ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-06-13 / 24. szám

IL évfolyam. Esztergom, 1897. június 13. 24. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉITFT KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bólyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A stréberek és a kath. sajtó. Esztergom, június 12. Mult héten Pozsonymegye, e héten Pozsony városa ünnepelte meg Szalavszky főispán titkos tanácsosságát. A megye ünneplésénél mint megírtuk, öt katholikus pap volt jelen, mind vidéki plébános. A város bankettjén Madurkay Miklós plébános, a „Coelibatus" irója toasztirozta meg a főispánt s hogy a bruderivás teljes legyen, belépett a pozsonymegyei szabadelvű pártba. A hivatása s kötelességtudása magaslatán álló pozsonyi papságot senki sem képviselte, visszavonult teljesen, bármennyire szerette volna jelenlétét a rendező-bizottság. A vidéken már könynyebben ment, s bejöttek csakugyan azok, a kiknek többet ér a kormányt képviselő Szalavszky kegye, mint az egyháznak fogadott hűség-eskü megtartása. Tudjuk, hogy azok az illető egyházi férfiak se ingyen, hanem a konc reményében cselekedték meg a botrányt. Az „Esztergom", mint a katholikus sajtó egyik orgánuma, megróvta az illető öt egyházi férfiú magaviseletét, s amikor ezt tette, csak hivatását s kötelességét gyakorolta. Vannak, a kik helytelenítik, hogy a katholikus lapok a liberális árral uszó, állásukat s papi jellemüket megmételyező egyházi férfiakat cselekedetük súlyának mértéke szerint a nyilvánosság előtt is elitélik; vannak, a kik azt mondják, hogy mire való bajainkat feltárni, mire való a leckéztetés az újságokban? Mi ezen egyoldalú s félénk felfogással szemben azt hangoztatjuk, hogy ma Magyarországon a katholikus egyház egy tisztulási processzuson megy át, mely minden országban felmerült, valahányszor áz állam és egyház között kiütött a küzdelem. Ennek a küzdelemnek hevében támadnak a Judások, a simoniakusok, a stréberek, a kik, mert az egyház érdemek nélkül nem emeli fel őket, azon hatalmasságoknál keresik a felemelkedést, a kik uzurpáció cimén befolyást gyakorolnak az egyházi javadalmak s cimek adományozására. És sajnos, de való, hogy akárhányszor bizony az egyházi tényezők is tehetetlenek ilyen emberek megrendszabályozására, vagy csak megdorgálására is, a kik éppen ezért emelt fővel mernek grasszálni, szerepelni s játszani a buzgót, az ájtatost, az egyház érdekeit »tapintatosan megítélő« papot. Nagy az »opportunizmusa ma a magyar katholikus egyházban, emberi tekintetek miatt félnek szint vallani, nem elég erős, nem elég tekintélyes az egyházi fegyelem törvény-gyakorlata azok fölött, a kik períidiájukkal arra rászolgálnának. Elcsüggedés, elkeseredés vesz erőt ilyenek láttára nemcsak az egyház szelleme szerint élő s küzdő papon, de még a hithű világi hivön is. Ezer szerencse ilyen körülmények között, hogy létrehoztuk a katholikus sajtót, mely a sajtószabadság hatalmánál fogva elég erős arra, hogy minden személyes motívumot félretéve, kellő értékére szállítsa a stréber papok szereplését, felvilágosítsa a katholikusok hithű táborát és kijelentse az igazságot ugy, a mint azt sokan vallják és szeretik, de nem merik kimondani. Ha elhanyagolná a katholikus sajtó a papok stréberségét, maga is kétkulacsossá válnék, s magasra engedné nőni az egyház és hitélet terebélyes fáján a korcshajtásokat. Ha elhallgatná a katholikus sajtó a Gondok és Szalavszky csókjának csattanását, a Madurkayak ölelkezését, a kígyókat táplálná, a kitől még a mithologiai Héra is irtózott. Semmi sem rútabb, mint ha egy kath. pap ellentétbe jön az egyházával, a katholikus elvek szentségével, és ha még kérkedik, még dicsekszik vele. Ez már az elvetemültség jele, mit ha tudomásul nem venne a katholikus sajtó, az igazság és a katholikus elvek hirdetésére nem hivta az Isten. Mikor mindenki fél, mindenki kicsinyhitű, sokan meg opportunisták, mi lenne a katholikusok ébredésével, a katholikus hitélet megújhodásával, ha az a bátor, az a rettenthetlen, az a törhetlen kath. sajtó, mint egykor az apologéták, oda nem áll a szentély elébe s azt nem mondja a sáppadozó stréber papoknak : »Lesujtlak titeket, mert önfertözök és méltatlanok vagytok az Ur szentélyének örizetére !