ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-05-16 / 20. szám

örülni ha meglát, hogy fog mindenről kérdezősködni. Hogy nagyobb tekintélylyel léphessek fel. Kükürüczbaum nevemet első sorban megolaszositottam s ilyen névjegyeket csináltattam : »Jacobo di Polenta ambasciatore ungharese.« Legelőször Agliardihoz mentem báró Bánffy Dezső ajánló levelével, s biztosítottam őt miniszterelnökünk változhatlan jóindulatáról és szeretetéről. Agliardi biboros szívesen fogadott és csak annyit mondott: » Signore Polenta avanti«, és az ajtóra mutatott. Akárkihez fordultam, mindenütt csak igy fogadtak. Rampolla államtitkár még be sem eresztett szobájába. A mi kormányunknak, miként meggyőződhettem, óriási tekintélye van itt. Szándékoztam fölkeresni Kollányi Franci barátomat, Rómában dolgozó magyar történetírót, talán az valahogyan besrófolhatna. Az meg szerencsétlenségemre az albánói hegyek között tartózkodott. S igy nem maradt egyéb hátra, mint hosszú orral visszazónázni. Visszautazásom azonban sokkal szerencsésebb volt, mert érdekes titkok birtokába jutottam. Milánó felé tartott vonatunk. A kupéban nem volt más mint egy hölgy meg én. A hölgy i erősen fixirozott, s egyszerre megszólít; »Lei e ungharese?« Tessék, eltalálta. Én kérdem, honnan gyanítja ezt, s ő bevallotta, hogy az orromról, és hogy van egy jó magyar barátja, Pulszky Károlynak hívják, akinek éppen olyan szép hosszú orra van mint nekem. Tetszik tudni, ki volt ezen érdekes hölgy ? Senki más mint Pulszky Karcsi barátom titokzatos Chevignan grófnéja, a kitől ő a Piombo képet vette. Sokat beszélt Karcsi barátjáról, mily jókat mulattak együtt főkép a Scala | színházban és az orfeumokban mennyi képet vásárolt tőle Pulszky már Budapesten is, mert | hisz ő nem is grófné, hanem orfeumi énekesnő, i és Lipótvárosból származik mint én ; azelőtt Englkajsch Reginának hívták. Velencében pedig, a hol megnéztem az uj műkiállitást, tisztelegtem Olschki Dávid hírneves antiquáriusnál, kitől Pulszky Karcsi sok érdekes képet vásárolt össze, a melyek árát nem régen j a magyar kormánytól per utján hajtotta be. Ez is igen magasztalta Karcsi rendkívüli műérzékét. Sajnálta a szegényt, mert miként mondotta, benne egyik legjobb pártfogóját és műbarátját vesztette el. Hogy pedig paralyzisben volna, azt nem hitte el nekem senki és az összes olaszok azt állitották, hogy olyan jó mulatós és derék uri ember nem fordult meg náluk soha. Bizonyosak benne, hogy »Szeretem én minden betűd, Gondolatid, de legkivált Bennük e sok bájos, kedves Ortograíiai hibát . . .« ^Mórickám! Szeretlek, még pedig nagyon. De veled nem élhetek. Mert gyáva vagy. Te párbaj helyett, táviratoztál Szálinak. Ami nem volt szép. Különben a mamánál vagyok. Sárikád . . . U. i. Válni fogunk!« És hiába azóta minden kérésem, Sárika nem akar visszajönni. Kedves Jakab ! — Azokkal, a kik a próbákról kizavartak, majd végzek magam. Akárminő jól fognak játszani — mert az előjelek után Ítélve pompásan fogják előadni — én felutazom és pisszegni fogok. De Sárikával nem boldogulhatok. Te vagy az oka, te tetted tönkre házi boldogságomat, segíts hát most annak visszaszerzésében. Te nevetsz ? Te bolondnak mondasz ? Te örülnél, ha a Száli téged faképnél hagyna s ha elvinné tőled a gyerekeket is! ? — Hiszen én se bánom a Sárikát! De képzeld, fizettetni akarnak velem a Sárika részére. Nem tréfa! Minden ügyvéd mondja! Hát fizetni is, meg asszony nélkül is lenni, az elviselhetetlen. Kedves barátom ! ments meg és hálás lesz szerető barátod Jeszenei. a ki olyan sokat költött, annak a paralyzisa is leg1 följebb csak költött. Sokat tudnék még római utam felől beszélni, de tessék elhinni, hogy ilyen fogadtatást nem ki • J vánok senkinek sem. És ha valakit talán hasonló sors ért volna, vagy ehhez hasonló fogadtatásban részesült, azt senki sem sajnálná annyira, mint a magyar kormány ajánló-levelével Rómába