ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-01-12 / 2. szám

testvéreink hangoztatnak. Azon esetre, ha javadalmaik száma túlságosan csökkentetnék, e szempontok, amint a tanulságos könyvből látható, kezdettől fogva dominálják a helyzetet. Az óvatosan és fondorkodva haladók nézeteit ezek befolyásolják ; a tüzesebb természetűek hamarább készek megcsinálni a nagy ugrást a sötétbe, anélkül, • hogy biztosan tudhatnák, mi jön utána. Mi azt I gondoljuk, hogy a congrua rendezése soká nem halasztható, de jól fölfogott érdekeink szempontjából már előre is tiltakozunk a rendezésnek oly módja ellen, a mely a püspöki kar döntő befolyása nélkül történnék. A tervbe vett jövedelmi-összeirásokra nézve röviden az a megjegyzésünk, hogy a jövedelmekből most már teljesen ki kell hagyni az anyakönyvi jövedelmeket. Furcsa eljárás is az, hogy az állam maga fosztja meg a papságot ettől a jövedelemtől és azután mégis föl akarja venni a jövedelmi összeírásokba. De kihagyandó nemcsak az anyakönyvek utáni jövedelem, hanem az egész házassági stóla-jövedelem is, mert azt is tönkre tette az állam az ő polgári házasságával. Általában az egész felekezetnélküli államnak most már kevesebbet kellene törődnie ezzel az ! egész ügygyei, mert mióta felekezetnélkülivé lett, semmi köze sincs a katholikus egyháznak ezen tisztán belügyi kérdéséhez. Széchényi grófnak pedig hálásak vagyunk munkájáért s kivánjuk, hogy az hatalmas lökés legyen a congrua-rendezés befejezéséhez. — Országgyűlés. A karácsonyi hosszá vakáció után január 9-én tartotta a képviselőház első ülését. A viszontlátás öröme, a parol ázás nagyobb volt. mint a tárgyalások iránti érdeklődés. A kisebb tárcák költségvetésének tárgyalása volt napirenden. Érdekes mozzanata volt az ülésnek a stomfai mandátumnak a biráló bizottsághoz való utasítása, mivel a stomfai választás ellen Eremit Lajos és társai petíciót nyújtottak be. Ugyanazon biráló bizottság dönt e petíció fölött is, mely a nyitrait elvetette. Omen ! Egy magyar hittérítő levele a hercegprímáshoz. Menyhárth László zambéziai hittérítő levelet intézett ő Eminenciájához. Azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy e levelet, tekintve az afrikai viszonyokra vonatkozó érdekes adatait, a személyi jellegek elhagyásával egész terjedelmében közölhetjük : Főmagasságu Bibornok és Hercegprímás Úr! Kegyelmes Uram ! Én itt a Zambezi partjain, a feketék országában mint az Egyház utolsó munkása művelem a kietlen afrikai talajt s boldog vagyok, ha vad szerecseneim legalább azt elhiszik, hogy van egy jó Isten, a ki őket is szereti, s hogy a gonosz kinyerni. »Le Palladium régénére et libre« cim alatt folyóiratot is indított, a melyben mig egyrészről elkeseredetten küzdött a kereszténység ellen, addig másrészről a satanismust vette tollhegyére. De a szabadkőműves titkoknak e teljes nyíltsággal való szellőztatése csakhamar az uj és különvált palladistáknak nem tetszését is kihívta. És midőn Miss Diana Lemminek az összes szabadkőművesekhez intézett enciklikáját is nyilvánosan közzétette, megtörtént a szakadás. Ez alkalommal árulta el Miss Diana azt is — ami különben más uton is köztudomásra jutott, hogy az a toll, melylyel Lemmi enciklikáját irta egyszersmind tőr is volt, melyet ő — a mint Lemmi ezt maga említi a körlevélben, — Sybacco nevű személyes dámonjától kapott, s a melylyel irás előtt az asztalán levő konszekrált ostyát átdöfte. E szakadással kezdődik Miss Dianának jobb útra való térése és az isteni kegyelemnek sikeresebb működése. A sok csalatkozás után Miss Vaughau végre visszavonult a világtól. Egy csendes kolostorban érte -őt az isteni irgalmasságnak sugara. Megtért, megkeresztelkedett, és a sátánnak, Lucifernek főpapnője ma töredelmes, alázatos katholikus hivő nő. — Dr. a. — lelkek, a kiket ők tisztelnek, az ő legnagyobb ellenségeik. Bár látnák azok ott a szegény Magyarországban, a kik most teljes erővel a pogányság felé visszaeveznek, hogy mi az a pogányság, a melyhez elveik visszavezetnek s mily kietlen