ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-15 / 33. szám

tőről metszett becsületes jellem (Éljenzés.), egy igazán nagy s nemes lélek. Azt hiszem, hogy mindnyájunk érzelmének adok kifejezést akkor, mikor indítványozom, hogy a jelen gyűlés folyamán érdemeit jegyzőkönyvbe iktassuk, hálánkat, tiszteletünket iránta lerójjuk. (Éljen !• Éljen!) De ne elégedjünk meg ezzel, hanem legyen a mi kegyeletünk és hálánk változatlan, tettekben nyilvánuló és ne felejtsük el egyházunk ezen. tiszteletreméltó nemes alakját. Emlékezzünk meg róla áldozatainkbari mi papok, imáikban a világiak. Ily módon számithatunk az ö közbenjárására és áldására. Meg fogja áldani felülről a munkát, melyet ő kezdett, midőn e rendkívüli státusgyülést egybehívta, s mely hivatva van meghatározni azon álláspontott, melyet az erd. kath. státus az országos autonómiai mozgalommal szemben elfoglal. Mielőtt ennek tárgyalásába bocsátkoznánk, engedjék meg, hogy egész röviden kifejthessem azt, általában jogosultnak tartom-e az országos autonómiai mozgalmat, s ha igen, miért? Másodszor, melyek azon nehézségek, melyek szerintem veszélyeztetik az autonómia sikerét? Lehet, hogy talán tévedek, de ez az én egyéni nézetem, melyet szívesen alávetek a nagyméltóságú püspöki kar határozatának. Jogosult-e az autonómiai mozgalom ? Én annak tartom 3 okból: 1. 1848. után, miután megszűnt a kath. vallás államvallás lenni és a bevett vallásfelekezetek mind egyenjogúak lettek, a felekezetek lassan kivívták maguknak a szabadságot, az önállóságot egyházi ügyeikben, csak mi maradtunk el. (Helyeslés. Igaz ! Ugy van !) 2. Miután az egyházpolitika gyászos ideje ránk következett, megfosztattunk azon támasztól, melyet azelőtt az államtól remélhettünk, mert a magát felekezetlennek valló államtól nem várhatunk segélyt, oltalmat, támogatást. (Élénk helyeslés !) Ez a másik ok, a miért jogosultnak tartom a mozgalmat. A harmadik pedig az, hogy szűnjék meg végleg a közönyösség, a mely a mi világi híveinket az egyház életével szemben eddig — sajnos! •— eltöltötte. (Igaz!) Ne tekintsük az egyház ügyét kizárólag a papok ügyének. Közös az mindnyájunkkal ! Legyen hát része mindenkinek a munkában, de legyen az érdemekben is. Már most minő nehézségeket látok ezen magában véve jogosult mozgalom sikere elé gördülni ? Az egyik nehézség magában szentegyházunk szervezetében van. Az anyaszentegyház törvényei szerint a püspököké a korlátlan rendelkezés és hatalom nemcsak a szorosan vett dogmatikus egyházi ügyekben, hanem az u. n. világi vonatkozásuakban is, a vagyonkezelésben is, ugy, hogy az egyház kánonjai azt mondják a püspökre, megfeledkezik a hitvallásról, ki e hatalomról lemond, azt másokra átruházza. E nehézség vájjon eloszlatható-e ? Szerintem Első sorban tisztába kellett jönni a helylyel, hol tartsuk meg az Annabált. A »Korona« vendéglőben sokba kerülne, Zollernek vendéglője a »Vasúthoz« olcsóbb, de elég drága. Visegrádra megyünk, gondoltam én. Ott meg a fővendéglős, Papp, előleget kért tőlünk a terem használatáért. Ámde nem hiába én voltam a főrendező, fején találtam a szeget. Megyünk a »Mátyás-forrás «-hoz

; ki a szabadba. Ott a szabad ég alatt, a csörgedező hegyi forrás üditő és olcsó habjainál, azon a helyen, a hol egykoron a mi nagy királyunk oly szívesen tartózkodott s melyhez annyi romantikus és ideális jelenete és története fűződik, ott mi, szép hazánknak leghívebb fiai és leányai megtartjuk az Annabált. »Jokob úr! holljo, hol törtjük oz Onnobalt?« kérdek tőlem a hölgyek. »Hat hol másutt, mint a regényes »Mátyásforrásnál.« »Kithönö idea, mogo von edj oronyos ember,« — felelék mindannyian. Éljen a regényesség, nix über die Romanticität! »Gatt wie talentvoll!