utazó Jakab. Komárom ünnepélyei. Komárom, május 13. Rendkívüli fénynyel, pompával és lelkesedéssel nyilatkozott meg a komáromi katholikusok hitélete a f. hó 9-én és 10-én lezajlott zászlószentelési és iskola-felavatási ünnepélyekben. Két évvel ezelőtt alakult meg Komáromban gróf ' Majláth Gusztáv akkori helyettes-plébános buzgólkodása folytán a kath. legényegyesület. És az egyesület rövid fennállása óta már is annyira megerősödött, hogy nemcsak 150 rendes és 290 pártoló tagból álló hatalmas gárdát csoportosított maga köré, hanem zászlót is szerzett, melynek felszentelése alkalmából párját ritkító ünnepiességet tudott rendezni. A vidékről 10 legényegyesület jelent meg nagyszámú küldöttséggel és zászlókkal az ifjú társegyesület ünnepén. Az esztergomi kath. legényegyesületet dr. Anhäupel György, Wanitsek Rezső és Iványi Géza vezetése alatt 4 rendes tag képviselte. Az új, diszes kath. iskolaépületből, a hol a küldöttségek gyülekeztek, gyönyörű menetben vitték az egyesületek a felszentelendő zászlót Szent András templomába. 70 apró fehérruhás és élő gyöngyvirágos koszorúkkal ékesített leányka nyitotta meg a menetet; ezek után 70 fiatal hölgy lépdelt teljesen egyenlő kék szallagos fehér ruhában s kék virágdiszszei a hajzatban; a menetet a zászlókat vivő egyletek sokasága zárta be. Az utcákon, a merre a menet haladt, ezernyi szorongó néptömeg képezett sorfalat. Oly kedves látványt nyújtott e felvonulás, hogy a borús

; komor ábrázatot mutató ég is kiderült és az egész napon át jó kedvvel, ragyogó arccal nézte végig az ünnepély lefolyását. Miután a menet a templomba érkezett, a papság a plébánialakba vonult gróf Majláth Gusztáv erdélyi segéd-püspökért, ki e zászlószentelés miatt tért még egyszer vissza Komáromba. Midőn a püspök a templomba lépett, hol a főispán vezetése alatt a megyei és városi tisztviselők is összegyülekeztek, fölhangzott Molecz, a komáromi templom jeles karnagyának kompozíciója, a külön e célra készült «E,cce sacerdos magnus.« Áldást osztogatva vonult végig a fiatal püspök a zsúfolásig megtelt óriási templomban ; mögötte fehérruhás hölgyek kíséretében, a zászlóanya özv. Majláth Györgyné haladt. A püspöki nagy mise alatt az énekkar Palestrina egyik legremekebb művét, a Missa Papae Marcel lit adta elő. Az a szabatosság, melylyel e nehéz kompozíció szépségei elég hű kifejezést nyertek, becsületére válik Molecz karnagynak s buzgó énekkarának. A nagy mise után dr. Anhäupel György lépett fel a szószékre s arról a méltóságról s boldogságról beszélt, melylyel az igazi keresztény szellem, a Krisztussal való egyesülés veszi körül az iparost, a munkást. A szent beszéd befejeztével folyt le a kat. legényegyesület s a rózsafüzér-társulat zászlóinak felszentelése s a szögek beverése. Mindenkit meghatott, mikor Majláth gróf avval a mondással verte be az első szöget a legényegylet zászlójába: »Könyörülj érettünk szent József, hogy senki se vesszen el azok közül, kik e zászló alatt állanak.* A vigan lobogó fölszentelt zászlót ismét fényes menetben vitték vissza az egyesületek a kath. iskola épületbe, melynek fényes nagytermét az utolsó zugig betöltötte az előkelő közönség, melynek soraiban Antal G. superintendens és Konkolyi képviselő is láthatók voltak. Emelkedett hangulatba helyezte a közgyűlést gróf Majláth Gusztáv püspök megnyitó beszéde, melyben a keresztény szelídség szellemében cáfolta meg mindama vádakat, melyekkel a roszakarat illeti a legényegyesületeket. Majd Szemlér Ferenc hírlapíró szavalta el alkalmi költeményét; Ruschet Antal pedig ünnepi beszédben az egyesület szellemét fejtegette. Molnár János apátplébánosnak humorral fűszerezett szavai fejezték be a diszgyűlést. {/éli 1 órakor Komárom legnagyobb vendéglő termében 300 terítékű társasebédre í jöttek ismét össze a vendégek és tagok, melyen ; gróf Majláth püspök is részt vett. Este a nyári j színkörben