ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-07-04 / 27. szám

létre, nevét közölni fogja a jegyzővel, hogy részére járásában propagandát csináljon, ugy azonban, hogy annak a hivatalos szinezet elkerülésével csak magánjellege legyen. A jegyző intézkedéseiről és a netán ez ügyben tapasztaltakról értesitést kér a főbiró ur. hogy erre vonatkozó jelentését felsőbb helyen megtehesse. Sorait kéri a legnagyobb mértékben bizalmas természetűnek tekinteni. — Lám. mennyivel praktikusabb, volt Baintner Arnold b.-gyarmati főszolgabíró ! 0 nem rendeleteket küldött szét, hanem magához rendelte a jegyzőket s ugy adta értésükre a szükségeseket. Ez aztán a tapéntat! Ennyit elég a független érzelmű polgársággal közölnünk, hogy ők is tudják magukat »mihez tartani.* Autonómiai jelölések a vidéken. Az érsekújvári autonómiai választó-kerületben Marsovszky Endre országgyűlési képviselő jelöltsége mellett foglalnak állást. A nagyszombat vidéki esperesi kerület papsága június hó 30-án Nagyszombatban gyűlést tartott, melyen egyházi képviselőknek Molnár János apát-plebánost, Prohászka Ottokár dr.-t és Jedlicska Pál esperes-plébánost jelölte. A bozóki esperesi kerület június hó 23-án tartotta tavaszi gyűlését Szénaváron. A gyűlés főtárgyát az autonómiai kongresszusra küldendő 3 egyházi képviselőnek kijelölése képezé. Teljes számban jelen levén a kerületi papok, —• a beadott 10 szavazat következőképen oszlott meg: dr. Prohászka Ottokár (10), Molnár János apát (10), Kudora János hont-viski plébános (6), és Jedlicska Pál (4) szavazatot kapott. A lekéri esperesi kerület június hó 28-án Lekéren tartott értekezletén adta le szavazatát a a papi képviselőket illetőleg. Egyhangúlag jelöltetett dr. Prohászka Ottokár s utánna legtöbb szavazatot nyertek: dr. Rajner Lajos és Jedlicska Pál. Szavazatok estek még dr. Csernoch Jánosra, Palkovics Viktorra, Molnár Jánosra és Havlicsek Vincére. Szó volt a küldendő világi jelöltről is, illetve jelöltekről, mert a kerületben több jelölt van: Lakner László és Sztankay Kálmán, kikhez még Hunyady László grófot is emlegetik. Az értekezleten megjelent egyházi férfiak hangulatáról ítélve azonban e kerület jelölje Sztankay Kálmán lesz. A kékkői esperesi kerület mult héten tartott értekezletén Gonda Béla házasnényei esperesplébános ajánlatára egyházi részről jelöltettek: dr. Prohászka Ottokár, ki kapott 5 szavazatot. Jedlicska Pál szintén ötöt, dr. Fehér Gyula hasonlóképen. Egv szavazat ezenkívül Rainer Lajosra s kettő Molnár Jánosra jutott. A hédervári kerület, mely a komáromi és udvardi kerületekkel együtt egy képviselőt választ, bár szívesen szavazna Szabó Istvánra, de mivel a másik két kerület Pechata komáromi ügyvéd mellett sorakozik, mint kisebbség csatlakozik a többséghez. Szabó István, mint halljuk, másutt kap kerületet. — A kerület papsága június 30-án dr. Prohászka Ottokárt, Molnár János apátplebánost és Palkovich Viktor gutái esperes-plébánost egyértelmüleg autonómiai papi képviselőnek jelölte. A garam-szent-benedeki alesperesi kerület papsága f. hő 28-án Aranyosmaróthon tartott értekezletén adta be szavazatát az autonómiai kongresszusra kiküldendő három képviselőre. A jelen volt 18 lelkész szavazatai következőkép oszlottak meg: dr. Prohászka Ottokárra esett 17, Molnár János apátra 13, dr. Rajner Lajosra 4, dr. Csernoch Jánosra 4, Palkovich Viktorra 4 szavazat, a többi 12 szavazat más hat személyre esett. Világi képviselőül a túlnyomó többség Lakner Lászlót jelölte. A báthi alesperesi kerület tavaszi közgyűlésen foglalkozott