« »Miljen szép regényes molotság lesz oz,« sóhajtoztak a Pechele leányok és epedve vetették reám szemeiket, én meg csak pirultam. A hely szűke miatt a szép regényes mulatságot csak a jövő számban Írhatja le a nagymarosi Anna-bál főrendezője Kükürüczbaum Jakab. igen! erre a hercegprimás levele is feljogosít, melylyel a választásokat a kongresszusra bevezette. Közvonalozza ebben, hogy mily jogokat engedhetne át a püspöki kar a világiaknak is ? A világiak, a hivők nem fogják soha maguknak vindikálni azt, hogy ők kormányozzanak. Ők a püspököknek pusztán segélyére akarnak len! ni. Vállvetve a püspökökkel akarják az egyház érdekeit előmozdítani. Hiszem, hogy Szentséges Atyánk bölcsessége, a mely már annyiszor megtalálta a módot, hogy az egyház törvényeit összetudja egyeztetni a korszellem kívánalmaival, a jelen idők szükségleteivel — meg fogja találni a módot, hogy az egyházba az egyházszervezetnek épségben tartása mellett az autonómiai szervezkedés beilleszthető legyen. A másik nehézség az volna, hogy ha a mi híveink, a világi hivők ugy fognák fel e mozgal! mat, mint egy eszközt arra, hogy a püspöki hatalom túlkapásainak eleje vétessék. Méltóztassanak azonban elhinni, hogy a püspök hatalma az egyházra sohasem káros ! Nem a magam érdekében beszélek, hanem az egyháznak előttem fekvő történetéből. S hogy ez ne történjék, arra egy módot tudok s látok szemeim előtt. Sohasem fog az bekövetkezni, hogy a mi híveink ellenünk, papok I ellen forduljanak, ha a papság hivatása magaslatán van (Éljen! Helyeslés!), ha látják, hogy a papság nem önző szándékú, nem saját érdekeit keresi, hanem teljes önfeláldozással él hivatásának (Élénk éljenzés !), ha látják, hogy feláldozzák egészségüket, életüket, vagyonukat és minden tehetségüket az egyház benső érdekeiért, a hivek lelki üdvéért, (Hosszantortó éljenzés és taps.), ha látják a hivők ezt, akkor nem lesz ellenkező álláspontjuk a papok és a püspöki karral szemben, hanem mint engedelmes fiuk fognak a vezetők ! alá sorakozni. (Éljenzés !) De még egyet kell pótolni. Beszélünk autonómiáról és talán egészen tisztában sem vagyunk annak fogalmával. Nem lehet az egyéb, mint az egyház, a kath. egyház önkormányzata, vagyis, hogy az egyház a neki adott szervezetnek meg; felelőleg minden idegen elem kizárásával a saját ügyeit maga intézze. Az autonómia fogalmában tehát benn van a szabadság fogalma. Kívánja a magyar katholicizmus is az egyház szabadságát. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen irányban követeljük azt. E szabadságot követeljük az egyházi kinevezéseknél, hogy az egyházi kinevezés, a magas méltóság adományozása ne politikai érdemek jutalma, (Helyes ! Igaz! Ugy van !) hanem egyházi érdemek elismerése legyen! Kívánjuk ezt a szabadságot a tanításban, hogy az egyház minden gátolás és minden beleszólás nélkül szabadon , gyakorolhassa azon hivatását, melyet isteni Mesterétől nyert, midőn mondta: »Elmenvén tanítsatok !« Nem azt mondta, hogy: »Kérjetek engedelmet és tanítsatok«, hanem hogy: Én adom a hatalmat a tanításra. Szabadságot kér a katholicizmus a vagyonkezelésben, hogy az alapitó szándékának megfeielőleg a vagyon oda fordittassék, ahol igazán egyházi célokra szolgálhat. Végül szabadságot minden ágában az isteni tiszteletnek, az egyházi élet és fegyelemnek. Ezekben röviden körvonaloztam volna az én álláspontomat az országos autonómiai mozgalommal szemben, melyet jogosultnak és kívánatosnak tartok. (Éljenzés.) Most már nincs más hátra, mint hogy az erdélyi autonómiáról szóljak röviden. Merészség volna tőlem belebocsátkozni e kérdésbe, a mikor alig jöttem ide s a viszonyokat alig ismerem. Nem tudom még, mennyiben válik áldásossá az egyházi életre az autonómia. De a mint eddig is tapasztaltam, az autonómia üdvös munkásságot fejt ki Erdélyben és kívánatosnak tartom, hogy az fentartassék. Mint minden emberi mű tökéletlen, nem mondom, hogy az nem módosulhat, de azt hiszem, hogy az autonómia a püspököknek az alapítványok kezelésében, az iskolák feletti felügyelet gyakorlásában igenis segítségére lehet. A magam részéről nem kívánok egyebet, Mélyen tisztelt uraim ! Szeretett papjaim és hiveim, minthogy ne tartsanak engem idegennek körükben. (Hosszas éljenzés!) Mióta a Szentlékek Űr Isten eljegyzett engem az erdélyi egyházmegyének s a felszentelő érsek e jegygyűrűt ujjamra tette, szemem előtt volt és van az én jegyesem: Az erdélyi egyházmegye. (Éljen! Éljen!) Ezé szivem minden dobbanása, vele élek, vele gondolkozom s ha kell, szenvedek is. Legyenek arról meggyőződve, hogy én sem tartom önöket idegeneknek, hanem barátaimnak. (Hosszantartó éljenzés.) Ezzel a status közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom ! A szocialisták az autonómiában. A pozsonyi szocialisták a kath. autonomikus kongresszuson is részt akartak venni és pedig olyképen, hogy az egyházat az államtól »végleg elválasszák.