ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-04-26 / 17. szám

Déli 12 órakor megindult a menet az emlékoszlophoz. Elől a bandérium, azután a tűzoltóság, iskolások, ipartestületek, 90 főből álló lévai dalárda, a városka képviselő-testülete és elöljárósága, vendégek és 2000-t meghaladó ünneplő közönség következett »Isten áldd meg a magyarthangjai mellett. Megérkezvén a szoborhoz, miután a lévai dalárda Richter Ferenc karnagy szakavatott vezetése alatt, a legnagyobb praecizitással elénekelt egy hazafias éneket, Hartha lépett a szónoki emelvényre és fél óráig tartó, remek, sziveket megindító szónoklatával gyönyörködtette a hallgatóságot. Ezeréves hazánk területén — monda ő — sok nép próbált szerencsét, hogy magának hont alkothasson. Azonban a történelem nem tud arról, hogy itt maradandó államszervezetet alkotott volna. Hogy a magyar, a keleti barbarizmus és a nyugoti civilizáció ez érintkezési pontján ezer évig existálni képes volt, annak három oka van. Első a hazaszeretet. Ezer évig tanulta ezt az érzést a fiú az apjától s igy vált belőle ezeréves kötelezettség. Nemzetünk második államfentartó vonása a jogérzék. Őseink a vérszerződéssel ezer év előtt vetették meg a magyar jogélet alapját s alkotmányos szabadságunk abból fejlődött az idők és viszonyok hatása alatt. Harmadik faktor a vitézség. A mi közmondásunk azt tartja: »Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!« Ezt a tanácsot hiven követték őseink. Inkább tudták tűrni a halált, mint a szégyent. Abban, hogy most ünnepeljük ezeréves multunkat, egy nagy hazugság rejlik. Ennek a korszaknak az ezeréves múltból csak a kalendáriumi dicsőség jut. Amit most cselekszünk, az sem nem betetőzése a múltnak, sem nem alapvetése a jövendőnek. A történelem forduló-pontja nem most van, hanem 1818-ban volt. A görög-római világszellemnek volt egy barlangja, ahol minden rosz megszületett és szétáradt az emberiségre. Nekünk is volt ilyen barlangunk. A nép kamarillának nevezte. Innen kapott a militarizmus parancsot, hogy tördelje le szabadságunk friss hajtásait. Ezzel szemben tétlenül nem maradhatánk. Igy kezdődött meg az önvédelmi harc. Beszédének végén röviden, markáns vonásokkal rajzolja a nagysallói győzedelmes csatát és megemlékezvén az ebben elesett hős honvédekről, ezen imaszerű fohászszal végzi beszédét: És kérjük a Gondviselést, hogy adjon nekünk erőt, kitartást, buzgóságot úgy szeretni hazánkat, amiként ők szerették. Sokak szemében könnyeket láttunk csillogni e remek költői beszéd behatása alatt, amelyet egetrenditő éljenzés követett. Ezután ismét a lévai dalárda következett egy hazafias ének kitűnő interpretálásával. Most Rozmanits Timót lévai kegy. r. tanár egy alkalmi költeményt szavalt el, kinek szép előadását a közönség zajos tapsokkal jutalmazta. Három óra felé járt az idő, midőn kezdetét vette a bankett, amelyen a vármegye kitűnőségeinek legnagyobbrésze jelent volt. A toasztok sorát Varga J. nagysallói plébános nyitotta meg, ki szónoki szépségekben bővelkedő beszédében Bartbát köszöntötte fel. Varga plébános beszéde nagy hatást keltett, különösen mikor a honvéd-zászló előtt emelte meg a kegyelet fáklyáját: De azért — mondotta — sem porba, sem sárba nem hullott a zászló, s egy folt sem kerülhetett reá, mert a nemzet nemtője, védangyala fogta fel s az utoljára elvérzett honvédet takarta le vele és pedig úgy, — hogy annak piros színével a honvéd vérét törülte fel, a melytől az még pirosabbá leve; a fehér sáv, mely a mellre került, a szüztiszta honfikebeltől még fehérebb szint kapott ; mig a zöld az igaz ügy Istenébe helyezett remény színében virult tovább. Azután a nemtő a 'zászlót apró részecskékre eldarabolá és szétosztá, mint a Megváltó a csodával megszaporított eledelt, az életben maradottak között. Ezek szivök rejtekébe zárták és őrizték hiven, mint a jövendő feltámadás biztos zálogát, mint az egyetlen csillagot, mely a haza