ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-04-25 / 17. szám

kezelési költségeket, felosztja az adósok között, mert csak szövetkezeti üzletrészes tag kaphat hitelt. Ezzel megvalósítják azt a sokak "előtt hihetetlen dolgot, hogy az adós is kap osztalékot J és hogy részben maga-magának íizet kamatot, j Minden gazda vehet részvényt, s ez a részvény neki fog jövedelmezni abból a kamatból is. mit j ő a kölcsönvett összegért fizet. A szövetkezetekben tehát a részvények nem a pénzzel biró gaz- j dag emberek javára jövedelmeznek, hanem mivel a részvényesek épp a hitelt igénylő nép kezében vannak, azért magának a népnek kamatoznak. A szövetkezet tendenciája is természetesen az, hogy a hitelt igénylő gazdák vagy iparosok vonassanak bele a szövetkezetekbe. Egy-egy üzletrészt a koldus is megszerezhet magának, mert ha naponkint egy krajcárt tőkésit, öt év alatt egy teljesen befizetett üzletrésze van és mi- J vei az első hatos befizetése által a szövetkezeti j tagság minden jogait és előnyeit élvezi: alig lesz | eset rá, hogy a többi krajcárokat félre ne rakja. Ezelőtt tiz évvel nehezen és lassan ment a dolog. Most is némely vidéken még tenger-nehézség közt bajlódnak. Néhol a tönkrement, mert j szélhámosok kezeibe került szövetkezetek azon emléke kisért még, s bizalmatlanságra hangolja j a népet; másutt már minden kész, csak embert \ várnak; embert, aki nevének állásával, tekinté- j lyével jegecedési központul szolgáljon a nép csendes vágyainak. Uttörésről épp oly kevéssé lehet ma már szó, mint reszkirozásról. A gyakorlatilag kipró- j bált és jól bevált szövetkezeti tervet törvény- ] javaslat alakjába is Nagy Ferenc, budapesti egye- | temi tanár szúrta át. A szövetkezeti eszme barátai a javaslatot megbirálták, gyakorlatilag bevált helyes módositványokat inditványoztak, azok- j kai a kész törvényjavaslatot kiegészítették, pótol- | ták, helyesbítették. Ez átdolgozott törvényjavaslat értelmében regeneráltattak a már megállapított szövetkezetek, úgy, hogy megtörtént az, hogy egy j még nem hozott törvényt a kormánytól s a tör- í vényhozástól teljesen független, önálló érdekkörök próbálták ki. S ezek a legjobb törvények, melyeknek eredete nem a theoria, nem a jogi | szisztéma, hanem a meglevő s áldásosán be- i váló gyakorlatok és szokások. Ezeket csak ko- j difikáin i s paragrafusokba kell szorítani. Kár, hogy a javaslat eddig is javaslatnak maradt, s a kormány fél a népnek mindennemű organizációjától, amely természetesen cölöpként állna a mindent szerteszéjjel hányó s tabula rasát csináló mondott mindenki annak lelki üdveért, kit úgylátszik nagyon szerettek. Elértek a temetőbe. Letették a sirba. Befödték, a kis fakeresztet az ideiglenes hant mellé szúrták le és . . . ment mindenki dolga után, útközben az elhunytról beszélgetve. Még talán egy hétig beszéd tárgya lesz, azután csak szegényei fognak beszélni róla egy darabig, és elfeledik majd azok is. Másnap egy házaló közeledett a plébánia felé, vállán különféle posztó-darabokat hurcolva. A nyitott folyosó ajtón keresztül haladván, benyit az ebédlőbe. — Finom kelme maradékok, — igy szól be — olcsón adom, egy egész öltönyre való csak i három forint ötven krajcár. Tessék venni. Megszokott mondókáját szinte öntudatosan darálja el, de látja, hogy itt amellett, hogy nem ügyelnek rá, vásárt se csinál. Tűzben égő arccal, élénk tagi ejtésekkel, nagy lármával beszél odaben egy fekete szövettel bevont ravatal alja mellett több férfi és nő. Ugylátszik nincsenek egy véleményen. Egy kevés időt ott tölt az ajtóban, hallgatja őket, azután csöndesen behúzza az ajtót és megy vissza az udvarra. Egy ácsorgó legénytől azt kérdi az udvaron : — Mi van ebben a házban V kik vannak itt? i — Meghalt a papunk, — feleli az — és 1 ezek a rokonai. Fráter Endre. liberális