az egész élet, ha azok az elvek letűnnek, melyeket a kereszténység Európa népeibe oltott. Mi látjuk és érezzük ezt itt Belső-Afrikában s leroskadunk a nehéz munka terhe alatt, mely abban áll, hogy a kereszténység fő elveit bevigyük a nép életébe. Kétségbeesésig nehéz munka ez, a hol a népben az előfogalmak vagy hiányoznak vagy egészen elsötétültek. Nemrég a nezenga nép közt jártam a Rvangua partjain s tanitgatás közben a Házasság elveit is kezdtem fejtegetni; a többnejüségről szólva, mely itt általános, elmondtam nekik, hogy a fehér emberek országaiban mindenkinek csak egy neje van, még a királynak is. Rám néztek . . . s azután percekig tartó olyan hahotára fakadtak, mintha a legnevetségesebb bolondságot mondottam volna. Egy emberéletet kioltani itt a rabszolgaság országaiban oly csekély lelkiismereti dolog, mint nálunk otthon egy tyúkot leölni, legfölebb az okoz a gyilkosnak némi nehézséget, hogy egy munkaerőt veszt eb Pedig maga a nép életreképes, találékony, munkatürő s ha egykor az isteni kegyelem, mely egyedüli reményünk, győz sziveik fölött, ki tudja? . . . nem-e ezen népek lesznek a kiváltságosak azok helyett, kik az isteni kegyelmeket eldobják maguktól. Már 6 hónapja hogy elhagytam Boromat s ide Zumbóba jöttem. Mindkét helyen igen szép tevékenységünk van s már a felnőttek közt is hódit az Űr Jézus szent neve. Mindkét helyen nagy iskoláink vannak, s ezen gyermekek, a kiket igy fölnevelünk, képezik a jövő reményét'. A gyermekek legnagyobb részét a rabszolgaságból váltottuk ki s a Missió költségén tartjuk el és ruházzuk. A mennyiben költségeink engedik, úgyszólván naponként van alkalmunk rabszolgákat kiváltani szerencsétlen helyzetükből. Itt Zumbóban már a portugál birtokok végső határáig jutottam, a Rvanguán túl már minden angol főhatóság alatt áll, azaz hogy állana, ha ott angolok volnának ; ha tovább akarnék jutni s távolabb eső népeknek^Ürdethi a sz. hitet, elkellene hagynom a portugálokat s az angolokhoz mennem; talán a szent hit érdekébeu megnyerem elöljáróimtól erre az engedélyt. A legfőbb nehézség ez esetben az lesz, hogy kiadásaink rendkívül magasra hágnak, mert beljebb haladva mesés árakon kell majd az európai árucikkeket beszerezni, melyek nélkül az európai a gyilkos éghajlatot nem bírja ki s azonfölül az angolok nem sok segítséget adnak a hithirdetőnek. Kegyeletes emlékül már Boromában kereszteltem egy fiút Klaudio névre, most itt egy alig 8 éves kedves szerecseníiúnak adtam ezt a nevet, akit a napokban váltottunk ki a rabszolgaságból. Manyika tartományból (a Zambezi s Kafukue folyamok mentén) származik, háborúban rabolták el s mint mondja legyilkolt atyja neve Mncsakamüka, később pedig Muápe volt. Nagyon sokszor imádkozom Eminenciád drága egészségeért, élete s működéséért. Magamat s szegény missiónkat Eminenciád kegyes jóindulatába ajánlva, legalázatosabb hódolattal kezeit csókolom s maradok Eminenciád hőn szerető alázatos szolgája Menyhárth László S. I. hithirdető az afrikai Zambeziában. Külföld. Frére-Orban halála volt most egyike a legfeltűnőbb eseményeknek. 83 éves élet tanulságait tárja elénk Belgium e kimagasló alakja, ki nemcsak hazája történetében feledhetlen lesz,, de egyszersmind más országokban is örök intő például szolgál. Frére-Orban a vallás, főleg a katholicismus elleni gyűlöletnek megtestesülése volt. Mint tökéletes szabadkőműves, sátáni dühvel, mérhetetlen gyűlölettel és megvetéssel volt eltelve az Egyház iránt és hosszú életének minden törekvése a vallásosság lerombolására irányult. A »liberalizmus« minden érzelme és gondolata valósult meg benne és ezek érvényesítése volt életének egyetlen törekvése. Céljai elérésére páratlan eszközökkel rendelkezett. Hatalmas szónoki képessége, vakitó rögtönzései, lángeszű okoskodásai vezérré tették csakhamar, és midőn házassága révén nagy vagyoni függetlenségre jutott, a politikai pályán rövid idő alatt, 35 éves korában már Rogier miniszterelnök a kabinetbe hivja. Itt aztán kidomborodott egész egyénisége. Programm)ának legfőbb irányadó pontja volt: »halálos gyűlölet a kath. Egyház iránt.