ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-11-15 / 46. szám

a pártot melynek vezére, és ö csaknem az első keresztények martiriumát szenvedve, gyakorolja ellenfeleivel szemben a legszebb erényt: a türelmet, némán vérzik és ezzel arat népszerűséget, és töri szét az elnyomó erejét. Az a kormány, mely üldözi, hogy mandátumhoz ne juthasson, attól az állítólagos erőtől sem nem erős, sem nem hatalmas. Erőszak lévén és nem erő az erkölcse, mind jobban magán viseli a pusztulás jeleit, a nagy többség nem egyéb, mint az orvosnövendékek nagy serege, a kik körül állják, vizsgálják, tanulnak róla, és ráteszik a szemfedőt, mint a hogy a kórházak termeiben teszik az elzüllésnek induló beteggel. Zichy Nándor gárdája temeti majd el ezt az elzüllött liberalizmust, csupa felebaráti szeretetből és le fogja rakni biztos kézzel az ujfejlödés alapjait. E gárda termékeny szelleme megtermékenyiti a nemzetet, hite megerősíti, jelleme fölemeli és sikerei képzelhetlen uj étetre serkentik. — Az uj országgyűlés megnyitása. Az uj országgyűlés megnyitását a kormány november 23-ára tervezi. November 19-re van ugyan az uj országgyűlés összehíva; de a házszabályok három napot engednek a képviselőknek a gyülekezésre és igy a király, budai palotájának tróntermében a szokott ünnepélyességgel november 23-án fogja az országgyűlést királyi trónbeszéddel megnyitni. Megnyitás után pedig az első napokat a királyi trónbeszédre adandó válasznak megvitatása, vagyis a felirati vita fogja elfoglalni. Mialatt a kormány beterjeszti a jövő évi első évnegyedre szóló indemnitási javaslatot, vagyis a fölhatalmazást arra, hogy a mig az országgyűlés a jövő 1897. évi költségvetést le nem tárgyasa, a jelen évre megállapított költségvetés keretében kormányozhasson. — Apponyi képviselősége. Apponyitól, a nemzeti párt vezérétől olcsóbb áron szeretne Bánífy Dezső kormányelnök megszabadulni, mint Zichy Nándortól vagy Ugrontól. Legújabban ugyanis űzetett lapjai által azon otromba hirt terjesztette, hogy Apponyi nem fogja a jászberényi képviselőséget elfogadni, mert az a választás nem tiszta. A kormánynyal szoros viszonyban álló egyik bécsi lapban, a Neue Freise Pressé-ben is oly értelmű távirat jelent meg Jászberényből, mely egyenesen felhívja Apponyit a lemondásra. Apponyi azonban nevezett laphoz intézett táviratában kijelentette, hogy legcsekélyebb kételye sincs a jászberényi választás törvényessége iránt és hogy megbízó levele átvételének elhalasztása semmi összefüggésben sincs azon célzatos koholmányokkal, melyeknek célja követlevelének megtámadása. A mi magyarul annyit tesz, hogy Apponyi nem teszi meg Bánffy Dezsőnek azon szívességet, hogy kedvéért a jászberényi képviselőségről lemondjon. — Mikszáth Kálmán és a csacai mandátum. Mikszáth Kálmán a Budapesti Hírlapban védelmére kél a kormány mandátumainak és azt bizonyítgatja, hogy azok mind törvényes, tisztességes módon lettek szerezve, az egy csacait kivéve. Ez utóbbiról azt mondja, hogy annak birtokába törvényellenes módon jutottak és ez csak a választási elnök »ostobaságának « tulaj donitható. Különben a mandátumot meg fogják semmisíteni. Hát az igaz, hogy