ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-15 / 11. szám

mi »a polgári méltóságot* illeti, az iránt is tisztában van a palócok »józan felfogása«; a polgári méltóságot Stomfán, Nyitrán úgy megvilágították, hogy a nemjózan emberek is kijózanodhattak volna, ha ugyan a kijózanodáshoz csak az észnek s nem egyúttal a gyomornak is volna szava. Palóciában nem szorulnak a »Nemzet« útbaigazításaira. — Pártmozgalmak. Szölgyénben május hó 25-én néppárti gyűlést fognak tartani, melyen a köbölkuti kerület összes választói résztvesznek. — A Nagy-Kanizsán tartott néppárti nagygyűlés szervezése céljából március 5-én dacára a zuhogó esőnek, N.-Kanizsának és vidékének mintegy 500 néppárti választója értekezletre gyűlt össze. Az értekezlet mindenek előtt egy százas rendezőbizottságot alakított, majd a gyűlés idejét és módját határozta meg. E szerint a gyűlést április 19-én délután 3 órakor tartják meg. A vidékről érkezőket a vasútnál ünnepélyesen fogadják s impozáns menetben vonulnak a gyűlést helyére, a hol a szónokok a beszédeket rögtön megtartják. Nagy lelkesedést keltett az . értekezlet elnökének az a jelentése, hogy a nagygyűlésen Zichy Nándor gróf fog elnökölni, a ki ez alkalommal több előkelő pártférfiu társaságában utazik le Kanizsára. — Zichy Nándor Bécsben. A liberális sajtó nagy lármát csapott, hogy Zichy Nándor gróf a bécsi Sz. Mihály egyesület gyűlésén részt vett, sőt azon beszélt is. A hazafiatlanság, anlikusság stb. egész frazeológiáját zuditották rá, hogy oly hatalmas viszhangot keltő beszéd elmondására vállalkozott. Csodáljuk, hogy azok a tisztelt liberális hirlapirók csak akkor látnak politikai bűnt egy magyar államférfiú külföldi szereplésében, mikor az történetesen a keresztény politika alapján álló ellenzékhez tartozik. Ha elitélik Zichy Nándor bécsi szereplését, akkor el kellene ítélni Apponyi, Jókai, Pázmándy tavalyi brüsszeli küldetését is. Ha denunciálják Zichy Nándor bécsi megjelenését, akkor denunciálni kellene mindazon államférfiakat, kik hazájukon kivül politikai nyilatkozatot tesznek, vagy szerepelnek. HÜ' 'Zichy gróf hazaáruló, mert Bécsben, a velünk szoros viszonyban levő állam székvárosában beszélt, akkor miért nem bélyegzik annak Kossuth Lajost, ki Angliában, Olaszországban, Amerikában nemcsak hazánkra vonatkozó politikai beszédeket tartott, hanem nyakra-főre meetingezett. Ha Zichy Nándornak nem szabad átmenni Ausztriába beszélni, miért szabad Hermann Ottónak, vagy miért jöhetett el hozzánk egy Kronavetter? A politikai szabadság megnyilatkozása éppen azért nyilvánul mindenhol élénken s bátran, mert politikánkat Angliában, Kamcsatkában, Peruban épúgy hirdethetjük, mint itthon. Különben bármit mondjanak is a liberálisok és sajtójuk, Zichy e beszéde után megértették odafönt is, hogy a vezeí tése alatt levő párt nem lehet antidinasztikus és hogy az a párt nem akar egyebet, csak megakarja óvni az erkölcsöt, a politikai tisztességet, a törvény tiszteletét, az alkotmány sértetlenségét, a modern liberális áramlat által alapjaiban megrendített társadalmi rendet. Békét, jogegyenlőséget akar úgy a vallási, mint a politikai téren. A dinasztikus hűségnek valóságos apotheozisa volt Zichy beszédének azon része, melyben a dinasztiához való ragaszkodásunkat aposztrofálta. — A stomfai mandátum igazolva. Ez a hét paralizis progressiva]a. Hogy az ellenzéki bizottsági tagok mily lelkiismeretesen teljesítették hivatásukat, látszik abból is, hogy az óriási tárgyhalmazból egész terjedelmes elaborátumot készítettek, melynek alapossága még az ellenfélt is bámulatra ragadta és félelembe ejtette, annyira, hogy Rohonyi Gyula előadó már-már ingadozott és a választás elrendelésére vagy a mandátum megsemmisítésére akart volna szavazni. Hogy mégis jóváhagyták a választást, azt