Bodnár, G. ,, Vissza a műhelybe" cimű színművet adták elő a komáromi kath. legényegylet rendes tagjai kitűnő sikerrel. — Az ünnepély, a színdarab rendezése körül kiváló érdemeket szerzet magának Klacsánszky József segédlelkész s az egyesület fáradhatatlan m. elnöke, kit megérdemelt ovációkban részesített a közönség a bankett alkalmával. Másnap hétfőn a gróf Majláth püspök áldozatkészségéből épült gyönyörű új kath. iskola helyiségnek felavatása folyt le sok kiváló vendég részvétele mellett, kik között ott volt Zichy Nándor gróf és Esztergomból Frey Ferenc országgyűlési képviselő és dr. Walter Gyula egyházmegyei tanfelügyelő. Az új iskola építésénél a paedagogiának minden követelménye tekintetbe lett véve s e tekintetben mintául szolgálhat minden városi iskolának, (hói Majláth Gusztáv távozott Komáromból, j de emlékét, működését nagy alkotások fogják hirdetni a jövendő nemzedékeknek. HIREK. * A primási udvariból. Vaszary Kolos biboros hercegprímás O Eminenciája a mai millenáris leleplezési ünnepély alkalmából a péntek délutáni gyorsvonattal Pozsonyba érkezett. A pályaudvaron, bár hivatalos fogadtatás nem volt, a város nevében Dröxler és Taller polgármesterek és Kutsera rendőrkapitány fogadták. Megjelentek továbbá üdvözlésére Zandt városi plébános, báró Horeczky, Tichy és Nóvák kanonokok, Havlicsek, Veszély és Pázmány plébánosok és a pozsonyi autonom hitközség nevében nagy küldöttség. Kövid üdvözlet után a hercegprímás dr. Knauz Nándor préposthoz hajtatott s a tegnapi nap folyamán számos külI döttséget fogadott. * Az erdélyi segédpüspök Esztergomban. Majláth Gusztáv gróf, erdélyi segédpüspök, édesanyja özv. Majláth Györgyné társaságában f. hó 11-én, kedden délután néhány órát töltött városunkban. A hajóállomásnál a papnevelő-intézet elöljárói és tanári kara üdvözölte az érkező magas vendégeket. A püspöknek első látogatása a szentgyörgymezei árvaháznak szólt, hol a fehér ruhába öltözött árvaleánykák kedves bucsu- ünnepélyt rendeztek nagy jótevőjük tiszteletére. Innen a papnevelő-intézetbe hajtatott, hogy a növendékpapok részéről rögtönzött ünnepélyen is résztvegyen, melyen dr. Halmos Ignác alkormányzó az elöljárók és tanárok érzelmeit tolmácsolta az egykori kollega előtt, Szucsán József IV. éves hittanhallgató pedig a növendékpapok nevében búcsúzott az atyai szivü, jóságos volt elöljárótól. Miután még Buttykay Emil IV. éves hittanhallgató Ozoray István II. éves hittanhallgató alkalmi ódáját elszavalta, a püspök mélyen meghatva válaszolt a búcsúszavakra és püspöki áldásában részesítette a növendékpapokat s az intézet elöljáróit s tanárait. Este az intézeti kápolnában a májusi ájtatosságot a püspök tartotta meg, mely után riadó éljenek között hagyta el az intézetet, hol több éven át oly áldásosán működött, hogy édesanyjával együtt Budapestre utazzék. * Személyi hirek. Boltizár József püspök Győrből, hol Kutrovácz segéd-püspök fölszentelésén dr. Klinda Teoíil kíséretében részt vett, városunkba visszaérkezett. — Dr. Csernoch János és Maszlaghy Ferenc kanonokok egy hónapi tartózkodásra Marien badba utaztak. — Dr. Roszival István apátkanonok a fökáptalan bars és nyitramegyei birtokait megvizsgálván, városunkba visszaérkezett. — Dr. Walter Gyula kanonok s főtanfelügyelő, Andrássy János alispán, Reviczky Győző és Perényi Kálmán föszolgabirák, a millenáris ünnepségekre Pozsonyba utaztak. — Schvimmer ezredes nejével hosszabb tartózkodásra Esztergomba érkezett. * Beteg püspöki-helynök. Mint részvéttel j értesülünk, Venczell Ferenc c. püspök és nyitrai püspöki-helynököt súlyos baleset érte. Kertjében sétálván, oly szerencsétlenül esett el, hogy lábát törte. A beteg főpap öcscse, Venczell Antal esztergomi kanonok, értesülvén a szerencsétlenségről, azonnal hozzá utazott. A gondos ápolás és ügyes orvosi gyógykezelés következtében a törés I gyógyulása minden veszély nélkül történik. Mi is