ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-05-23 / 21. szám
•2 ESZTERGOM. 1897. május 23. körültekintők s be engedik a báránybőrbe bujt farkast a nyáj közé. Tudjuk, hogy sok helyt olyan világi katholikusok akarnak bejutni, akik notórius liberálisok s a katholikus vallás érdekei ellen cselekedtek a közel múltban is. Nem politikai pártállás szerint osztályozzuk mi a kongresszusba a képviselőket, de azt minden józan és eszélyes katholikus tudja, hogy a liberalizmus a politika nélkül is haeresis, s igy aki liberálisnak vallja magát, az nem működhetik a katholikus egyház szellemében, az nem hozhat áldásos törvényt a katholikus önkormányzat érdekében. Nem akarunk humorizálni, de bizonyos, hogy a magas kormány az autonómiai képviselők választásánál is »alkotmányos« módon mozgósitja táborkarát s oda fog törekedni, hogy »csöndes« vagy »elvbaraU katholikusok jussanak be a kongresszusba s igy az autonómiába is beviszi a pártállást, a politikát. Aggodalommal vagyunk a görög-katholikus egyházmegyékből jövő képviselők iránt, a hol a kormánybefolyás legnagyobb, nemkülönben egy-két róm. katholikus egyházmegyékből jövök iránt, mert néhány egyházmegyében a katholikus hitéletnek és társadalmi mozgalmaknak a többi egyházmegyékkel szemben, alig láttuk valamelyes megnyilatkozását. Résen kell lenni, körül kell tekintenünk, hogy azok az autonómiai képviselők ne olyanok legyenek, akik gyávák, nem mernek szint vallani s nem mernek az Üdvözitövel élethosszán t virrasztani. Óvakodjunk azoktól, akik »jót( katholicitásukat előtérbe tolják, az ilyen mükatholihisok a kapaszkodás és elvtelenség mixtum compositumai, alfái és ómegái az önhaszonnak s érdeknek egy kobakban. ,Ne Pap Gézák, Fenyvessy Ferencek, Gajáry Gézák, Beksies Gusztávok stb., legyenek hangadók, hanem akik katholikus meggyőződésükről, tetteikről közéleti működésükben is nyilt bizonyítványt szolgáltattak. Nem puszta még a fa, nem kopár még a talaj, nem száradt még ki az ősi erő, találunk, ha akarunk és fáradunk 132 olyan férfiút, akik méltóan fogják képviselni a kongresszuson a katholikus hivek akaratát. Azok, akik intézik a választásokat, akik ismerik az egyes kerületek katholikus urait, ne a személyes vonzalomra, ne a politikára, ne a főispán csábszavára, ne a szolgabíró parolázására hallgassanak, hanem a hit és az elv szavára s akkor fordulópont lesz az autonómiai gyűlés a magyar egyház történetében. — Illetéktelen jelenlét. Nem a törvényhozás elmaradt tisztelgéséről szólunk, végezze el a kanapé-pört Bánffy Szilágyival. Feltűnt s visszatetszést keltett Pozsonyban más is, melyért a felelősséget Bánffy miniszterelnök már nem hárithatja Pozsony városára. Mikor 0 Felsége a biboros-hercegprimás vezetése alatt a papságot s a pozsonyi autonómiát fogadta s meghallgatta a primás beszédét, br. Bánífy Wlassics kultuszminiszterrel jelen volt a fogadáson. Különösen feltűnt, hogy Wlassics is jelen volt. Bánffy jelenlétét azzal mentik, hogy mint miniszterelnöknek' a korona mellett volt a helye, midőn a király ily kimagasló ünnepen küldöttségeket fogad. De mit keres ott Wlassics ? Ha egy bibornok, ki főhercegi rangban van, vezet egy küldöttséget, mit keres ott a miniszterelnökön kivül egy resszort miniszter? Miért nem ment el a hadsereg tisztelgésére is? Vagy talán attól tartott Wlassics, hogy a biboros-hercegprimás beszédében neki nemtetszőt talál mondani? A pozsonyi ünnepet, mint Bánffy kijelentette, nem is a kormány, hanem Pozsony városa rendezte, a kormány tagjai mint meghívott vendégek vettek részt és igy semmi köze sem volt a kormánynak, hogy a tisztelgéseket rendezze, vagy pláne egy bibornoktól vezetett küldöttség tisztelgésénél mint valami praeceptor. a kultuszminiszter jelen legyen. Sok gyengeséget elnéznek az emberek, de mikor valaki még a közjogi hatáskör korlátait se ismeri, az irónia tárgya, ami mindig ölő. — Autonómiai választó kerületek. Az esztergomi érseki me^ye 3 egyházi és 16 világi képviselőt küld az amonomiai kongresszusra. E 16 kerület a főmegA esperesi kerületei szerint következőképpen vafllbeosztva: Esztergom,. Esztergomi, bajóti, párkányi esperesi kerületek és az Esztergom-vári plébánia. — Budavár. Budai nyolc plébánia, ő-budai, sz.