ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-29 / Rendkívüli szám

elmúlván, dr. Helcz bezárta a választást, s az összesereglett óriási nép lekesedése között jelentette ki Frey Ferencet Esztergom megválasztott képviselőjének. Beadatott Freyre 520, dr. Földvárira 394, s igy Frey Ferenc 126 többséggel lett képviselőnek megválasztva. A választás kihirdetése kimondhatatlan lelkesedést s örömet keltett, s a király városi templomban elhangzott »Te Deum« rég harsogott oly egetverően, mint ma. A »Te Deum« után a választási bizottság megszerkesztette a mandátumot, s 6 óra után dr. Helcz elnök megható beszédben nyújtotta át a népszerű képviselőnek, ki azt viszont lendületteljes beszédben köszönte meg úgy bent a választási teremben, mint a választó polgárságnak a városház erkélyéről. — Freyre szavazott az egész kivételével, s meleg bizalmat Pór Antal papság fejezvén ki ez által az iránt a képviselő iránt, aki oly önérzettel küzdött a keresztény érdekekért. Érdekes, hogy a zsidóságból csak 16-an szavaztak Freyra, 56-an pedig Földváryra. Hogy kikkel azonositotta dr. Földváry politikáját, kitűnik azon tüntetésből, mit valami Zwillinger nevű jogász magának megengedett, ki a papok elleni heccre tüzelte a békés választókat. Mint jellemző s kirivó eseményt jegyezzük fel, hogy a primacialis tisztek közül csak Windisch János és Etter Gyula, a káptalani tisztek közül pedig Mezey Dénes szavazott a kormánypárttal. Munkácsy káptalani főszámvevő semleges maradt. Pártharc egy háztetőn. Városunk közös közepén, annak legelőkelőbb pontján áll egy emeletes ősi ház, mely arról nevezetes, hogy érdemekben megőszült egykori tulajdonosa, városunknak hajdani feje és képviselője, ellenzéki voltára büszke volt s gazdagszámú családtagot látott ősi erényeiről ismeretes volt tűzhelye körül. Most mindez erősen megváltozott. Fiai (az apai portának jelenlegi tulajdonosai) abban egymással megegyeznek, hogy a családalapítás iránt a legmerevebb közönyösséget dokumentálják ; de már pártpolitikai tekintetben útjaik elváltak. A fiatalabb atyja elveit tisztelvén, ellenzéki voltára büszke s a nemzeti párt zászlaját tüntetőleg emeli magasra. mélységbe — a vezető óriásit káromkodik. Kicsiny híja, hogy el nem ájultam e második veszteség fölött. Nem néztem én már se bányát, se szivattyút, semmit sem, hisz oly éhes voltam, alig vártam, hogy fölérjünk és megbeszéljük Andrissal a továbbiakat. Fölértünk, Andris egy nagyott lélegzik és oda nyomja a vezetőnk keezébe gyetlen koronánkat. Egy köny facsarodott ki szememből, s köszönés nélkül megindultam az út felé. — De Andris mit cselekedtél? — Nem akartam, hogy ugy járjunk mint a kocsissal, apróbb pénzem meg nem volt, hát mit csináljunk. — De hát uzsona, egy pohárka bor ilyen útra hol lesz most ? — Otthon, máskép már nem lehet, ne jajgass, a szalámit te vesztetted el, adj inkább egy szivart és gyújts rá te is. Mit volt mit tennem, mint hallgatni s elfogadni Andris tanácsát, felső zsebem volt még egyedüli vigaszom, de micsoda dohány van ott? Mélyebbre nyúlok, megint csak dohány? Hisz én szivart hoztam magammal ?! Az az ördöngös kocsi mind összezúzta szivaromat döcögéseivel. Se szalámi, se kenyér, se pénz, se szivar, s Dorogon lenni gyalogosan — valódi tragédia. Megindultunk lehajtott fejjel, szó nélkül. Elcsigázva, kimerülve értünk a kerek templomhoz ép mikor estére harangoztak. Levettük kalapunkat, keresztet vetettem s öntudatlanul az evés előtti imát kezdtem el. Léri. Nem így az idősebb, melynek keblében a sziv és ész örökös harcban áll