ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-08 / 10. szám

összeomlik is, csak kettő marad meg mellette, s e kettő a pap és a tanitó. ])e mennyire eltértem tárgyamtól. Hisz cikkemnek cime : Esztergom és népoktatása. S mit találok én ebben? Tán nem elegit ki népoktatása? vagy ? Minapjában találkozom egy minden tekintetben tanitói karakterrel biró barátommal, s azt kérdem tőle: Hallod-e! meddig tart tinálatok, akarom mondani Esztergomban a gyermekek tankötelezettségi ideje ? — Meddig, hát barátom addig, mig az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 1: §-a előirja. — Jő, s hány osztályra van felosztva iskolátok? — Négyre. —• Négyre, s a negyedik osztályban mennyire terjed a tananyag ? — Többre nem mint a mennyit a kötelező tanterv az elemi iskolák tantervében előir. — S ha a gyermek a negyedik osztályt bevégezte, mi lesz vele, tovább is jár? — Hát barátom vagy a reálba lép, vagy a gimnáziumba, vagy más lesz, vagy — De hisz más nem lehet, mig a 12 évet be nem tölti, azután a mennyi 10 éven felüli gyermek van itt, annak tán csak egynyolcad része megy a középiskolákba, hát hova lesz a többi 7

/

s-ad rész? Van ismétlő iskolátok? — Ugyan hadd abba! régen tűnődünk mi ezek fölött, s ha genie nem találkozik, bizony nem jövünk reá arra a gondolatra, hogy tekintettel azon körülményre, hogy városunkban a túlsúlyban levő elem a földművelő osztály, hát jó volna egy gazdasági iskolát felállitani. — Te, minő szép eszme ! — Eszme, még pedig a megtestesülés stádiumában levő eszme! Beszélgettünk azután még sokról, mikről két tanitó elbeszélhet, midőn tárgyának elemében van. Elválásunk után azután gondolkodóba estem az esztergomi népoktatásügy fölött. A legelső ami feltűnt előttem, hogy az esztergomi tankötelesek dacára a hivatkozott törvény 1., 49. és 50. §§-ai ellenében először: nagyobbrészben nem látogatják az iskolát 12 éves korukig ; másodszor a 12 éven felüliek oktatásáról egyáltalán nincs szó s harmadszor, hogy az előirt elemi népoktatás tananyagának bevégzése Esztergomban nem kötelező. Risum teneatis amice! Mennyivel előbbre van a falu a városnál, holott tudvalevő dolog, a város az egyes provinciák művelődésének gócpontja ! S ha már most nekem eszembe jut egy falusi 10 — 12 év közötti nebulót összeállítani egy városival (megjegyzem,hogy nem középiskolába jár), arra a szomorú meggyőződésre jutok, hogy mig az előbbi az értelmiség csiszoltságát homlokán hordja, emez visszaesve tán jobban tud városiasán beszélni, cigarettázni stb. amit a falusi aligha tud, de jobban tud irni és olvasni, mi több tán az elemi ismeretek összes birtokában van. Még egyet, mig a falusi a fegyelmi és erkölcsi nevelés szempontjából dísze korának, addig a városi ? nézzetek az utcákra, megtaláljuk ott. Hát a 12 éven felüli korban ! Ugyan ne is emlegessük. De igen is emlegessük azt, hogy az ily törvénytelen állapotok tűrhetetlenek, s a népoktatás ügyének szentsége nem engedi meg, hogy a városok különféle érveik alatt nyomról-nyomra ellenfélben álljanak a törvény határozott rendelkezésével szemben, mely kimondja, hogy a gyermek a 12. évének betöltéséig járjon iskolába, az az éveket felölelő tananyag bevégeztessék, s a 12 éven felüliek pedig rendes ismétlőkbe járattassanak. Nem gazdasági iskolát első sorban, hanem a város tanköteleseinek a törvény rendelkezésének megfelelőleg való iskolába járatását kell első sorban keresztül vinni, melynek azután keretében kifejleszthető a helyi viszonyoknak megfelelő gazdasági iskola. Igaz, ez a tanerőknek számát szaporítani kívánja, de hát édes Istenem megfizethető a mérhetetlen haszon, melylyel elemi népoktatásügyünk ezen a téren nyer? Soha. A tanerők szaporítása által hozott áldozat olyan tőke, mely kamatait az egykoron önálló polgár valláserkölcsös nevelésében, józan gondolkozásában és értelmességében birja, legyen az a polgár telkesgazda vagy napszámos. Mig a fentebb elmondottak nem részesülnek figyelembe, mig a törvény jelzett szakaszának érvény nem szereztetik, addig mindennemű intézkedés