ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-03-28 / 13. szám

község. Lakossága biztosabb helyekre, rendesen töt vidékre telepitetett, a hol idővel eltótosodott. Szeptember hó 24-én Pálffy Esztergomból csapatot küldött Hatvan felé, mert neszét vette, hogy az ottani bég eleséget fog szállítani a vezér táborába. Ezek valóban találkoztak az eleséget szállító béggel, a ki 180 lovas és 50 gyalog em­berrel haladt, öt keményen megtámadták és ke­gyetlenül elverték. Emlékül magokkal, hoztak 28 török fejet, 14 élő törököt, és a bégnek főzászló­ját. 50 lovat is fogtak el. Mindeme diadaljelekkel bevonultak Esztergomban. Egyidejűleg 548 lovas az ellenség tábora kikémlelésére indult. Ezek útközben 250 törökre akadtak, a kiket megtámadtak és hosszabb csatá­rozás után legyőztek. Közülök 35 levágtak és hár­mat elevenen elfogtak. Két zászlót is kaptak, me­lyek egyike a pécsi bégé volt. E hadizsákmánnyal diadalmasan Esztergomba bevonultak. Szeptember hó 26-án 60 kozák, 44 magyar puskás és 150 huszár, hogy a kokomannokat (?) megtámadják ezeket Szolnaknál (?) találták. A reájuk vigyázó 4000 török a lovaglástól kapott ülési sebekkel birt és aludt. Azért őket váratlanul megtámadták és ugy meg ijesztették, hogy meg­futamodtak. A mieink őket üldözőbe vették, sokat közülök levágtak és elfogtak, A keletkezett lár­mára a táborban észre jöttek és a törökök a mieinket üldözőbe vették. Ekkor a mieink futárt küldtek Esztergomba segítségért. Innen 4000 em­ber ment a futamodok elébe. Szerencsére a törö­kök a mieinket csak két mérföldnyire üldözték, aztán vissza fordultak. Aminek következtében a mieink foglyaikkal és néhány lóval Esztergomba szerencsésen visszajöhettek. Október hó 5-én béke tárgyalások céljából Esztergomból kiindultak, a teljhatalommal biró megbízottak Kutassy János esztergomi érsek, Pálffy, Nádasdy és dr. Petz nagy kíséretükkel. Ezek 11 sajkán ereszkedtek le az Esztergom és Visegrád közt levő szigetre, a hová a törökök részéről Murád budai basa, a tatár Kán vezér, Armát aga és számos más előkellőség gyűlt össze. Esti 7 órakor a hadi tekintély nyilvánítása céljából a bástyákon, sán­cokon és a táborban az összes ágyukat elsütötték és a puskás háromszor lőtt. Ezzel mutatni kíván­ták, hogy nincs hiány a lőfegyver és lőszerben. A szigeten folyt tárgyalások eredménytelenek voltak. A törökök ugyanis minden végházat, a me­lyeket a keresztények 5 év óta elfoglaltak vissza kí­vántak, kivált Esztergomot óhajtották birni. Utóbb a többiektől elálltak az Esztergomért cserébe Eger­várát ígérték. Midőn igy sem jöhetett létre a béke, a törökök pedig egyre a szerdarhoz küldözgettek ós híre járt, ho^y a törökök éjjel őket megtámadni szándékoznak, ezek éjfélkor két sajkán Esztergomba visszavonultak magokkal hozván a náluk volt török túzokot, Murát basát és Chiaja agát, a kiket előbb nem szándékoztak kiadni mig az ő tűzaikat a törököktől vissza nem kapják. Pálffy néhány sajkával és magyarjaival lent maradt a szigeten várván, hogy jön-e a török, de hiába várt, mert az nem jött. Október hó 8-án két sajkán, két csausz ér­kezett Esztergomba azon kijelentéssel, hogy ha a •törökök Esztergomot békés uton Egervárért nem kaphatják majd fegyverrel fogják azt elvenni és -kívánták az itt levő tűrök túzok kiadását. Erre válaszul azt kapták, hogy ha ők Horatius eszter­gomi alezredest