-endrei, békás-megyeri, buda-eörsi, jenői plébániák. — Pesti első v. kerület; központ: Pest-belváros. Pest-bei, lipót- és terézvárosi plébániák. — Pesti második v. k. ; központ: Pest-Józsefváros, Pest.-sz.-rókusi, ferences józsefvárosi plébániák. — Nógrádi v. k.: központ : Balassagyarmat. Szécsényi, kékkői, vadkerti, drégely-palánki esperességek. — Ronti v. k. ; központ: Selmec. Selmeci, bozóki, báthi, szálkai esperességek. — Barsi v. k.; központ: Aranyosmaróth. Lévai, lekéri, sz.-benedeki, verebélyi esperességek. — Komárom. Komáromi, udvardi, hédervári esperességek. — Nyitrai 1-ső v. k.: központ: Érsek-Ujvár. Érsek-ujvári, nagy-cétényi és ürményi esperességek. — Nyitrai 2-ik v. k. : központ: Szered. Sellyei, szered), újlaki esp. — Xyitrai 3-ik v. k. ; központ: Galgóc. Galgóci. radosnai, nagy-tapolcsányi, nagy-kosztolányi esp. — Nyitrai 4-ik v. k. ; központ: Nagyszombat. Nagyszombati, szenici, szomolányi. jó-keői esp. és Nagyszombat városa. — Nyitrai ötödik v. k. ; központ: Szakolca. Gsejthai, miavai, sasvári esp. — Pozsonyi 1-ső v. k. ; központ: Malacka. Sz.-jánosi, malackai, stomfai esp. — Pozsonyi 2-ik v. k. ; központ: Pozsony. Pozsony városa és bazini esp. — Pozsonyi 3-ik v. k.; központ: Szempc. Dunaszerdahelyi, somorjai és szcmpci esp. — Osztrák agráriusok. A osztrák agrárprogramra, melyet Simitsch lovag dolgozott ki s a melyet legközelebb -4- május 23-án — fog a bécsi cs. kir. mezőgazdasági társaság tárgyalni, a következő leglényegesebb pontokat foglalja magában : 1. Vámvédelem a külföldi termeléssel szemben s az importnak csakis tényleges, szükség esetén való beengedése. A tengerentúli verseny kizárása végett vámszövetség a középeurópai államok közt. első sorban Németországgal. Az Oláhországgal kötött szerződés fölmondása. A mezőgazdaságot kellően védő minimális vámtarifa megállapítása. Magas védővámok a tengerentúli államokkal szemben. 2. A határ teljes elzárása az orosz és oláh marhabehozatallal szemben. 3. A terménybörze reformja, a fedezetlen határidő-üzlet teljes eltiltása. 4. A nagy ingótőke hatalmának megtörése végett csatlakozás a bimetalismus érdekében indított nemzetközi mozgalomhoz. 5. Az idegen mezőgazdasági termékeknek engedett előnyös szállítási dijak megszüntetése. Olcsó szállítási dijak a belföldi búzára stb. azért, hogy a kistermelő áruja is élvezhesse a nagy piacok előnyeit. 6. A kiegyezésnél az őrlési forgalom megszüntetése, egyöntetű állategészségügyi törvények, a tengerentúli verseny elhárítása tekintetében közös megállapodás létesítése. 7. Az egységes érdekképviselet .céljából, az összes gazdák szövetkezeti uton való szervezése. Állami magtárak állítása. A munkások rokkant- és nyugdij-egylete Esztergomban. Esztergom, május 21. Magyarországon a szociális törekvések még gyerek bugyogóba járnak s tájékozatlanság és bizalmatlanság fogadja azokat mindenfelől. Ha valahol szociális intézményt akarnak nyélbe ütni, azonnal nyakába varrják a jóindulatú embereknek, hogy szociáldemokraták, anarchisták, petroleurök, meg mit tudom én miféle más istenverte, jött-ment elemek. Ezzel természetesen az illető köAz absolutizmust nálunk már I. Lipót erőszakolta, III. Károly a cimek adományozásával akarta létrehozni, .lött Mária Terézia. Az akkor már forrongó szabad eszmék, melyek a társadalom eddigi faktorait megváltoztatták, segítségére jönnek a királynőnek. Általános a meggyőződés, hogy a régi állapotok többé fönn nem tarthatók, az uj alakulások bekövetkezése kikerülhetlen. A fölsőbb kultúra vezető eszme lesz, melyet a szabadság, egyenlőség, testvériség cégéres asszonanciája előtérbe állit. Mindent reorganizálni! — a felkapott vezényszó — s Mária Terézia az ujjászületési eszméket felirta zászlajára s használatba vette Magyarország nemzetségének feláldozására anélkül, hogy a kor valódi eszméiben akarta volna vezetni a nemzetet, mert a nagyszivü buzgalom mögött politikai cél lebegett. A nemesség ugyanis, útjába állott a királyság abszolút törekvéseinek. »Minden üdvös intézmény — irta Kaunitz kancellár a királynőhöz —• Magyarországban és Erdélyben, mindig a nemességben talált legnagyobb akadályra. Azért törekednek más fejedelmek a nemesség gyengítésére.