ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-06-14 / 24. szám

A pénzügyi s a kereskedelmi minisztériumok alá tartozik a hivatalnokoknak legnagyobb része; itt is csak 12,84 illetőleg 8,58 százalék emelkedik ki az alsó három fokozatból jobb sorsba. Itt is tehát az 1800 frt évi fizetés az óriási túl nyomó többségnek non plus ultrája, amit, ha jó csillag alatt született, valamikép, sok évi szolgálat után elérhet. Mert a nagy tömegre nézve ez csak any­nyiban cél, amennyiben kisebb nagyobb töredéke sok vergődés után ezt a fokot elérheti. S most tegyük hozzá azt, hogy a nem vég­lesitett s más szolga-féle állásokban alkalmazottak száma legio. Hogy miféle arányok szerepelnek itt, azt abból láthatjuk, hogy 9740 diurnista közül 6962-nek van napi egy frtja, 476-nak 1.20 frt, 1925-nek 1.20—1.50-ig, 377-nek 1.50 frtja egy napra. Ezenkívül szó van még 4590 napidijasról, kiknek fizetése nem rúg fel egy forintra. Eszerint a napidijasoknak 80,62 százaléka a napi egy frt.­ban láthatja kilátásainak s reményeinek maxi­mumát. Soroljuk még föl a hivatal szolgákat. 14,696 hivatalszolga közül 5000-nek nincs évi 400 frtja; ugyanis 1080-nak volt 250 frtja, 3708-nak 250—300 frtja, és 668-nak 300—350 frt. Ismeretes a néptanítók állapota. Galíciában J nagy port ver föl a botránkozás, hogy a falusi tanítóknak fizetése 300 frtra rúg. Hát Magyarország­ban hogy állunk evvel ? Aligha jobban. E nyomo­rúság következtében Galíciában 400 iskola áll üresen, tanitó nélkül. »400«, igazán ominózus j szám. Nemde 400 iskolát alapit a kormány a millenium emlékére ? Az altanitőknak fizetése a városokban lakáspénzzel együtt 720 frtra rúg; tehát a tanitók harmadrésze legjobb esetben ezt a 700 frtot remélheti. Vegyük már most e jövedelmi kimutatáshoz az élet s a társadalom követelményeit, mely ma­gas igényeket támaszt a müveit, kvalifikált osz­tályok pénzkiadása iránt s be fogjuk látni, hogy vagyoni állásuk proletár. Érdekes e részben Scherer L. cikke, a »Neue Zeit«-ban, aki családi büdzsé alapján kimutatja, hogy családos gymnáziumi tanár, akinek 2.300 frt fizetése van, alig képes családját állásához mérten ellátni. Azután igy folytatja: »Nem mindenki ismeri majd el, hogy egy férfiú, ki 27 éves korában 1000 frt, 38 éves korában pedig 2.300 frt fizetéssel dicsekszik, proletárnak érezhetné magát. Rajta tehát, mutassák ki ezt az urak számokkal. De számokat kérünk s nem frá­zisokat; van abból elég a »takarekos Agnes« s más efféle mesékben. Senki sem fogja megcáfolni azt a tényt, hogy nem csak a tanitók, hanem az államnak minden hivatalnoka vagy mellék foglal­kozásokhoz kényszerül nyúlni a kapitalizmus szol­gálatában, vagy a polgári háztartás ieszállitására kényszerül az átlagos közepes életmód alá.« Sche­rernek 2.300 frt fizetése, melylyel operál, oly nagy, hogy Ausztria hivatalnokainak 93 százalékánál i ezt föl nem találjuk. A statisztikának ez adatai verőfényt lövelnek I társadalmi életünkre. Megmagyaráznak sok tünetet, I s kivált a modern meggyőződés fagypontos vilá­gát. Függőség egész a szolgaságig, és szolgaság a kutyaságig, ezek jellemzik a politikai életet; s miért ? látjuk az okát; nincs függetlenség a va­gyoni állásban. Ebből látni azt is, hogy méltó-e, ha cseléd ember betölti jajveszékeléssel a környé­ket azért, mert 900—1500-ig vagy azontúl a jö­vedelme. Tessék választani; tessék szétnézni a világban, hiszen a kanoniák ideális állása csak néhány halandónak lehet sorsa! 