és a komáromi őrségből való Kis -Farkast kiadják az öveiket is visszavehetik. Mivel már most attól lehetett tartani, hogy .a szerdár Esztergomot meg fogja támadni, Mátyás főherceg egy századost küldött az esztergomi tá­jborból felső Magyarországba, hogy az ott táborozó .csapatokból csatlakozanak hozzá, mivel ott most .ellenség hiányában nélkülözhetők. Itt pedig a leg­nagyobb sietséggel a szükséges előkészületek meg­történtek. Egyenlőre segitséggül érkeztek osztrák földmives csapatok, néhány zászlóalj a mörsburg ezredből, és 1500 sziléziai lovas. Október hó 7-én hire jött, hogy a török nem Esztergomot, hanem Drégely-Palánkot, Szécsényt -és Nógrádot szándékozik megtámadni Pálffy tehát :8000 lovassával arra a vidékre ment, hogy ott az utszorosokban őt akadályozza és neki kárt okozzon. Azonban ez csak fogás volt, amire mi­dőn Pálffy rájött, október hó 9-én megint Eszter­gomba visszajött. Az útközben talált 700 törököt szétverte, közülök sokat levágott és 60-at elfogott. A töröknek nem Drégely-Palánk volt célja, me­lyet a mieink felgyújtottak, hanem Kakád, a mely előtt egész seregével október hó 10-én megjelent és Esztergommal szemben táborba szállt. A keresz­tények a törökkel a kakadi táborban farkas szemet néztek, de azután négy izben mindig nagyobb erő­ivel és hevesebb lövöldözéssel támadást intéztek a törökök a keresztény tábor ellen. Ennek elhárí­tására Schwartzenberg 400 vallon, német és ma­gyar lovassal reájok támadt. Ekkor azok megfu­tamodtak és üldözőik számosat levágtak közülök. A mieink a két tábor közelségéből eredő zakla­tásokat megunták, azért október hó 12-én a Dunán átmentek az esztergomi oldalra. Midőn mindkét hidon át vonultak azokat maguk után szétszed­ték. A párkányi oldalon nem maradt több őrség, mint mennyi az erőditvények és átkelők megvé­désére szükséges volt. A tábor kiürítés után a törökök azonnal a tábort megszállták és ott még körülbelül 300 egészséges és beteg embert talál­tak, a kik egy részét levágták a többit elfogták. Vidék. Egy község búcsúja zarándok-utra távo­zott lelkészétől. A Nagyváradon rendezett szent­földi zárándoklásban Kováts József kisgyarmati plébános s Kemence kerületi esperes is részt vesz, ezzel a jelenleg szorongatott egyház javáért he­vesen dobogó szivének egyik forró vágya betel­jesedik. Ezen alkalomból az őt egész a rajongá­sig szerető híveitől való bucsuzása valóban épü­letes volt. Március 21-én a délelőtti istenitisztelet Páldon tartatván meg, a kisgyarmatiak mind oda futottak, azt hívén, hogy a páldiak megtudván azt, hogy K'sgyarmaton a délutáni istenitisztelet után a kisgyarmatiaktól is bucsut fog venni, da­cára az erős s igen hideg éjszaknyugoti szélnek, mind az anyatemplomba siettek, hogy gondos lel­készük búcsúzó szavát még egyszer hallhassák. Midőn az oltártól elérzékenyülve beszélni kezdett, siri csend lett a templomban. A búcsúzó lelkész távozása okozta bánat forró könnyeket sajtolt ki minden jelenvolt szeméből. Midőn pedig megem­lékezve Krisztus Urunk földi életéről, az általa mü­veit csodákról, jótéteményeiről s kínszenvedéséről, ezeket mondta : mennyire boldog vagyok ón, hogy ezen szent helyeket nemsokára én is szemlélhe­! tem, — benneteket is magammal viszlek, azaz: szivembe zárlak benneteket, hogy ott az Ur Jézus sírjánál érettetek is imádkozzam stb. — az összes nép zokogni kezdett