ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-05-17 / 20. szám

A megye diszgyülése. Szerdán kora reggel a katonazenekar ébresztője tudatta Esztergommal, hogy ma van az ünnepségek második fénypontja. Mint vasárnap, úgy e napon is az egész város lobogó diszbe öltözött. Idegenekkel is minduntalan találkoztunk. A megyebizottsági tagok a meghivottakkal 9 óra felé már gyülekeztek a vármegyeház udvarán, s a megye zászlóját tartó Reviczky Győző és Perényi Kálmán főbirák vezetése alatt fél tiz órakor a királyvárosi templomba mentek, hol résztvettek a Boltizár püspök által celebrált Te Deum s szt. misén. Te Deum után a megyeház termébe vonultak, a mely ezen alkalomból igen szépen, volt drapériákkal, szőnyegekkel feldiszitve, s rögtönzött karzat volt a hölgyvilág részére felállitva. A tisztikar s ünnepi szónokok emelvényén a főispántól jobbra Boltizár püspök lilaszin diszben, kit nagy éljenzéssel fogadtak, Frey Ferenc, dr. Földváry István, a főispántól balra Andrássy János alispán, Szabó Mihály főjegyző, Mattyasovszky Vilmos főügyész foglaltak helyet. Az emelvény két sarkán a két aljegyző: Hamar Árpád és Thuránszky Lajos ültek, mig a főispán mögött a megye zászlóját tartó Reviczky Győző és Perényi Kálmán főbirák s Ivanovits levéltáros állottak. Az emelvényen hátul baldahin emelkedett, a primás és megye cimerével. Andrássy alispán néhány szóval megnyitva a gyűlést, a főispánért Palkovics Károly elnöklete alatt Csernoch János, Frey Ferenc, Kobek István, Luczenbacher István, Reviczky Károly és Győző urakból álló küldöttség ment, s a főispán csakhamar megjelenvén, az ünnep jelentőségét méltató rövid beszéddel megnyitotta a diszgyülést. A főispán után Szabó Mihály mondotta el a milléniumi ünnepi beszédet. A költői szárnyalat s szónoki hang- j menetben tartott beszéd élénk lelkesedést keltett. Élénken festette a szónok faji jellegünket, temperamentumunkat, s gazdag hasonlatokat szőtt be nemzeti dicsőségünk méltó kidomboritására. Utánna Andrássy alispán szónokolt az alkotmányos királyról, annak erényeiről. A nagy enthuziusmussal előadott beszédet a közgyűlés állva hallgatta meg, s befejeztével az udvaron álló házi ezredünk zenekara rázendített a Hymnusra. Az alispánt Frey Ferenc követte s a király iránti lojalitás hatása alatt, szép és tartalmas beszéd kiséretében indítványozta, hogy ő felségéhez a királyhoz a közgyü- ' lés hódoló táviratot intézzen. Frey beszéde következőképpen hangzott: A fenséges ünnepet, melyet a magyar nemzet •a honfoglalás és állami léte ezeréves fennállása emlékezetének szentel, s mely ünneplésből mai napon ez ősi vármegye közönségé is hazafias szívből fakadó lelkes örvendezéssel kér részt, | első sorban is kiválólag egy világtörténelmi esemény ujitja ugyan fel és helyezi az élő nemzedék öntudatában fénytől ragyogó előtérbe, — mégis nem egyedül történelmi visszaemlékezés, hanem alkotmányos és hazafias manifestacio jellegét is viseli magán, mert ország-világ előtt félreérthetlen határozottsággal tanúskodik arról, hogy a magyar nemzet, mely ezer év előtt e földet hazájául elfoglalta, azt állammá szervezi és abban magát ' és szabadságát egy ezredéven át mind e mai napig fentartani tudta. Szabad nép volt a magyar, midőn Árpád vezérlete alatt a Kárpátok tövében a Duna-Tisza mentén hazát szerzett, s a szabadsághoz való ragaszkodás, a szabadság rajongó szeretete volt •és maradt mindenkor egyik legkiválóbb vonása nemzeti jellemének. S ezredéves története folyamán, miben jelentkezett, miben tünt ki szabadság-szeretete? miben állott a közmondássá vált magyar szabadság ? Könnyű és rövid erre a felelet: »A magyar szabadság« »a magyar alkotmány !« Ezért a magyar alkotmányért, a törvénybe irt nemzeti jogokért, a törvényért és a törvény megtartásáért folyt sok századon át annyi küzdelem, omlott annyi honfi vér. Szent a magyarnak alkotmánya, mert min- j dennél becsesebb előtte szabadsága. A magyar alkotmány csúcspontja és betetőzése pedig az apostoli szent korona, mely — mint egy ihlet ajakról, király, nemzet és világ előtt, csak imént elhangzott hatalmas szózat mondotta: »mint védő Cherub leng király és nemzet fölött, mindegyiknek jelezve kötelességeit és mindkettőnek bizto- ; sitva kölcsönös jogait.« Ezért mondja a költő a szent korona visetőjéről, hogy »a legelső magyar ember a király.« Ezért forott össze a magyar nemzet haza- és .szabadság-szeretete a koronás király iránt való törhetlen hűség érzetével. S ha az imént azt mondottam, hogy nemzeti, jellemvonása a magyarnak a lángoló szabadságszeretet, most kiegészítem azzal, hogy nem kevésbé jellemzi nemzetünket a koronás király szent személyéhez, a hazafiúi és vallásos kegyelet érzésével ragaszkodó törhetlen hűség, ez a szent hagyománya őseinknek, melyet dicsőségesen uralkodó felséges királyunk koronázási jelmondatává tett: »Bizalmam az ősi erényben.« Ezek után kell-e szólanom Felséges Urunk Királyunk fejedelmi bölcseségéről, magyar nemzete iránt érzett atyai szeretetéről, alkotmányos hűségéről, törhetlen kötelességérzetéről, fáradhatlan i buzgóságáról, melylyel életét egészen és teljesen I uralkodói magasztos feladatának szenteli ? Tudja ezt hálás nemzetünk apraja-nagyja, hiszen máris a történeti nagyság fénye sugározza I körül dicső nevét és fenséges alakját, s Klió már készen tartja érctábláját, hogy történeti diszjelzöként odavésse majdan nevéhez: Ferencz I József az alkotmányos. Nem lenne tehát teljes és tökéletlenül fejezné ki hazafiúi szivünk érzelmeit mai ünnepj lésünk, ha annak során Felséges Urunk Királyunk j fejedelmi trónjának zsámolyához legmélyebb hódolatunk, fiúi szeretetünk és hűségünk adóját le nem raknánk. Tisztelettel indítványozom tehát, hogy mai ünneplő közgyűlésünkből ő Császári és Apostoli Királyi Felségének Esztergom vármegye hódolatát és hűségét tolmácsoló távirat küldését méltóztassék elhatározni, s egyben bátorkodom a távirat szövegét előterjeszteni. Az üdvözlő távirat szövegét lelkesedés kö- I zött elfogadták. A királyhoz intézett távirat szövege következő : »Felséges Unod:! Ezer éves hazánk nemzeti és vallásos kegyelettől megszentelt ama helyén, honnan először villant a világ szemébe , a magyar apostoli szent korona fénye, midőn közel 900 év előtt első szent királyunk fejére j tétetek, az ősi Esztergom vármegyénk a honalapítás ezredéves emkezetét hazafias lelkesedéssel ünnepelni egybesereglett közönsége, a legmélyebb 1 hódolat, törhetlen hűség ós legbensőbb ragasz- | kodás érzelmeitől áthatva járul Felséged leg- í magasabb trónja elé, kinek fejedelmi bőkezű- j sége, atyai szeretete és alkotmányos hűsége mint ragyogó vezércsillag fénye világítja be az állami létének második ezredévébe lépő magyar nemzet világtörténelmi hivatásának épp oly dicsőséges, mint küzdelmes pályáját. Legmélyebb alattvalói hódolattal esedezünk j Felségedhez, méltóztassék kegyelmesen elfogadni tántorithatlan hűségünk, forró ragaszkodásunk : és elévülhetlen mély hálánk igaz magyar szivböl \ fakadó kifejezését, melylyel Felségednek, hazánk ! és nemzetünk iránt tanúsított atyai szeretete és alkotmányos hűsége viszonzásakép Felséged szent i személyének, királyi trónjának és legmagasabb uralkodó házának örömmel és boldogan adózunk ; mely érzelmekkel egyetemben hő imával kérjük az Ég magasságában trónoló Királyok Királyát, hogy Felségedet, Nemzetünk Atyját, Felséges királyné asszonyunkat, nemzetünk védő angyalát s egész fejedelmi családját mindenható oltalmában részesítse és áldásának bőségével elárasztva, hazánk és nemzetünk boldogitására és dicsőségére még sokáig tartsa meg. Esztergom vármegye hódoló közönségének bizottsági közgyűlése. Mattyasovszky Vilmos megyei főügyész volt a következő szónok, ki lendületes beszédben emlékezve meg a primási méltóságról, annak jelenlegi fönkelt szellemű viselőjéről, a közgyűlés szűnni alig tudó lelkesedése között indítványozta, hogy a Hercegprímást a megye hódoló táviratban üdvözölje. Mattyasovszky szónoklatában a prímásra vonatkozó részlet következőleg hangzott: »Az esztergomi érsekek kivételes nagy fontosságú közjogi állásukban úgyszólván mindannyia történeti alak, köztük számos nagy férfiú, mint e vármegye örökös főispánjai, diszt és fényt kölcsönöznek Esztergom vármegyének és a vármegye mindenkor örömmel és büszkeséggel tekintett örökös főispánjaira, az esztergomi érsekekre; örömmel és büszkeséggel tekint azon apostoli lelkületű férfiúra is, ki ezt az ősrégi széket ezidő szerint birja, kinek hazájához és egyházához egyenlő hűségben dobogó nagy szive, — mintha az isteni gondviselés rendeléséből jelöltetett volna ki arra, hogy nehéz időkben, súlyos küzdelmek idején a béke apostola legyen. Nem lehet feladatom, hogy e nagy férfiúról, az ő nagy érdemeiről és kiemelkedő erényeiről, e helyütt és ez alkalommal szines képet ecseteljek. De van-e erre szükség akkor, midőn még mindnyájunk szivében viszhangzik azon magas ihletésű hatalmas szózat, mely ékesszóló ajkairól csak az imént hangzott el felséges királyunk, egész Európa képviselői és a nemzet szine előtt? Bizonyara sajnálattal érezzük mindnyájan, hogy mai ünneplő közgyűlésünk legfőbb disze és fénye hiányzik az által, hogy ő eminentiáját, főmagasságu és főtisztelendő Vaszary Kolos biboros érsek urat, magyarország hercegprímását és vármegyénk örökös főispánját körünkben e megye termében hódoló tisztelettel nem üdvözölhetjük ; — mindazonáltal ugy vélem, hogy a megye közönsége osztatlan érzületének és közvéleményének adok kifejezést, midőn indítványozom, hogy Esztergom vármegye közönsége hódoló tiszteletét és szeretetét táviratilag fejezze ki ő Eminenciájának . Az üdvözlő távirat igy szólt: Főmagasságu és főtisztelendő VASZARY KOLOS biboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása, Esztergom vármegye örökös főispánja stb. ő Eminenciájának Balaton-Füred. Esztergom vármegyének a honalapítás ezredéves emlékezetét hazafiúi lelkesedéssel ünneplő közönsége hódoló tisztelettel és szívbeli ragaszkodással üdvözli Eminenciádat, mint történeti jogon ezen ősi vármegye örökös főispánját s a vármegyénk kezdetétől fogva mindenkoron legfőbb díszét és büszkeségét képező érseki széken Asztriknak s annyi más nagynevű elődnek legméltóbb utódját, kinek apostoli lelkületében a haza és egyház iránti hűség egyenlő mértékben egyesülvén, hivatott lőn arra, hogy a nemzeti hálaadás nagy ünnepnapján ország' világ jelenlétében elhangzott magasztos szózatában felsőbb ihlettől sugalt ép oly fenséges, mint igaz kifejezésre juttassa a magyar nemzet lángoló hazaszeretetét és koronás királya iránt való törhetlen hűségét. Fogadja kegyesen Eminenciád ez ünnepi alkalommal vármegyéje közönsége hódoló tiszteletének és kegyeletes ragaszkodásának őszinte kifejezését, annak biztosítása mellett, hogy a nemzethez intézett fenséges intelmet kitörülhetlen mélyen véstük szivünkbe. Esztergom vármegye ünneplő közgyűléséből. Ezzel kapcsolatban Szabó főjegyző felolvasta ő Eminenciája táviratát, amelylyel a biboros Balaton-Füredről a megyét üdvözölte : Igaz szívből üdvözlöm Esztergom vármegye mai diszülését, melyen gyenge egészségi állapotom miatt csak lélekben lehetek jelen. Esztergom vármegye soha el nem halványuló fényes múltjában a prímások és megye karöltve küzdöttek a nemzeti háromszínű zászló alatt, melyen Isten, Király és Haza van felírva. Lobogtassuk magasan jövőre is e zászlót s működjünk egyesült erővel közvetlenül megyénk s ez által közvetve hazánk felvirágoztatására, boldogitására. Vaszary Kolos, bibornok, hercegprímás. Földváry István beszéde az alkotmányról kimagasló pontja volt a diszgyülésnek. Különösen a király kiállítási beszédének a pártokról való idézete s végső passzusa keltett nagy hatást. Földváry beszéde után a főispán bezárta a diszgyülést, mire a katonazenekar rázendítette a Szózatot, melyet az egész ünneplő közönség együtt énekelt. A díszebéd. Déli egy órára körülbelül 170-en gyűltek össze a »Fürdő« nagytermében, hogy a nemzeti áldomást megtartsák. Az asztalfőn Boltizár püspök, tőle jobbra Görz Arthur ezredes, balján Kruplanicz főispán ültek. Az erkélyen a zenekar játszott, műbecsű zenedarabokkal emelve a hangulatot. A gazdag menü hatodik fogásánál fölemelkedett Kruplanicz főispán s szívből jött egyszerű szavakkal éltette Ö Felségét s a királynét. Palkovics Károly a hazára emelte poharát, Reviczky Károly lojális lelkesedéssel a herczegprimásra, ki Asztrik szellemével ugyanazon munkálkodik, mint első elődje, s ki mindenben viszfénye a magyarnak. Mittelmann Bódog a kormány egészségére ivott, Mészáros Károly nagy hatást keltő lendületes toasztjában Boltizár püspököt éltette, mint méltó utódját azon főpapoknak, kik életüket s vérüket áldozták a hazáért. Dr. Walter Gyula mondta ezután a következő s általános lelkesedést keltő toasztot a hadseregre : »Visszaszallva emlékezetünk szárnyain őseink honfoglalási küzdelmeinek vértől mélyen átázott szinterére, hallani véljük a harci kürtöt, mely