politikával szemben. A kormány a liberalizmus varázsától elnémítva, mindig lejtőn akarja tartani a magyar népet, s fél attól, hogy konszolidációja által valamikép a maradiságban gyökeret verne lába. De azért a társadalmi erőknek, kivált ha a köznyomorból táplálkoznak, sem kormányok, sem törvényhozások ellentállani nem képesek, s azért újra meg újra ismétlem : csak emberek kellenek, kik a gátra kiállnak s ennek a,legnagyobb szükségletnek, a hitelszükséglet kielégítésének apostolaivá csapnak föl. Részünkről ezt a kérdést, a hitelszövetkezetek fölállításának ügyét, mindig napirenden fogjuk tartani, s alkalmas hozzászólások által szellőztetni. Hegyközség Esztergomban. Furcsa dolog, hogy szőlőbirtokosaink annyira irtóznak a hegyközség megalakításának eszméjétől, sőt legtöbbjét valóságos düh szállja meg, ha csak hallják a hegyközség nevét. Ennek okát másban nem keressük, minthogy nem ismerik a hegyközségek célját. Az egész Német- és Franciaországban a szőlőbirtokosok hegyközségekbe tömörülve, védik meg jogaikat és érdekeiket. A mire egy ember képtelen, azt véghez viheti 10 vagy 20, ha egyesíti erejét. A magyarországi szőlőmüvelés felvirágzása hegyközségek nélkül nem képzelhető, és dacára annak, hogy a hegyközségek eszméje a külföldön rohamosan terjedt, nálunk és főkép Esztergomban, dacára számos előnyének, melyeket nyújt, nem bír gyökeret verni, miként azt az eddig megtartott értekezletekből láttuk, és az ellenszenv akkora, hogy még azok sem. a kik a hegyközség eszméjével megbarátkoztak, nem mernek igennel szavazni, hanem a szavazás elől menekülnek. Mi kutattuk a bajok forrását, meghallgattuk aggodalmaik indokait és mondhatjuk, hogy az ellenszenv e téren nem oly nagymérvű, mint gondoltuk, sőt némelyek azok közül, a kik már átértették a hegyközségek szervezetét, hajlandóknak mutatkoztak egy tervezettel is előállani. Szerzett tapasztalatainkat röviden egybefoglalva, ajánljuk intéző köreink figyelmébe. A hegyközség megalakítására legalkalmasabb a sztgyörgymezei határ, melyet bátran lehetne egy hegyközségbe tömöríteni. Hogy miért kell a lapos részt is belevenni a hegyközség jogkörébe, annak más oka nincsen, minthogy nem lehet a hegyközség tagjaira csupán a nehezebben és nagyobb költséggel jókarban tartható hegyi utakat rákötni, hanem bizonyos adaequatiora, kiegyenlítésre van szükség ; másrészt pedig a szőlők jó része jelenleg ugy is a lapályon terül el. Mielőtt a hegyközség megalakulna, már előre határozottan biztosítani kell ama jogát, hogy az összes személyzetet u. m. a tisztséget, a hegymestert, a pásztorokat ő válassza meg szabadon és tetszése szerint, és teljesen mentessenek fel a tagok az egyéb szőlőterületek fentartására szükségelt pótadó illeték fizetése alól. Erre nézve folytonos aggodalma van népünknek. Legszükségesebb dolog azonban a hegyközség mibenlétének alapos és népies ismertetése. E célra nem elegendő a dolgok elmondása, hanem adjon ki a város egy könnyen érthető jó népiem modorban irt füzetet, melyben röviden, de érthetően ki lenne fejtve a hegyközségek előnye: e füzethez mellékeljen egy próba szabályzatot, s e füzetet oszsza ki a hegyközség jogkörébe bevonandó szőlőtulajdonosok között. Mert tesssék elhinni, hogy ezek jó része még halvány fogalommal sem bir a hegyközség felől. Először meg kell ismertetni a dolgot, és csak azután lehet tárgyalásokba bocsátkozni. A gyűlésekre ne az egész város közönségét, hanem csupán az érdekelteket hívják meg, hallgassák meg az ő aggodalmaikat és kívánalmaikat is. Egy dolog van még ezenkívül, a mit szőlőtulajdonosaink sürgetnek és ez a korcsmárosok megrendszabályozása, kiknek borai vegyészeti szempontból is megvizsgálandók volnának és pedig minél gyakrabban; terjessze ki a hatóság figyelmét egyes borkereskedők pincéire, kik mint mondják »csupa tisztasági szempontból« tömérdek sok vizet szállíttatnak pincéikbe. Szóval erélyes kézzel nyúljon hozzá a visszaélések kiirtásához, s akkor lehet reményleni, hogy Esztergomban is megalakul a hegyközség. Az intelligens elemet pedig kérjük, ne izgasson lépten-nyomon a hegyközség ellen. Ez alkalommal kérjük még megyénk papságát is, hogy tegye tanulmánya tárgyává a hegyközségek szervezetét, és a hol szőlőterületek vannak, iparkodjék azt életbe léptetni. Jakabunk öntöző hétfője. — Eredeti tudósítás. — »Thiszteli a thátilében meg a mámilében és I khüldi magoknak egy kis macesz,« e szavakkal j köszöntött be kedden a szerkesztőségi szobába Jakabunk fia a kis Khóbi. »Hat apád hol van?« kérdjük a Khóbi gyereket. S ő siralmas hangon rámondja »fekszik.« Bizonyára sok tojást evett meg s attól rontotta el gyomrát, persze ilyenkor húsvétkor ! nincs az máskép. A szerkesztőség tagjai teljes számban vonultak fel Jakabunk lakására és Jakab csakugyan összekarcolt arccal ott feküdt az ágyban. No Jakab, mi baj van? Soha többé nem megyek öntözni, feleié fájdalmas hangon Jakab és elmondá, milyen szerencsétlenség érte őt öntöző hétfőn. Miután mindnyájan helyet foglaltunk ágya körül, ekkép kezdé elbeszélését. Húsvéthétfőn Budapesten jártam öntözni. Száli feleségem vett 5 krért echt rózsavizet, és azt kellőleg felhígítva, egy jókora literes palackban elkészítette. Azért vittem oly nagy palackot, mert sokfelé kellett mennem. Legelőször is bementem Bánffy Dezső barátomhoz. Midőn beléptem, ott találtam már az összes tudományos társulatok kiküldöttjeit. Képviselve volt a m. t. akadémia, a m. nyelvujitótársulat. a földrajzi-társaság stb. A tudományos társaságok képviselői Eau de Gologne-val. mely Bánffy szerint Dániából származik, öntöztek. A miniszterelnök végtelenül meg volt hatva és megígérte, hogy ezentúl is összes tevékenységét és szellemi erejét arra fordítja és irányítja, hogy a tudományos társulatok szellemi nívóját előbbre vigye és emelje. Majd Wlassics kultuszminiszter palotájába hajtattam. Már messziről óriási lármát és nevetést hallok. Azt hittem, a kultuszférfiak ma jó napot csinálnak maguknak. Közel voltam már a palotához, midőn eszembe jut, hogy Wlassics nincs itthon, hanem Karlsbadban fürdőzik. De nem tudtam ellentállani azon szirén hangoknak, melyek a palotából kihallatszottak. Bemegyek ; a tisztviselők mindenütt illedelmesen köszöntenek és bejutok Zsilinszky államtitkár szobájába. Uram bocsáss, mit látok itt ? Kulturéletünk csillagai, nemzeti kultúránk oszlopai, a magasabb paedagogiai bölcsészet megtestesült ideáljai, az összes kulturális intézményeink főápolói és támogatói, u. m. Carola Cecilia, Barrison Lona szende nővérkéivel, Donna Ella Stella, FJeckelesz Róza. Mario Vera és egy sereg chanteuse excentrique hatalmasan locsolták Zsilinszky államtitkár ur fejét. A méltóságos ur folyton tiltakozott, hivatkozott arra, hogy ő protestáns és náluk nincs divatban a locsolás, locsolják meg majd Wlassics ur gondosan i ápolt fejét, ha haza jön, mert az katolikus. A ! kis hamisak pedig pajkoskodva csak folytatták munkájukat és kérték, hogy irjon nekik legalább egy kis levélkét, olyat mint a minőt Wlassics irt Carola Ceciliának. Az államtitkár ur igért eget és földet csakhogy szabaduljon, végül abban állapodtak meg, hogy legközelebb Barrison nővérek rendeznek egy kulturerkölcsi produkciót az | országos gyermekmenedékhely javára. Csöndesebb, de ennél sokkal magasztosabb i volt Perczel belügyminiszter öntöző hétfője. Tii zenegy óra felé hosszú menet vonult Perczel laI kása felé. Magas alakok, kiknek arcáról a mély tudományt lehetett leolvasni, m. áll. anyakönyvvezetők voltak, kik Gajári és egy volt antiszemita képviselő, főprotektoraik vezetése alatt vonultak Perczel uramhoz locsolni. Kívántak neki