teljesen elborult egén még megmaradt ; mert nehéz, szomorú napok következtek ezután,, a melyekre elmondhatjuk, hogy nem kedvesek a mi szemeink előtt; melyekben elosztották ruháinkat és kockát vetettek öltönyeinkre : jogainkra, szabadságunk és országunkra, melyekben Jeremiás prófétával sóhajtott fel a nemzet: »Emlékezzél meg Uram! mi történik rajtunk, tekints le és nézzed gyalázatunkat. (Imád. 5. r.) Örökségünk idegenekre szállott, házainkat külföldiek birják. Árvákká lettünk és atyák nélkül, anyáink özvegyekhez hasonlók. Szolgák uralkodnak rajtunk és nincsen ki kezeikből megszabadítana minket. Megszűnt szivünk öröme, siralommá váltak táncaink. Leesett fejünk koronája, jaj nekünk, miért hagysz el minket sok időre.« Uraim ! a nemzeti fájdalom e napjaiban semmink sem volt, mi vigaszt és balzsamot hintett volna sajgó sebeinkre; csak egyet bírtunk csupán, a mi szent némaságában is oly hathatósan szóllott, a mi tiszteletre méltókká tett a világ előtt s félelmesekké az önkény és káröröm szemeiben: azt a honvéd-zászló részecskét, melyet a jótékony nemtő i osztott szét az élők között és a melyre az vala irva, hogy a magyar nemzet legnehezebb megpróbáltatásainak közepette is, önállóságának, függetlenségének eszméjét egy pillanatra se adja fel soha! Ennek és egyedül csakis ennek az eredménye volt az alkotmány feltámadása. Bartha a nagysallóiakra; Bombay V. volt alispán Holló Lajosra emelték poharukat. Beszéltek még Levatich lévai ügyvéd ; Belcsák kir. közjegyző ; Holló Lajos ; Rozmanits Timót, stb. stb. Este fényes kivilágítás volt és Turner József vendégszerető házában fényes estély, melynek azt hiszem -— a pirkadó hajnal vetett véget. Lévai. Esztergom-megye milléniumi programmj ához. Tizenöt pontban állapította meg a milléniumi ünnepiességet rendező megyei bizottság az ünnepi programmot. A bizottság azon édes meggyőződésben és reményben ringatja magát, hogy e Programm az ünnepiességet minden tekintetben »lélekemelővé « fogja tenni. Nem jut eszünkbe kétségbe vonni a Fürdő vendéglő • nagy termében megtartandó bankett lélekemelő voltát; a 4 frtos teritékek már előre is biztossá teszik azt. Azt is készségesen elismerjük, hogy az Esztergom utcáin rendezendő fáklyásmenet nagyszerűen »lelekemelö« lesz. A programm j többi pontját mellőzve, különösen annak három pontjához óhajtunk hozzá szólni: 1. Nem mondható szerencsésnek a rendező | bizottság azon intézkedése, mely az ünnepély napjául május 13-át, a harmadik keresztjáró napot szemelte ki. Azok a megyebizottsági tagok s a ; helybeli káptalannak és papságnak azon tagjai, a kik a keresztjáró nap könyörgéseiröl és körmenetéről elmaradni nem akarnak, vagy éppen nem, vagy csak nagy nehezen lesznek azon helyzetben, | hogy az ünnepiességben részt vehessenek. Ez a körülmény semmi esetre sem alkalmas »lelekemelö« hangulat keltéséhez, söt az egyházi rend ellen való tüntetésnek vehető, pláne mikor arra a millenáris ülésre az ország prímását is meghívják. 2. Az ünnepiesség egyházi részének a »Te Deum«-nak megtartására a rendező bizottság a király városi plébánia templomot jelölte ki. Tudjuk ugyan, hogy a városi és megyei tisztujitások előtt és után a királyvárosi plébánia templomban szokásos az istentiszteletet megtartani. De azt gondoljuk, hogy a milléniumi díszközgyűlést a bizottság sem akarja egy közönséges tisztújítási közgyűléssel ! egy színvonalra helyezni. Nem emelné-e az ünnepély fényét, ha annak egyházi része Esztergom első templomában, az érseki város főszékesegyházában tartatnék meg ? Országos ünnepélyt illő országos templomban megülni. A bazilika pedig az ország első temploma A bazilikái hivatalos istenitiszteletet ezért a bizottságnak nem lett volna szabad programmjából kihagyni. A milléniumi ünnepélyt továbbá nem lehet, nem szabad elszakítani szent István emlékezetétől, kinek első sorban köszönheti a magyar, hogy még él. De ha valahol, úgy Esztergomban lehetett