ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-04-05 / 14. szám

Ez kérem manapság a stilusz curiae, — szakasztott úgy hangzik, mint Wlassics miniszter -úr szálló igéje a felsőbb közéleti morál kultuszáról. Nesze semmi, fogd meg jól; mindegy, bármit fogdoss, akár »értelmi egyensulyt«, akár »felsöbb közéleti morál kultuszt«. Ezek az urak zsebbe dugják kezüket, kipödrik bajuszukat, megsimogatják állukat, azután mosolyogva dobnak oda egy frázist értelmi egyensúlyról, vagy felsőbb közéleti morálról. De ha már emlegetik azt az értelmi egyensúlyt, már csak lesz belőle náluk valamicske ? Hogyne. Valamint Wlassics kultuszminiszter kathedrája alatt pompázik a felsőbb közéleti morál kultusza s a legközelebb mult hetek botrányaiban alighanem zsidó szertartás szerint »hosszü napíját, »Bet- und Buss-Tag«-ját ülte : éppúgy a Zsitvay Leo úr s általában a liberalizmus jellemiskolája az értelmi egyensúly impozáns alakjait állítja bele a világba. Csupa értelmi egyensúly az egész liberális had! Mérlegen mérik a jogot, a szabadságot, az erkölcsöt s a mindenütt hiányzó egyensúlyt ezen a mérlegen csalhatatlanul helyreállítja a pénz. Az értelmi egyensúlyt őrzik azok az urak, kik csak arra ügyelnek, hogy hivatalukból ki ne pottyanjanak; mérlegükön hittel, szent meggyőződéssel szemben az egyensúlyt tartja a kenyér. Az értelmi egyensúlyt az erkölcstannal szemben abban a receptben találják, hogy lődd fejbe magad, ha loptál vagy sikkasztottál; könnyű portéka a liberális reputáció; egyensúlyt tart vele egy kis ólomgolyó. Az értelmi egyensúlyt az elvek dolgában frázisokra bizzák ; elveket a modern kor gyermeke szinte nem ismer; azokért áldozatot hozni, sült bolondságnak tartja. Ha valaki hitéért, meggyőződéseért exponálja magát, azt kinevetik s sztoikus nyugalommal óvják, hogy minek ily potomságért neki menni a falnak. De hiszen a liberális korrupció elvekkel és jellemekkel már rég végzett s szolgalelkűséget teremtett egész a kutyaságig. Azért illik a szájába oly jól az az értelmi egyensúlyra vonatkozó intés. Mi az elveknek hivei s ha kell, áldozatai leszünk. Nevelésünkben azt az egyoldalúságot követjük, hogy hitünkben vallástalansággal, — hogy jellemünkben haszonleső meghunyászkodással, — erkölcseinkben szépszavú romlottsággal soha sem paktálunk. Egyoldalúak leszünk, vagyis mindig csak egy oldalon : a hit, a jeliem, az erkölcs oldalán és pártján állunk. Azért azonban másokat, kik jóhiszeműek és becsületesek, meg nem eszünk s ami mások meggyőződését illeti, azt, ha a tisztesség határai közt marad, sérteni nem fogjuk. Az egyoldalú nevelést fölpanaszló intésből csak azt vehetik szivükre iiatal barátaink, hogy ily fontos dologban ne támadjanak soha, mig bizonyítani a törvény előtt nem képesek. Ne nyomják meg a tollat úgy, hogy oly vér folyjon belőle, melyet az egész világ szine előtt be nem mutathatnának. S végül elveiket és szent s épp azért egyoldalú meggyőződésüket párosítsák világ- és emberismerettel ; ez a világismeret egyoldalúságát meg nem szünteti, de okosságot és tapintatot kölcsönöz. Különben pedig maradjunk mi csak egyoldalúak; ne tartsuk igazságnak a hazugságot, bármily próféták hirdetik: s ne ítéljük erénynek s jellemességnek a megalkuvást, bárkik is űzik. Kolumbus is, ha nem egyoldalú hive az ő meggyőződésének és ha hallgat a sokoldalú szószátyárokra, Amerikát föl nem födözi soha s ha a modern élet tapasztalataitól várja valaki az értelmi egyensúlyt, akkor a Morus Tamások kora végleg letűnik s nincs kilátás, hogy jellemeket tiszteljünk addig, mig az értelmi egyensúlyozás gyáva taktikázást, nivellálást. paktálást jelent. Mi tehát értelmi egyensúlyt elvi egyoldalúságunkba csak azon értelemben teremthetünk, hogy mialatt az elvtelen és elvet föladó embereknél az értelmi egyensúly humbug és huncutság, nálunk, elvi egyoldalúságunkban ez az egyensúly okosság lesz. Városi közgyűlés. (Sz.) Március 30-án megtartott közgyűlésen 96-an vettek részt. A napirend előtt Nie4ermann József