1 Millenium. Bandériumaink a hódoló meneten. A mil­léniumi hódoló menetnek a korona-diszhintaja után a hercegprímás fogata és kísérete volt fény­pontja és méltán keltette a legnagyobb tetszést. Négy primási gazdatiszt: Lósy Lajos, Etter Gyula, Lakner Aladár és Perényi Árpád nyitották meg a menetet, mint banderialisták. Perényi volt egyút­tal a zászlóvivő. A vezető aranyzsinóron harso­nát hordott. A tisztek a Rákócy-korabeli huszárok mintájára szabott dus aranyzsinóros dolmányt és nadrágot, sárga aranysarkantyús csizmát viseltek. A fejükön pompás cobolyprém kucsma volt, rajta aranyboglár hercegi koronával, a vállukon olyan párducbőr kaczagány, amelyen a párducnak még a feje sem hiányzott. A lovasok után jött a pri­más kocsija, mely szintén történelmi nevezetes­ségű, mert Magyarország utolsó nádorának, néhai József kir. hercegnek volt valaha kocsija. A kocsi kereke sárga, maga a hintó fekete s rajta a her­cegprímás zománcos címere, amely mellett az ajándékozó címerét is meghagyták kegyeletből. A hintót hat olyan telivér fekete, arabs mén húzta, hogy ezek maguk is látványosság számba mentek. Hát még a lovak szerszáma ! Sárga alapon csupa arany: a csattok mindegyike valóságos műremek és a II. Miklós cár diszszerszámán levő csattok utánzása. A hintóban a hercegprímás mellett Hetyey Samu kanonok ült. A kocsi mellett jobbról is, balról is három-három apród haladt, skarlátpiros fehérbélésü, a primás aranycimerével díszített kö­penykével, aranynyal áttört égszínkék dolmányban, piros szük nadrágban, hegyesorru sárga cipőben, piros bársony kucsmával a fején. Az apródokat, Steffier Lajos és Gramling Elemér keszthelyi, Szenti János és Lednicky István nagyszombati s Pirkner Imre, meg Szvoboda Béla esztergomi VII— VIII. osztályú gymnáziumi tanulókat a hercegprímás erre a funkciókra kinevezte s más ünnepi alka­lommal is fognak szerepelni. A hercegprímás második diszhintajában dr. Walter Gyula hercegprimási titkár és Klinda Teofil főszentszéki jegyző ültek. A kocsikat lóháton Buráuy Ernő és Keó Arthur primási banderialisták követték. Esztergomvármegye bandériuma egyike volt azoknak, kik mindenfelé a legzajosabb tetszést aratták. Egyformán voltak öltözve; mindegyik­nek a mentéje fölálló gallérú, félig testhez álló Zrínyi, kék rókaprémmel. Minden lovason sod­ronying van s nyakukban arany lovaglánc a vármegye zománc-cimerével. Kucsmájuk holló szárnynyal. Sárga csizma arany sarkantyúval s valamennyien karddal, csatabárddal felfegyver­kezve. Reviczky Károly országgyűlési képviselő a vezető, kit több helyt, különösen a honatyák az uj országháznál névszerint is megéljeneztek. Utána ment Reviczky Győző főbíró a megye zászlójával, mellette Hulényi Győző ügyvéd s Gotthard Ede. E triász után Andrássy Mihály, Perényi Kálmán, Ber­zeviczy N. s Braun Sándor következtek. A budapesti központi katholikus legény­egyesület is tartott mult vasárnap este milléniumi ünnepélyt saját kerthelyiségében. Az ünnepélyen, melyen az egylet tagjai közül számosan szavaltak, a dalárda pedig énekelt, Schiffer Ferenc, az egylet érdemekben dűs elnöke számos uj tagot vett fel. Majd az egylet pénztárnoka egy gyönyörű hársfát ültetett el a kertben, Miller József, az »Alkotmány« igazgatója pedig rövid beszédet tartott, melyben az ünnep jelentőségét fejtegette és beszédjét a király éltetésével végezte. A Pázmáneum milleniuma. Kedves és emlékezetes napja marad a Pázmáneumnak jun. 9-ike, midőn falai közt egyesitette a Bécsben tartózkodó magyar papságot, hogy az ezredév alkalmából kitüntesse előttük azt a korrekt papi és hazafias nevelést, melyben a nagy alapító intencióinak megfelelőleg részesülnek növendékei. Viszhangja, méltó és önérzetes viszhangja volt e nap a budapesti ünnepeknek — Bécsben. Mindig tudatában vannak a pázmániták annak hogy az ország határain kivül sokkal fontosabb és sokkal becsesebb is honfiúi érzelmeik ápolása és nyilvá­nítása, de különösen e napon töltötte el őket a tudat önérzettel és örömmel. Örömtől sugárzó arc­cal mozgolódtak a szereplök, nemes lelkesedés és boldogság ömlött el egész lényükön s szerepök végeztével hálás pillantásokat vetettek jó atyjukra az intézet rektorára, kinek bőkezűségéből a tágas éttermek délszaki növényekkel. Ő Szentsége és Ö Felsége mellszobraival s csinos kivitelű koro­nával ékesittettek. De nem kevésbé lelkesült a hallgatóság sem, ugy a vendégek, mint az intézet elöljárósága és növendékei. Alig zendültek meg a Hymnus magasztos akkordj ai, a fenkölt hangulat­ban a 10 pontú változatos programm is észre­vétlen gyorsasággal játszódott le előttünk s meg­illetődve hallgattuk a véghangokat: »Magyar­országról, romlott hazánkról, ne felejtkezzél el szegény magyarokról.