elannyira, hogy a búcsúzó lelkész utolsó szavait többé hallani nem lehetett. Hétfőn, március 22-én az összes hivek jelenlé­tében meggyónt és a helyettese Praznovszky Mi­hály által végzett szentmise közben megáldozott. Midőn a neki nyújtott zarándoki keresztet köny­nyezve megcsókolta, s már mint zarándok elin­dult, megható jelenet fejlődött ki. A huszonhét éven át lelkiismeretesen gondozott nép az őt sze­rető lelkipásztort a zaráudokos zászló előlvitele mellett a plébániáig kisérte s kezét megcsókol­ván, könnyes szemekkel szétoszlott. Verekedő újoncok. Táth és Nyerges-Újfalu közt az Esztergomból sorozásról hazatérő újoncok belekötöttek Kheil Mihályba, aki az uton álldogált kocsijával. A kötődésnek véres verekedés lett a vége, maga az újoncokat vezető biró Farkas Já­nos is súlyos sérülést szenvedett fején. Az újoncok közül Katona János és Mihály, Szabó István és Motusz István kaptak a rögtönözött csatában se­beket. A vizsgálatot megindították. Iszákosság áldozata Dághon. Dághon, egy zsidó korcsmárosnál szolgáló Naszvady János 39 éves kocsis annyira neki adta magát a pálinka ivásnak, hogy napokon keresztül mást sem tett, mint folyton ivott. Igy József napján is reggeltől addig pálinkázott, mig d. u. 4 óra tájban benne a sok alkohol meggyulladt, és szörnyet halt. Hul­lájának égő-kén színű kinézése borzalmas volt. Öngyilkosság Leányváron. A Leányvárról Pilis-Csaba felé vezető útnak 1-ső hidja alatt egy ember függött felekasztva holtan. Az arra menők jelentésére a leányvári biró levágatta a hullát s bevitette a községbe. A megejtett nyomo­zás folytán kiderült, hogy az öngyilkos Krechnyák Nándor, öngyilkosságának oka azonban ismeretlen. Elöljáróság választása Verőcén. Nógrád­Verőcén mult héten tartatott meg az elöljárók választása — a néppárt fényes győzelmével. A bíró, Il-od bíró, pénztárnok, esküdtek, gyám, mind e pártból kerültek, ki ép úgy, mint f. hó 6-án megtartott községi képviselők is. Ily válasz­tás — irja tudósítónk — a mióta Verőce fönnáll, soha nem volt. bár a liberálisok mindent elkövet­tek, hogy övéké legyen a győzelem. De nem bír­ták a néppártot megtörni. E pártnak oly vezér­férüai voltak, kikben a nép teljes bizalmát helyezte. A biró, (a liberális ellenzékivel szemben) 109 töbséget kapott; a többieket pedig mind egyhan­gúlag választották meg. Az Ipartestület közgyűlése Balassagyar­maton. A b.-gyarmati ipartestület f. 21-én tartotta meg évi rendes közgyűlését. A közgyűlés, a már előbb közölt jelentés szerint, elfogadta és jóvá­hagyta a beterjesztett számadásokat, vagyonteher kimutatást, valamint a folyó évi költségvetést. Az elöljáróság és számvizsgálók megválasztását több tag titkos-szavazat utján kívánta megejteni. Esze­rint az elöljáróságba be lettek választva: Fábri János, Váczi Ferenc, Lehr Ferenc, Molnár József, Varga István, Szálai István, Kotulják Mihály, Poldauf János, Brenner József, Fodor Ferenc, Fazekas Dezső, Petrovics Mátyás, Goldfinger Ede, Both Károly, Szabó Sándor. Számvizsgálók lettek: Frey Miklós, Schlezinger Károly, Káposztássy Gábor. Irodalom és művészet. Katholikus Paedagogia. Gyürky Ödön fo­lyóiratából a 2-ik szám is megjelent, és örömmel jelezhetjük, hogy általában az első szám színvo­nalán áll. Első cikkében Mihályfi Ákos dr. érte­kezik a katholikns paed, feladatáról. Ez a cikkely a Lubrich első cikkelyének