ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-06 / 36. szám

met nemesség, papság és a nép benső szövetségre lépett, hogy megmentsék az ellenséges érzületű állam törvényhozásával szemben mindazt, ami az ember szivének drága: a családot, tulajdont, szabadságot. Az Isten, ki saját művét romba dőlni nem engedi, segíteni fogja őket e nemes törekvésükben és azért nyugodt meggyőződéssel távozott mindenki tűzhelyéhez, szivében megerősödve és lelkes bizalommal eltelve a jövő küzdelmei iránt. Az iparcsarnok és iparosaink. Budapest, szept. 4. Mi minden van kiállítva az iparcsarnokban, mely milléniumi kiállításunk egyik díszét és büszkeségét képezi. Szerét, számát sem tudnók elsorolni ama dolgoknak, melyeket a honi ipar részben itt mi nálunk, részben Bécsben, Brünnben és Reichenbergben létesített. Igazi ipartermelő nemzet vagyunk mi és leszámítva azon dolgokat, melyeket import azaz bevitel által létesítünk, a többit mind idehaza termeljük és produkáljuk. Szegény iparosaink feje beleszédül, ha látják mindama alkotásokat, melyek mint a honi kezek remekei kerültek ki, és ha cipészeink megállanak a kecskeméti és körösi stb. cipész produktumok előtt, nemes büszkeséggel tekintenek a remekművekre. Szabóink büszke öntudattal szemlélik a fővárosi cégek diszruházatait, sőt kalapot emelve közelednek Spitz Bernát ő méltósága, — mert most már az 50 ezer anyakönyvvezetői diszszallag elkészítése után, legalább is ilyen cimre tarthat jogos igényt — eme kinevezendő báró úr és főrendiházi tag farmatringos szekrényeihez. Mennyi fény és mily pompa! Mily drága kelmék, mind igazi francia selyemből, rumburgi vászonból, brünni posztóból. Igazi kordován bőr, kazsmiri és orosz prém, szmyrnai és perzsa szőnyegek, sőt még a nótába foglalt svéd-gyufa. Boldog hon, melynek ily fejlett ipara van. Ki meri ezek után kétségbe vonni, hogy hazai iparunk föllendülését nem a liberális kormányzatnak köszönhetjük ? Azok a Bécsben készült és szépen fölcicomázott viaszkos babák, melyek hivatvák a divat különféle árnyalatait feltüntetni, mind igenlenek fejeikkel. Bizony úgy van. Ámde ha valamit el lehet tagadni tőlünk, de azt az egyet sohasem, hogy a csizmadiaság és cipészet nem volna igazi magyar ipar. Talán a véletlen úgy hozta magával, hogy midőn a cipő raktárt szemléltem, ott állott meg mellettem két politizáló suszter vagy divatosan mondva cipész, kritizálva a kiállított tárgyakat. Mindketten kormánypárti országgyűlési képviselőjüktől kapott ingyen jegygyei jöttek fel a látogatás megtekintésére. »Hej barátom! sóhajt fel az egyik, ha én ilyen áron árusíthatnám cipőimet, mint a minők vannak e cipőkre irva, úgy boldog ember volnék, pedig teremts úgyse biz én is tudok ilyeneket, ha nem jobbakat készíteni.« A kíváncsiság gyötört és kíváncsi voltam ez igazi magyar iparos szomorúságának és bánkódásának okát kitudni. Szóba álltam vele, előbb magyarázatokat kértem egyik-másik fajta cipő készítése felől, s midőn már belemelegedett a beszélgetésbe, hirtelen fordulattal kérdem, »hat maga miért nem adhatja cipőinek párját 6 forintjával ?« »Uram ! mióta nálunk — felelte ő — Khon Jakab úr meg Blumenduft Árpád (Ábrahám) fűszer, rövidáru és vaskereskedő urak a bécsi cipőt gyári áron 2 frt 50 krjával vesztegetik, pang az üzletem és lassan abba kell hagynom.