a kereszténységnek csak a fénymáza volt meg; nem akarta megvalósítani az evangélium szavát az egyenlőségről; szükkeblüségével kompromittálta a keresztény nevet, s ezért eljött a forradalom, mely százezrek ártatlan vérébe fojtotta vele az egész társadalmat, de azért — bár akarata ellenére — mégis csak az evangéliumnak szolgált, amennyiben annak AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA^ Jakabunk nyaralása. in. Oh mily remek egy nap volt! Soha még ilyet nem láttam. A mélyen tisztelt közönség bizonyára visszaemlékezik még azon Ígéretemre, mely szerint a nagymarosi nyaraló közönség Annabálját leirom. Nem volt ez csupán bál, hanem valóságos művészeti estély. Nem hiába én, a Jakab, voltam a főrendező. A rendező-bizottság többször ülést, illetve khonferenciát tartott, melyen a műsort megállapítottuk. Egyesek csupán a táncmulatság mellett kardoskodtak, én tekintettel arra, hogy marienbadi kúrára rászoruló testem nem éppen táncra termett, a khoncert mellett is kardoskodtam. Mutassuk meg, mik vagyunk s igazoljuk be, hogy az ünser Lajt, mind talentvoll. A hölgyek szives-örömest Ígérték közreműködésüket, én pedig, — tekintve azon körülményt, hogy zeneértő családból származom, ükapám is tudott sípolni, illetve sipolt, — elvállaltam a karmesteri állást. Sokat vitatkoztunk a fölött, hogy a tánchoz milyen cigánybandat rendeljünk. Galgenstrick Chevaj, dohány-utcai kántor a munkácsi nemzeti zenekar mellett kardoskodott. Én pedig a kismarosi malacbandát ajánlottam, olcsósága miatt. A malacbanda szó hallatára óriási köpködés keletkezett. »Pfoj molocbondo« ez nem kóser. »Obzog tréfli,* ugy hogy kénytelen voltam a vallásos érzelmek előtt meghajolni. Végtére abban állapodtunk meg, hogy a pilismaróti nyári vályogvető és téli muzsikus nemzeti zenekart fogadjuk fel. Mondhatom, a csórék jó "sokat követeltek, egész éjszakára 5 o. é. frtot és egyszer tányérozást. Ismervén a kollegáim azon szokását, hogy tányérozás alkalmával csak ugy szórják a rezet, abban állapodtunk meg, hogy kapnak egész éjszakára 2 forintot és hatszor tányérozhatnak. Nagy fejtörést okozott, mi célra rendezzük a mulatságot ? Lipótvárosban is mindig ugy szoktunk mulatni, hogy a tiszta jövedelmet, a mi rendszerint nem szokott maradni, mindig valamelyes hazafias célra fordítjuk. Buckelesz Machólem rendező azt indítványozta, hogy a tiszta jövedelmet fordítsuk Budapesten honossági joggal nem rendelkező ószeresek, azaz Poel Zedek javára. A javaslat ugyan tetszett, de midőn szólásra jelentkezett Wurmpulver Dávid, kinek öt férjhez menendő leánya van, s ékes szavakkal indítványozta, hogy a tiszta jövedelmet »az első magyar izraelita leánykiházasitó egyesület« javára fordítsuk, a nőtlen fiatalság zajosan tüntetett mellette, ugy hogy javaslatát egyhangúlag elfogadtuk. Mint szak- és zeneértöt engem biztak meg, hogy a visegrádi Mátyás-forrás díszítéséről gondoskodjam, a programmot és a meghívókat megszerkesszem. Nem hiszem, hogy valaha ily diszes programmot és meghívót állítottak volna össze. Talán nem veszik rosz néven, ha a meghívót egész terjedelmében közlöm: Meghívó. A nagymarosi nyaraló hazafias ifjúság f. é. július 25 én azaz vasárnap khoncerttel egybekötött Annabált rendez a visegrádi országszerte hires Mátyás-forrásnál a szabad ég alatt, melyre T. cz .urat és nagyrabecsült családját mély tisztelettel meghivja a rendezőség. Belépti dij személyenkint 40 fill., családjegy 80 fill. A hölgyek kéretnek legegyszerűbb ruhában megjelenni és az ennivalót magukkal hozni. A tiszta jövedelmet »az első magyar izraelita leánykiházasitó egyesület« céljaira fordítjuk és a felülfize-