ők tudják miért, de tudja az egész ország is. Mi, mint a helyi független gondolkozású és önálló közvéleménynek szerény közlönye, tartozunk azzal, hogy Frey Ferenc képviselőnknek a tárgyalás alkalmával mondott szavait megörökítsük. Frey Ferenc többi között azt mondta, hogy csatlakozik Barabás Bélának véleményéhez és kijelenti, hogy az általa felsorolt adatokat együttes munkával dolgozták ki és szedték össze az okmányokból- Kéri a bizottságot, csatlakozzék Barabás Béla véleményéhez, mert -»nem szeretné meggyalázni ezen választás vizsgálat nélküli igazolásával a magyar nemzet ezredévét.* A Barabás Béla által elmondottakhoz még azt teszi hozzá, hogy ha a törvény betűszerinti magyarázásával indokolni is lehetne a verifikaciót, ne feledjük el, hogy a választási elnök nemcsak megtartatja, hanem maga is 'megtartja a törvényt. Ma pedig azt látjuk, hogy a választási elnökségre a legnagyobb kvalifikáció a törvénykijátszás, az önkényes eljárás, az igazság megtagadása, a jog lábbal tapodása és félretevése mindannak, amivel az állampolgár magának a tisztességes és becsületes jelzőt kivwhatja. Bíróságaink függetlensége. jy^ »O minden nemzetnek a legféltettebb kincse; mert hiszen, ha a birói kar nem független, hanem befolyásolható, akkor a szabadságnak, melyért »annyiszor folyt apáink vére« az utolsó biztositéka is megszűnt. Ő Felségének bécsi palotájával szemben egy kapu fölött nagy arany betűkben ott diszeleg a fölirás: „Justitia regrorum fundamentum", az igazság az országok alapja s jaj annak a nemzetnek, amelynek tagjai kénytemindenekelött azért, mert szégyenkezik. Szégyenkezik, hogy mi lett a szabadságból a klikkes honatyák s az üzérkormány kezeiben, abból a szabadságból, melyért küzdöttek s véreztek atyáink. Ó, ha az az oroszlán fölkelhetne, ha megrázná sörényét s kifeszítve lábát, bevágná körmeit e kufártömeg elhízott testébe, hogy ugranának szét azok a mesebeli állatok, kiket Aesop a döglött oroszlán köré csoportosít. Polgártársaim! ti »felistenekrök s »imadott hazáról« beszéltek; ne! Hagyjuk el a görög mesék sallangós szavait, nem félistenek kellenek nekünk, hanem egész emberek, jellemes férfiak! Nem az a mi bajunk, hogy nincsenek félisteneink, azok soh'se voltak; hanem az a mi bajunk, hogy a világ jelenleg tele van csupa félemberrel, jellemtelen, lelketlen figurákkal! Keltsük föl a régi egész embereket s söpörjük el a félszeg karrikaturákat! Keltsük föl a jellemeket s ha azok már föl nem kelnek: álljunk oda a kivívott szabadság oltalmára, a magyar becsület zászlói alá! Félre a szabadság kufáraival; félre a liberalizmusnak szabadságtaposásban, irat-elkobzásban, bizalomszavazásban, levéltitok-föltörésben utazó füzéreivel ! Éljen a magyar alkotmányos szabadság! — A „Nemzet" és a palócok. A hevesmegyei néppárti mozgalmakról a »Nemzet« a következőket irja: Mint lapunknak irják, Bodony községben — mátrai járás, pétervásári választókerület — f. hó 15-én fogja az ottani kántortanító fia első miséjét mondani, mely alkalomra a hírhedt néppárti szervező, Molnár János komáromi apátplébános is odaérkezik. Az illető rendező faktorok egész csendben készítik elő a talajt és az apostolt, ki az emberszeretet köpenyege alatt konkolyt hi ni a békés polgárok közé, nagy fogadtatásban készülnek részesiteni. Remélhető azonban, hogy a szabad gondolkozás és polgári méltóság ellen irányuló akció az ősmagyar palóc nép józan felfogásán hajótörést fog szenvedni. — Hát bizony az ősmagyar palóc nép már régóta tisztában van az iránt, hogy mit gondoljon az uj magyar liberalizmusról. Mint nálunk, úgy Palóciában is a szabad gondolkozást a szabad lopáson veszik észre, mely mindenütt grasszál, úgy hogy most már a renoválandó kassai dóm régi üvegfestményeinek darabjait is ellopták s utánzatokkal pótolták. A