ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-07-05 / 27. szám

Koszciuszkó győzelmét. De egyik sem kelt olyan mély benyomást a szemlélőre, mint Munkácsynak az »Ecce Homo «-ja. Ha felemii tjük még az uj műcsarnokot is, jóformán kimentettük a látványosságok sorozatát s legföljebb a Ballon Captif vonhatja még magára figyelmünket. Csakhogy ezzel is úgy vagyunk, hogy az időjárás szeszélyéhez kell alkalmazkodni s amint a szokottnál erősebb szél van, az igazgató nem engedi meg a Ballon Captif felszállását. Érdekesek ennél az egyes felszállni akaróknak intézkedései; ellátják magukat kiflivel, konyakkal s miközben készülődések történnek, élcelődéssel bátoritgatják egymást. Majd a próba-utat is megteszik, mely után a direktor sajnálattal konstatálja, hogy jelenleg lehetetlenség a magasba röpülni: talán inkább délután, vagy holnap. Hanem persze az összeverődött kis társaság nem akarja hazacipelni a kifliket, meg konyakos üvegeket s inkább elfogyasztják, hogy holnap vagy holnapután újból elölről kezdjék .... Szentpétery. Affendakisz leckéztet. Csendes kedélyességgel éldelgünk a budapesti sajtó azon hirén, hogy a pestvidéki kir. törvényszék uj világ-utcai fogházából ismét három jeles mákvirág szökött meg, egyik szerencsétlenül, a másik kettő szerencsésen. Ez újvilági eseményről a kommentárok tintaáradattal szolgálnak : az igazságügy jeles hordozói Erdély igazságügyminiszterrel élükön boszankodnak, botránkoznak, szégyenkeznek; a közönség pedig fogja a hasát s jót nevet Képzeljük, hogy mily ovációban fogják részesiteni Papakoszta bajtársát, Affendakisz Periklészt, ha ugyan sikerül majd a rendőrségnek ez érdekes firmát újra befogni s az »újvilágba* visszaszállitani. Lesz ott éljenzés és taps. S Affendakisz ur e meleg érdeklődésre ugyan is rászolgál s a kitüntetést teljesen megérdemli. Rászolgál az érdeklődésre, mert eredeti zsenialista, legalább is akkora, mint háromszáz mameluké: a kitüntetést pedig azért érdemli, mert iskoláztatja a magyar igazságügyet. Ez utóbbi megjegyzéssel, remélem, elsimitom szigorúbb erkölcsbirák homlokán a redőt, melyet Affendakisz urnák a mamelukok fölé való emelése | fürtjeik alatt vont. Affendakisz ur ugyanis minden követ megmozgat, hogy a magyar igazságügy hiányait föltárja; reszel, ráspol, feszit, régi vassal I álkulcsokkal dolgozik, ajtókat kiemel, álmatlan éjjeleket tölt, hogy Erdély miniszter urnák s többi | pajtásának figyelmét hálásabb térre forditsa s terelje, mint amelyen eddig dolgoztak. Eddig zsandároskodtak ; éhes választóktól a kenyeret elkobozták; a szabad polgárokat heringgel etették s a vizes puttonyokat feldöntötték; no de ezek gyerekségek. Az igazságügyi szaknak sok más helyen szőrit a csizmája; de ezt nem akarják észrevenni. Eljött tehát Affendakisz s Perikleszi lélekkel fölcsapott igazságügyi reformernek, s oly leckét adott az újvilág-utcában reggel, hogy délután öt órakor már Erdély igazságügyminiszter is ellátogatott az »uj világba«, hogy tanuljon valamit. Reméljük is erősen, hogy tanul majd valamit s vele a többi szakminiszter, s ez a tanulság abban álljon, hogy a miniszterek főérdeme nem a politizálás, hanem az ország érdekeinek praktikus, célszerű előmozdítása. Az igazságügyminiszter ne papokat és választókat fogdosson, hanem Affendakisz és Kazár urakra vadászszon ; ne templomokban szimatoljon, hanem nézzen utánna az uj s az ó-világ fogházaiban, hogy hogyan folynak ott a dolgok. De rendesen a politizáló miniszterek semmire sem jók, csak arra, hogy vignettákul szolgáljanak a húsos fazekakon; nem érnek rá szakukban valamit alkotni s legtöbbször fogalmuk sincs, hogy mi a teendőjük. Ha azután egy világra szóló skandalum kiemeli ezeket az urakat előkelő, politizáló sinecurájukból, s a szaknak praktikus terére állítja, akkor ellátogatnak az ily kedélyes fogházakba s megbotránkozásuknak adnak