« Dilemma előtt állottak. Ez volt az első választás általános szavazatjog alapján. Nekik szavazni kell, bármiről legyen szó, mert a szavazás a leghathatósabb agitációs mód. Másrészt nem kis zavar volt Izraelben, mert ime itt a veszély, hogy ki fog tűnni, mily kevesen és mily elemek vannak itt együtt. Két rosz közül a kisebbet választották, logikátlanságba estek, azt hirdetik nyomtatásban, hogy ők a vallással nem törődnek, most törődtek a katholikusok mtonomikus kongresszusával, de nincs köszönd benne. Először is egy felhívás szerkesztetett. Hogy milyen hangon, mondani is fölösleges. Azt mondja . . . »Magyarországon mindenki kultusz adót fizet, nem vétetik ki még a minimális keresetű munkás sem, nekünk az nem lehet közömbös, hogy mily célra fordittatik e pénz ; mi a fődolog, nem tűrhetjük, hogy az iskolák továbbra is a fanatikus papság martalékává legyenek . . .« Furcsa autonomikusok. A jelszó ki lőn adva, két gyűlés egybehivatott, hogy szervezkedve vasárnap az urnához járuljanak. Bendkivül gazdag tanulságai vannak ezen eseménynek. Legtöbben mindent kicsinyelnek, ezt is, az események logikájával nem törődnek, mások máris a, szocialisták terrorizmusa alatt állanak, ismét mások kárörvendve a markukba nevetnek. A beadott szocialista szavazatok száma aránylag nem sok, összesen 218. De meg kell gondolni, hogj csakis a katholikusok szavazhattak, és hogy az elvtársnők száma körülbelül ugyanannyi, mint az elvtársaké. Csirája a jövendő alakulatoknak. Nincs itt helye a hosszas indokolásnak, de konstatálni kell, hogy számuk naprólnapra nő. Pedig nem valami kellemes, csalogató társaság, a legtöbbje első tekintetre megismerhető. Sokan dacos, komor képüek, mint a kiknek márishosszú a várakozás, hogy a világot saját eszméik szerint javítsák meg; mások féktelenül gorombák, ezek a terrorizáló elemek, mindenen a nem rendes életmód bélyege ül. Déldák illusztrálják. Volt köztük olyan, kinek édesanyját hosszú betegségében sokszor meglátogattam, mindig egy-két forintot hoztam neki, ha nem jöhettem, borítékban küldtem a pénzt, ez az asszony meghalt, a fia dühhel rám támadt a választásokon. Volt köztük, kinek ügyét-baját körülbelül másfél éven saját költségemen vezettem, okmányait beszereztem, vadházasságát megszüntettem, gyermekét ingyen temettem, eljött szavazni és arra szavazott, ki programmjában mondja: »Nekünk protestálni kell az ellen, hogy a munkás osztály véres adófillére haszontalan egyházi célokra pazaroltassek.« Ezen emberek logikájával micsoda fegyverekkel lehet küzdeni ? ! Előttem világos, hogy ezen szegény félrevezetett nép nagyon szerencsétlen, de egyúttal világos az is, hogy a szocialisták mai frakciója készül a legszélesebb rétegeket hasonló szerencsétlenségbe dönteri. A rosz példa ragályos. Felülről rosz példa, alulról elszánt prakszis, minden, minden sülyed. A kik a mult vasárnapon kárörvendve mosolyogtak, szánalmat érdemelnek, videant consules. A kik mindent a »dolce far niente« elve szerint rendeznek be, nem tartván lelkiismeret vizsga ást, nem tudják miként vétkeznek. A kik minden veszélyt kicsinyelnek, legyenek szívesek meggondolni, milyen veszély az négyszázötszáz elszánt, expropriált, erkölcsileg tönkrejutott exisztenciáva.l ugyanazon falak között lakni, kiknek mindent gúnyoló példája rapid korrupciót vonszol a legszélesebb néprétegekbe. A pozsonyi I. választókerület Malacka köz- . ponttal, herceg Pálffy Miklóst választotta meg 7072 szavazattal autonómiai képviselőül. B.-Gyarmaton mult vasárnap ment végbe az autonómiai képviselő választás a polgári iskola épületében Hottovinszky Károly esp. plébános elnöklete akti A róm. kath. hivők bizalma egyhangúlag g-óf Majláth Gézában összpontosult s igy ezzel befejezést nyervén ezen autonómiai kerületben a szavazások : képviselőül közéletünk ezen illusztris, közbecsült tagja választatott meg. A nyitrai I. választókerülethez tartozó Vajk plébánián ji.lius hó 25., 26 és 27-én megtartott autonómiai választás alkalmával 126 választó közül 92 ssavazott le és pedig kivétel nélkül Marsovszky indrére.