gyakorlati szempontok szerint való bemutatása. A második Pokorny dr. megkezdett tanulmányának folytatása. Nagy gond­dal és széles körű tanulmánynyal mutatja ki P. mikép kell összekapcsolni a középiskolai vallás­tanítást egyéb tárgyakkal. Mázy E. dr. szintén folytatja a kath. hitoktatás tantervének bölcseleti alapon való fejtegetését. Acsay Antal dr. pedig a középkor sokszor igazságtalanul leszólt tanügyéről értekezvén, egy pár mozgalmat jelenít meg. Nagyon életrevaló eszme a Canisius háromszázados ünne­péről szóló cikk lényege. Ajánljuk ezt az illetékes körök figyelmébe! Pintér Kálmán is ir a közép­iskolai tantervrevizióról. Az első számra való visszatekintésekkel kezdődő cikkelye sok jót mond ; egy lapsust azonban a jeles szerkesztőség figyel­mébe ajánlunk : »Nem követeli a folyóirat szelle­mére nézve a szigorúan katholikus felekezeti (!) fölfogás uralmát, de sürgeti a keresztény szellemű neveléstani elvek és igazságok tiszteletét, hirde­tését és érvényesítését.« Hát bizony tekintettel a felekezetek tévelyére, éppen azért üdvözöltük s a Kath. Paedagogiát, mert tiszta katholikus alapra helyezkedett. Ebben a tekintetben a mi rigorozi­tásunk nemcsak indokolt, hanem elengedhetetlenül szükséges; e téren semmi néven nevezendő elas­ticus nézetnek hivei nem lehetünk. Ez magya­rázza meg, hogy ezt a lapsust miért tettük itt szóvá. Az összes cikkelyek, valamint a szerkesztő által ügyesen összeállított vegyesek rovatának min­den sora ezt hangoztatja. Ezért ajánljuk újból is e jeles, pártolásra igazán érdemes kath. tanügyi folyóiratot. A Magyar Sión f. évi 3-ik füzete következő magvas tartalommal jelent meg: A Biboros Herceg­prímás Szent-István-társulati beszéde. — Dr. Szé­kely István: Állati okosság és emberi ész. — Szabó Ignác: Balázsfi Tamás püspök és egyházi iró élete és művei. — Az »Irodalom«-ban töb­bek közt Némethy Lajos, Fábián János müvét: Az Esztergomi érsekség Uj Vára 1345—1580. — Anhäupel György dr. Gyürky »Katholikus Peda­gogiájáU ismerteti. — Vegyes közlemények. A fo­lyóirat előfizetési ára 6 forint. Megrendelhető Esztergomban. A Kath. Hitvédelmi Folyóirat 3-ik, már­ciusi füzete a következő változatos tartalommal megjelent: Tömörüljünk! — A pap és a munkás. Irta: Ernszt S. — Néhány szó a mai egyházi ze­néről és annak reformjáról. Irta: Felber Géza. — Visszatért-e már valaki a halál országából ? P. A. ut. Sz ecsey F. — Harc egy kakassal. Végig­harcolja: Schaffer A. — Protestáns Szemle Ono­krotalusztól. — Irodalom. — Vegyesek. — Egy iv regény. —• Az apologetikus irányú folyóirat ha vonkint jelenik meg. Előfizetése egész évre 4 frt. fél évre 2 frt. Megrendelhető Pozsony, ferenciek tere 1 sz. Szerkesztőségi Telefon. Putnokra. Jakabunk a megígért javadalmat az ötven év udvarias elvarázsolásával személyesen szándékozik szünidei kőrútjában fölvenni. Addig is szives türelmet kérünk. A táv­irat szerint intéztünk el mindent. — Kis leány baja. Ha az ön versét az a kis leány elolvasná, bizonyára még rosszab­bul lenne. — Tóvári, Pozsony. A levélre válasz megy egy cikkel. Az elmaradásnak minden más, csak a levélben felho­zottak nem okozói. Időnkkel nem mi rendelkezünk. — Fráter A. Beregszász. Az igért novellát várjuk. — K. M. Budapest. Ha befejeződik s tiszta képet nyerünk, érdemlegesen hozzá­szólunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom