ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-05-31 / 22. szám

lyások érvényesülése alól, melyek léket ütöttek keresztény jellegén. Örvendetes ez annyival is inkább mert a házvétel, annak ünnepélyes felavatása egyúttal annak tanúbizonysága, hogy az ősi vér, az ős keresztény erő nem fogyott ki az esztergomiakban, hanem pezseg és duzzad, életet követel magának s érvényt szerez annak, mit szivében érez. Kinyillottak a szemek és fülek, fölébredt az érzékenységre kárhoztatott érzés, emocionált a szervezet, s a magyar királyok ősi városában, a mult emléke által megihletve proklamálták az esztergomiak az élet egyensúlyát a keresztény társadalomban. A felavatási ünnepélyről következő tudósításunk számol be : Délelőtt fél tizenegy után a kör tagjai a kir. városi plébánia templomban csöndes misét hallgattak, melyet Sujánszky Antal nagyprépost s c. püspök tartott fényes segédlettel. A karban a kör dalárdája énekelt. Azonkívül Perényi Irma szép szólót énekelt, »Ave Mariát*, egy tercettet pedig Bellovits Ferencné, Legény Marianna és Perényi Irma. Mise után hosszú menetben a kör új házának nagy termébe vonult az ünneplő közönség, hol összegyűlve láttuk városunk egyházi s világi intelligenciáját, előkelő hölgyközönségét. Ott láttuk Boltizár József s Sujánszky Antal püspököket, Csernoch János. Hetyey Samu, Maszlaghy Ferenc, Koszival István kanonokokat. Niedermann Pál kir. tanácsost, Frey Ferenc képviselőt, dr. Walter Gyula primási titkárt, dr. Halmos Ignác szemináriumi alkormányzót, Maiina Lajos polgármestert, Magurányi Józsefet, Szecskay Kornélt, Matytyasóvszky Lajost, Kollár Károlyt. Thuránszky Lajost, Mészáros Károlyt, Nádhera Pált, Csupor Istvánt, Reviczky Gábort, b. Gudenus Arthur primási szertartás-mester s levéltárost, Niedermann Józsefet, a szeminárium tanári karát, élén dr. Horváth Ferenc pápai titkos kamarással stb. a kör tagjai közül több mint 120-at, köztük vidékieket is. A ház felszentelését megható beszéd kíséretében, a Biboros-Hercegprimás képviseletében Roltizár püspök végezte. A kör dalárdája erre Beethoven »Isten dicsőségé*-t énekelte, mely után Mattyasovszky Lajos elnök következő tetszést keltő beszédben méltatta az ünnep jelentőségét : Isten dicsősége hangzott fel első szónak, a kath. kör tagjainak ajkáról a mai ünnepély alkalmával, és azt hiszem, nem lehetett volna helyesebben választani jelszót, e most megáldott otthon elfoglalásához. Engedje a Mindenható, hogy, mivel rövid, de küzdelmes multunkban célunkhoz, feladatunkhoz hivek maradtunk, ezen, az ő dicsőségére megalkotott, most birtokba vett biztos otthonát a kath. kör, kegyelme segélyével minden időkre megtartani is képes legyen. A legnagyobb biztosítékot nyújtja erre az, ha mindenkor szem előtt tartjuk a kath. körök fő feladatát, és minden körülmények között Istenbe vetett bizalommal hitünket megvalljuk, azt lehetőleg terjesztjük, annak tiszteletet követelünk és szerzünk, nemcsak itt e falak között, vagy a család csendes körében, de nyíltan, künn a közéletben is, és ha egymást szeretjük, megbecsüljük, és támogatjuk. De nem szándékozom a kath. körök feladatáról ez alkalommal hosszasan értekezni, mert az mindnyájunk előtt ismeretes; hanem engedjék meg, hogy ezúttal a mi körünk keletkezése-, fejlődése, növekedéséről röviden megemlékezhessem. Még boldog emlékű Simor bibornok udvarának körében született meg a kath. kör eszméje, a szent Vince egyletével egy időben, de nem volt ereje életének nyilvánosan jelét adni, hanem csak lassan érlelődött, fejlődött. Az első évben csak »kis kör« volt a neve s összesen 8—40 egyén tartotta fenn magánlakásán; második évben »papi körré« lett, hol ismét az egyházi férfiak jöttek össze, alig engedve alkalmat néhány világinak, hogy a kisdedben gyönyörködhessék. Talán épen ezen, hogy ne mondjam a világi katholikusoktól való elzárkózás, adta meg az első mozgató erőt, mely a kör kifejlődésére szükséges volt. De nagyban siettette azt, az ország szivében megalakult első kath. kör megnyitása is. Megkezdődött az alapszabályok tárgyalása, megállapítása