egymással a politika arénáján. Szive az apai ellenzéki hajlamhoz vonzaná, de hajh! esze visszatartja, mert hivatalos állását veszélyeztetettnek láthatná. Manifestálja tehát mameluk voltát tőle telhetőleg s még így is folytonos aggodalmak gyötrik, vájjon eléggé buzgálkodik-e ily irányban? Ebbeli nyughatatlan aggalyoskodása már hajnali 4 órakor elűzi az álmot szemeiből s folyton eszét erőltetve, töri-marja magát, vájjon előző nap nem vétett-e a mameluk szabályok ellen ? s mit kell tennie az egész nap folytában egy korrekt és tizenhárom próbás mameluknak ? Történt, hogy a legutóbbi képviselő-választási mozgalmak napjaiban az ősi házon egy lobogó volt látható. A portának idősb férlitulajdonosa — kinek aggodalmas természetét csak kiváncsi, tudnivágyő hajlama raulja felül — csakhamar örömmel győződött meg, hogy azon »Dr. Földváry István« neve olvasható. Nem így a fiatalabb, aki az ősi lakháznak ilyképi megtiszteltetését nem tűrheté. Segített a bajon oly módon, hogy egy diszes, nagy selyem lobogót tűzetett ki ugyanazon házra, melyen »Frey- Ferenc« neve állott s mely mellett az előbbi teljesen elveszett. De ezen utóbbi zászló eléggé megfoghatlan módon másnap eltűnt a házról, amiben — úgy mondják — oroszlánrésze volt az idősebb testvér határtalan aggodalmának. Ez sokkal több, mint amennyit egy bátor, önérzetes ellenzéki sziv elbír s ez okból az ifjabb testvér sajátkezűleg tette vissza az ellenzéki lobogót a ház fölé s nyomban a leghatározottabban kijelenté, hogy aki ezen záázlóhoz hozzányúl, azt menten és kíméletlenül tizenhat rétbe görbíti, ha mindjárt saját vérbelije lesz is. — Ily határozott kijelentéssel tréfálni nem ilehetett, így tehát az idősebb is kapitulált. Kínos vergődés, zaklató nyughatatlankodás gyötré az aggodalmas mameluk szivet. Egyrészt a veszélyeztetettnek hitt állás fölötti aggály, másrészt a fenyegetéstőli félelem elűztek minden álmot az eddig gondtalan agglegényi állapotban töltött életről, de miután egy büszke mameluk nem engedheti délceg alakját 16 rétbe töretni, a kínos szituációból nem volt menekvés s méltán tartani lehete egy kedélybetegség szomoró kitörésétől. Végül egy ismeretlen jótékony kéz segített e vigasztalhatlan helyzeten. Egy szép reggel a mi mamelukunk legnagyobb lelki gyönyörűségére az üresen hagyott harmadik padlásablakban egy második »Földváry«-zászlót pillantott meg s ekként két kisebb »Földváry«-zászló között méltóságosan lobogott az ünnepélyes, nagy »Frey«-féle selyemlobogó, így megmaradt sértetlenül a délceg mameluk termet, megmentetett a külső decorum is, mert a féltett zászló majoritásba jutott — legalább az ősi háztetőn. HIREK. * Személyi hirek. Dr. Walter Gyula kanonokot Ő Felsége a király hétfőn kihallgatáson fogadta, mely alkalommal dr. Walter megköszönte kanonokká kinevezését. — Hanny Béla, a primási javak jószágigazgatója Budapestről Esztergomba visszaérkezett. * Ünnepélyek Kolos napján. Vaszary Kolos biboros Hercegprímás úr névünnepe alkalmával a kir. érseki tanítóképző intézet ma csütörtökön díszközgyűlést tart a következő programmal: 1. Vaszary Kolos F. tisztelete. Előadja a szerző: Füzy A. I. é. n. 2. Üdvözlő dal. Énekli az intézeti dalkör. 3. Szegény vándorló legényről. Tolnay L.-tól. Szav.: Sárkány J. II. é. n. 4. A hontalan. Vörösmartytól. Szavalja : Kovács Ö. III. é. n. 5. Kuruc tábori dalok. Előadja az intézeti zenekar. 