ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-04-11 / 15. szám

saját elvei és nézetei szerint birálhatja el, sőt jogukban áll az illetékes tényezőknek ez ügyet az egyházi hatósághoz áttenni. De általános meg­botránkozást keltett, hogy Esztergomvármegye hivatalos közlönye, az „Esztergomi Közlöny" illetve annak »papi becsületben* utazó s az egyházi mél­tóságok előtt csupa »papok iránti lojalitásból« görnyedezésig hajlongó szerkesztője, ki a hirlapirás mellett még m. kir. állami anyakönyvvezető is, ez ügygyei kapcsolatosan az illető plébánost nemcsak papi, de egyéni becsületében is megtámadta, jólle­het tudja, hogy a plébános ellen szórt rágalmak terjesztője őt itt a helybeli kir. járásbíróság előtt megkövette és 25 frt pénzbírságot is fizetett. Az ilyen perfid eljáráshoz fölösleges a kommentár. A magán becsület támadói önmagukat bélyegzik meg legjobban. Csupán azt szeretnők tudni, vájjon a bel­ügyminiszter ur azért tartja-e anyakönyvvezetöit, hogy ezek a papok becsületében gázoljanak, vagy ezt nevezi-e ő a kedélyek lecsillapítására vezető üdvös módnak ? * Bányatisztek a főszolgabírónak. Reviczky Győző központi főszolgabírót az esztergom-vidéki bányatisztek közszeretetük jeléül jubileuma alkal­mából egy remek mívű arany zománcos kehely­lyel lepték meg. * Monitor. Néhány nap óta a vízivárosi nagy Dunán a vasgyár mellett kikötött a »Sza­mos* monitor. A hadihajónak számos nézője akadt annál inkább, mert az a hír volt elterjedve, hogy csütörtökön katona-zene fog játszani a ha­jón. Rövid időzés után a monitor O-Budára fog visszatérni. * Összetört mérleg. Schönbeck Imre hely­beli kereskedőnek a mérlege egy nagy butorszál­litó kocsi alatt a kocsisok figyelmetlensége követ­keztében szerdán délben leszakadt. A kocsi eltá­volítását nagy néptömeg nézte végig s mind­annyian rendőr-hiányt konstatáltak, pedig a mun­kások a kocsi kiemelését olyan gondatlanul haj­tották végre, hogy a néző közönség borzadva várta, mikor lapít egy munkást össze a súlyos kocsi. Szerencsére semmi baleset nem történt. * Zarándoklat Nagy-Mária-Cellbe. Május hó 3-án Pozsonyból, a szent-Ferenc rendi atyák zárdatemplomából ünnepies istentisztelet után ma­gyar zarándoklat indul a világhírű búcsújáró helyre, Nagy-Mária-Cellbe. Az ut Pozsonyból-Pozsonyba számítva 10 napot igényel. Vissza tehát május 13-án érkezünk. Az utat gyalog tesszük meg, az utolsó nap kivételével, amidőn Marbachtól-Po­zsonyig hajót használunk. A hajójegy minden sze­mély után 1 frt 50 kr. Útközben Szt.-Háromság és Mária-Tábla kegyhelyeket is érintjük. A részt­venni kívánók legkésőbb május hó 3-án kora reggel Pozsonyban legyenek, mert reggel 8 órakor indulunk. Pozsony, 1897. ápril 6-án. Szabó Kris­tóf, szt.-Ferenc rendi áldozár, zaránd. vezető. * A hegyközség megalakítását célzó köz­gyűlés, melyről már hirt adtunk a mult hó végén, ma délelőtt lesz megtartva. Tekintettel a virág­vasárnapi misére, a gyűlés nem mint irtuk, 9 órakor, hanem a polgármester határozata folytán 10 órakor fog kezdődni. Ajánljuk újból a minél tömegesebb megjelenést. * Megfigyelés alatt. Valter Ferenc — és nem .lános, mint egyik helyi lapunk említette, tollakkal és virágokkal feldíszítvén kalapját, Ga­ribaldit éljenezte az utcán, a miért a rendőrség letartóztatta és megfigyelés végett a városi köz­kórházba szállíttatta. Valter valamikor csendőr volt, az utóbbi időben azonban elzüllött úgy, hogy tavaly öngyilkossági szándékból föl is akarta magát akasztani. * Tamburica-hangverseny. A »Magyar-Ki­rály «-ban már 3 nap óta működik Nedelkovics Mariska tamburica művésznő a törzsvendégek élénk megelégedésére. * Tüz Párkányban. Szombat reggelre vir­radó éjjel Párkányban báró Jeszenák Gábor szalma­kazla égett el. Bár nálunk minden templomban félreverték a harangokat, csak kevesen tudtak az esetről. A kár jelentéktelen. * Menetjegyek váltása a húsvéti ünnep al­kalmából. A magy. kir. államvasutak igazgató­sága figyelmezteti az utazó közönséget, hogy a városi menetjegyiroda (Hungária szálloda) az ösz­szes bel- és külföldi jegyekkel el van látva és ennélfogva ajánlja, hogy jegyeiket, tekintettel a húsvéti ünnepek alkalmával a személy pénztá­raknál mutatkozó nagy tolongás elkerülése cél­jából, a fenti