ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-05-30 / 22. szám

reakció e sötét kísértetető] ? Itt a reakció; a kormánypárton van az otthon ; az ellenzék pedig a szabadságot védi. Nem is fog az ellenzék pihenni addig, mig a birói függetlenség lehetőleg nem teljes; mig a birótól felebbvalói vagy a kormány közegei soha olyast nem kivannak, ami ellentétbe állítja öt kötelességével. Az esküdtszéki javaslatot is úgy kell megdolgozni, hogy a párpolitikának befolyása az esküdtszéki tagok összeírásával mellőztessék; mert a jogszolgáltatás nem tűri meg a politikát és az, a ki az esküdtszéki intézmény természetét pártpolitikával megrontja, egyenesen tönkre teszi ennek az országnak jogszolgáltatását,, J 7 Uu. — Iparunk koncentrációja. Az az 'egészségtelen összpontosítás, mely közgazdasági életHnknek egyik legnagyobb betegsége, sehol sem mutatkozik pregnansabbul. mint éppen az ipar terén. Igy a mult évben, az országban 51 nagyobb iparvállalat alakult, ezek közül csak 27 létesült vidéken, 24 ellenben a fővárosban. Érdekes, hogy még a bánya- és fatermelő-társaságok is, melyeknek természetes helye a vidék lenne, a fővárosban jönnek létre. A főváros túlsúlyát egyébként leginkább mutatja az iparos vállalatokba fektetett tőke, mely a M. C. szerint következőleg oszlott meg. A fővárosi vállalatok alaptőkéje volt 1896-ban 183.7 millió forint; a vidékieké 44.6 millió, tehát még negyedrésze sem annak, a mit Budapest fölmutat. Ezek a számok minden további magyarázat nélkül is bizonyítják, hogy mennyire haladunk a gazdasági oligarchia felé s a nagy ipar fejlődése mily kevéssé veszi figyelembe a vidék érdekeit, a melyek nézetünk szerint nemzeti érdekek is. Ezzel az irányzattal szemben hiába igyekeznek magukat vidéki városaink, kaszárnyák, kir. táblák és egyébb bürokratikus intézmények kikönyörgése által kárpótolni. — Egy kir. tanfelügyelő jelentései. Barsvármegye kir. tanfelügyelője, Habina Péter dr., nagyon érdekes jelentéseket tesz a vármegye közigazgatási bizottsága elé. Legutóbbi alkalommal ezt jelentette: »Figyelemmel azon körülményre, hogy a vallás- és közoktatási miniszter a következő három év folyama alatt azon községekben, hol a tankötelesek száma 30-at meghaladja s mely községek önerejükből iskolát építeni s tanítót fizetni képtelenek, 114 állami iskola létesítését határozta el s tekintve, hogy Barsvármegye a millenáris 400 iskola közül egyet sem kapott, felterjesztést intézett a miniszterhez aziránt, hogy a barsvármegyei községek közül is azon 20-ban, melyekben 30-at meghaladó tanköteles van s melyek iskolát önerejükből fentartani képtelenek, állami iskolákat engedélyezzen. Felhívta a felekezeti iskolák főhatóságait, hogy utasítsák a főhatóságuk alatt álló mindazon iskolafentartókat, kik a jövő 1898-ik évtől esedékes tanitói évötödös pótlékok fizetésére képtelenek, hogy a pótlékok cimén minden állomás után 50—50 frt felajánlott államsegélyt vegyék igénybe; örömmel jelentheti, hogy a vármegye alig néhány iskolafentartójának kivételével majdnem valamennyi iskolafentartó kérte e cimen az államsegélyt: ugy hogy a jövő évi állami költségvetésbe pótlékok cimén 10.600 frt. fizetéskiegészítések címén pedig 10,407 frt, összesen 21,007 frtot kért a barsvármegyei tanitók részére előirányoztatni. Eddig a miniszter 3533 frtot utali ványozott ki tanitói fizetések kiegészítésére. Mult hó 30-án meglátogatta a fekete-kelecsényi és a valkóci róm. kath. iskolákat. A fekete-kelecsényi róm. kath. iskolaépületet teljesen rendben találta, magát az iskolát azonban igen alacsony szellemi színvonalon állónak találta, a növendékek általános ismeretei s a magyar nyelvbeni előmenetele alig számba vehető. Hasonlóképen nem elégítették ki a valkóci iskolában tapasztaltak.« E jelentésben két körülmény ragadja meg figyelmünket: az, hogy a felekezeti iskolák fentartói igénybe vették az államsegélyt és ezt ő „örömmel jelentheti" s az, hogy mihelyt felekezeti jellegű iskoláról van szó, az mindig „igen alacsony színvonalon áll." Habina tanfelügyelő tapintatlan s modortalan fellépése már sok ember előtt visszatetszést szült. Hogy ez az ember alig született tanfelügyelőnek, annak illusztrálásul szolgáljon az itt felsorolt néhány adat: Csáradon az iskolafolyosó ajtajának kilincsét, mert az ajtónyiláskor kihúzódott és kezében maradt, indulatos szitkok közben földhöz vágta ; Nagy-Koszmáiy

on a magyar anyanyelvű tanítót „pánszláv"-nak nevezte el; Valkócon a tanitó feleségét durván szidalmazta, mert a tanitói lakást nem tartja tisztán; Fekete-Kelecsényben egy hat éves béresleánykát, mert a füle egy kissé piszkos volt, „disznó"-nak mondotta; Heesen a tanitó előtt úgy nyilatkozott, a midőn a tanitó őt tekintetes tanfelügyelőnek címezte, nyilván mert kereste a tekintetes cimet, hogy ő »valamit csinál a titulusokra« : Taszáron a községi biró mulasztásaiért a tanítót korholta le a félreeső helyek rondasága miatt; Maholányban azt mondotta a tanitó feleségének, hogy „a ki nem tud magyarul, az ugasson !

u stb. Barsvármegye tanügyi részének viselt dolgait ezentúl nyilvántartjuk. Épüljenek és okuljanak ideges kapkodásain, goromba nagymondásain mindazok, a kik őt »igen alkalmas és jó tanfelügyelő«-nek híresztelték, (r. t.) — Szövetkezés. Kormányunk ritka következetességgel húzza-hallasztja mindazokat a törvényes intézkedéseket, melyek a biztatőlag fejlődő magyar szövetkezeti ügyet, a virágzást magasabb fokára emelhetnék s ily módon ezreket, sőt százezreket mentenének meg az elbukástól s ma a törvényhozás passzív asszisztenciája mellett jóformán szabadon működő uzsorásoktól. ^Külföldről azonban mind nagyobb mértékben fordul a magyar szövetkezetek felé a figyelem. Ennek köszönhető, hogy hazánk nem csupán a francia szövetkezetek tarbes-i kongresszusán, hanem a Raiffeisen-féle szövetkezeteknek június 10-én Berlinben tartandó nagy közgyűlésén is képviselve lesz. A nemzetközi szövetkezeti unió gyűlését ez évben Delftben. Hollandiában tartják. Ezen a világ minden részéből látogatott gyűlésen a magyarságot minden valószínűség szerint Károlyi Sándor gróf fogj a képviselni. A katholikus autonómia. — Az autonómiai kongresszus tagjai 27 év előtt. — Abból az alkalomból, hogy Budapesten már valószínűleg néhány hónap múlva egybehívja a hercegprímás a katholikus autonómiai kongresszust, melyre a király legutóbbi kézirata hatalmazza fel, érdekesnek tartjuk közölni az ezelőtt 27 évvel, 1870-ben összeült autonómiai kongresszus tagjainak névsorát. Mint az alábbi névsorból kitűnik, a kongresszuson részt vettek az akkori közélet legkiválóbb kath. férfiai, mint gr. Apponyi Albert, gr. Zichy Nándor, Majláth György, gr. Szapáry Géza, gr. Apponyi György, gr. Gziráky János, Barta Béla, gr. Károlyi István, br. Vécsey József, Lonkay Antal, gr. Szapáry Gyula, gr. Zichy Jenő, br. Sennyey Pál, gr. Zichy Nep. János, Király Pál stb. Az 1870-iki autonómiai kongresszus tagjai. I. A káptalanok küldöttei: Az esztergomi érseki tartományé Schopper György esztergomi kanonok. Az egri érseki tartományé Lévay Sándor egri nagyprépost. A kalocsai érseki tartományé Kubinszky Mihály kalocsai kanonok. A gyulafehérvári érseki tartomány nem választott. íl. A tanitó szerzetes-rendek küldöttei: A premontrei rendé Simon Vince csornai prépost. A cisztercita rendé Buta Theophil zirci perjel. A sz. Benedek rendé Sárkány Miklós bakonybéli apát. A kegyes rendé Somhegyi Ferenc tartományi főnök. A minoritáké Pongrácz Gerard tartományi főnök. III. A világi papságnak és a többi szerzetesrendnek küldöttei: Az esztergomi érseki megye részéről: Hatala Péter egyetemi tanár, Samassa József esztergomi kanonok s miniszteri osztálytanácsos, Kubriczky Endre alesperes, taksonyi plébános. A veszprémi megye részéről: Ploszszer Ferenc alesperes, nagygannai plébános, Devics József taranyai plébános. A győri megye részéről : Fábián István győri kanonok, Predl István oroszvári plébános. A nyitrai megye részéről Vagyon István kanonok. A besztercebányai megye részéről: Ghrasztek Mihály alesperes. szent-kereszti dott a tapasztalt szives fogadtatásért szívből jövő köszönetet a vezérigazgatónak, ki mindent elkövetett, hogy magunkat jól érezzük, s ki ezzel hálára kötelezte a tanári kart s az ifjúságot; majd pedig a gyár tisztviselőinek fejezte ki köszönetét a készséges kalauzolásért és tanulságos magyarázatért. Wendland igazgató válaszában azon óhajának adott kifejezést, hogy a mai nap emlékét ujitsuk meg évenként. Külön az ifjúság nevében Szitkey Béla, VII. oszt. tanuló a következő szavakkal tolmácsolta az ifjak érzelmeit: Kedves Társaim ! Szeretni azokat, kiket a természet szoros kapcsai fűznek hozzánk, szép tulajdonsága