ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-29 / 13. szám

józan, észszerű, méltányos és jogos viszonyait létesiti. Sok fontos dolog van Darányi miniszter előterjesztéseiben, úgy a gazda-hitelre, állattenyésztés és egészségügyre vonatkozólag, de ezekkel a jó dolgokkal, és eszmékkel sem fog valami nagyot lenditeni a földmüvelök sorsán. A nép, a földműves-osztály bajainak gyökerei sokkal mélyebben feküsznek. Itt gyökeres reformokra, rendszerváltozásra van szükség. Nem elég, ha a földműves nép széttépett gúnyáját cifra foltokkal kijavitják, — egy uj, a nemzet érdekeinek megfelelő, keresztény elveken alapuló, nem pedig a szipolyozó merkantilisták érdekeit szolgáló gazdasági programmot kérünk. A talmud-morálból talán már elég volt. — Az új képviselő választások októbervagy novemberben, a milléniumi ünnepségek lezajlása után csakugyan bekövetkeznek. Hir szerint, a kormány a milléniumi ünnepségek alkalmával az ország összes főispánait tanácskozásra fogja egybegyűjteni, hogy nekik a képviselőválasztások előkészítésére utasításokat adjon. — Állami anyakönyvvezetés s a jegyzők. Pest, Sopron- és Baranyamegyék legutóbbi közigazgatási üléseiken az illető alispánok kijelentették, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetése hátrányára vált a közigazgatás rendes és pontos menetének, mert az összes terheket városi és községi tisztviselők végzik, minek következtében emelni kellett a pótadókat is, a mi néhol 75 %-ra rug. Most meg Barsmegye alispánjának a megye minapi közgyűlésén fölolvasott jelentéséből tudjuk meg, mikép igazul be a községek előre nyilvánított aggodalma. A jelentés erre vonatkozó pontja azt mondja: a »mennyiben pedig az anyakönyvi hivatalok a körjegyzők által láttatnak el, ezektől az államadó kezelés elvonandó lenne, mert ezen két irányú munkásságot igénylő terhet szabályszerű fontossággal, mely késedelmet nem tűr, ellátni képesek nem lesznek s a mellett a községi önkormányzat érdekeit elhanyagolják.« (17. oldal.) — Választók ügyeimébe. Az 1871. évi XXXIII. t.-c. értelmében mindazok, kik megelőző évi adójukat április hő 15-ig teljesen befizették, az országgyűlési választók névjegyzékében felveendők. Felhívjuk tehát pártunk összes tagjait, hogy mult 1896-iki esetleges adóhátralékukat f. évi április hó 15-ig annál inkább befizessék, mert különben az 1897. évi országgyűlési választók jegyzékéből ki fognak hagyatni. Figyelmeztetjük továbbá választó-polgártársainkat, hogy majdan a választói jegyzékek közszemlére való kitételekor el ne mulaszszák utána nézni, hogy nevük, koruk és polgári állásuk helyesen van-e a jegyzékbe fölvéve, mert a legutóbbi választások több helyen igazolták, hogy mily szükséges, hogy a polgárok örködjenek a maguk joga fölött. — A képviselőház húsvéti szünete. A képviselőház virágvasárnapon megkezdi húsvéti szünetét. A húsvét utáni első ülés szerdán április 8-án lesz. — Családok a pellengéren. Az anyakönyvi törvény 54. §-a elrendeli, hogy házassági kihirdetésnek magában kell foglalnia a házasulok szüleinek megnevezését. Ez által már most az összes törvénytelen születésű házasuló felek szülőikkel egyetemben pellengére állíttatnak és a hirdetések olvasóinak bő alkalmuk akad a község vagy város pikantériáinak megnyelvelésére. Azelőtt az ilyen kellemetlen körülmények az anyakönyvvezető lelkész titkai maradtak, most ellenben a magyar állam boldognak, boldogtalannak hirdeti, hogy ennek, meg annak a házasulónak máskép hittak ám az apját, mint öt magát. És a liberalizmus nagyobb dicsőségére a vidéken egész családok fognak megszégyenittetni. — Pártmozgalmak az alföldön. Utonútfélen beszélik a liberális urak, hogy a néppárt csak a fanatikus tótok meg a nemzetiségek között tud terjedni, mig a magyar vidékeken mindenhol fölsül. Csak a legutóbb is lefolyt dunántúli néppárti pártgyülések épen a magyarság vidékén ugyan fényesen cáfolják meg e nagyképűsködő farizeus állítást, de napnál világosabban hazudtolják meg az alföldön történtek, melyet a néppárt részére teljesen elveszettnek hirdettek. A kecskeméti s abonyi néppárti gyűlések nyomában —• mint levelezőnk jelenti — most Kun-Sz.