ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-06-27 / 26. szám

Folyó hó 22-én a kerületi papság tartotta tavaszi koronáját, amelyen közakarattal megegyezett dr. Pechata Antal felléptetésében és mindegyik lelkipásztori kötelmének tartja a hitbuzgó katholikus vezérférfiút hiveinek ajánlani és hasznosan támogatni, ki vészteljes napjainkban felvette az első századok keresztényi jellemét és bátran, hősiesen védte egyházát és polgártársainak ügyét. Papi képviselőkül titkos szavazás útján a következő egyházi személyek lettek kandidálva: dr. Prohászka Ottokár (14) esztergomi szemináriumi spirituális, Molnár János képviselő és komáromi apát-plébános (6). Palkovics Viktor gútai esperes-plébános (9), dr. Fehér Gyula esztergomkirály városi plébános (7), dr. Csernoch János esztergomi kanonok (1), dr. Rajner Lajos, esztergomi kanonok (3), Viszolajszky Károly alsószemerédi plébános (1) és dr. Machovits Gyula tardoskeddi plébános (1) szavazatokkal. A szomolényi esperesi kerület (esztergomi egyházmegye) papsága folyó hó 22-én tartott gyűlésén autonómiai képviselőkül a következőket választotta: Molnár János komáromi apátplebánost, Prohászka Ottokár dr. tanárt s lelkiigazgatót, Jedlicska Pál felső-diósi esperes-plébánost. A malackai kerületi papság képviselőjéül Kovács József dr. malackai esperes-plébánost, Prohászka Ottokár esztergomi tanárt és Havlicsek Vince pozsonyi plébánost jelölte. Világi képviselőül Pálffy Miklós herceget és Ottócska Károlyt emlegetik. A stomfai esperesi kerület papsága folyó évi június 21-én tartotta értekezletét Pozsony-Besztercén az autonómiai összeirásról és választásról. Hangsúlyozták, hogy á választásban egyöntetűen kellene eljárni. A kijelentett vélemények szerint esett Csernoch dr.-ra II szavazat, Palkovics Győző gutái esperes-plébánosra 9 szavazat. Prohászka dr.-ra 7 szavazat, Jedlicska Pálra 2 szavazat, Rajner, Aschenbrier és Maszlaghy kanonokra 1 — 1 szavazat. Jakabunk és az autonómia. —• Eredeti tudósítás. — »Száli te, ne csinálj gezeresz«, mondtam múltkor Száli feleségemnek, ki megtudván, hogy kath. autonómiai képviselő szeretnék lenni, óriási könyzáporral és zokogással fogadott. »Khobikam, ne ledjél the oitonomiai khépviselü, ne hodjál el engemet, a the Szalidot«, — igy zokogott s könyörgött és nem tudtam mire venni a dolgot. »The baland — felelém én — wie hajszt Theszálidot? Theszálióba én mostand nem medjek, pedig béke vadjon otthand, mert olkodoznak mastand a Theszáliába a görögök és thörökök, volna oz edj özlet, ha én lehetnék ottand edj szenzál! Fülséges egy rebach ! * Gondoltam, hogy Száli feleségem a Theszáliát emlegeti, pedig ő maga magáról beszélt. Én mindig igy szoktam őt szólitani: »Szali te«, és ő megfordította, ugy hogy én azonnal Theszáliára gondoltam, a hová már most, miután nem lövöldöznek ott, szívvel-lélekkel vágyódom és csupán az autonómiai mozgalmak tartanak vissza, pedig tudom, hogy addig, mig én le nem megyek, nem lesz a görögök és törökök közt szent a békesség. És tetszik tudni, miért félt Száli feleségem annyira a kath. autonómiai képviselőségtől ? Azért, mert azt hitte, hogy akkor el kell válnunk, és hogy az autonómiai képviselők is coelibátüsra vannak kötelezve. Csak miután elmondtam, hogy milyen fényes kilátásaim vannak az autonómia révén, birtam őt nagy nehezen megvigasztalni. A legutóbbi héten nagyon igénybe vettek a mindenféle intervievek, melyeket a hangadó kormányzó körökben eszközöltem és mondhatom, hogy a legszebb reményekkel eltelve tekintenek az autonómiai kongresszus elé. Első látogatásomat természetesen Bánffy Dezső barátomnál tettem. Lakásán nem találtam öt s azért egyenesen a Lloyd-épületbe, a szabadelvű klubba hajtattam, mert Dezső barátom ott végzi országos dolgait és szeretett hazánk sorsát innen intézi. Csakugyan ott volt és tarokkozott. »Szervusz Jakab« — kiáltá, midőn meglátott. »Szervusz Dezső — felelém én, mit csinálsz ?