az autonómia ügyével. Jelölni nem jelöltek még senkit, se egyházi, se világi képviselőnek, Kudora János viski plébános ajánlatba hozta ugyan Timon Ákos világi jelölését, de a kerület ezen inditványnyal szemben báró Bülo dalmadi földbirtokost kívánta jelölni, ki azonban tekintettel agg korára, a kerületi esperes által felajánlott jelölést nem fogadta el. Helyette a báthi kerület a többi kerületekkel egyetértőleg valószínűleg gróf Zichy Jenő jelöléséhez csatlakozik. A kegyelmes úr tárgyalása. Pozsony, július 2. Történt vala az Urnák ezernyolcszázkilencvenhatodik esztendejében, hogy az ország fővárosában a mi méltóságos főispán urunkról kü! lönös dolgokat irtak az újságban. Kevés vártatva a méltóságos úrról a bécsi antiliberálisok főlapja is szólott. Megállj, mondja a pozsonyi szerkesztő, \ ha nektek szabad ilyesmit nyomtatni, nekem szabad azt kiollózni. Nyilván botlott a vén csa! taló. Pesten sok a kegyelmes ur, Bécsben talán még több lesz belőle, a mi kegyelmes urunk nem kényeskedett, hanem idehaza a jó izlésü pozsonyiak kedvéért egész nap a tárgyalási teremben ült, ' hogy az elégtételt megszerezze. Sajnálom szívből, hogy nincs annyi időm, mint egy excellenciás urnák. Nem ülhettem ott ! szinről-szinre az ügyész úrral, most a história J csak hézagos lesz. Kritizálok persze mindenütt vannak, pláne egyesek azt mondják, a kegyelmes urnák Budapesten kellett volna keresni az igazát ? Már miért? A kegyelmes ur itt él köztünk, szeret minket, ezt ki is jelentette nevében az ügyész ur. Már most hol talál a kegyelmes ur annyi ismerőst, mint itt? ugy van. Nemde első sorban azt akarjuk, hogy ismerőseink tiszteljenek mama még sem engedett. Vége mindennek s ha boldogtalan leszek is, de a mama akarata győz. — No és ez egyszer a mama nem győz . . . kiáltottam közbe Terike szavaira egy eszmétől hirtelen megkapatva, csak önnek kell akarnia Terike ! — Mi az? — kérdi Terike. — Kissé regényes a dolog, de a papa engedélyével megteheti s akkor célt értünk. Ezzel elmondottam tervemet. — De . . . — Kérem kedves Terike! Öntől függ! Ha megteszi célt ér, ha pedig nem, akkor nem tudom, hogyan boldogulnak a mamával. — Hát akkor inkább megpróbálom. Úgy is lett. Nagyságos Hegyháty urék kevéssel ezen beszélgetés után Pestre utaztak. A távozó családdal kijött az állomásra Darvas Pista is, mert Hegyháty úr nem végezhette el rendelkezéseit s az úton folytatta. Ő nagysága nem sokat törődött vele, mert űgy vette észre, hogy akarata előtt Darvas Pista személye kis akadály nagyon. Sőt megengedte azt is. hogy Darvas segítse fel a kupéba is. De most történt aztán az, a mi megfagyasztotta 0 nagyságában a vért. Mikor ugyanis Darvas fölsegítette Ö nagyságát a kupéba, Terike és Darvas az összes publikum szeme láttára összecsókolództak úgy, mintha már reges rég férj és feleség lettek volna. Lett erre óriási riadalom a mama részéről, mihelyt csak elindult a vonat. Addig türtőztette magát, de aztán ! Elnevezte mindennek a szegény Darvast meg Terikét, bár Darvas nem is volt velük, szidta Atilla urat, hogy minek hozta el Darvast az állomásra s követelte, hogy a legelső állomásról táviratilag kergesse el. De most az egyszer Hegyháty úr nem tágított s elmondotta, |hogy az egész előre megbeszélt dolog volt a mama akaratának megtörésére, s annak elérésére, hogy Terike azé lehessen, a kit szeret. Hiába próbált meg elájulni is Ö nagysága, mert az eset hire szétment, a grófok s a többi urak elmaradtak s igy akarva nem akarva belekellett nyugodni Terike lakodalmába Darvassal, a melyet nem sokára megültek. De azóta se felejtette, hogy leánya grófné lehetett volna s nem egyszer mondotta serdülő unokáinak : »Édes gyermekeim ! hogy grófok nem vagytok, haragudjatok a mamára !