« Mi lett volna a fejlődő kereszténységgel, ha az eretnekséget, tévtanitókat hallgatással mellőzték volna ? Hová sülyedt volna a kereszténység, ha Montán, Arius, Macedonius, Pelagius, Nesztor nem találja szembe szent Irént, szent Athanázt, szent Vazult, szent Ágostont, Aranyszájú szent Jánost stb? Azok az eretnekek az igaz hitcikkelyeket támadták, de váljon a stréber papok nem ássák alá a hitet ? Mig azok az eretnekek prédikációjukkal hódítottak, addig a stréber papok példája megrontja a nép százait és ezreit, mi a hitélet felforgatását vonja maga után. Azután a liberalizmust nem jelentette-e ki a syllabus AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A fögymnasium. Vojnics Döme, az esztergomi főgymn. tudós és ügybuzgó igazgatója, a fögymnasium folyó évi értesítőjében folytatja a fögymnasium történetéről nagy apparátussal s lelkesen megirott történetét. Azon helyzetben vagyunk, hogy az érdekes monográfiának egyik nagy fontosságú részletét hozhatjuk, mikor Scitovszky primás és a fökáptalan támogatásával az intézet főgymnasiummá alakul át. A magyar szabadságharc fordulópontot jelképez a tanügy terén. Az osztrák közoktatásügyi miniszter által kiadott »Entwurf« mélyreható átalakítást vett tervbe. A reform az iskola külső képét is megváltoztatta. A régi hat osztályú gymnasium nem illett bele ebbe a keretbe; s minthogy az esztergomi gymnasiumot nem sorozta a kormány azok közé, a melyek teljes gymnasiumok lesznek, a nyilvánossági jogot csak ugy tarthatta meg, hogy átalakult 1850/l-ben négy osztályú gymnasiummá. A város közönsége teljesen átérezte a nagy csapást, melyet e rendelet magában hordott, s még a nagy vakációban tartott gyűléséből Scitovszky .1. hercegprímáshoz fordult kérelmével, hogy nagy befolyásával eszközölje ki, hogy az esztergomi gymn. is főgymnasiummá legyen. A város közönsége nagyon jól fogta föl a helyzetet. Más mód itt nem is volt a bajon segíteni. A kormány rendelete oly határozott volt. hogy mindenki tisztában lehetett, hogy másféle iskolát nem enged meg, mint a milyet elrendelt. Itt csak 8 osztályú főgymnasiummal lehetett segíteni. A város érdekeit szivén viselő főpap, a ki nem is gondolt arra, hogy lehetetlenre vállalkozik, szépen megokolt felterjesztésben adta elő óhaját a miniszternek, hogy a küszöbön álló iskolai évben hagyja meg a régi hat osztályú gymnasiumot. Hivatkozott arra, s ugy látszik, ez vezette félre a hercegprímást, hogy Pécsnek tett ily igéretett a miniszter. Nagy csapás éri a szülőket, a kik kénytelenek lesznek Győrbe vagy Pestre adni nagyobb gyermekeiket, s igy — különösen az utóbbi helyen — nagy veszedelemnek teszik ki őket. A növendékpapságot — úgymond a primás •— a humaniórákból szedte s szereti, ha szemei előtt növekednek fel, azután majd azokat kapja csak, kik a nyitrai és győri püspöknek nem kellenek, vagy a nagyon elvilágiasodott pesti gymnasiumokból. A város ügyét a kegyes főpásztor nemes hévvel karolta fel. Biztosan hitte, hogy kérését teljesiti a miniszter. Erre mutat azon intézkedése, hogy még ugyanazon év nov. 15-én Haynald Lajos titkár utján megbízta a gymn. igazgatót, hogy a főapáttól kérjen az V. és VI. oszt. számára tanárokat. De a rendnek nem volí elegendő számú embere, a háború megfogyasztotta a fiatalságot. A házban sem volt hely több ember számára. Azonkívül a rend nagy anyagi veszteségei mellett nem is volt abban a helyzetben, hogy uj terheket vállaljon. Hisz Esztergomban a négy osztályú gymnasiumban épen annyi tanár volt, mint azelőtt. A konvent nem is sok reményt fűzött ezen akcióhoz. Ezt az akadályt a primás áldozatkészsége legyőzte, mert midőn értesült, hogy a rendnek nincs elegendő embere, kész volt két papját a gymnasium igazgatójának rendelkezésére bocsátani s nyomban ki is nevezte Ürge József karkáplánt és Rendek József képezdei tanárt a hum. két osztálya számára tanárnak. Érdekes, hogy a primás levelében arra hivatkozik, hogy neki mint prímásnak joga van intézkedni a primási gymnasiumban. Pedig nagyot fordult azóta a világ

r hogy a gymnasiumot alapították ! A gymnasiumot a jezsuita-rend eltörlése után a fundus studiorumból tartották fön; de az 1802. márc. 12-én kelt visszaállítási oklevél alapján egészen és kizárólag a pannonhalmi szt.-Ben.-rend jogkörébe tartozott. Az alapitó utódainak semmiféle intézkedési joguk sem volt a gymnasiumban. E közben a miniszter válasza is megérkezett ; de épen nem volt kielégítő. Az V. és VI. oszt. felállítása ellen — t. i. a Ratio idejebeli V. és VI. oszt. — nincs kifogása, csakhogy a nyilvánossági jogot nem adja meg. Csak egy feltétel alatt adhatná meg a nyilvánossági jogot, ha teljesen alkalmazkodik a két osztály is az Entwurfban előirt tantervhez, s a két osztály tanárai az igazgató joghatósága alá kerülnek. Nem idegenkedik azonban egy teljes 8 osztályú gymná-