« »Hat autonomizalok« — volt válasza. És valóban. Szilágyi Dezső éppen osztott és Bánffy ezalatt a kibicekkel az autonómiáról beszélgetett. »Dezső te — szólitottam őt meg — barátja vagy te a kath. autonómiai khongresszusnak ?« »Minden bizonynyal — válaszolta Dezsőm — csupán azt kivánom, hogy jó tarokkistákat válaszszanak be és akkor én magam is beállok.« Nagyon kapóra jött, hogy a Lloyd-épületben egyszerre oly sokakat találtam s közöttünk egész élénk eszmecsere fejlődött ki az autonómia felől, ki-ki elmondta véleményét, ugy hogy én csak röviden közölhetem a Lloyd-épületben hallott dolgok lényegét. Mig Bánffy Dezső magasztalta a kath. papoknak tarokkban és a csöndes ferbliben tanusitott ügyességét, addig Szilágyi Dezső dicsérte az autonómiát, már azon szempontból is, hogy a coelibátust be fogja szüntetni. Midőn pedig megkérdeztem őt, vájjon miért nem házasodik meg ő is, ha annyira ellensége a coelibátusnak ? Nagyot nyelt s ezt válaszolá: »Jakab barátom, én magam is alig tudok fizetésemből megélni, csekély L6 ezer forintnyi fizetésem alig elegendő frugális ebédjeim födözésére, hogyan tarthassam el hozzá még a feleségem is ?« És én, ki ebbeli gyakorlott tehetségét ismerem, elhittem ezt neki. A mi pedig nála, mint hivő reformátusnál föltűnt, az azon körülmény volt, hogy a szerzetes rendeket végtelenül szereti, igy a trappistákat kitűnő sajtjuk miatt, a kartauziakat chartreusük, a bencéseket fölséges benediktinerjük miatt, sőt a Khónokat is magasztalta a khónuyak > miatt, melyről azt hiszi, hogy azt a Khónok gyárt- j ják. Szóval Szilágyit autonómiánk részére igen könnyen megnyerhet]ük, csupán csak három püspök, u. m. Schuszter, Bubics és Wolafka püspökök kis közbenjárására volna szükség. Schuszter püspök ugyanis Szilágyi részére váci vikszolt hurkát szállíthatna, Bubics pompás zamatu kassai sonkát és Wolafka hires debreceni kolbászt. Ezen három argumentum ad hominem megtenné a maga hatását. Beszéd közben Fenyvesi Franci erős polémiába keveredett Szilágyival és erősen védte a coelibátust, mert ő annak testestől-lelkestől hive, hiszen Franci barátom még a népszínház kulisszái mögött is megőrizte őszinte gyermeki szivének ártatlanságát és egyedül ennek köszönheti, hogy nem lett belőle színházi intendáns. Perczel jobbára a választások lefolyása iránt érdeklődött és azon magas óhaját fejezte ki, vajha minél több m. kir. állami anyakönyvvezetőt küldenének ki a khongresszus tagjai közé, mert ezek az urak a legtöbb qualifikációval bírnak és legtöbb osztályt végeztek, de csak ugy privatim, miként Tarnóczy Guszti, a ki ezt magáról be is vallotta a törvényszék előtt. Igazi, válogatott khónpánia. Az autonómiai képviselőválasztások, miként Perczel megmondotta volt, egészen rendben fognak történni, ő már eziránt hosszabb ideje tárgyalásokat folytatott Klochchal, Szulovszkyval, Tarnóczy val, Gsillagival és biztosította az ellenzékieket épp ugy, mint az országgyűlési képviselő-választások előtt, a legpártatlanabb igazságosságról. 0 minden erővel a béke föntartásán fog buzgólkodni, és e célból nemcsak Galíciából hozat katonaságot, hanem a választások alkalmával még a boszniai hadtesteket is az országban helyezi el. Tisza Kálmán, a vén generális csupa jóindulat. Midőn megkérdeztem őt, vájjon ellenzi-e a kath. autonómiát, azt válaszolta, hogy nem, de azt az egyet kikötötte, hogy a »katolikus egyházi vagyon fele a reformátusoké legyen«... »Ejnye, kegyelmes uram — mondáin én — hisz ez »akkor közös ügy« lenne, te pedig attól hajdanában ellenzéki korodbán irtóztál?