« És ettől soha el nem tért, sem mint miniszterelnök, sem mint bukott politikus. Igazi kulturharcos vezérnek született. Jellemének alapvonása volt a határtalan dicsvágy és mérhetetlen gőg. Ez utóbbi tulajdonsága minden képzeletet fölülmúlt és forrása volt azon páratlanul durva modornak, melyet mindenki, még politikai barátjai iránt is használt. Ezek keserű rabszolgaságban szolgáltak alatta és brutális kíméletlenségét érezték mindazok, kikkel csak érintkezett. A kamara egyik ülésén Janson, előkelő képviselő, szemébe mondta : »Az ön gőgössége mérhetetlen.* Frére-Orbán atyja a lüttichi szabadkőműves páholyban mint ajtóőr volt alkalmazva, és gyermekét a katholicizmus elleni gyűlöletben nevelte. E megvetésből kifolyólag mint ifjú tüntetőleg aposztatált és protestánssá lett, habár e vallást sem becsülte és soha egész életében semmiféle templomban nem volt. Temetése e hó 6-án ment végbe protestáns szertartás szerint, és az illető lelkész a halotti beszédben kenetes hangon emelte ki Frére-Orbán teljes közönyét minden vallásforma iránt. A radikális lapokat e beszéd nagyon kielégítette és magasztalják érte e felvilágosult »lelkészt«-t. Mert, mint a »Reform« megjegyzi: »Frére-Orbán emlékének megsértése lett volna, neki csak egy parányi kereszténységet is tulajdonítani.« E temetésről elmondhatjuk, hogy az egyszersmind a belga liberalismus temetése is volt. FréreOrbán volt az, ki a liberalizmust teljes alakjában valósította meg, de épen ezért ismertette meg annak teljes undokságát. Azért elfordult tőle Belgium annyira, hogy utoljára Frére-Orbán, az egykor egekig magasztalt mindenható államférfi, még a képviselői mandátumát is elvesztette és életéI nek utolsó éveit, mint politikai halott, keserű jelentéktelenségben töltötte. Németországban a sociális mozgalmak uralják a helyzetet. Ránk nézve érdekes azon küzdelem, melyet a kormány a socialdemokratia ellen folytat Tüzzel-vassal akarja pusztítani az eszméket, ' melyek aztán épen ezért annál jobban terjednek. ! »Kivételes törvények«, ez az egyetlen eszköz, ! melyet a rendőrállam ismer a veszélyes elvek ellen. Ez eljárással szemben a keresztény irányú ' sajtó felfogása a következő : Igaz, hogy a szociáldemokrata, mely nyíltan a társadalom alapelveinek fel forgatására tör, megérdemli, hogy az állam küzdjön ellene. Azonban itt is áll az, hogy »mindent a maga módjával.« Először is abban hibáznak a vezető férfiak, hogy az üldözésben tul mének a jogosság határán és igy a tömegek rokonszenvét az üldözöttek részére hajtják. Valamint a parlamenti vitákban épen nem győz mindig a legdurvább modor, hasonlóan a kormányzásban is nem a legélesebb eszközök a legalkalmasabbak. Egy kormány, mely ellenfeleit oly módon üldözi, hogy ezek az általános részvétet keltik föl, erkölcsileg már elvesztette a játékot. A közvélemény rokonszenve oly tényező mindig, mely a politikai küzdelmeknél a sikernek elengedhetlen feltétele. Érdekes és nagyon tanulságos lesz e nagy kérdés megoldását szemmel tartani. I — - ' — Fővárosi levél. Budapest, 1896. január 10. Megkezdődött a hivatalos farsang s vele az a sok-sok bohóság: társadalmi is, meg politikai is, mely hol megnevetteti -az embereket, hol meg könnyeket fakaszt szemeikben. Csakhogy persze e ! könnyek nagyobbrészt mosolygó arcokon peregnek j alá, már a mint a farsanghoz illik. Aki ebben a szezonban látja először székesfővárosunkat, fogalma lehet a nevető Budapestről Akár a városligeti jégpályán tovasikló. kacagó, bohokázó s közbenközben lábaikat kificamító párokat nézi, akár a báltermek sima parkettjén lejtő álarcos alakokat szemléli; vagy akár a villamos kocsikon szorongó, egy-egy oldalba bökéstől feljajduló s nyomban a »pardon« kérés után »óh kérem, kérem«-et hazudó s persze mosolygó embereken akad meg figyelme : kénytelen-kelletlen maga. is nevet egyet s jó képet csinál az egészhez, mint a főkapitányság tisztviselői tettek Rudnay Réla, az uj főkapitány fogadtatásánál.