ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-08-08 / 32. szám
Ámde nem hiába providenciális államférfiú BánfTy Dezső, egyedül az ö leleményességének köszönhető, hogy megszűnt az obstrukció. Tetszik tudni, mit gondolt ki ? Hát kigondolta a cukros prémiumot, vagyis mindazon ellenzéki szónokok, kik tartózkodnak az agyonbeszéléstől, cukros prémiumot kapnak. Ez volt a cukor-javaslat, a mit legutóbb tárgyaltak; és mivel a képviselő urak igen szeretik a cukrot meg a prémiumot is, egyszerre vége szakadt az obstrukciónak, s azóta Eötvös Károly Abbáziába zsebében hordja a cukrot kávéjához, Kossuth Franci visszafogadta Pichlert titkárának és rábizta a konyhaszámlák vezetését, mert egyik legnagyobb pozició, a cukorszámla elmarad. Ezen egyetlen egy mód marad fenn a szerkesztő ur részére, ha a Jakab obstrukcióját meg akarja törni. Vagy ha ezt nem teszi, még egy szívességre kérném. A legnagyobb obstrukció nem a parlamentben van. hanem nálam a háznál, a hol ugyanis Száli feleségem, mióta nyaralásomból visszatértem, folyton reggeltől estig obstruál, azaz kelepel és pöröl merő féltékenységből. Egy kis cukorprémiummal megköthetné kedves szerkesztő uram Szálimnak nyelvét, akár Bánffy az ellenzékét és az obstrukció megszüntetéseért mindenkoron hálás lesz a Jakab. A hegyközség Esztergomban. Több izben foglalkoztunk már a hegyközség megalakításának eszméjével. Hogy az eszme testté válik, egyedül Bleszl Ferenc érdeme, aki a következő érdekes beadványt terjesztette be a városi közgyűlés .elé, s mi hiszszük, hogy a képviselő testület tagjai elfogadják az abban foglalt feltételeket, s megvetik Esztergom város szőlőhegyei rekonstrukciójának alapját. A beadványt ajánljuk Esztergom város összes szőlőtermelőinek figyelmébe : Tekintetes Közgyűlés ! Esztergom szab. kir. város nagyszámú szőlőmivelő lakosságának és igy közvetve a városnak magának is kiszámithatlan kárt okozott a phyloxera pusztítása. A több ezer hold hegyi szőlő megsemmitése folytán keletkezett óriási veszteséggel szemben alig vehető szamba azon kárpótlás, mit a tavaszi fagyoknak annyira kitett néhány száz hold homokszőlő nyújt. A hatóságnak és magánosoknak tehát egyesült erővel kell oda törekedni, hogy az általános jólétet előmozdító régi hegyszőlők mielőbb sikeresen felújulhassanak. A városi hatóság ez irányban eddig úgyszólván semmit sem tett. Egyes merész úttörők áldozatot nem kiméivé megkisérlették ugyan hegyi szőleiket szénkénegezéssel fentartani, vagy amerikai alanyu ojtványokkal felújítani, de sajnos, legtöb esetben elégtelen sikerrel; mert kellő elméleti s gyakorlati szakismeret hiányában, csupán régi tapasztalásaik után indulva, oly útra tévedtek, mely célhoz, kielégítő eredményhez nem vezet, sőt sok esetben kudarccal végződött és igy önfeláldozó törekvésükkel nemcsak maguknak tettek kárt, hanem a közügynek is végtelen sokat ártottak, elriasztván e sikeretlenseggel az összes szőlőtulajdonosokat a hegyi szőlők rekonstruálásától. Látva nálunk ezen káros vergődést, ezzel szemben másutt, mint Ménes, Magyarád, Eger, Gyöngyös stb. városok vidékén az ezer holdakra menő 4—10 éves minden képzeletet felülmúló dus termésben álló, az állandóság jellegét magán viselő szőlőket, azonnal tisztában vagyunk azzal, hogy a mi szorgalmas szőlőmiveseinknél nem az ügybuzgőság, hanem a szakismeret hiánya okozza az ügy egészséges fejlődését. Nem tudjuk, talajunknak melyik amerikai alany felel meg, melyik oltási módott alkalmazzuk, hogyan kezeljük oltványainkat az iskolában és az állandó helyen s melyik metszési módot alkalmazzuk, mikép, mikor és mivel trágyázzuk ? stb. Pedig az uj szölőmivelésnél gyakran a legkisebb mellékkörülmény döntő befolyással van az ójtvány szőlő termő képességére, jövőjére és állandóságára. De mikép ismerjük meg és tanuljuk el az apró részleteket és fogásokat, mikor