csak kísérlet ezen a téren, mert én szentül meg vagyok róla győződve, hogy az olyan gazdasági iskola minő itt tervbe van véve, azon az alapon lehet ábrándos légkörben mozgó szappanI buborék, de igazán célhozvezető s tervszerű alkotás soha. Minden intézménynek első sorban az alapját kell szemügyre venni; minden ideát komolyan kell I megfontolni, mert hát az idea is lehet ám uttévesztő. Igazam van-e ? Kinevezés. Ö Eminentiája a budapesti Ranolder intézettel kapcsolatos r. kath. tanitónő; képző igazgatójává M. Holczmann Augusztát, ezen intézet főnöknöjét, továbbá a tanterv revideáló permanens bizottság hittani csoportjához rendes tagokul Gerely József és Glatz József fő- és szék! városi hitoktatókat nevezte ki. Velkey Kálmán nagybárkányi és Tóth Kálmán nagyhalápi kántor1 tanítók állomásukon véglegesittettek. A komáromiak iskoláikért. Meg volt I már irva annak a 15 ezer forintnak története, mit Majláth Gusztáv gróf a komáromi iskolák építésére ajándékozott. Most gyűjtő ivek vannak kibocsájtva és szépen adakoznak a komáromi katholikus urak. Áldás kisérje törekvésüket A pozsonyi tanítók fizetése. A pozsonyi r. kath. tanítók a hitközség autonomai testületéI hez fizetésök javítása érdekében folyamodást nyújtottak be. Az autonómia választmánya a tanítók méltányos kérelmét magáévá tette. A szőlőben. Ezt a cimet viseli egy kedves kis lapocska, melyet szőlősgazdák részére szerkeszt Csomor Kálmán. Gazdáink előtt nem ismeretlen ezen kis havi folyóirat, a mely főkép most, midőn a szőlőcsapások gazdáinkra ránehezedtek, igen fontos feladatot végez. Népies nyelvben, könyed modorban előadja az új szőlőkultiválás módozatait. Hogy pedig mennyire szivén viseli a gazdák érdekét, tanúsítják legutóbbi számai, melyekben a szőlők újjáalakítására vonatkozó törvényjavaslattal foglalkozik. Valóban meglepett bennünket a januáriusi füzet első cikke. Oly dolgokat olvastunk benne, melyek meggyőztek minket arról, hogy e folyóirat szerkesztője józan szociális érzék mellett, alapos tapasztalattal is rendelkezik. A szőlők rekonstrukciójáról szólva, első sorban a lelkészkedő papsághoz fordul, esdekelvén, hogy vegye kezébe a dolgot s az új törvényjavaslat életbeléptével oktassa ki a népet, tájékoztassa a javaslat előnyei elől. Fejtse ki a népnek, hogy a törvény olyan előnyöket nyújt, melyek felhasználásával saját anyagi jólétét előmozdíthatja és kopáron fekvő területeit ismét könnyű szerrel értékesítheti s jövedelmezőkké teheti. Sőt kérve kéri, vegye a lelkészkedő papság kezébe a kölcsönök közvetítését, lebonyolítását is, alakítsa meg az érdekeltek szövetségét, a mely mint ilyen érintkezésbe lép az agrár-bankkal és az országos szövetkezet mintájára érintkeznék a központtal, vagyis gróf Károlyi Sándor szövetkezeteinek mintájára szervezkednék. Mi hiszszűk és meg vagyunk róla győződve, hogy e szavak, melyeket a nép iránt érzett legtisztább s legönzetlenebb szeretet sugalt, visszhangra fognak találni a papság soraiban, hisz tapasztaljuk, hogy a papság körében is megindult egy egészséges mozgalom, mely a lelkészi hivatással együtt járó kötelességnek tekinti a nép anyagi érdekeinek előmozdítását is. Ha az utolsó tizenöt év nemzet-gazdászati alkotásán végig tekintünk, a szőlőkre vonatkozó törvényjavaslaton kivül alig találunk olyan intézkedést, mely a föld népének sanyarú viszonyainak javítását eredményezte volna, s miután az adóprésből már minden szusz kifogyott, végre rászánta magát a kormány is, hogy tegyen valamit. Ámde a jót, bárkitől is jöjjön, elfogadjuk és igy eme törvényjavaslatot is örömmel üdvözöljük, mert hisz a mi népünknek anyagi javát célozza, a föld népének jó részét, mely eddig szőlőinek köszönhette jólétét és megélhetését, ismét lábra akarja állítani. Csakhogy e törvényt első sorban meg kell ismertetni a néppel; szükséges, hogy legyenek oly vezető személyek, kik értelmiségüknél fogva, kezökbe veszik az ügyet s a nép közé átplántálják s valamint az idézett cikk szerzője, úgy mi sem találunk erre alkalmasabb vezető tényeket a