az elkövetett törvénytelenségek oka a választási elnök ostobasága, de ezért az »ostobaságért* Trencsénmegye vezérlő körei felelősek, mert azok keresték az együgyű elnököt, hogy ily »ostobaságra* fölhasználhassák. Különben úgy tudjuk, hogy Csernoch János pártja idejekorán megtette az elnök ellen a följelentést s most csak arra vagyunk kíváncsiak, minő eredménye lesz e följelentésnek. — Kimaradt képviselők. Kormánypártiak: Ambróczy Béla báró, Andrássy Gyula gróf, Antal Gyula, Balázs Antal, Baranyai Ödön, Bethlen Ödön gróf, Bobula János, Bogdán Virgil, Boncza Miklós, Bölönyi Ödön, Büsbach Péter, Csernátony Lajos, Dániel Pál, Dégen Gusztáv, Fáy Gyula, Fejér Miklós, Festetich Andor gróf, Földváry Elemér, Francsics Norbert, Gulácsy Dezső, Gutenau Károly, HadikBarkóczy Endre gróf. Jellinek Artúr, Jókai Mór, Kaiser János, Kajuch József, Kemény Géza br., Krajtsik Ferenc, Králitz Béla, Latinovics Ernő, Luka Pál, Mandel Pál. Markovics Kálmán, Nagy János, Nikolics Fedor báró, Nyáry Béla báró, Pantotsek Rezső, Perczel Béni, Berényi Zsigmond br , Popovics Vazul, Schóber Ernő, Sigmond Dezső, Sporzón Ernő, Szalay Ödön, Szász Károly, Szunyogh Szabolcs, Teleky Árpád gróf. Teleky József gróf, Teleszky István, Tisza László, Tóth Aladár, Véghső Gellért, Vietorisz Miklós, Wekerle Sándor. = 55. — Kossuth-pártiak: Balogh j£nos, Beniczky Miksa, Bornemisza Ádám, Bozzay János, Forsznek Sándor, Haviár Dániel, Hermann Ottó, Isaák Dezső, Konkoly-Thege József, Matkovits Tivadar, Mülek Lajos, Nánássy Ödön, Noszlopy Gyula, Olay Lajos, Pogány Sándor, Pogrányi József, Thold Dániel, Tóth Ernő, Üray Imre, Válly Árpád, Vörös János. = 21. — Nemzeti pártiak: Andreanszky Gábor báró, Atzél Péter, Balogh Géza, Bánó József, Beöthy Ákos, Bernard Dezső, Bethlen Gábor gróf, Bethlen Bálint gróf, Bornemisza Lajos, Bottlik Lajos, Bujanovich Sándor, Deésy Zoltán, Drakulics Pál, Fernbach József, Hajós .lózsef, Hedry Lőrinc, Helley János, Issekutz Győző, Ivády Béla, Károly László gróf, Kék Lajos, Kovács Albert, Kund Jenő, Linder György, Nagy István, Nedeczky Jenő, Pályi János, Purgly .lános, Remete Géza, Schiiffer Dezső, Ugrón Zoltán, Vásárhely László, Zselénszky Róbert gróf. — 33. — Ugron-pártiak: Baky István, Bartha Miklós, Bartók Lajos, Chernél Gyula, Heckenast György, Hévizy János, Hoitsy Pál, Horváth Géza, Jeszenszky László báró, Kapotsfy Jenő, Kállay Ferenc, Kolozsváry Kis István, Kováts József, Kun Kiklós, Kürthy Sándor, Majthényi István, Mérey Lajos, Molnár Józsiás, Molnár József, Onody Géza, Pázmándy Dénes, Reviczky Károly, Simonfay János, Szabó László, Szacsvay Sándor, Szalay Imre, Szederkényi Nándor, Tompa Antal, Ugrón Ákos, Ugrón Gábor, Vajay István, Várady Károly, Vécsey Endre, Vikár István. = 34. — Pártonkivüliek: Antunovich József, Almássy Imre gr , Atzél Béla báró, Ernuszt Kelemen, Erreth János, Gyürky Ábrahám gr., Hortovány József, Horváth Gyula, Horváth Lajos, Istóczy Győző, Kende Mihály, Lévay Antal, Pongrácz Károly gr., Szapáry Gyula gr., Széchényi Tivadar gr., (Szemere Huba függetlenségi), Urményi Bernát, Zay Albert gróf. = 18. — Néppárti: Zelenyák János. = 1. — Hárman valának együtt. Egy