« Mi jó lett volna, ha e szekrények mellé magyar iparosaink nagyobb okulására kiállították volna a Khon és Blumenduft uraságok üzleteit. A szabók megtalálták volna ott a Lewiek »kész úri, fiú, férfi ruha-raktárait* óriási választékban, leszállított árakon, a fazekasok a legjutányosabb kályhákat, szóval az összes ipari cikkeket, melyek mind a Seifenstein, Spitzer, Rosenbaum stb. urak nagykereskedők üzleteiből kerültek ki a kiállítás területére. És ha már egyszer a cifra bábuk ki vannak állítva, úgy bátran lehetett volna egy néhány kiaszott, nyomorúságtól megtörött és az anyagi bukás szélére juttatott magyar iparost kiállítani, akár viaszból, akár valóságban, hisz bőviben vannak. A liberális fosztogató merkantil rendszer nagyobb dicsőségére és milléniumi iparcsarnokunk díszének emelésére szolgáltak volna. A legnagyobb kuriózum és igazi szörnyszülött, melyet bátran a milléniumi aquariumban lehetett volna elhelyezni és a tenger egyéb szörnyeteg csodáival együtt 30 kros belépti dij mellett mutogatni, nem más, mint azon tákolmány, melyet magyar ipartörvénynek hívnak. Hátralék a városnál. Az a bizottság, a mely kiküldetett a város pénzügyeit megvizsgálni, jelentését beadta a tanácshoz, s ez haladéktalanul felhívta dr. Belezet, dr. Földváryt és Hoffmann Ferencet jelentéseik benyújtására. A felülvizsgáló bizottság jelentése következő: Esztergom sz. kir. város Tekintetes Tanácsa! Mult évi augusztus hó 29-én Esztergommegye alispánjának 9277/894. számú felhívására, 4063/795. szám alatt hozott tanácsi végzéssel, »a városi pénztár által kezelt összes pénzértékek, ide értve úgy a város törzsvagyonát képező, valamint a házi alapítványi és árva, valamint letét pénztári összes kinnlevő követelések és értékek, u. m. kötvények és egyéb értékek« megvizsgálása, úgyszintén, hogy amennyiben hiányok merülnének fel dr. Helcz Antal urat akár tiszti ügyészi, akár polgármesteri működéséből kifolyólag, abból mily összeg erejéig terheli anyagi felelősség-megállapításra, alulírottak kiküldetvén; — ezen megbízásunknak eleget téve, a vizsgálatok befejezése után az összes alapok és pénztárak számadásainak 1876. évtől megejtett áttanulmányozása folytán, kutatásaink eredményét tiszteletteljesen ./• alatt társított felsorolásban hozzuk a Tekintetes Tanács szives tudomására. Ebből sajnosán kell mindenkinek azon tényről meggyőződni, hogy a város vagyonkezelése éppen nem viseli a hivatalnoki pontosságot, az ügybuzgalmat magán. Minden alapnál a kamatok megdöbbentő nagy összegben vannak hátralékban s ennek nem egyes hivatalnok, hanem az összes hivatalnokok okai; mert a számadásban vezetett kamathátralék nagyságáról tudomással kell birnia nemcsak a pénztárnoknak, a számvevőnek, a felülvizsgálónak, de kötelességük is a fellebbvalókat arról értesíteni és azok behajtását az ügyészi hivatal útján kérni, s ha ez rendszeresen megtörtént volna úgy ma nem mutatna a hátralékos kamatösszeg oly elszomorító képet. — Ezen kamat-hátralék legnagyobb részét törvény utján behajtani nem lehet, mert a bíróság csak 2 évi kamatot itél meg, azért azok beszedése barátságos uton lenne megkisérlendő, s ha ez sikerre nem vezetne, csak azon esetre beperesitendő. Remélhető, hogy a szervezés folytán ezen segítve lesz, és felfogja ismerni mindenki kötelességét és annak eleget is fog tenni. Mégis meg kell állapítani egy jobb rendszert a kezelésre nézve és abban mindenkinek felelősségét megállapítani, hogy ezután a mulasztásokból eredő károk az illetőn megvehetők legyenek. Ami dr. Helcz Antal úr anyagi felelősségét illeti, az a mellékelt kimutatás alapján a következő: a IV. alapnál 8. tétel alatt 20 frt — a VIII. » 1. » » 52 » 08 a X. » 9. » » 33 » :—• a X. » 10. » 21 » — a XXII. » 3. *> » 85 » — a XXII. » 10. » » 210 » — együtt 421 frt 08 Azon esetre, ha a kötvényekről le nem számol: felhívandó lenne ügyeinek mielőbbi tisztázására. Teljes tisztelettel Esztergom, 1896 augusztus 8-án a vizsgálatra kiküldött bizottság : Mattyasovszky Lajos s. k. elnök. Dr. Fehér Gyula m. k. biz. tag. Brenner József s. k. b. tag. Brutsy János s. k. biz. tag. Mihalik Bálint s. k. biz. tag. HIREK. * A primás