volna nagy könnyen összeköttetésbe hozni a milléniumi ünnepélyt szent István emlékével. A bazilika a szent Istvántól épített templom helyén áll; közelében ott van az a kápolna, ahol az első apostoli király vette fel a keresztség szentségét ; az egész esztergomi várat szent István szelleme lengi körül. Az lett volna igazán lélekemelő dolog, ha az ország ezen első, történelmi emlékektől körülvett templomába vonult volna fel a megye a hálaadó istentiszteletre. A rendező bizottság intézkedése igen kevés érzékre vall Esztergom történelmi múltja s a városnak jelenlegi karaktere iránt. 3. A lélekemelő hangulat tetőpontját azonban kétségkívül akkor fogja elérni, midőn Földváry István fogja elzengeni dics-hymnuszát az ! atyai érzelmektől duzzadó, dicső »alkotmányos« kormányról. Nem vonjuk kétségbe Földváry tapintatát. De csaknem elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ő csupán a kormányi tekintélyről, a kormányról in abstracto mondaná beszédét. Az a beszéd a jelenlegi Bánffy kormánynak in concreto fog szólni; azt is fogja dicsérni, magasztalni a szónok. De a megyebizottságnak egyetlen egy öntudatos, hitre, kereszténységre valamit adó tagja sem fogja végig hallgathatni, hogy dicsérjék előtte, bizalommal tüntessék ki azokat az alakokat, kik jelenleg viselik a kormányhivatalt, akik szellemi és erkölcsi gyöngeségük tudatában az erőszak és furfang fegyvereivel tartják fenn magukat a hatalom polcán, akik ádáz küzdelmet folytatnak a kereszténység ellen, akik lábbal tiporják a népnek minden törvényes, alkotmányos jogát. Ha lesz is türelem a megyebizottsági tagokban végig hallgatni e beszédet, azt kénytelen-kelletlen fogják megtenni az ezredév ünnepének hatása alatt, s meg vagyunk győződve, hogy az »alkotmányos kormányról« való beszéd legkevésbbé lesz az a monumentum, mely az ünnepség harmóniáját biztosítani képes. Minek oly pontot fölvenni a programúiba, melynek elmaradását senki se sajnálta volna, s mely a mai időkben, mikor a kormány lábbal tiporja magát az alkotmányos szabadságot, valóságos arcul-esapása az alkotmány tisztességes felfogásának. HIREK. * Adomány. A táti tüzkárosultaknak a Biboros Hercegprímás 0 Eminenciája 50 forintot, az esztergomi fökáptalan 28 forintot adományoztak. * Személyi hirek. Hetyey Samu kanonok s primási irodaigazgató Budapestről városunkba visszaérkezett. Lóskay Jeromos, a primási uradalmak kormányzója, Karlsbadba utazott. * A székesegyház kincsei a kiállításon. E kincsek lesznek a szó szoros értelmében a legdrágább tárgyai a kiállításnak. Nemcsak mübecsüknél fogva, mely egyáltalában megfizethetlen; mert hiszen, ha elvész Mátyás király kálváriája, azt millió bankó sem téritheti meg; hanem azért is, mert a kiállításnak a biztositási illeték révén sok pénzébe kerülnek. A kálvária maga 1.000,000 forintra van biztosítva. Rajta kivül még mellkeresztek, kelyhek, miseruhák vándorolnak le Budapestre. Maszlaghy kanonok a kiállítási bizottság kiküldötteivel intézi a kincsek szállítását, s hétfőn e célból Eitner Elemér Ákos sekrestye-igazgató s kincstári segédőr kíséretében leutazik a székesfővárosba: A vasúti igazgatóság külön szalon-kocsit bocsátott a kanonok rendelkezésére A kiállításban pedig katonák fogják őrizni Mátyás királynak ezen kristály üveg-burok alatt elhelyezett, rácsozattal körülvett klenodiumát. * Zenés-mise. A bazilika mai nagymiséjén Drobisch Lajos miséjét fogja a főszékesegyházi ének és zenekar előadni, Umlanf Mihálytól lesz a (iraduale. (Lauda anima mea Dominum.) Az Offertorium (Jubilate Deo) pedig Eyblertők * A tisztikar tisztelgése. Esztergom sz. kir. város újonnan választott tisztikara vasárnap mutatkozott be Boltizár József érseki általános helynök és püspöknél, Sujánszky Antal nagyprépostnál s Kruplanicz Kálmán főispánnál, gróf Csáky Károly püspöknél pedig Maiina Lajos polgármester és Kollár Károly tanácsos köszönték meg a „ Veni Sancie" celebrálását.