kevés kivétellel azok által, a kik a kör eszméjét első zsenge korában ápolták; nem csekély aggodalommal folyt a munka, és szorongva tekintettünk annak jövője elé, mert valljuk be, hogy Esztergom közönsége lelkesedik ugyan minden jó-, szép- és nemesért, de a mily hirtelen lángra kap nála a lelkesedés tüze, ép oly gyorsan hamvad is el, valószínűleg azért, mert mindig és mindenben ugyanazon egy közönség felé irányul a kérő kéz a szükséges anyagi támogatásért, mi valóban néha nagyon is kimeríti, az amúgy is minden oldalról igénybe vett közönséget. Bevallom őszintén, hogy én is szerencsés lévén azon kis körben részt vehetni, mely a megszülemlett első gondolat megvalósításán, fejlesztésén működött, azon kételkedésemnek, bizalmatlanságomnak adtam kifejezést, miszerint ismervén a körülményeket, tartok attól, hogy az alapszabályok értelmében kötelező három évnél tovább nem leszünk képesek a kört fentártani. És az Isten végtelen kegyelme, mely nagyokat pusztulni enged és kicsinyeket magasra emel, kiáradt a mi kis körünkre is, mert mi történt? Az alapszabályok tárgyalása alkalmával ivek bocsájtattak ki tagok gyűjtése céljából és Esztergom kath. közönsége nem késett a kör megalakítását elősegíteni. Rövid néhány hét alatt annyi résztvevő jelentkezett, hogy az alakuló közgyűlés megtartható lett. Ezen közgyűlésen választatott meg az első tisztikar, ebből terjesztették fel az alapszabályokat E népségnek nem hiszek többet. Megfogadtam, hogy talján többet rá nem szed, bármennyire kínálja újonnan szerkesztett lapjait, a »Roma di Roma«-t s az »Itália in Africa«-t. Ma igy, holnap meg a teljes ellentétjét. Ma »vittoriá«-t kiabálnak. Ki, hol, mi győzött! Csak afrikai győzelemről szól; másnapra kiderül, hogy tulaj donképen volt győzelem, de hát a feketék győztek. Adigrat bevételéről szóló hirek, de megcsappantak ! Fényes szappanbuborék, enyelegve játszanak vele a nap fürge sugarai . . . gyönge szellő . . . széjjel pattan . . . talán egy-két vizcseppecske, ennyi az egész. Azok a feketék Afrika sivatagjain furcsa játékot űznek. Félő, hogy nagyon is tőrbe csalják az elbizakodott olaszokat. Senki sem tudja, mit akarnak. Majd itt, majd meg ott tűnnek fel, kis csetepaté után nyomukat vesztik az olaszok, itt résen kell ám lenni! De Baldissera nagyon jól érti Fabius Cunctator szerepét. Hol fog végződni ? Aligha jóra. Pedig a parlament csak jó béke feltétele alatt akar felhagyni hálátlan veszekedésével. ... A »tisztes honatyak« lármáznak bent, künt azonban nagy a csend a városban. Az utcákon minden tizedik karján ott látható a fekete fátyol; de azoknak a szegény özvegyeknek, árváknak, megtört szivű anyáknak könnyeit ki látja ? Az, ki ott Afrika csatamezőin felfogja a haldoklók végső sóhajait, ki önfeláldozó erőt ád a kapucinus atyáknak, hogy a harc öldöklő dühe közepette az ég békéjébe vezessék az átdöfött szivű harcost. Bezzeg vigaszra van szükségük azoknak a szegény katonatiszteknek is, kik kenyér és ruha nélkül sinlődnek a »Negus« láncai alatt. Azt mondják, hogy a katonák Szűz Mária képét hordják mellükön, s ezzel vetik magukat a golyók tüzébe-záporába. Igen, vigasztalja, segítse az igaz szivüket az a Madonna, ki megmutatta, hogy kezében a hatalom a szellem s a nyers erő fölött. Ime, egy-két hete, hogy Zola Solutore Awentore, a szabadkömivesség megalapítója Egyptomban, a nagy Leó lábaihoz borult s bocsánatát — áldását kérte megtért napjaira. Sz. Ágoston római templomában pedig a »Madonna« szobra elé két mankót akasztottak. Egy asszony, kit az orvosok gyógyithatlannak nyilvánítottak, a Szűz Anyában bízott s bizodalma, hite meggyógyította. Patron a Hungáriáé! Hazám védasszonya, adj hazámnak az új ezer esztendő köszöbén nagy szellemeket, igaz magyarokat, hogy legyőzve az ellenséget, újra »Regnum Marianum« legyen szép hazám ! H-f. miniszteri jóváhagyás alá és ebből lett a küldöttség megbízva arra, hogy az alapszabályok értelmében kérje fel Ő Eminenciáját, kegyelmes főpásztorunkat a védnökség elfogadására. Midőn ez megtörtént, a vidéki kath. körök elsője megalakult, az