ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-24 / 4. szám

azon, hogy nagyítsa a dolgot, — a községek ötszáz negyvenezer forintot, az állam pedig nyolcszáz tizenhétezer forintot költöttek az állami anyakönyvvezetésre, tehát több mint egy millió háromszáz ezer forintot adtak ki egy év alatt oly dologra, amit azelőtt a lelkészek ingyen végeztek, és a mit annak idején a Wekerle-kormány 300,000 forinttal rendezettnek hirdetett. Ez a belügyminiszteri jelentés ezen összeggel nem is mutatta ki a kiadásokat egészen, mert maga is bevallja, hogy ezen kiadásokon kivül az állam fedezi a felügyelettel és a helyettesítéssel járó kiadásokat. Az állam adja az anyakönyvi nyomtatványokat is. Hogy ez milyen összegre rúg, arról a miniszter hallgat. De elég az amit mond, mert abból is látjuk, hogy az egyházpolitikai törvények anyagi pusztulásunkat is siettetik. — A nemzeti párt vidéki felolvasásai. A nemzeti pártban — hir szerint — azt tervezik, hogy a politikát a parlamentből áthelyezik a társadalomba s a párt a siker nélkül való parlamenti hadakozás helyett, ugy a fővárosban, mint a nagyobb vidéki városokban fölolvasásokat és szabad előadásokat fog tartani. Az első tárgy, a mivel a fölolvasók és előadók a közönség elé lépnek: a nemzeti ellenállás kifejtése az osztrák kvóta-követelésekkel szemben. Komlóssy politikája. Komlóssy Ferenc képviselő ahelyett, hogy a költségvetési vita derekán a költségvetéshez szólott volna, katholikus pap létére megtámadta a néppártot. Ha a képviselő úr eddigi hirénél is még hiresebb akart lenni, no hát ezt az egyet elérte. A politikai botránynak is megvan az a hatása, hogy beszélnek hőséről. Beszédét megvezércikkezte s agyonmagasztalta a »Budapest! Napló«, »Pesti Hirlap«, »Magyar Hirlap«, »Pesti Napló«, > Egyetértés« s a többi zsidóliberális lap s ezzel meg van mondva a szellem is, mely a beszédet átlengte, a hatás, az ujjongás indoka is, melyet az keltett. A hivatása magaslatán álló katholikus magyar papság bizonyos undort érzett e beszéd hallatára, mely megszomori- j totta egy nagy megye biboros főpásztorát, szégyen- j pirral s fölháborodással töltötte el főkáptalanát és a főmegye hitéhez és hivatásához hű papságát. Ha a könyvpiacon minden jött-ment skribler, a hírlapokban Alborák-féle riporterek, a publicistika terén Beksics, az országgyűlésen liberális szolga és stréberhad támadja a néppártot, ezt utóvégre még értem, mert a néppárt földindulás számukra. De mikor egy katholikus pap, ki hozzá kanonok s főtanfelügyelő, megtagadva egyházi szellemét s politikai múltját szegődik ily kompániához, ezeknek elcsépelt hírlapi szalmáját szedi elő és evvel akar imponálni, no ez már kérem, valóságos közéleti paralízis progressziva. Egy politikus-papnak a keresztény politika krédóját megtagadni nem kevesebb, mint saját életgyökerét a talajból, melyen áll, botor kegyetlenséggel kitépni. Nem a főtanfelügyelőről, nem az iróról, a politikus Komlóssyról szólok. Azt mondja a képviselő úr, nem rosszakaratból, hanem a helyzet tisztázása miatt szólalt fel, nem a párt elveit s intencióit támadja, melyet tisztel, hanem csak eszközeit, melylyel politikáját terjeszti. Aki tisztázni kivan valakit, az nem késhegygyel megy neki, aki rokonszenvez egy párttal, azt tiszteli, az nem doronggal, a zsidó újságok íloskulusaival megy neki, az int jóakarattal