* • »Hja, Jakabom — feleié Tisza — ha osztozkodásra kerül a sor, olyankor én mindig szegre akasztom elveimet*. Valóban önzetlen egy família. Dr. Khón Zádok, budapesti főrabbi elvben helyesli az autonómiát, és mint felvilágosult neológ hitű lelkész, nem emel óvást az ellen, ha végre valahára a katholikusokat is recipiálják Magyarországban és a többi felekezetekkel egyenjogúsítják, de azt megköveteli, még pedig a legősibb jogon, hogy a khóngruába ő -és társai belevonassanak. Legérdekesebb látogatásom volt Wlassics Gyula barátomnál, ki bevallotta, hogy legelső dolga lesz, a mint a kongresszus összejön, a papnevelést megreformálni és állami vezetés alá helyezni, mert báró Fejérváry nem hagy neki nyugtot azért, hogy a papokat nem eléggé snájdig módon nevelik. (Pöre óta haragszik rájuk.) Wlassics elmondta tervét. Szándékozik egy nagy állami szemináriumot állítani és közölte velem a kinevezendő elöljárók neveit, kik mind garanciát nyújtanak arra, hogy a nevelés a legsnájdigabb állami szellemben fog történni. Gyula barátom sub rosa ezt mondotta : »Rektor lesz az öreg Pulszky«. — »Kitüno választás «, mondám én. »Lelkiigazgató vagyis spirituális br. Nopcsa nyug. intendáns*. Superb. »Vicerektor« — midőn ezt kimondotta, én egyet csettentettem nyelvemmel, tudtam, hogy ez a legjobb hivatal — Gyula barátom elmosolyogja magát és rámondja: »Nem bánom, legyen hát vicerektor a Jakab. HIREK. * xl sziámi király Esztergomban. Csulalonkorn, Sziám királya nagy és fényes kísérettel ma Esztergomba érkezik. Fogadására úgy az egyházi, mint világi hatóságok a szükséges előkészületeket megtették. Megtekinti a bazilikát, a kincstárt, a primási palota gyűjteményeit, a könyvtárt stb. * Személyi hirek. Dr. Csernoch .lános apátkanonok Marienbadból visszaérkezett. — Pellet József apát-kanonok e hét folyamán fürdői üdülésre utazik. * A nóneveló-intézet záró-ünnepélye. A vízivárosi fels. nőnevelö-intézet belnövendékei kedden tartották meg fényes és minden tekintetben magas színvonalon álló záró-ünnepélyüket nagyszámú s előkelő közönség jelenlétében. Az előadás után, mely délig tartott, a jelen voltak a szép munka- és rajz-kiállítást tekintették meg. Ami az ifjúnak a lant, a toll, az a lánynak a kézimunka. Örömének, bajának osztályrészese. Az évzáró vizsgálatok alkalmából lányiskoláink rendre kiállították növendékeik kézimunkáját. ízléses egymásmellettiségben gyönyörködtetik ezek a látogatókat. A vízivárosi nőnevelő-intézet áll itt első helyen, akár a kiállított munkák mennyiségét, akár azok minőségét tekintjük. A három iskola: elemi, külső és belső, polgári munkái külön-külön teremben vannak. Igen helyesen! Igy győződhetik meg a figyelmes szemlélő a fokozatos haladásról, mely a kezdetleges munkától a művészi kiállításig megyén. Egyszerű kötések, horgolások amott, emitt csinos hímzések, szép I milieuxök, asztalfutók, szőnyegek, egyházi ruhák. Csak kötelességet teljesítünk tehát, midőn ez alkalommal elismerést nyújtunk az érdemnek. * A főegyházmegye személyzetéből. Gyürky I István füzes-gyarmati plébános szelőcei, Boll .lános nyitra-suránkai adminisztrátor nyitra-bajnai plébánossá Kineveztettek.— Kopcsányi Ede Bohunicra, Méhes Karoly dunaszerdahelyi káplán Csábra, Plachota Létus 0. S. F. Füzes-Gyarmatra adminisztrátornak küldettek. — Milakovszky István Budapest IV. ker. főreáliskolai hittanár ezen állásában véglegesittetett. —Bognár Ádám liédervárra, Simkó János K.-Sz.-Péterre, Török Mihály VitI tencre, Spannenberg János Drégelypalánkra, Makász József Sasvárra, Turcsin Antal Moravánra, ' Puhán Ferenc Nemcsénybe, Molnár János Verbóra, Répás József ujmisés Dunaszerdahelyre, Marczinka Imre ujmisés Sz.-Endrére. Szucsán József ujmisés P.-Nádasra, Klasz Imre ujmisés Örménybe kápláni minőségben áthelyeztettek, illetve küldettek. —• Folyó hó 12-én áldozópapokká szenteltettek: Kilkorn Antal, Hauer Ferenc, Kaveggia Kálmán,