irodában már előre megváltsák, va­lamint a podgyászt is ott adják fel. * Nemzetközi körutazási forgalom Fran­ciaországgal és Angliával. A magy. kir. állam­vasutak igazgatóságától vett értesítés szerint leg­közelebb a nemzetközi körutazási forgalomban Franciaországgal és Angliával a Francia-angol­belga-luxemburgi német-svájci-osztrák-magyar kör­utazási forgalmak számára külön díjszabás lép életbe függelékkel együtt, mely függelék a francia állomásokról svájci állomásokra szóló nyári me­nettérti jegyeket tartalmaz. * Reb. Jakabunk helyi érdekű átkozódasai. Nyojtsál be o Molinó phulgármesther órhoz edj alázatos instánc oljan­kor, amikhor ű olvassa >Esztergom és Videke«, oz üvé lájbzsornál. Ódj szeressen théged o thied feleség, mint Molinó phulgármester ór »Esztergom és Vidékét* vodj viszont. 0 Lűrinc-otcai éjszokoi hotelben ledjen te thűled o szállás. Hivjonok théged mindennop edj városi közdjölésre. 0 the jerekeidet dicsérjék ódj, mint oz Eszthergomtól öz üvé városház. Otazzál khocsin üt napig Eszthergom otcáin. Ledjél the képviselűjelűlt Eszthergomban. Thodjál te ódj számithani, mint o városi adúbizottság. Oddig ne khapjál inni vizet, mig elkhészöl o városi vizvezetékh. Oddig ne khapjál állás, mig csok nem lesz belűled Eszthergomban villamus vasóthi khondokter. 0 the vadjonod csopa eszthergomi övegjári részvé­nyekbe feködjék és olodjál nyogton. Ledjen o thied feleség oljan hű, mint oz eszthergomi választú phulgárok jú része és szovozzál the olj önzetlenöl mint űk. Úrvendjél ozon, hodj o mi rendűrségönknek nem sikerölthe mogát théged megcsípni ödjetlensége miatt. * Gazdák a vásárcsarnokban. A magyar gazdák vásárcsarnok-ellátó szövetkezete részéről sok a panasz, hogy a vidéki termelők áruikat rosszul csomagolva és rossz állapotban küldik fel, s igy az értékesítésnél nem érhetik el minden körülménynél azt a mértéket, melyet a napi konjunktúrák megokolnának. Igy például a tojást némely gazda ugy csomagolja, hogy mire ideér, a fele összetörve csurog ki a ládán, s a maradék ép tojás meg a szennyes csomagolástól egész fekete lesz. Az állatok kizsigereléséhez sem nagyon értenek a gazdák, s olykor melegen cso­magolják a baromfiakat, a minek az a következ­ménye, hogy a küldemény büdösen érkezik a vásárcsarnokba. A vajat némely gazda ujságpapi­rosba gyűri, ugy hogy egyes vajküldeményeken természetesen egész vezércikkek vannak lenyo­matva. Minthogy a fővárosi közönség az újság­cikkeket és a vajat különböző időben szokta élvezni és szívesen lemond arról, hogy az újságot a vajról olvassa el, a szövetkezet* figyelmezteti a gazdákat, hogy a csomagolásra és a felküldött termékek kikészítésére több gondot fordítson, mert ilyképen problematikussá lesz az előny, melyet a gazdák szövetkezete utján való közvetet­ten értékesítés a kisgazdának nyújt. Egyszersmind figyelmezteti a szövetkezet a gazdákat, hogy a ki a csomagoláshoz nem ért, forduljon a szövet­kezethez utasításért, s postafordultával meg fogja kapni a nyomatásban is megjelent részletes cso­magolási utasítást. A szövetkezet e hó 8-án tette meg az első kísérletet hízott marhahús darusítá­sával, s az első rendű állatok húsát hozta piacra. A kísérlet sikere esetén ezt állandósítani fogja a szövetkezet. Esztergom ezredéves múltjából. XXXI. Törökvilág Esztergomban. Október 13-a körül a törökök egy követet a másik után küldték a keresztények táborába, hogy békét alkudozzanak és túzjaikat kölcsönösen ki­cserélnék. Október hó 19-én a törökök Kakád alól el­vonultak. November havában Vezir Seredar basa az országban tett pusztító és rabló hadjárata után ismét Pestre visszaérkezett, ekkor egy csauszt kül­dött Esztergomba Pálffyhoz békealkudozások cél­jából, de egyszersmint jelentette, hogy ha a béke létre nem jő, akkor ő Bécsig elpusztít mindent. Pálify a béke feltételéül azt tűzte ki, hogy a törö­kök adják ki mind a nálok levő foglyokat és a vezér hasson oda, hogy a tatárok hadjanak abba pusztító hadjárataikkal. E csauszt Pálffy saját asztalánál vendégelte meg. Ez használva az alkalomat oly mennyiségben ivott, hogy egy fél napig nem birt kijózanodni. A béke feltételek további tárgyalása kedve­ért még egy második csausz is jött Esztergomba. Azonban minden kísérlet eredménytelen