alapszabályok jóváhagyattak és Ő Eminenciája kegyes volt veleszületett nemeslelküségénél fogva a védnökséget elfogadni; helyiségre volt szükség; a kört ebben is kegyelmes védnöke segítette ki zavarából, adva valóban nagylelkűen csekély évi bérért három évre oly helyiséget, a milyent hasztalanul keresett volna a kör, mert annál kényelmesebbet, alkalmatosabbat nem talált volna sehol. Aggódva vártuk a három év leteltét és régóta tárgyát képezte gondoskodásunknak az, miképen lehetne a körnek nyugodt otthont, saját házat szerezni és fennállását ily módon is biztosítani. És aggodalmunk nem volt alaptalan, mire félve gondoltunk, mitől rettegtünk — bekövetkezett. A szerződés lejártával Ő Eminenciája kegyelmes Védnökünk a lakást felmondta, szüksége lévén a helyiségre, hogy magasztos alkotásainak egyikét, a tanitó-képezdét azon telken felépíttesse. Szorult helyzetünkben, hosszas tanácskozás után, Istenbe vetett hittel és bizalommal azon határozatot hozta az ezen évi közgyűlés, hogy mindent meg kell kísérteni egy saját ház megszerzésére, mert a nélkül, mivel bérelni alkalmas helyiséget épenséggel nem lehetett, a kör fennállása kétessé válik. Eljutottunk tehát oda, hogy a felmerült körülmények miatt körünk feloszlásának katasztrófájával álljunk szemben. De a mindenható Gondviselés itt is megmutatta, hogy a benne bízókat el nem hagyja, s ott van legközelebb segitő jobbjával, hol a veszély legnagyobb. A közgyűlési határozat kimondása után alig egy rövid hó alatt sikerült e házat megvásárolni és pedig a mgos esztergomi Fökáptalan kegyes jóindulata folytán, a tőle nyert kölcsönpénzen. Meg volt az óhajtott bajlék, azt azonban még átalakítani, helyrehozni és csinosítani kellett. Pénzünk ép ugy mint a megvételnél, itt is hiányzott ; de az általános öröm, hogy a kör fennállása biztosítva lett, oly lelkesedésben nyilvánult, hogy alig maradt tagja a körnek, ki körülményeihez képest e célra ne áldozott s adományával a jó ügyet elő ne segítette volna. És most, midőn az egész ország díszben áll, hogy szeretett hazánk ezeréves fennállását ünnepelje, mi is ünnepet ülünk, még pedig kettős ünnepet. Első sorban megházasodásunk ünnepét Alig van közöttünk, ki ezen, az életben oly nevezetes ünnepet át ne élte volna; az egyházi férfiak, első szent miséjük; a világiak pedig családjuk megalapítása alkalmával. Gondoljunk mindnyájan azon boldog órára, és az akkor érzett öröm lepje el szivünket most, midőn e mindenkorra nevezetes napon, a kör megházasodásának ünnepét üljük. De ha az öröm a földi boldogság első órájára való visszaemlékezésnél oly édes, mennyivel boldogítóbb az reám nézve, a kinek, midőn a három év letelte után a helyett, hogy a megjósolt feloszlás fölött szomorkodnám, minden kétkedésem dacára, a mélyen tisztelt tagtársaim szives jóindulatú bizalma folytán az a szerencse jutott, hogy a körnek az igéret földjét ne csak megmutassam, hanem abba be is vezethessem, és hogy a kör eddig ingatag sajkáját a duló viharok közt biztos révben tudhatjuk. Nincs talán senki közöttünk, ki a Mindenható különös kegyelmét fel ne ismerné azon sikerben, melyet a kath. kör teljesen vagyontalan állapotban ily rövid idő alatt elért és a vallásos meggyőződés a kath. öntudat ápolására, fejlesztésére, terjesztésére ily szép otthont teremtett. Kell, hogy Istennek tetsző legyen a kath. kör fennállása, melynek megvalósulásához kegyelme tárházából, oly szemmel látható segítséget nyújtott. Ünnepünk másik része, a nemzetével közös. Szeretett szép hazánk ezeréves fennállásának ünnepe. Annak a hazának, melyet őseink vitézséggel, vérrel szerzettek, Isten iránt való hittel, bizalommal, a fejedelem, a koronás király iránt való törhetlen hűséggel, a honalapítás alkalmával vérrel pecsételt szerződés és az alkotmány iránt való tisztelettel és ragaszkodással fentartottak; jó és balszerencse közt küzdve, de soha el nem csüggedve kül- és belellenséggel szemben megoltalmaztak. Annak a szép országnak, a mely oly gazdag hatalmas folyóiban, délibábos rónáiban, egekbe nyúló, kincseket rejtő bérceiben és virá-