T szeretettel, de nem hozakodik elő oly vádakkal és boszu szülte ráfogásokkal, melyeket csak állit, de nem bizonyit. Ennyi logikát feltételezek arról, aki komoly politikusnak s nem köznapi pozőrnek akar feltűnni. Komlóssy képviselőt bántotta-e a néppárt? Nem kímélte egyéniségét, hogy bejutott a házba? Felhányta-e politikai múltját annak, akit most a kormány asszisztenciája választott meg ? Dacára, hogy ellenük mérkőzött, tstt-e neki a párt csak szemrehányást is a törvényhozás szine előtt ? Ha a néppárt neki ment volna a házban s felhányta volna alint katholikus papnak, hogy néppárti jelölt ellen mert föllépni, még valahogy önvédelmi szempontból érteném fellépését, bár a támadást igazoltnak akkor se találnám, mert nemcsak politikai, de egyáltalán halálos bűn, elfajulás egy kath. papnak állást foglalni olyan párt ellen, mely köztudomásúlag katholikus alapon áll, a katholikus érdekek védelmezője, szószólója a törvényhozás termeiben. Persze, Komlóssy urat bántotta, hogy ellene a néppárt, mert ő benne nem bizott s mert hozzá nem is csatlakozott, jelöltet állított. Bántotta, hogy a papság el nem tántorodott része minden összeköttetést vele megszakított. Mint ahogy nem is lehetett máskép olyan pappal szemben viselkedni, aki állítólag hangoztatott katholicitása s néppárti allűrjei mellett, mégis a néppárt ellen állt oda Stomfán faltörő kosnak. A bosszú, ami már magában véve is rosszakarat, sarkalta bizony Komlóssy urat a támadásra, no meg, hogy utóbbi években megcsapta a közéleti erkölcstan magasabb kultusza, s a mana papság a néppárt katholikus ellenfeleitől a szentségek kiszolgáltatását is megtagadják, s ezt hangoztatva, minden papot kivétel nélkül egy kalap alá vesz. Váljon járul-e a gróf a szentségekhez, s ha igen. tapasztalta-e ezen visszaélést? Szeretnénk tudni, hogy saját tapasztalásából tudja-e ezeket ? s ha igen, minek mozog általánosságokban? miért nem nevezi meg azokat, vagy azt, ki visszautasította a kegyelem kútforrásától ? — Mert hiába, általánosságban gyalázni nem nagy virtus, s még kevesebb tudomány; azt képes az is megcselekedni, a ki nem gentleman. Kár volt oly nagy prosopopriával Komlóssy kürtjét fújni, s pökhendiséggel a cikk elejére, melyet levél alakjában »A néppárt* cimmel ellátva a »Pesti Napló* szerkesztőjére címezett, nagy betűkkel nevét : gróf Széchenyi Aladár is odabigygyeszteni. —i Rágalmakat egy egész testületre szórni, nem szép dolog, ha valamely alant álló emberektől származnak azok ; s még rosszabb, ha az igy cselekvő a társadalmi rend felsőbb fokára van helyezve. Vagy tán a nemes gróf ilyen eljárással akarja bebizonyítani, hogy evvel, — igy szólt kortes beszédében a nyitra-ujlaki nagy korcsmában annak idején, — a fennen hangoztatott dédelgetését az egyháznak tanúsítsa ? — Quidquid agis, prudenter age! s nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy »mondatem oportet esse memorem.« — Mert nem szabadna a grófnak megfeledkezni arról, hogy a katholikus egyház híveiben is, de a papság vállain állva él, s a ki a papságot rugdalja, az rugdossa az egyház alapját is! — Hanem igy volt ez, s van is és lesz is mindig, mig e világ állani fog; s minél nagyobb a tudatlanság, annál nagyobb a lárma, melylyel az üresfejüségét takargatja a tudatlan. Az ilyféle szereplési viszketeg olyan, mint mikor éjnek idején az egyik udvarból a faluban az utcára kirohan a kutya s csaholni kezd, — elég biztatónak, hogy a többiek is az udvarokból utána kirohanjanak, s az elsővel versenyt ugassanak, s ezt addig folytassák, mígnem hajnalodni kezd, avagy az ugatástól hatalommal le nem tiltatnak. Megjön a hajnal a jó ügyre nézve is majd, s talán ezek a mostani sötétségben bujkálok is a világosságnál be fogják látni mostani kiabálásaiknak jogtaÉBÉÉfeSértő természetét. — A4 állami anyakönyvi Prései. MJ| kor az egyházpolitikai törvényes tárgyalása volt napirenden és később is a kormánypárt és a kormánypárti újságok mindig azt hangoztatták, hogy az állami anyakönyvek vezetése alig fog valamibe kerülni. Hogy ezen állításuk nem felelt meg az igazságnak, azt most maga a fő állami anyakönyvvezető, a belügyminiszter volt kénytelen hitelesen bizonyítani, vagyis rácáfolni önmagára. Ugyanis Perczel Dezső belügyminiszter a Ház utasításából jelentést nyújtott be a képviselőháznak azon kiadásokról, melyeket a községek az állami (mind a kettő az adózó polgárok zsebeit nyomja) anyakönyvvezetésre fordítanak. Ezen jelentés szerint, — pedig a belügyminiszter bizonyosan nem volt egész világon én vagyok az egyedüli Kóhn Izidor. Thöbb iljen nevü nincs is.