pap, egy kasznár, meg egy erdő-gondnok, kik dacára annak, hogy egy kath. főpapi uradalomnak emberei, a korponai liberális jelölt, dr. Fodor Kálmán egyházellenes programmjáért lelkesedtek és járták mellette a dervis táncot. Hogy mi okból lettek a revizionista Ivánka ellenségei, nem tudjuk, vagy miért lelkesednek ennyire az új egyházpolitikai törvényekért, arról még sejtelmünk sincs. A rosz nyelvek azt beszélik a kerületben, hogy egy nagyok után sóvárgó plébánosnak a liberálisok állást ígértek. Kinevezik nagyságos úrnak, lesz anyakönyvvezetői-felügyelő. Ezért a színváltozás. Eleinte ő osztogatta Ivánka röpiratait, utóbb hosszú kormánypárti tollal kalapja mellett bátorította a bukni készülő összetoborzott liberális csoportot. Ez elegendő érdem. A nép csak »matrikár«-nak hívja őt ez idő óta. Stuyyel József bozóki kasznár, a kerületi liberális párt elnöke, ugyancsak kitett magáért, a merre csak elterjed az egyházi uradalom, mindenütt érvényesítette »befolyását.* Nem tudjuk, ki adott erre utasítást a kasznár úrnak? Különben is gyönge emlékező tehetséggel bírhat, midőn a szebellébi plébánost sem ismerte a választásnál, és öt visszavetette. A rendelkezéshez ért jól ez az úri ember, kimutatta elnökösködésével is. Az erdő-gondnok úr pedig jobban tette volna, ha inkább erdejét, mint a liberális voksokat gondozta volna. Hogy is szól a latin mondás ? Ininuci nostri domestici . . . — Uj vallás. Nem hiába alkották meg a vallások szabad gyakorlatáról szóló törvényt. A zsidóság radikális szabadelvű elemei uj valláson fáradoznak. »Szabad Izrael« lesz a neve az uj felekezetnek. Már ki is bocsátották az erre vonatkozó felhívást, mi kétségtelenül általános feltűnést és érdeklődést fog kelteni főkép a zsidóság körében. A »Szabad Izrael * a zsidóságban egy neme a szektának. Elveti a talmudot és tisztán a biblia alapjára áll. A szektának eddig a fővárosban hatszáz izraelita vallású híve van. Megalakulásukért hitközséggé (az uj törvények értelmében) immár dést: Mit tegyünk, hogy manapság éljünk, hogy a kor mérgei meg ne fojtsanak? Erre csak a pogánykor sz. Imréje felel meg szivével, lelkével, erényeivel, egész életével. Sz. Imre vezérünk néma alakja a századok mélyéből azt kiáltja unokáinak: fel a zászlót, fel a kezeket, fel a sziveket! Fel az én zászlómat, fel az én szivemet! Ki a kezeket a tisztátlanság sodró áradatából ; el ne pazaroljátok csontjaitok s kezeitek erejét, mert ha ezek pulyává, görcsössé, zsibbadttá és ólmossá lettek, okvetlenül belefúltok az áramba! És mi megragadjuk sz. Imre szavait s azt mondjuk : Igen, magyar ifjúság, ha nyomorult bambaságban tengődni nem akarsz, sz. Imre erejére, szűzies vérére, isteni szellemére van szükséged. Vagy te akarsz a »magyar nemzet szivének« neveztetni? Előbb kérd vissza sz. Imrétől a »magyar szivet«. Úgy-e, nincs köztetek egy is, kinek szive meg nem esnék egykor oly dicső, most sírjához közelgő nemzetén. Ugy-e nincs, ki nem akarna egy forró csepp vére lenni annak a szívnek, egy szikrája annak a szellemnek, mely a nemzetet, mint egy testet, egyedül élteti ? Oh! ha tiszta vér akartok lenni a nemzet testében, csak egy cseppet