« ] ) Ezt a nemességet akarta a királynő először átalakítani társadalmilag, hogy az abszolút királyság terveit végrehajtsa. A főnemeseket már Bécstől függővé tette, a hazától elvonta, s a császárváros fényes légkörében megpuhította. Tette pedig ezt nem erőszakkal, hanem gyöngédséggel, kedveskedéssel, finom, megnyerő bánásmóddal; a szellemes női fogások egész tárházát hozta mozgásba, hogy a lassú átalakulás zátonyra ne találjon. Tudta, hogy a magyar, 1 ) Concha Győző: A 90-es évek reformeszméi 6—7 1. ha vele bánni tudnak, »az ingét is odaadja.« Az alkotmány üres külső formáihoz nem nyúlt, mert azzal port lehetett hinteni a nemzet szemébe. Az ország területi épségét növelte, gazdagnak és műveltnek akarta látni a magyart, de oly szellem meggyökeresedésével, mely idővel németnek szerette volna látni a magyart. 0 csak a belsőbe nyúlt s a külsőségre élesen figyelő nemzet nem vette észre, hogy egész léte hasonló a buborékhoz. — Mária Terézia a mellett, hogy a dinasztia hagyományos politikáját erős kézzel előbbre vitte, nem feledkezett meg a nemzetnek sem hízelegni, annak külsőségekkel kedveskedni. A hagyományos cél elérésére ilyen kedveskedés volt a nemes testőrség is. Két célja volt felállításának: egy titkos és egy nyilt. Az első a valódi cél volt, vagyis: a nemességet a birodalmi fővárosba csábítani s németté tenni, hogy igy a királyság abszolút céljainak keresztülvitelére bábbá váljék. A második cél tömjénezés volt a nemzet hiúságának, vagyis: a »civilizáció« jelszava alatt, »országanyai gondoskodás kedvelt Magyarországunk* tekintélyének, művelődésének gyarapítására. A rendek persze elkábítva az eddig alig látott fejedelmi kegy által, a második célt tartották egyedülinek. Az országgyűlés, különösen a követek lelkesedtek az uj ügy mellett, praktikus oldaláról ugy fogva fel az intézményt, hogy fiaik emelkedésével a családi fény és nimbus is ragyogni fog, hogy nagy szivü, hős lelkű, lovagias szellemű magyar, a testőrségben újra felemelkedni látja a viharokban oly sokszor elmerült titánt — saját hadi szellemét. Az általános lelkesedés nagy pillanataiban, Sopronmegye járt elő szép példával, mely nemeskéri közgyűlésén 4000 forintot ajánlott fel a testőrség vagyoni beruházására, 1 ) s gr. Battyányi Lajos nádort felkéri az intézmény minél gyorsabban való megvalósítására. Az érdek is tehát előre vitte Mária Terézia terveit s az ige 1760. szeptember havában csakugyan testté lőn. II. 1760-ban tudósította gróf Pálffy Miklós kancellár a megyéket a testőrség felállításáról. A kiadott testőrségi szabályzat szerint a 120 tagból álló testőrség élén állott a kapitány, mindig főnemes, kinek a hadsereg állományában tábornagy vagy legalább is lovassági tábornoknak kellett lenni. Főtisztjei voltak: az altábornagyi rangú alkapitány, az ezredesi rangú főhadnagy; továbbá két őrnagyi rangú első őrmester és négy kapitányi rangú alőrmester. Az egyes gárdisták főhadnagyi fokozattal bírtak. A gárda törzskarához tartoztak még: a káplán, hadbíró, élésmester, orvos, sebész, irnok, házfelügyelő, börtönőr stb. Állott a gárda 2 brigádából a két első őrmester alatt, mindegyik brigáda ismét 2—2 tanyára osztatott a négy másodőrmester felügyelete alatt, kiknek mindegyike saját tanyáján birta lakását. Egy szobában a viszonyok szerint ketten-hárman is elhelyeztettek. A gárda kapitányát mindig az udvari főkancellár igtatta be, s az ünnepélyeknél a királyt balján kisérte, gyalog vagy lovon. ;i mint a helyzet magával hozta. A gárda budgetjéről x ) A megyék voltak hivatva az alapot megteremteni.