rendőrkapitány a piac rendezésének ügyében egy bizottság kiküldését kérte. Az indítvány elfogadva, a bizottság kiküldve lőn, melynek tagjai következők : Bajer Ágost, Brenner József, Bedő József, Brutsy János, dr. Csernoch János, Dóczy Ferenc, Etter Gyula, Eggenhofí'er József, dr. Földváry István, Frey Ferenc, Kaán József, Lindtner János, Marosy József, Mattyasovszky Kálmán, Nagy Pál, ültósy Ferenc, Paulovics Géza, ltudolf Mihály, Wim in er Ferenc, Zwillinger Hermann, Szóda Mihály, Reusz József, Bádi András, Tátus János, Schiller Mihálly és Liszkay Alajos. A kenderföldi katonai laktanya bérletére vonatkozó szerződés, a tanács javaslatának elfogadásával a katonai parancsnoksággal 5 évre meghosszabittatott. A laktanya évi bére 1628 frt. A felállítandó vizreservoir kérdése hosszabb időt vett igénybe. Arról van ugyanis szó, hogy a Duna partján egy a vasúti állomásokon látható, toronyalakú víztartó épület legyen emelve, a melyben egy petroleum motor hajtaná a szivattyút s a melynek víztartó edényében 180 hektoliter viz állana készen; esetleges tűzvész esetén, a vízhordó lajtok könnyebb megtölthetésére, valamint az utcák öntözésére. A tanács javaslata szerint egymás után két víztartó lenne felállítandó ; egyet a régi sörház előtt, másikát pedig a vízivárosi kisduna parton, e helyett azonban abban állapodott meg a közgyűlés, hogy csak egy legyen épitve s ennek helyét pénzügyi bizottság jelölje ki. A vizreservoir felállítási költsége 4—5000 forint. A város tulajdonát képező kistói, valamint a szentjánosi földek bérbeadására tett tanácsi intézkedés helyben hagyatott. A vörös-kereszt egyesület háború esetére 50 ágy felállítását kéri; e kérelemnek a tanács javaslata értelmében hely adatik; helyiségül az elemi iskolák fognak szolgálni. A tanácsnak a pénztári vizsgálatról szóló jelentése tudomásul vétetett. Felolvastatott a közoktatási miniszter leirata, melyben a városnak a gymnasium újból való fölépítésére tett határozatát örömmel veszi tudomásul. Az alispáni hivatal értesiti a ^képviselőtestületet, hogy a fökáptalan képviselői jogát gróf Csáky Károly; Stern Márk jogát pedig Burián Lajos fogja gyakorolni. Az előbbi tudomásul vétetik. Tekintve azonban azt, hogy Stern Márk vámbérlő ellen beadott panasz ügyének tárgyalásával Burián Lajos alkapitány van megbízva ; itt oly inkompatibilitás forog fenn, a melyre vonatkozó törvényi intézkedés hiányában, a képviselő testület felszólítja Burián Lajost, hogy a képviselői jogot Stern részéről ne fogadja el. Az iskolák céljaira megvásárolni szándékolt telkek ügyében névszerinti szavazásra volt szükség. A megvétel mellett 53-an, ellene 36-an szavaztak s igy a kérdés nem lett eldöntve, mert absolut többségre, 93-ra lett volna a végleges határozathoz szükség. Egy harminc nap múlva tartandó közgyűlésen az ügy újra szavazás alá kerül. Az ellenvélemény pártolói között senki sincs, a ki tudna a jelzett célra alkalmas helyet, de azért ezt sem akarják megvenni. Hivatali helyiségekre, esetleg iskolai helyiségekre van szükség, ez kétségtelen ; szerettük volna tehát hallani azon indítványt, a mely e kérdés jobb megoldására vezet. A gyűlés végén Magos Sándor kir. táblai biró intézett kérdést az elnöklő h. polgármesterhez a Lőrinc utca felől, mi fog történni a lebontott házak helyével ?! A bú polgármester azt felelte, hogy a tanács tanulmányozza az ügyet, alapon álltam. Gyula, a másik hős, látva e világban azt a sok furcsaságot, hálátlanságot, pappá lesz s mint egy kis falucska lelki pásztora dolgozik az emberiség javán. Talán valaha beteljesedik rajtam e regény részlete ! — Roppantul sajnálom, hogy nincs meg e regény, milyen jó volna most nevetségkép részleteket közölni belőle! Később költő voltam, vallásos költeményeket irtam. Egyre emlékszem, ezen még most is sokat mulatok : Ül a tudós elmerülve A "tudományokba, Kutatja a dolgok lényét, Az Istent tagadja! Képzeljék csak azt örömöt, közölve lett egy képeslap boritékának hátulsó lapján majdnem egészen a hirdetések