kifejezést az ottani állapotok felett s ki is jelentik, hogy ezeken a tarthatatlan állapotokon minél hamarább változtatni kell. Igen, kell; csakhogy a botrány meg van ; a magyar igazságügy közegein és intézményein ismét jót nevettek Európában. S ki issza meg mindennek a levét ? Aligha Erdély miniszter ur; aligha a törvényszéki elnök; hanem megisszák azt bőven Szende és Delovai . . . fogházörök. Ezek okai mindennek. Nyakukba sóznak majd fegyelmi vizsgálatot, elcsukják s elcsapják őket. Pedig Periklész nem ezt akarta. Ha Szendével nem is bánnak szendén és Delovait el is lovaltatják, azért az újvilág-utcában csak ugy, mint a magyar igazságügy ázsiai terén a rendetlenség nem lesz megszüntetve Oda komoly munka kell, melyre egyelőre kortesminiszterek rá nem érnek. HIREK. * Személyi hirek. Palásthy Pál püspök Trauensteinba, Pellet József kanonok Báziásra, Maszlaghy Ferenc kanonok Koritnyicára, Graeffel János kanonok Emsbe, Frey Ferenc országgyűlési képviselő családjával Vihnyére utaztak. — Dr. Csernoch János kanonok Koritnyicára, Kirschoffer Károly ó-budai plébános Marienbadba mentek üdülni. —Mattyasovszky Lajos és Kálmán családja nyaralásra Zamárdiba utazott — Schliek István nagyszombati főgymnáziumi igazgató Esztergomba érkezett. — Hanny Béla jószág-igazgató Balatonfüredre utazott. — Altorjai Imre esztergomi csendőr százados, őrnagyi rangban Székesfehérvárra helyeztetett át. * Az oltáregylet istentisztelete. Az esztergomi Oltáregyesület jövő vasárnap, folyó hó 12-én tartja nyilvános istentiszteletét a vizivárosi zárdatemplomban. Szent mise van: J

/

2

8, 9, 10 órakor és délután 5 órakor szent beszéd és litánia. f Soror Chrysostoma. A szatmári irgalmas nővérek Esztergom-sz.-Annai rendháza gyászba borult. Rendfájuknak egy szépen fejlett ága letörött, az esztergomi óvónő-képző-intézet büszkeségét elvitte a halál dermesztő lehellete. Török Chrysostoma elhunytát siratják testvérei, a tanügy lelkes barátjai és az a nefelejtskoszorű, mit sirjára tesznek, nem egyszerű kéz, de a szeretet fonta. Sokat vesztettek benne, mert mint hivatásának testestől lelkestől élő tagot ismerték. A mi szép és üdvös volt, az mind kész munkásra talált benne, s munkakedve párosulva tanítványai iránt érzett odaadó szeretettel, megszerezték számára társnői s tanítványainak szeretetét. Született Fülesen Sopronmegyében 1866. június 26-án, 12 év előtt lépett be a szerzetbe, hol a legboldogabban érezte magtá. Működött Szatmáron, Stomfán, Miskolcon, Esztergom-Vízivárosban, s 1892-től az esztergomi óvónő képző-intézetben. Jó modora, mély vallásossága, rendithetlen kötelességérzete az emlékezet hervadatlan borostyán-koszorúját szerezte meg számára. Temetése tegnap délután ment végbe óriási részvéttel. A gyászszertartást fényes segédletttel dr. Komlóssy Ferenc prépost-kanonok s főtanfelügyelő végezte. Haláláról következő gyászjelentést vettük: Az esztergomi érseki kisdedóvónő-képző intézet tanári testülete szomorú szívvel jelenti, hogy szeretett tagtársa, tisztelendő Török Chrysostoma, páli sz Vincéről nevezett irgalmas nővér, oki. polgári iskolai tanitónő, hosszas, de a hit által megerősített lélek türelmével viselt szenvedés és a betegek szentségeinek többszöri ájtatos felvétele után, f. hó 2-án korának 30., zárdai életének 12. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. A tiszta lélek porhüvelyét július 4-én délután 5 órakor helyezzük a sz. Anna-zárdából a kir. városi temetőben örök nyugalomra. Az engesztelő sz. mise áldozatot pedig július 4-én 8 órakor fogjuk lelki üdvéért bemutatni a szent Anna-templomban. Esztergomban, 1896. július 2-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! * A főegyházmegye személyzetéből. Poeck Rezső nyitra-pereszlényi plébános a radosnai kerület rendes alesperesévé és Pulmann András radosnai plébános ugyanezen kerület helyettes alesperesévé, továbbá Janovics Károly ipolyfödémesi és Schrutta Károly nahácsi plébánossá neveztetett ki. — Kovák Ferenc Sasvárról Gutára, Haris János Gutáról Szölgyénbe, Török Mihály Tótmegyerröl Sasvárra, Simkó Károly budapesti hitoktató Tótmegyerre, Kén István Komáromból Lévára, Klacsánszky József Balassagyarmatról Komáromba, Janics Ferenc Lekérről Balassagyarmatra, Kákonyi János Selmecbányáról Holicsra, Borovszky József ipolyfödémesi administrator Selmecbányára, Rákóczy József Vittencből Pozsony-Majthényba helyeztettek át kápláni minőségben. — A következő ujmisések pedig : Tölgyessy Jenő Lekérre, Herott Ármin Vittencbe, Srobár József Kis-Apáthiba és Jábornik Ödön Nagy-Lévárdra küldettek ugyancsak kápláni minőségben. * A bérmálás. Hétfőn Boltizár József püspök 1106 hivőt bérmált meg, ezek közül volt 22 a j főszékesegyházi, 577 a kir. városi, 157 a viziváI rosi, 100 a szentgyörgymezei, 230 a párkányi és 20 a környékbeli plébániák területéről. A székesegyház zsúfolásig tömve volt, de a főpapot a terhes funkció még sem fárasztotta ki. Ruganyos léptekkel járt, s ő maga hirdette a bérmálandóknak egy félóráig szívhez szóló szavakban az Ur igéjét A szertartás déli 12 órakor végződött. Másnap a helybeli plébánosok élén dr. Csernoch János kanonok s várbeli plébánossal megköszönték Boltizár püspök lángbuzgalmu fáradozását. * Papszentelés. A bazilikában jun. 28-án reggel 7 órakor papszentelés volt, melyet Boltizár József püspök végzett. A malaczkai sz. Ferenciek közül négynek, az esztergomi főmegye levitái közül 12-nek adta föl a papi rendet. A boldog ujmisések nevei a következők: Fallenbüchl Ferenc nagyszombati tanár, Schivingenschlögl József, Jábornik Ödön budapesti hitoktatók, Erdösi Károly, Herolt Ármin, Izsóf Alajos, Jeszenszky Kálmán, Szobár József, Sebeszta Ottó, Tölgyesi Jenő, Trebitzky Ferenc végzett negyedévesek. A megható szertartáson jókora közönség volt jelen, kiváltkép a fölszenteltek rokonai és ismerősei köréből, ő Méltóságának azért is hálával tartozunk, hogy e fönséges szertartást a kápolnák homályából a bazilikának derült, aranyos ivei alá vitte át s a jelen levőknek lelki épülésükre szokatlan, ritka alkalmat nyújtott. * Választók figyelmébe. A választók jegyzéke jul. 5—15-ig reklamálás végett a városi kiadóhivatalban megtekinthető. * A távírda és posta konferencia kirándulása. A távirda és posta konferencia tagjainak lapunk június 14-ki számában emiitett kirándulása Esztergomba, csütörtökön történt meg. Dél felé érkeztek meg a dunagőzhajőzási társulattól rendelkezésükre bocsájtott külön hajón. Lehettek vagy 140-en, köztük 35 hölgy. Három japáni, három török is szépen összevegyült a románok, németek, olaszok, oroszok, franciák, angolok társaságába. Legjobban voltak persze a magyarok képviselve. Esztergom hire annyira vonzotta őket, hogy még aggastyánok, s beteg lábúak is eljöttek, kik természetesen kocsin hajtattak be, mig a többiek Fritcse berlini főpostaigazgató s titkos tanácsos, Szalay miniszteri tanácsos, Hanny Béla primási jószág-igazgató vezetése alatt gyalog vonultak föl a bazilika s kincstár megtekintésére. A bazilika propileumánál Maszlaghy Ferenc és dr. Komlóssy Ferenc prépost-kanonokok, Medina Lajos polgármester, Eitner Elemér Ákos főszékesegyházi sekrestye-igazgató s succentor, dr. Földváry István városi ügyész fogadták a társaságot, melyet a polgármester szives »Isten hozott«-tal üdvözölt. Szalay miniszteri tanácsos felelt az üdvözletre, s örömének adott kifejezést, hogy a földkerekségről egybegyűlt urakat, kik közvetítői az emberek nemzetközi érintkezésének, ebbe az ősi, a magyar előtt mindig kegyeletes helyre, alkotásaiban Sz. István szelleme által megihletett városba elvezethette, és a hercegprímás vendégszeretetének lehetnek élvezői. Az üdvözlés után csoportokba oszolva nézték meg a bazilikát, s el voltak ra-