sen kezet csókolt, mondva: Jó uram, én is csak azt mondtam nekik, csak nem olyan cifrán; no hogy a jó Isten vigye az urnák a dolgát magosra !! Es a szegény paraszt kivánsága teljesedésbe ment Ardanóci. Az első vihar. (Vége.) III. Julcsa még álmában sem gondolta volna, hogy mig Kati nénivel beszélgetett, odahaza látogató akadt, még pedig épen az, kire legkevésbé gondolt, Otthon megmondta ugyan az urának hogy Kati nénihez szalad, de azt is hozzá tette, hogy nemsokára megjön; s ha addig a kicsiny fölébredne, csak csínján bánjon vele, nehogy sirjonrijon áz apróság. Julcsa késett-e meg vagy az apróság, megérezvén, hogy nincs itthon az édes anya, ébredt-e föl hamarább, ki tudná ezt eldönteni? Tény, hogy a kis zsarnok fölnyitotta szemeit és lármásan adta tudtára azoknak, akiket illet, hogy ő bizony fölébredett. Pál barátunk az ismert hangra — mi tagadás benne — kaparta a füle tövét. De hát mit csináljon? A feleség lelkére kötötte, hogy vigyázzon ! Fölösleges aggodalom ! »Hol is késik ez a' asszony ? dörmögi magában, de már akkorra a kicsi is karjai között volt. Csitítgatja, ringatja ; de azért megkönnyebbülve lélegzik föl, midőn lépéseket hall az udvaron. Azt gondolta magában: »Hála Isten! jön az asszony, s fölvált a dajkaságban!* Ha a kicsiny nem sivalkodik annyira, biztosra fogta volna, hogy az asszony jön-e vagy sem, hisz ezer közül is megismerte járását, • de most csak találomra fogta reá. És igy szeme-szája elámult, mikor az ajtó kitárul, s »jó napot komám urammal* Mihály öcsénk nyit be. — No lám! komám uram, amint látom dajka lett! — fűzi tovább a szót a jött vendég. — Isten hozott öcsém! hát mit tegyen az ember egyebet a jónál? Feleségem egy kicsit elkésett, az apróság meg nem győzi a várakozást. — Soh'se mentegesse Pali komám magát, már az igy van olyan háznál, hol az asszony parancsol! — Mihály komám úgy látom ma ballábbal kelt ki az ágyból, azért beszél ily peckesen ! — Hej ha tudná Pali komám az életem sorát, tudom megsajnálna! — Nem torn én, mit sajnáljak komám uramon ? Felesége jóravaló dolgos asszony, a kis fia olyan megenni való gyerek, hogy az egész utca irigyeli tőle; komám meg eljár dolga után, aztán még egészség van, megélnek a jég hátán is. — Hiszen igaz, igaz; mind úgy volna az hanem az a' asszony! — No már komám, ha épen előhozta, hát mi baj van az asszonynyal? A'szondom, ne bántsa komám, mert nem vétett légynek sem. Nincs abba akkora hiba sem, mint a körmöm feketéje. — Ehun la! komám uram is ugy beszél, mint a többi. Én nem értem, hogy mindenki a pártját fogja, nekem meg a veszett hirem költik. Hej pedig, ha azt tudná komám, amit én, tudom nekem adna igazat! Hamis az asszonynak még a zúzája is! a'szondom én. No én meg a mondó vagyok komám, hogy nem válik a jó bor vizzé. A mig komám legénysorba volt, itt is ott is csapta a szelet. És volt akárhány leány, aki szivesen nézett vagy mosolygott is komámra, nemcsak azért, hogy helyre legény volt, de azért is, mert azt gondolták, hogy komám mellett nyugodtan elélne holta napjáig. De a mostani felesége nem ilyen materiából, volt ám. Eleget tiporta házuk előtt a földet, mig odáig vitte, hogy szóba állhatott vele. — Hát igaz ami igaz; komám uram mond valamit. Biz a szegény Örzse cseppet se vetette utánam magát, s azért jártam én utána. — No! és most hogy a komám uramé, hát igy szólja le őtet. Aztán azt hallom, hogy a minap meg zöldre-kékre verte ? — És meg a'szondom koma! hogy az is huncut, aki ilyet kifundált. Igaz, megütöttem az asszonyt, de igy volt az egész. Tudja komám, munkába voltunk; aztán erről is arról is terécsöltünk. Minden szóbeszédnek az volt a vége, hogy hamis portéka az asszony. Már napközben is kötekedtek vélem, azért pihenőre félrementem. Igy ballagtam munka után hazafelé. Amint utcánkba