Keszthelyen. Vaszary Kolos Biboros-Hercegprimás 0 Eminenciája tegnap dr. Kohl Medárd titkár kíséretében Keszthelyre érkezett, az ottani restaurált templom konszekráci ójára. * Személyi hirek. Boltizár József püspök,, dr. Klinda Teofil szentszéki jegyző kíséretében hétfőn Nagyszombatba, Hetyey Samu apát-kanonok, dr. Komlóssy Ferenc prépost-kanonok és Walter Gyula primási titkár vasárnap Keszthelyre utaznak. — Roszival István apát-kanonok és Frey Ferenc országgyűlési képviselő Kassára utaztak. — I Graß János apát-kanonok Emsböl városunkba 1 vissza érkezett. — Eitner Elemér Ákos három heti ! szünidőre Esztergomból elutazott. — Niederman József főkapitány haza érkezett s hivatala vezetését átvette. * Egyházi zene. Szeptember hó 6-án, vasárnap a bazilikában tartandó istenitisztelet alkalmával a főszékesegyházi ének- és zenekar a következő egyházi énekeket adja elő: Seyler Károly miséje. Graduale Terribilis est locus. Sehönwälder Kálmántól. Offertorium. In Deo Speravi. Albrecht F. H.-töl. September 8-án, kedden, Mária szül. napján : Mise Heydn Michaeltől. Graduale. Benedicta et venerabilis, Finkes D-től. Offertorium. O Maria Virgo pia, Führer Róberttől. Délután 3 órakor nagy Vespera. * A gymnáziuin „Veni Sanete

u-ja. Pénteken kezdette meg a »Veni Sacnte«-val főgymnáziumunk az új tanévet, A ferenciek templomában ezen alkalommal az isteni tiszteletet fényes, segédlettel Vojnits Döme igazgató celebrálta. * A nyitrai milléniumi emlékmű és az esztergomi fökáptalan. A nyitrai zoborhegyi emlékmű létesítéséhez hozzájárult az esztergomi fökáptalan is, amennyiben átengedett e célra 4 holdnyi területet és a hozzá való utakat. Nyitravármegye bizottsága küldött is egy meghívót két nappal az ünnepély előtt, úgy hogy a fökáptalan mégis küldhetett egy képviselőt oda dr.' Roszival István apát-kanonok személyében. Mint értesülünk, a meghívókat sokkal hamarább küldték szét s úgy látszik, hogy a nyitrai postahivatal épp oly fele-, dékény leíiet, mint a nyitrai közigazgatás. — Szóval Nyitravármegyében igen példás rend uralkodik. * Tanárváltozás. A helybeli papnevelő-intézetben dr. Wally János kanonok, tekintettel előhaladott korára, lemondott a tanárságról, s ö. Eminenciája lemondását elfogadta. Az 1888. év óta ketté választott tanszék újra egyesittetett, amennyiben dr. Kereszti/ Győző tanár ismét az új- és az ó-szövetségi szentírást fogja tanítani. * A vízivárosi nőnevelő uj tanítónői. A bekövetkezett uj tanévvel a helybeli fels. nőnevelő-intézet tantestületében is több változást eszközölt a szatmári tartományi főnöknő. Sr. Aurelia Rozsnyóra, Sr. Vilhelmina, Sr. Theodosia. Sr. Hilaria Szatmárra helyeztettek át. Helyöket Sr. Carolina, Bernarda, Etta, Generosa foglalták el. * A főegyházmegye személyzetéből. Schultz János nagyszombati kanonok, a főegyházmegye Nesztora, augusztus hó 31-én 89-ik évében elhunyt az Úrban. — Lahner Antal, kiérd, lévai plébános s az Adalbertinum tagja meghalt augusztus hó 31-én Pozsonyban 78 éves korában. — Dr. Mally János apát-kanonok saját kérelmére fölmentetett a szemináriumi tanárság alól, hol mint Ganonicus Theologus 8 évig tanított; tárgyát dr. Kereszty Viktor vette át. — Tyukos János nevelőnek küldetett Somsich gróf házához Pozsonyba, s helyébe Nagy-Sáróba Jeszenszky Kálmán újmisés tétetett subsidiariusi minőségben. — Teész Elemér budapesti hitoktató Tardoskeddre, Simkó János Tardoskeddről Galánthára, Winkler Pál Püspökiből Somorjára, Székesy János Somorjáról Buda-Eörsre helyeztettek át kápláni minőségben; a következő újmisések pedig: Izsóf Alajos Bajnára, Trebiczky Ferenc Püspökibe küldettek. — Kaján Endre gálánthai, Krepier Gusztáv buda-eörsi, Merva Sámuel bajnai káplán, Tóth Árpád nagyszombati h. tanár