-Mártonban lesz pártgyülés. Március 25-én a kun-sz.-mártoni választók tekintélyesebb tagjai Józsa Károly tekintélyes földbirtokos házánál értekezletet tartottak s elhatározták, hogy május 14-ére az egész vidék néppárti polgárságát néppárti gyűlésre hívják. A mozgalom impozáns arányúnak mutatkozik, az érdeklődés napról-napra növekszik. — Fejérváry ha^a. .Nem az egykori székesfehérvári basáról van szó, hanem Fejérváry miniszterről, ki tiszti parancsokban tiltotta meg a honvédtiszteknek, hogy a képviselőház ülésein, hol a minisztereket az ellenzék elég vakmerő megtámadni s pongyolában előállítani, megjelenjenek. A tábornokok tüntetése nem volt elég ennek az alkotmánytiprő miniszternek, a parlamentet, az abban nyilvánuló életet, az orosz és török kényurak módjára megveti, s ezzel szemben praetorianus tüntetésre utasítja a tisztikart. Képviselői körökből hallottuk, hogy ez a osztrák szivű és gondolkozású táborszernagy a pártokat kutyába se veszi azóta, mióta ő a lelke az egyházpolitikai minisztériumoknak, mióta kierőszakolta a felségnél az egész egyházpolitikát. Érzi, hogy ő az úr a gáton, azért mer kapcáskodni és a legszemérmetlenebb alkotmánysértéssel szervezi azt, a mit Törökországban már túl érte magát: janicsár hatalmi rendszert. — Az a famózus tisztiparancs különben, a melylyel Fejérváry basa meg akarta reperálni a honvédtisztek előtt már túlságosan megcsappant tekintélyét, szórul-szőra igy hangzik : Magy. kir. honvédségi Ludovika-Akadémia. 124. szám Kt. Tiszti Parancs! Budapest, 189(>. március 22-én. Jóllehet bár a honvédelmi Miniszter Űr Ő Nagyméltóságának legkevésbbé sincs szándékában, hogy a tényleges állomásu honvédtiszt és tisztviselő uraknak az országgyűlés ülésein való részvételét korlátozza és pedig annál kevésbbé, mivel a tiszturak a napilapok útján az egész tárgyalás menetéről amúgy is tudomást nyernek; mindazonáltal a katonai illendőség, tapintat és a fegyelem szempontjából is kerülendőnek tartja, hogy a tiszturak a honvédelmi büdzsé tárgyalásain, —• midőn az ellenzék részéről oly kíméletlen, mérték nélküli s az objektiv tárgyaláshoz nem tartozó kifakadások történnek — részt vegyenek. Csesznák, ezredes s. k., akadémiai parancsnok. kongnia. O Minduntalan olvasunk valamit a kongruáról. Dolgoznak itt is, ott is, de a sugalmazott lapok szerint a munkából az oroszlánrészt mégis a kultuszminisztérium veszi ki. Igaz ugyan, hogy a folyó évet, a milléniumi ünnepélyektől kezdve, komoly alkotásokra nem alkalmasnak jelentették ki. Azért kellett kitolni az autonómiát, azért kell az országgyűlésnek lázas sietséggel dolgozni, a kormánynak indemnytivel kormányozni, mert ha eljön, az országos mulatozás ideje, akkor már nem lehet komolyan dolgozni. S azt mi el is hisszük; hisz oly arányú ünnepségekre készülünk, hogy a komoly munkára hivatott faktoraink ugyancsak nézzenek utamra, hogy csak az irányban legyenek képesek helyt állani. De ha mindezekre rá nem érünk, ugy látszik épen azért marad majd időnk a kongruarendezésre; legalább erre látszanak mutatni azok az időnkint visszatérő tudósítások, hogy mennyire buzgólkodnak, dolgoznak a kultuszminisztériumban. Mi bizonyára szívből óhajtjuk a kongnia rendezését s azt, amint kezdettől fogva, most is lehetott az a párbeszéd, mely köztük néhány év előtt azon a