papságnál. Ugy látszik, hogy az objektív agráriusok sem igen bíznak közigazgatási tisztviselőinkben, a kiknek képviselője faluhelyen jegyző. De hát ezen urak most ámugy is túl vannak halmozva mindenféle, főképen »allami lelkészi« teendőkkel s ! igy bokros teendőik mellett alig érnek rá a nép j anyagi viszonyaival foglalkozni, a szegény nép I pedig magától nem fog mozdulni, s azért úgy az anyagi mint erkölcsi érdek egyaránt követeli, hogy a papság vegye kezébe ez ügyet, virágoztassa fel a kopár hegyeket, és akadályozza meg, hogy a nép esetleg holmiféle »élelmes« és »ügyesen számító« sihederek kezébe jusson, kik a nép bizalmával visszaélvén, azt a teljes bukás örvényébe terelik. ' A törvényjavaslatot és annak előnyeit ismertettük és ismertetni fogjuk lapunkban, mert hisz a szociális érdek előmozdítása első sorban is célunk, most pedig ismételten ajánljuk e dolgot a lelkészkedő papság ügyeimébe, tanulmányozza e dolgot s lépjen sorompóba az egyszerű szőlész nép mellett. Igaz ugyan, hogy Bánífy úrnak bevett szokása, hogy mihelyt valamilyen a nép javát célzó szövetkezet vagy egyesület megalakul, alantos közegeit ; megkérdezni, hogy »mily politikai pártállású egyének* állnak az élén, és akadályokat gördíteni minden oly szociális mozgalom elé, mely a köznép anyagi helyzetének javítását és az uzsorás kezekből való kimentését célozza, mert hát egy kisebb számú, de szapora és élelmes faj érdekeinek megvédéséről van szó. De hát vigasztaljon az a tudat, ' hogy ö általa sem fog soká ilyetén kérdés elintéztetni, és mi az új törvényjavaslatnak hosszabb életet és áldásosabb befolyást és eredményt jór solunk mint a szabadelvű kormányzási kontárkodásnak. HIREK. * A hercegprímás a leánynevelésért. Vaszary Kolos bibornok hgprimás Ő Eminenciája a lévai róm. kath. polgári leányiskolára nagylelkűen 850 frt évi állandó segélyt adományozott. Ezen összegnek 1895/6-ik tanévre szóló első felét a közelmúltban, a második felét, 450 frtot, most küldte meg az intézet elöljáróságának. Ezen bőkezű adomány O Emjának a kath. leánynevelés iránt tanúsított meleg érdeklődését és Léva város iránt érzett jóindulatát dicséri. Bégóta érezte a város közönsége egy polgári leányiskola felállításának szükségét. Midőn Báthy László plébános ! kezébe vette az ügyet, és megnyitotta fokozatosan, az irg. nővérek zárdájában a polgári iskola osztályait, a beiratási díjakon kivül más alapja nem ! volt. Fenmaradását egyedül Ő Emja kegyes adománya biztosította. A polgári leányiskolának fennállása 2-ik évében, jelenleg 96 tanulója van. * Személyi hír. Lóskay Jeromos főkormányzó Budapestről városunkba érkezett. * Fópásztori elismerés. Ő Eminenciája, a biboros Herceg-Prímás, Báró Jeszenák Gábor párkányi plébánosnak a tanügy iránt tanúsított ügybuzgóságáért is fáradozásaiért elismerését és köszönetét nyilvánította; ugyanis a gondos vezetése alatt álló hitközség, az ő buzdítására áldozatkészségei az ottani r. kath. iskolát kibővítette és az óvodát felállitatta. * Tanács-ülés. Esztergom szab. kir. város tanácsa szerdán ülést tartott, a melyen a folyó ügyeket tárgyalták. A csonkuti dűlőben levő 18 holdnyi terület eladási ügyével is foglalkozott a tanács, s Horváth Lajos referens ismertetve az ügyet, véleményezésre a gazdasági bizottságnak adatott ki. * Papszentelés. Március 7, 8, 9-én a szemináriumi kápolnában Boldizsár József püspök ő méltósága a szeminárium négy negyedéves növendékét s a pozsonyi kapucinus zárda egyik theologusát papokká szenteli. A fiatal áldozárok, névszerint Hamedinger Ferenc, o. c. Felső-Ausztriából, azután Farkas László, Taros Károly, Juhász István, Lukács János esztergomi egyházmegyei ujmisések, csakhamar a lelkipásztorság terére lépnek, hogy buzgalmukat még a húsvéti munkában érvényesítsék. — Jaröss K. az első sz. miséjét Esztergomban, a vízivárosi apáca zárda-templomban e hó 10-én reggel 1

jß órakor mutatja be a Mindenhatónak: Juhász I. a papnöveldéi kápolnában ugyanaznap; Farkas L. Heves-Bodonyban e hó 15-én, ugyanj akkor Lukács I. Hont-Visken.