« Hegyháty úr pedig azóta kevesebbet panaszkodik, mert vigasztalja az, hogy: »No, ez egyszer nem a mama győzött . . .* Jeszenei. minket? ugy van. Tehát ha ítéletről van szó, első sorban ismerőseink vannak hivatva, hogy Ítéletet hozzanak, igy mondta az ügyész ur? világos. Azt is tudom helyeselni, hogy az ügyész ur felhozta, hogy a főispánt már évek óta üldözi a néppárt. Általában a néppárt mindenkit üldöz. Még papokat is, pedig mindig azt hánytorgatja, hogy keresztény párt. Csak nemrég történt, hogyha nem csalódom, bizonyos Madurkay plébános keserűen panaszkodott, hogy a néppárti újságok üldözik. Apropó Madurkay! Én nem értem, ettünk mi már néppárti ebédet is, nemde ? No enni lehet politikából és politika nélkül. No meg kritizáltunk is bizonyos urakat, nemde? nem értem, welche Wendung durch Gottes Fügung ! Hja . . . most jut eszembe, mióta nem látom én Madurkayt a néppártiak között, azontúl, hogy »scriptor ecclesiasticus« lett és a teológiai tudományokban a régi nézeteket megkorrigálta. No ha ő is a kegyelmes úrral tart, akkor a néppártnak biztosan nincs igaza. Különben az az üldözési mánia, a mit a néppárt követ, mindenütt botrányt okoz, az ügyész akart hivatkozni Nyitrára, Stomfára Várnára, de végre is fölösleges. Hanem aztán egyet nem helyeselhetek, egy ócska latin poétát is citált, azt monda: risum teneatis. Kérem ez nem helyes. Tegnap hozzám jön az egyik esküdt és kérdi tőlem : »Kerem, igaz az, a mit az ügyész ur latinul mondott ?« »Mit ?« »Az a rizum, nem tudom hogyan volt tovább.« »Hja hát Ur Isten tudja, vájjon igaz volt, azok az ügyész urak különféléket mondanak ám.« Eddig még minden tetszett nekem, hanem a mi most következett, már még sem szép. Valami Stefanovics nevü ember, Isten tudja, hogy honnét került elő, mert itt minden valamire való ügyvéd elbujt, hát kérem ez az ember űgy beszélt, hogy egy pogány megbotránkozott volna rajta. És mondom, még ez a néppárt keresztény pártnak nevezi magát. Hallom, hogy a beszédjét még le is nyomatja, ezt még sem kellene engedni. Én csak a kegyelmes urat sajnáltam. A kegyelmes ur egyre törülte a homlokát, mikor oly nagy meleg volt. Az óramutató lomhán mászott előre s az igazság nagy soká készült. A lomha óramutató aznap már kétszer járta körül a cifferblattot, sőt már a másik napba kezdett, de mire az egyesnél állt, készen volt az igazság. A vén szerkesztőt elitélték 3 heti kényszerpihenésre és 50 frt birságra. Én megkönyebbültem, ugy kell neki! Hát kérem, mit mondanak mások? »No én nem vagyok kegyelmes ur, de nem szeretnék 50 frtért olyasmit, hallani, mint a mit ma neki niondta,k.« No ez már mégis sok ! Jakabunk és Tarnóczi Guszti. — Eredeti tudósítás. — »Éljen a szabadipar! Kedves főszerkesztő uram, győztünk« — ezeket irja Jakabunk legutolsó tudósításában. Bővebb bevezetéssel és magyarázattal nem szolgálunk a nagyérdemű olvasóközönségnek, csupán csak mellékeljük Jakabunk tudósítását, eredeti szövegben. »Szegény Guszti barátomat mennyire szapulták a néppárti lapocskák, írtak cikkeket róla, nap-nap után olvashattunk ilyenforma címeket: Tarnóczi Guszti a törvényszék előtt, a nyitrai Guszti váltócskái, Guszti gépei« stb. és végre kisült, hogy az egészből egy szó sem igaz és Tarnóczi Guszti épp olyan ártatlan, mint amilyen ártatlan volt a nyitrai mintaválasztásnál. A törvényszék fölmentette Tarnóczit az ellene