az emberi szivnek, de kötelesség; hanem azokat szeretni, a kiket hozzánk semmi kötelék sem füz, a kik tőlünk távol állanak : az csak ritka kebelnek jutott osztályrészül, az csak kiváló, nemes léleknek tulajdona. Ilyen nemes lélek birtokosát van szerencsénk a nagyságos vezérigazgató urban tisztelni. Nagyságod nem szeretett hazánk szülötte, bölcsője azon a földön ringott, mely a mostani műveltség zászlóvivő államai közt foglal helyet; de szívben és lélekben magyarrá lett, tehetségét és üdvös munkásságát e második hazájának felvirágoztatására és boldogitására fordítja. Hogy mennyire szivén fekszik ezen uj hazájának jövője, arról eddigi hasznos működése tesz tanúságot; hogy mennyire barátja e haza műveltségre törő ifjúságának, annak fényes jelét adá e mai napon, midőn alkalmat adott, hogy az iskola falai között szerzett elméleti ismereteinket tapasztalatok szerzésével kibővitsük, tökéletesebbé tegyük, másrészt hogy lelkünk felüdüljön, s egy zöld oázist találjon, a hol kipihenhesse fáradalmait. Fejezzük ki hálánkat s mondjunk köszönetet, kedves társaim, a nagyságos vezérigazgató urnák ezen kegyességeért és biztosítsuk, hogy ez ifjú keblekben meg fog maradni e tanulságos, kedves percek emléke, nem fogjuk elfelejteni azt, ki határtalan jóságának sugarait nekünk is élvezni engedé. Kiáltsuk azért egy szívvel és lélekkel, hogy a nagys. vezérigazgató urat. mint a magyar tanuló-ifjúság nemeslelkü barátját, a mi örömünkre és szeretett hazánk boldogitására az isteni Ctondviselés még igen sokáig éltesse. Éljen! Percekig tartó lelkes éljenzés követte ezeket a hévvel elmondott szavakat; az ifjak vállukra emelték a vezérigazgató urat s ugy hordozták a helyiségen végig, ifjú érzéssel énekelték az »Eltesse Istenünk soká« s egyéb alkalmi énekeket. Reviczky Győző a vezérigazgató családjára emelt poharat. Bozsenyik Jónás, VII. oszt. tanuló Beviczky Győző főszolgabíróra, mint az ifjúság jóakaró barátjára s ezen sikerült kirándulás szervezőjére és vezetőjére mondott nagy hatást keltő beszédet. Beviczky kijelenti, hogy csak örülni tud, ha, mint az intézet egykori hálás növendéke, a főgymnasium ifjúságának kellemes perceket szerezhet. Rózsa Vitái tanár dr. Burián János ügyvédet köszöntötte föl, a ki szintén tevékeny részt vett a kirándulás rendezésében. Takács Géza, VII. oszt. tanuló a tanári kart éltette. Eközben elmúlt nyolc óra; búcsúznunk kellett a kedves emlékű helytől. Az ifjúság szép rendben a vezérigazgató nejének ablakai alá vonult, a hol néhány hazafias dalt elénekelvén, megindultunk az állomás felé. De hogyan ? Velünk jött a gyár vezérigazgatója a tisztviselőkkel együtt, kikísért bennünket a falunak majd egész lakossága : előttünk ment a cigány zenekar, jobbra-balra fáklyavivők környeztek. Ha a falu népe büszkén emlegette, hogy ilyen ünnepi menetben még nem igen vett részt : akkor az ifjak is elmondhatják, hogy ilyen megtiszteltetés a főgymn. ifjúságot még nem érte. Az általános jókedvet csak a vonat megérkeztét jelző csöngetyü zavarta meg. Szívből jövő »Isten hozzád «-ot mondva páratlan szivességü urainknak, beszálltunk a vasúti kocsiba s fáradtan, de szép emlékben gazdagon érkeztünk haza. Huszonhat krajcárba került egy-egy ifjúnak a kellemes és tanulságos kirándulás, a mely maradandó benyomást hagy emlékezetünkben. A kirándulásban résztvevők sohasem fogják elfelejteni az ott látottakat; sohasem fogják elfelejteni azt a figyelmet, rokonszenvet és szívességet, melynek részesei voltak. Különösen a szeretetreméltó vezérigazgató örökké felejthetetlen marad előttünk, a kinek kívánjuk, hogy megelégedésben és boldogságban még igen sokáig éljen ! Referens.