szakismeret és tapasztalat hiányában még a legfőbb alapelvekkel sem vagyunk tisztában ? Szakismeretet és tapasztalatokat kell mielőbb szereznünk! Tagadhatatlan, hogy ezeket legsikeresebben egy vincellér iskola létesítése által érnők el. Ámde jól tudom azt is, hogy ez a mai viszonyok között még csak a távol jövő zenéje és bár a város érdekében szívből kívánnám, ez iskola mielőbbi felállítását, mégis be kell látni, hogy ez intézményt legjobbb esetben csak évek múlva fogjuk nálunk megvalósíthatni. Mindennek dacára már most kérem a tekintetes hatóságot, tegye megfontolás s tanulmány tárgyává ez ügyet s ragadjon meg minden alkalmat annak mielőbbi sikeres megoldására. A szőlészeti szakismeretek elsajátítására, a vincellér iskolán kivül állna azonban még egy másik hatalmas eszköz is rendelkezésünkre és ez egy állami amerikai szőlővesző és ójtvány szaporító telep. Egy ily 20 holdas állami szőlőtelepnek Esztergom megyében rövid idő alatt leendő létesítését kilátásba helyezte ugyan a földmivelésügyi m. kir. miniszter ur, kikötötte azonban a szőlő hegyközségek alakítását és határozottan kimondotta, hogy csak oly községben lesz a telep felállítva, melyben a hegyközség már tényleg megalakult. Hogy tehát ezen nagy horderejű telepet magunknak biztosítsuk és hogy az ne a megye valamely hozzánk távolesö élelmes községében helyeztessék el, feltétlenül meg kell alakitanunk a hegyközséget! Mindezeket jól átlátva a tekintetes polgármester ur, 2 izben hivta már össze a szőlőtulajdonosokat az esztergomi hegyközség megalakítására és pedig először az egész határra, másodszor a szenttamási és szentgyörgymezei szőlőkre nézve. Sajnos, mindkétszer eredménytelenül, mert egyik esetben sem jelentkezett a szükséges szavazat 1 I 1Q része sem. Nehogy azonban városunk ismét egy közhasznú dolgot szalasszon el, alulírott kísérletté meg egy kisebb hegyközség alakítását. E hegyközség a szentgyörgymezei határban a bánomi, a sz. János-kuH —< feletti. Bocskoroskuti és aranyhegyi dűlőkből alakulna, egy-két bőgős kereszti szőlőbirtokos csatlakozásával. A fenti 5 dűlő összesen 232 kat. hold és egy összefüggő területet képez és azokban a hegyközségi törvény szerint 404 szavazat van összpontosítva. Ismerve földmivelő polgártársaink leküzdhetetlen ellenszenvét minden újítással és igy a hegyközség alakításával szemben is, főkép az intelligens osztály támogatását kértem ki működésemhez. És itt nem is csalatkoztam, mert a felsorolt 5 dűlőből 66 szőlőbirtokos társam bizott meg engem szabályszerű két tanú által előttemezett meghatalmazással arra, hogy az alakuló közgyűlésen meg nem jelenésük esetén őket képviseljem és nevükben a hegyközség megalakulására szavazhassak. Minthogy pedig a hegyközségi törvény szerint az érdekelt összes szavazatok 1 ! 3 része, vagyis ez esetben a 404 szavazatból 155 szavazat kimondhatja a hegyközség megalakítását, kezemben pedig már is 151 szav. van összpontosítva, a hegyközség megalakítása minden kétséget kizárólag biztosítva van. Nem lévén azonban szándékomban sem azokat, kik engem bizalmukkal megtiszteltek, sem pedig azon szőlőtulajdonosokat, kik a nagy megterheltetéstől félve, akaratuk ellenére a hegyközségbe bevonatnak, indokolatlanul kiadásokba sodorni, megkértem a tekintetes polgármester urat, hogy az alakuló közgyűlést csak az ügy pénzügyi oldalának tisztázása után hivja össze. Erre nézve előterjesztésem és kérelmem a következő : tekintettel arra. hogy a hegyközség önkormányzati alapon áll, hegyközség kiadásait birtokarányban maga fedezi és igy a városi pótadó fizetése alól magát felmentheti, hogy a hegyközséggé alakítandó 5 dűlőre a kat. nyilvántartó ur kiszámítása szerint ez évben is 938 frt 08 kr. községi adó esik, hogy e dűlőkre a város amúgy is állandóan egy szőlőpásztort tart, hogy e 232 holdas hegyközségnek a hegyközségi adó direkt