6. Esőért. Móra Istvántól. Szavalja: Müller Nándor. I. é. n. 7. A beszéd és értelem-gyakorlatokról. Szerző : Pritz J. IV. é. n., felolvassa: Lévay Béla. III. é. n. 8. Obsitos. Garaytól. Szavalja : Nagy Imre. II. é. növ. 9. Dal az esthajnali csillaghoz. Spindlertől. Zongorán előadja: Pritz József. IV. é. n. — Az esztergomi vízivárosi nönevelö-intézet belnövendékei fömagasságú és főtisztelendő Vaszary Kolos Biboros Herceg-Primás és érsek úr magas névünnepe alkalmából 1896. évi október hó 30-ik napján ünnepséget rendeznek a következő műsorral : Nyitány: Egmont. Beethoventől. Négy kézre előadják: br. Kaas Terike és Vass Gizella. Hónapok hódolata. Színjáték két felvonásban. Személyek : Idő — Walter Juliska. Január — Parsch Lívia. Február — br. Kaas Erzsike. Március — Mihályfi Fedora. Április — Thurner Nándin. Május — Struglitz Ilona. Junius — Pethes Margit. Julius — Marschalkó Ilona. Augusztus — Perinay Lenke. Szeptember — Csaby Juliska. Október — Nogell Irén. Október 30-ika — Majeszky Jolán. November — Vértesy Margit. December — Burián Erzsike. Micike, intézeti növendék — br. Kaas Mariska. »Valse lente. * Schütt Edétől. Két kézre játsza: Magurányi Olga. Élőkép. »Ünnepi beszéd.* Mondja; br. Kaas Terike. »Üdvözlö ének.« Göll Jánostól. Három hangban előadja í az intézeti énekkar. »Die Heinzelmännchen.« Tréfás költemény Kopischtól Szavalja: Marschalkó Rózsika. »Sylvia.« Delibes Leótól és »

Allegretto Capriccioso« Volkmanntól. Hegedűn és zongorán előadják: Jung Rózsa k. a. és Borovicska Adolf úr. »La Musique des fleurs.« Saynéte par Emile Gouget. Mondja: Pethes Mariska. »Le Coucou.« Zwyssigtől. Három hangban előadja: az intézeti énekkar. — Kezdete esti 6 órakor. * A Frey-pártiak méltányossága. A szavazás előtti negyedórában Feiehtinger doktor a Frey-pártiak főhadiszállására, a »Magyar Királyba« ment be. Az ezen feldühödött választók bizonyára izekre tépik szét a nem annyira merész, mint inkább rafmirozott urat, ha a vezetők be nem látják a doktor úr szándékát s saját testük fedezésével ki nem mentik. A doktor úr egy kis verekedést akart rögtönözni, hogy a katonaságot hozhassa a »Magyar Király«-ban összegyűlve volt választók nyakára, s emberei a zavarosban halászhassanak. Későn kelt a doktor úr ! * A köbölkúti és doroghi választó kerületekből lapunk zártáig következő értesítést vettük : Haydin Károly és Kobek István között a szavazatok aránya 10—10 között váltakozik, s a választás esélyei bizonytalanok. Doroghon, Hulényi Győző kormánypárti 26 szavazattal győzött, Papp János függetlenségi ellenében. Krausz Izidor visszalépett. * Eles töltény. A rend és csend fentartására kedden este a katonaság nyolcas és tizenhatos csapatokban cirkált a városban, talán ezért is nem fordult elő néhány kisebb jelentőségű szóváltáson kivül egyéb veszedelem. A választáshoz kirendelt katonák is, valamint az őrjárat élestöltényekkel volt ellátva. * Baleset. Reviczky Elemér, Reviczky Győző főszolgabíró fia, tegnapelőtt délután Miska kocsisukat meglőtte. Az eset körülményeiről csak anynyit tudunk, hogy Reviczky Elemér benyitott a megyeház udvarán levő mosókonyhába, a hol Ambró Mihály kocsis tartózkodott s fegyvere elsült, az egész töltés pedig a kocsis balkarjába hatolt. A vizsgálatot megindították. * Nagyhangon szidalmazott egy nőt a tokodi bánya egyik munkása kedden a megye-házán. A főszolgabíró csendre intette s mikor ez nem használt, elzáratta a kortes-vezérnek is beváló hangú urat, * Fölhívjuk a nagyközönség figyelmét Weisz Mihály helybeli kályhagyáros igen szép kivitelű és jó minőségű cserépkályháira, melyek válogatott színekben és mindenféle nagyságban dús választékú raktárából mindenkor megrendelhetők jutányos árakon.