maradt, mert a vezér a tatárok miatt semmi felelősséget magára venni nem akart, és mivel a fogj ok, me­lyeket a tatárok bírtak, — ezek pedig nagyobb szá­múak voltak, — tőlük vissza nyerhetők nem voltak. Decz. hó 2-án 26 török-gyalogos és két lo­vas Budáról Esztergomig lopózkodott és mivel a vízállás alacsony volt száraz lábbal átmehettek a szigetre, ott pedig megtámadták a markotányoso­kat, akik a szigeten a Víziváros mellett tartóz­kodtak. Azonban elhibázták az időt, mert vala­mivel korábban, mikor még nem volt egészen alkonyodva érkeztek. Őket a Rácvárosi katona­ság észrevette, és reájok tört. 15-öt elevenen el­fogtak, a többi a sásban elrejtőzködött és igy megmenekült. Néhány nap előtt az esztergomi katonák 8 előkelő törököt, kik között egy budai aga is volt hoztak magokkal. Dec. hó 6-án Pálffy Bécsből Esztergomba érkezett, hogy innen Ibrahim basával a békealku­dozásokat folytassa. 1600. március havában a törökök legna­gyobb óvatossággal Esztergomig lopózkodtak és a Víziváros kapujára két petárdát szándékoztak alkalmazni, de az őrök őket idejekorán észre­vették és a merénylők közül bizonyára egy sem menekül, ha az éj setétje őket oltalmába nem veszi. Márc. hó 23-án halt meg Pálffy Miklós, Esztergomnak vitéz kapitánya Vöröskő várában, mint mondják a magyar betegségben, élete 48 évében. E tettdús férfiú elhaltával nemcsak Esz­tergom, hanem az egész haza is nagy vesztésé­get szenvedett. Pálífynak mint az ország főkapitányának, Esztergom mindig szemefénye volt. Kapitánysága korában ez volt a végházak legfontosabika, vég­bástya, mely a törököt Bécstől elzárta és előőrs,, mely a keresztényeknek az útat Buda felé meg­nyitotta. Pálífynak tekintete mindig Buda felé volt, azért folytonos portyázásaival a töröknek Budán a léteit nehezíteni törekedett. E célra va­lóban ügyesen használta ki az immár szilárdon megerősített Esztergomot. Az esztergomi őrség halála után is folytatta feledhetetlen emlékű kapitányának tervét. Május havában, merész vállalata a komá­romi és esztergomi őrségből és még néhány ki­sebb végházból 2500 ember szedődzött össze. E bátor csapat levándoroft egész Zomborig és azt kirabolta. A törökök az erődbe vonultak vissza,, melyet a mieink bevenni nem voltak képesek és valami 25 embert veszítettek. Innen tovább hú­zódtak Eszék felé. melyet váratlanul leptek meg, ahol temérdek portékát szedtek össze és a nőket és gyermekeket is magokkal hozták. A város el­pusztítása után Eszék mellett a szabadban tábo­roztak és a zsákmányt magok közt szétosztották, vagy eladták. Minden egyesnek közülök pénzben és pénzértékben 500 arany jutott. Ezzel azonban nem voltak megelégedve, hanem további rablás céljából a Duna mellett lefelé szándékoztak ha­ladni, hogy ott minden helyett egész Belgrádig elpusztítsanak és még ezt is megtámadják. Hogy pedig a törökök támadása ellen elegendő szám­ban legyenek néhány ezer szerémi rácot hívtak magokkal. Midőn Újlakhoz érkeztek 700-at kö­zülök hajójukon, ilyenekkel nagy számban birtak, a Duna túlsó felére tették át, hogy a túlsó olda­lon is szerezzenek élelmet. Midőn a törökök a pusztító kalandor csapatnak hirét vették, akik elég merészek voltak 7 erődöt megtámadni és fel­dúlni, nagyobb őrségeikből, névleg Pécsről, Ka­posvárról, Mohácsról és több más helyről, kö­rülbelül 5000-en, 30 ágyúval indultak ellenük. Először a 700-at a vizén túl támadták meg. Ezek három óra hosszáig tartották magokat, de az. ágyúzásnak tovább ellentállani nem birván szét­szaladt. Azonban a törökökben is nagy kárt okoz­tak, meri körülbelül 500 török esett el és azok között a szigetvári új basa is, valamint két jeles bég. A mieink közül a futamodok egy része bele ugrált a hajókba, a többiek pedig úszva akartak menebülni, de a borzazztő vihar következtében, amely akkor dühöngött, ezek mindnyájan bele­fúltak a Dunába. A visszaérkezettek erősen bizo­nyíthatták, hogy ők nem hátráltak volna meg az 5000 töröktől, csak azok a veszedelmes ágyúi nem lettek volna. A zsákmányból, melyet magok­kal hoztak szép darabokat szántak Pálífynak is. de mivel visszaérkeztükör már életben nem ta­lálták özvegyét ajándékozták meg vele. Névleg hoztak számára subát coboly prémmel, kardot,

Next

/
Oldalképek
Tartalom