kivetése- és beszedésével foglalkozni és ezzel a városi pénztár számadásait komplikálni alig érdemes, hogy végre a város többi lakossága sem kívánhatja, hogy ez 5 dülő külön súlyos megterheltetése révén jusson az állami amerikai szőlőtelephez, mindezeknél fogva és főleg az ügy egyszerűsítése végett mi a szabályszerű összes községi pótadót továbbra is a város pénztárába óhajtjuk befizetni, de kérem a tekintetes közgyűlést, méltóztassék már előre megállapítani, hogy azon esetben, ha a hegyközség tényleg megalakult és a hegyközségi tagok az összes községi pótadót továbbra is a város pénztárába fizetik be, ez esetben a város a pótadóból havi részletekben a hegyközség rendelkezésére bocsájt, illetve a hegyközségi pénztárnak megtérít: 1. 1 szőlőpásztor fizetése fejében évi 216 forintot, ruha pénzére 30 frtot, 2. az utak javítására, eszközökre és kezelési költségekre évi 400 frtot, ezenfelül a város 3. az utak javításához ad a helyszínére szállítva annyi fasinát, karót és egyéb faanyagot, a mennyire szükség lesz; 4. használatára átengedi a hegyközségnek, de továbbra is saját költségén jókarban tartja a pásztor lakást és ülés szoba céljára a hegyközség területén álló régi szentgyörgymezei pásztorházat ; 5. díjtalanul rendelkezésünkre bocsájtja a város egy fizetett hegymesterét, végre 6. mivel a szent János-kuti folyó egész fel a Vimmer Ferenc ur szőlejéig évek mulasztásai folytán a lehető legrosszabb karban van és mivel ezen egy ároknak helyreállítására a hegyközség egész évi 400 frtos járuléka sem volna elég, vállalja a város magára ezen ároknak legkésőbb f. év végéig leendő teljes és alapos helyreállítását, nehogy e miatt 1898. jan. 1-én életbelépő hegyközség mindjárt pénzügyi zavarba kerüljön. Az előadott indokoknál fogva, de különösen azért, mert ezen dűlőkre a város legalább annyit, mint a kért általány, évenként úgyis kiad, végre mert minden szakember feltétlenül tudja, mily csodás, kedvező hatást gyakorol egy állami szőlőtelep az egész vidékre, remélem, hogy a tekintetes Közgyűlés előterjesztésemet elfogadja és kérem szíveskedjék engem erről hivatalosan értesiteni, hogy e határozat alapján az első esztergomi hegyközség haladéktalanul megalakittassék. Kérésem ismétlésével vagyok a tekintetes Közgyűlés alázatos szolgája : Bleszl Ferenc szőlőbirtokos. Leszámolás. »Az esztergomi Lügewacker, a hamis hirek gyártásában valódi művészi sikerrel dolgozó Bártfay Géza«, mint annak idején az egyik fővárosi napilap őt jellemezte, a »Szabadság« nevü helyi újságban egészen a fenti jellemzésnek megfelelő támadásokat közöl mások között az én személyem ellen is. A fenti jellemzés, melyet Bártfay Géza egyszerűen zsebre rakott, már magában is felmentene engem attól, hogy a szerkesztésében megjelenő újság inszinuációira reflektáljak ; azon fölül itt Esztergomban úgy is tisztában vannak a támadásoknak inditó okával, céljával és értékével. De magam és állásom iránti kötelességem és a társadalmi tisztesség érdeke is egyenesen megkövetelik tőlem, hogy azzal a lappal se polémiába ne bocsátkozzam, sőt hogy vele szemben még csak a törvényes megtorlással se éljek, mert akár az egyik, akár a másik annyit jelentene, mint bizonyos fokig honorálni a lapot és annak szerkesztőjét. Erre pedig, ha talán lett volna is, teljesen elvesztette a jogot, midőn elkövette azt a hitványságot, melyet csak olyan követhet el, ki híjával van a férfiúi becsületérzésnek és akit a vak szenvedély a társadalmi tisztességből egészen kivetkőztetett. Ennek a hitványságnak ugyanis, ha már magában nem hordaná lesújtó Ítéletét, csak egy hozzámért megtorlása volna, de az abban a társadalomban, melyhez magamat számítom, nem szokásos és a status, melynek tagja vagyok és az állás, melyet betöltők, sem engednék, hogy alkalmazzam. Épen ezért ez a hitványság még nagyobb, mint egyébként volna.