bizonyos műkedvelői előadás után folyt le és nagyon szeretett volna Kalotayval találkozni s valósággal kereste az alkalmat, hogy összejöhessen vele. Szinte jol esett volna neki rácitálni Kalotay Elekre azt a régi mondást, hogy amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek az emberek, te sem cselekedd másnak; és szinte öröme lett volna benne a Kalotay szeme közé mondani, hogy talán mégsem ügyetlenség másnak az asszonyát nebántsvirágnak tekinteni. — Hanem jó sokáig tartott, mig ezt mind megtehette és mikor már megtehette, mert volt rá alkalma, akkor sem egyszerre szorította sarokba Eleket, hanem lassan-lassan célozgatott a jelenre is, meg a múltra is. Csúnya, csatakos idő volt, aminő elől minden szabad idővel rendelkező ember lehetőleg a kávéházba menekül. Babarczy Ödön sietve iparkodott hazafelé, mikor az egyik kávéház ablakánál Kalotay Eleket pillantja meg. Visszafordult, bement a kávéházba s meglepetést színlelve közeledett Kalotay Elek magányos asztalához, melynél az Elekkel szemközt levő szék üres volt. A két barát szívélyesen üdvözölte egymást, s néhány perczig csakúgy általánosságban beszélgettek egyről-másról. Kalotay Elek később megemlítette, hogy kis fiacskája is van. Babarczy persze gratulált neki s reményét fejezte, ki hogy miniszterségig is felviheti a kicsike s egyben azt is megjegyezte, hogy különben hallott már nősüléséről és arról is, hogy nagyon csinos a felesége. Kalotay kissé megremegett erre a szavakra és nagyot húzott félbarnájából. Kitől hallottad? kérdé látszólag közömbösen. Nos egyik-másik fiatal embertől. Tudod milyenek azok, mindjárt tovább adják véleményüket. És boldog családi otthonod van? — Nagyon boldog, mondhatom pajtikám igen boldog. Különben miért kérded ? — Csak ugy. Mostanában szeretnek panaszkodni a férjek jó barátaiknak. Gondoltam, hogy te is panaszkodó hangulatban vagy. — És már panaszkodtak neked egyesek ? — Panaszkodtak s én vigasztaltam őket. Pedig érhető panaszuk, mert bizony egyik-másik fiatal ember nem ismeri a lovagiasság, a családi szentély fogalmát és sokszor a legjobb barát ürügye alatt rontja meg a mások boldogságát. Kalotay Eleknek kissé ismerősöknek tűntek fel a szavak, lovagiasság, családi szentély, hanem még sem emlékezett rá tisztán, nagyon régen hallotta azokat. De mikor bővebben magyarázta Babarczy Ödön az ilyen fiatal embernek, kezdett derengeni előtte az egész. Bezzeg ha azok a bizonyos ifjak — folytatta Ödön — maguk is férjek lesznek, vigyáznak a feleségükre s mindenkitől azt kívánják, hogy nebántsvirágnak tekintsék az asszonykát. Arra azonban nem gondoltak, hogy ők maguk mit tettek s hogy mennyire nem kímélték mások családi boldogságát. És az sem jut eszükbe férjkorukban , hogy valamikor, régen vagy talán nem is olyan régen ügyetlennek tartották magukat, ha odahagyták valamelyik szép asszonyt . . . Babarczy Ödön nem beszélhetett tovább, mert Elek cigarettát erőszakolt fogai közé s mindjárt tűzzel is szolgált, majd igy szólt: Ne folytasd kérlek. Neked van igazad. — Csakhogy belátod Elek. Emlékszel még arra, mikor a műkedvelői előadás után azt montad bucsuzásképen: mégis ügyetlen voltam barátom, ügyetlen, hogy itt hagytam Sárdyékat és én azt feleltem : Majd máskép beszélsz egészen, ha már nem Kalotay Lekszi, hanem Kalotay Elek lesz a neved . . . ? — Kezdek rá emlékezni s azért elégtételül az akkor mondott ostoba szavaimért, ünnepélyesen kijelentem, hogy máris máskép beszélek, mivel másfél év óta Kalotay Elek vagyok . . . Mennyi viz folyik le a Dunán ? Annyi kérem, hogy még egy jókora darab világot is visz magával! A Duna medrében az ó-világ tekintélyes része lecsúszik az Óceánba, ott millió évek múlva emelkedő uj Alpesek, Kárpátok. — vagy