kérjetek sz. Imre véréből; ha fel akartok kelni és tenni a hazáért, tenni főkép a magatok jóllétéért, csak egy parányit esdjetek sz. Imre erejéből ; mert mi Istenünkre mondjuk, hogy e vér és erő nélkül, mint a szúette csont, összeroskadtok. Nézzétek ! maga az Isten is, mikor azt akarta, hogy a pogány magyar megtérjen, szűzeket állított a királyi trónra, mint a jellem, nagyság és örök erősség alakjait és őseitek — azok látták, bámulták és gondolkodóba estek és megtértek és mint az érces tölgy, századok viharával dacoltak. Ti is akartok reorganizálni, győzni? Akkor testi és lelki erőt szerezzetek. Akkor emeljétek magasra a tisztaság zászlaját, erre irta sz. Imre véres betűkkel: »In hoc signo vincetisU De hát az esztergomi kispapoknak mit mondjunk — közelebbről? Az esztergomi kispapoknak a' férfi radikalizmusával azt mondjuk: vagy tanuljon az evangélium talapzatára állni, vagy, ha ráállni nem tud, hagyja ezt a helyet, melyet sz. Imre épp evangéliumi élete által szentelt meg ! Ki nem gondolkozott közülünk, ki nem látja még, hogy csakugyan az evangéliumi szegénységből, lemondásból, szüzességből, sz. Imre erényeiből alakul az a hétszeres bikabőrrel bevont paizs, melyen át a papot, még az Isteni Achilles sem teremtheti le ? Nekem ez a gondolat zavarja éjeimet, ez aggasztja napjaimat. Vagy miután megingott ez a szennyes föld s az erkölcstelenség tengere kilépvén medréből, egyházunk és hazánk oszlopos erényeit ledöntögeti : mit is akar tenni a papság ? Építeni akar! Mit? Saját trónját a romok fölé? Nem ! Hasonlóan akar cselekedni amaz olaszországi paphoz, ki saját szülővárosának földrengés-okozta romjai közt házomladékról ház-omladékra kúszott, hogy a viharos éjszaka koromsötétségében, keblén az Űr Jézus szentséges testével, kezében egy lobogó fáklyával fölkeresse a romok, haldoklóit, sebeikbe, epedő lelkükbe a Krisztus Jézus vérének balzsamát öntse. És Magyarországon a »magasabb közéleti morál« romjai alatt, oh hányan haldokolnak ! Kedves testvérek! látják, hogy ide nem arany, ide Krisztus Jézus teste, ide erő, sz. Imre ereje, sz. Imre szelleme kell? Látják, hogy aki csak egy parányi életet akar lehelni romjaink közé, annak a tisztaság szivét, a tisztaság kifogyhatlan, hóditó erejét kell megszereznie? Csak szivem hagyjátok meg, a javakat vigyétek és bírjátok átokul! Ez kell nektek. És akik ezt szívvel-lélekkel közülünk nem mondják; akiknek lesújtó nehezükre esik az apostoli életnek csak gondolata is; akik lemondani, embertársaik lelke üdvéért hevülni nem tudnak ; akik — már akár én, akár te, akár ő — saját meghasonlott benső életük küzdelmében véres könnyeket hullatnak : azok csakugyan hagyják el e helyet? Ne hagyják, az utolsó lehelletig ne hagyják ! Bízzanak és pro domo mea kiáltom : bízzunk, bízzunk abban az isteni segitő malasztban, mely sz. Imre lelkét úgy kiformálta, úgy kiépítette; engedjük a bizalom és remény édes árjait zajlani szivünkben. Én, ki a bennem épp most fellobbanó parányi meleggel Önöket elárasztani akarom; ki ahelyett, hogy dicső szentünk erényeit magasztalnám, saját nyomorúságos ügyünk húrjait pengetem, azt indítványozom, hogy álljunk fel, mint