« Bemek és klasszikus volt dr. Huszár Elemér megnyitó beszéde, de különös élvezetet nvujtott Sípos István pécsi növendék »A hon szelleme« cimű fennenszárnyaló, lélek­ragadó ódája, melyben a hitet és honszerelmet, nemzetünk fentartóit dicsöiti. Legjobban szóllott a szivekhez mégis Fieber Henrik, esztergomi nö­vendék, ki gyönyörű felolvasásában nemcsak megmutatta, mint kell kivált a jelen körülmények közt szeretni a papságnak hazáját, de komoly elhatározásra is indította hallgatóit. Ezek után már más nem hiányzott, csak hogy a rektor ur ő méltósága szóljon növendékeihez. Betegségtől megtörten látván levitái ifjú lelkesedését, könyekre fakadt, s csak pár perc múlva tudta — akkor is töredezve — buzdítani fiait, hogy manifestált ér­zelmeiket és gondolkozásukat mutassák meg majd tettleg is, s akkor Magyarország ismét szűz Mária országa leszen ! A besztercebányai püspöki papnévelő in­tézet növendékpapsága június hó 10-én a Borr. Szt. Károly-Társulat évzáró gyűlésével egybekötött millenniumi ünnepséget rendezett. Az ünnepély változatos és magas színvonalon álló programmját előkelő közönség nézte végig, zajos tapsokkal, él­jenzéssel adózva a szereplők sikere iránt. A tardoskeddi katholikus kör június 7-ki milléniumi ünnepélye díszközgyűléssel vette kez­detét. Machovics Gyula dr., a kör elnökének mag­vas megnyitó beszéde után Csepreghy Károly ol­vasta fel erre az alkalomra irt értekezését: A katholikus vallás szerepe nemzetünk történetében. Az érdeklődéssel hallgatott felolvasást hazafias szavalatok és mulatság követte. Tanügy. Vizsgálatok a felsőbb nőnevelő intézet­ben. Az esztergomi érseki felsőbb nőnevelő inté­zetben a tanév záróvizsgáiatai a következő sor­rendben tartatnak meg: 1. A polg. iskolában. Ju­nius 15-én tornavizsga az összes osztályokban, június 16-án I. osztály, június 17-én II. osztály, j június 18-án A) III. osztály, június 19-én B) III. i osztály, június 20-án IV. osztály, június 22-én d. e. zárünnepély a belnövendékeknél, június 23-án d. u. zárünnepély a külnövendékeknél. 2. Az elemi osztályokban. Junius 15-én d. u. az internát négy osztályában, június 24-én Óvoda és I. osztály, jú­nius 25-én II. és III. osztály, június 26-án IV., V. és VI. osztály, június 27-én »Te Deum« és az évi bizonyítványok kiosztása. A tanügyi kongresszus. A tanügyi kongresz­szusra az érdeklődők olyan nagy számban jelent­keznek, hogy a rendező bizottság szükségesnek tartotta a jelentkezés határidejét június 20-áig meghosszabbítani. Az utazás idejének és a ked­vezmények bejelentésére minden egyes beiratkozott j tagnak mától kezdve bejelentő iveket küld szét a rendező-bizottság. A bízottság kéri, hogy a zava­I rok kikerülése végett pontosan töltsék ki az iveket. Képesitők az óvónő-képző intézetben. Az esztergomi érseki kisdedóvónő-képző intézetben a képesítő vizsgálatok június 10—13. napjain tar­tattak meg, igen kedvező eredménynyel, Komlóssy Ferenc dr. prépost, egyházmegyei főtanfelügyelő és Bartal Bezső kir. tanfelügyelő urak jelenlété­ben. A vizsgálatra jelentkezett: 49 növendék ; egy önként visszalépett. Oklevelet nyert: 48. Ezek közül kitűnően képesített 9, jelesen 23, jól 13, elégségesen 3. Az eredmény kihirdetése után az I egyházm. főtanfelügyelő, majd az igazgató inté­zett rövid buzditó beszédet a növendékekhez. Kongresszusi képviselők. Mozgalmas élet van a főegyházmegyei tanitók között, amennyiben I most folynak a szavazások a kath. tanitók kong­I resszusára küldendő hat képviselőre. Egymásra I érkeznek be a zárt szavazati lapok, magukba

Next

/
Oldalképek
Tartalom