« »Azt elhiszem, de hát igaz-e hogy az mind benne volt abban a levélben, amit arról irtak« ? »Igaz bizony — felelte büszkén Kóhn papa — de tetszik thodni, én már visszavonthom a levelemet, sőt Jori fiam thonolja a katkekizmus«. Miért ? »Mert phüsphök lesz belőle.« Micsoda ? kiálték én meglepetten. »Wie hájszt micsada? Ha kivóncsi, hát elmondom a dolgot, de khérem, ne odja tovább.« Miután ezt megígértem, Kohn ur elmondta nekem Gyuri, vagy ahogy ő mondta »Jori« fia püspökségének történetét. »Molt napokban elmenthem mogamat Wlassics Jolához, ki van thőlem edj nadjon jó barát. Okortham thodni, mi van a levelemmel, intézkedthe-e már mogát? Én minden bejelentés nélkül mehetek hozzá, okár ő én hozzám, ogy-e Szálikám?« Kohné ő nagysága bólintott fejével. »Azt thodj a. a mint belépek, mit láthok. Ott látok edj nadj jölés, valóságos kóhnferenc. Ahol pedig vadjon kóhnferenc, ott lehet a Kóhn Izidor is. Gandaltham először, hodj ez van edj kálvinista synedriom, mert ott voltak Bánfi Dezsű, Gatt gebe ihm ewige Ruh', o nodj Szilódji Dezsű, Thisza Kálmán, Szász Károly és Szász Domonkos jó baráthaim. Szervosz Izidor ! kiáltottak ük, várj edj kicsit és ülj le magadnak, mert fontos dalgakról beszélünk. És thodja, miről beszélthek? Phüsphökségről, az erdélyi phüsphökségröl, hodj ki ledjen, hodjan ledjen. Emlegethek valami Mojlát von gráf, de Szászok kiobálták maguknak, »nem khell, nem khell.« Aztán edjszerre thodja, kit kezdtek emlegetni? Az én Jori fiamat. »Gatt über die Welt, a was fájnesz. Thodtam, hodj Jola Wlassics jó baráth én thőlem, mert ű kezdthe emlegetni fiamat, hodj ledjen phösphök. Mindig azt mondta, erre vidjázon: »Kohn .Tore' .szukceszion«, vodjis a Jori, az enyém szukceszion, ledjen a phösphök. Bánfi. Thisza, Szilódji és Szászok foljton kiabálták magukat: nem khell, nem szabad Khón Jóre szukceszion, ü thünkre teszi minket.« No erre én azt mondtham nekik: Todjátok mit, ha az enyém szukceszion, a Kohn Jori lesz a phüsphök, nem khell semmitűi se félnetek. Üdjes jerek ű, thodja a lsgendókot, ismeri Krisztus és az apostolokat. Jola barátbom elmosolyogta magát és azt mondtha nekhem: No já van Izidor, ha the ókorod, okkor Khon Jóre szukceszion lesz a phösphök. Én baldagan menthem haza, Jori fiam őrölte mogát, edjszerre ózonban oz ojságokban olvasom, hogy nem lesz Khon Jóre szukceszionis a phösphök. Na majd meglátjuk, ozokat a keménynyakú kálvinistákat megpuhítom, és majd ük is beleegyeznek abba, hodj a fiam, Kohn Jóre, szukceszion, ledjen a püspök.« Boldogan távoztam Kóhn Izidor úrtól, mert most már megtudtam, miért nem lett gróf Majláth »cum jure successions« erdélyi segéd püspök. Egy hasznom volt belőle, a szegény Izidor kivallotta, hogy kik folynak be és intézik a kath. püspökök kinevezését. Szegény magyar kath. egyház, melynek ügyeit ily jóakaró kezek ápolják ! Mikor fog jönni azon boldog idő, melyet már a nagy olasz költő, Dante is kivání; Magyarországnak, midőn énekelte: »0 beata Ungheria, se non si lascia piú malmenare«.? 0 s. A „karácsonyi mellékletek". Ha van idő, a mikor az ember szinte vágyakozik azon kör után, melyhez az igaz, a mélységes szeretet fűzi, ha van óra, a melyben felsir a lélek szerettei, kedvesei után, a karácsony est mindenesetre az. Hiába akarja az ember másra terelni figyelmét, — csak szive dobogását hallja, a mely leköti s visszaviszi az embert oda, a hol a mi hiányunkat épen úgy érzik, mint mi az övékét. Mint a pillangó, melyet szárnyalás közben fogott el és vert alá a porba az eső, úgy vergődik ez estén a lélek is, melyet megejtett szárnyalása közben a magány.