között. Az volt csak a boldogság. Kivágtam szépen, eltettem s mindennap este fefekvés előtt nagy áhítattal elolvastan. Négy évre rá már haladtam, legalábn a szerkesztői üzenetek azt fogták rám. Ime egy részlet: Mond a fűnek, ne zöldeljen, A virágnak, hogy ne nyíljék, Bármi szépen kérd a tavaszt: Ne jöjjön, ne viruljon még. Mond a szivnek ne szeressen. Ne imádja az ég Urát: Ezek reád nem hallgatnak, Tavasz virul, a sziv imád. Igazán milyen elcsépelt gondolat! írtam aztán elbeszéléseket. Borzasztó »sötét« képeket festettem. »Este van, a falu népe nyugalomra hajtá fejét, csak egy-egy komondor vakkant néha unalmában s aztán befekszik a szalma kazalba. »Sötet van.« Az ég is beborul, csak egy ablakból tör meg elő egy kis világosság. Jöjj nyájas (?) olvasó s nézzünk be a szakadozott függönyön !« — Ez utolsó mondatot egy elbeszélésben olvastam s nekem roppantul megtetszett ugy, hogy nyakra-főre használtam. Egy-két elbeszélésemet közölték persze ugy át dolgozva, hogy magam sem ismertem rájuk. Mindegy! azért ott figyegett a végén az én nevem. Ez elég volt a dicsőséghez. A »csicsergest« különben külső ok, egy kis szellemi pressió hozta létre. Tessék elhinni, magam fejétől sohasem csicseregtem volna! Azért nem ér sokat — gondolja magában sok nyájas és nem nyájas olvasó. Egy társaságban kezdték boncolni az én »csicsergesemet« (nem én kereszteltem ily névre — a szerkesztő úr volt az elkeresztelő!) inkognito dolgozom — én is neki mentem. Szegény csicsergés bocsásd meg, hogy én is ellenségeid közé szegődtem! Nincs benned össze függés ; a Brückner bácsi csak olyan égből pottyant toldalék. Hja! kedves olvasóm ! nehéz dolog ám ez a csicsergés — a közepe felé én is már kezdtem a tollszár végét rágni ... — nehezen ment. Szerencsémre eszembe jutott a jó »Kokulóri«bácsi, egyet zökkent a kerék s ott termet a Brückner bácsi. Kijelentem ünnepélyesen, hogy ezentúl is zökkenni fog a kerék, tessék vigyázni! Gyászos véget ért hát az első csicsergés — szóljunk valamit a Kossuth gyászról. (Nagyot zökkent a kerék!) Multkorjában kinézve az ablakon, némely diák ember karján nemzeti színű karkötőt láttam díszelegni. Gondolkodtam mi ez ... mi lehet ez ? Ez egy ügyes nevelési eszköz, kitüntetés? Büszkén nézegette a diák, forgatta karján a szép szalagot, szóval büszke volt. Mikor igy meglehetősen, kielégitőleg megfejtettem a »karszalag« kérdését, kis zsidó gyerek került elibém szinte nemzeti szinű szalaggal, azután kamasz zsidó legénynyel találkoztam hasonlókép karkötővel. »Szervusz Náczi« — mint az egyszeri barát mondta, már most hová tegyem a gyász után ezeket a karkötöket, nem lenne jó eladni, jövőre megveszik a boltban úgyis ? Szegény Kossuth! Boldog, dicső karszalagos hazafiak !! Nálatok van letéve a hazaszeretet, ti adjátok a kiknek a reklám szerint akarjátok. A kath. papoknak nem adtok egy csipetnyit sem, a néppártiaktól elraboljátok, csak azokat halmozzátok el a ti hazaszeretetekkel, kikből hasznot húztok. Nemrég Bécsből jöttünk hazafelé. A határon valahol Bmcknál azt mondj a az én útitársam: »Megis olyan különös jól érzi magát az ember, ha hazájába lép, lett légyen a külföldön bárminő jó dolga is. Az ember szivébe van oltva a hazaszeretet, nem lehet eltagadni, nem lehet elfojtani!« Aki ezt mondta, lelkes néppárti, sötét ultramontán, klerikális, de azért többet tesz, fáradozik hazájáért, mint a nagyhangú, paralisis progresszivás hazafiak egész serege! Eszmetársitás folytán Bécsről eszembe jut, hogy mily jól esett ott látnom, azt a vallásosságot a templomokban, mi nálunk nincs. A vendéglőben csend lett, midőn evés előtt egész nyíltan imádkoztunk, nem látszott sehol gűnymosoly. A vasút - állomás ruha tárában szemközt a belépővel, magasan, szép fájdalmas szűz Mária képe díszeleg. Estéli órákban a templomban úri férfiakat lehetet látni, amint félre téve a szégyent, az oltárok zsámolyán térdelve imádkoznak. Oh! hazám úri fér fiai, oh ! hazám katonatisztjei, mikor szólhatunk mi igy tirólatok ? ? —a.—