ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-02-23 / 8. szám

kodó és tőrvényhozó volt. Az alkotmányosság fogalma teljesen elenyészik, mert még az úgynevezett független bíróságok ítéletét is megsemmisíti egy fönsőbb rendelet és igy a polgári jogok és szabadságok föltétlenül ki vannak szolgáltatva az uralkodó hatalom önkényének. A személyes jogok is, — pedig ezek kivívása volt a forradalom főcélja — 1789 előtt sokkal jobban voltak védve, mint ma.« Tehát Franciaországban is a liberalismus nem más mint ámítás és hazugság. A miniszteri intézkedések szépséges összhangban állnak ez iránynyal. A Toulous-i megyefőnök Kohn (bizonyára nem a francia nemzet fia !) a választások vezetésénél leirhatlan szerepet vitt a szavazatok meghamisításában. És most jutalmul az Ardennne-i Deparlement élére lett állítva gazdag üzetéssel. Azonkívül napirenden vannak az utálatos és mélyen sértő házkutatások. Bourgeois miniszterelnök ez által folytonos félelemben akarja tartani a politikai ellenfeleit. Teljesen rendőrállammá lett Franciaország, hol a polgárok nyers erő nyomása alatt minden véleménynyilvánítástól rettegni kénytelenek. Az ilyen helyzet a végsőig fokozza az elégedetlenséget és azért szélesebb körben hangoztatják a forradalmat. A társadalom megelégelte a vele ellentétben álló hatalom zsarnokságát és kész minden eszközt megragadni, hogy azt magáról lerázza. A jelenlegi kormány nyíltan bevallott elve a társadalmi forradalom előidézése, azért főleg a radikálisokkal szövetkezik és érdekökben mindent megtesz. Úgy látszik, hogy a válság kitörése közéig, mivel a senatus, melyben a higgadt elemek a túlnyomók, a legvégső ellentétbe helyezkedett a radikális parlamenttel. Két izben bizalmatlanságot szavazott a ministeriumnak és igy az ország kormányzása megakadt. Minden esetre érdekes lesz a további fejlődéseket megfigyelni. Ausztriában utolsó napjait éli az ámító szabadelvüség. Minden érdeklődés a bécsi községi választásokra fordul és azok eredményét látogatja. Badeni a keresztény irányok elleni harcban annyira ment, hogy most már az államfelforgató elemekkel is szövetkezik. A »Fremdenblatt«, ez a legfőbb félhivatalos, zsidó főnökének minden gyűlöletét kiönti a keresztények ellen. Fölhívja a sociáldemokratákat, hogy a liberálisokkal szövetkezzenek a keresztény sociálisták és katholikus conservativok kiirtására. Mert — szerinte — minden politikai irányt jóindulattal tekint a kormány, csak a keresztény törekvéseket kell minden eszközzel elnyomni. A többi kormánylap szintén ily szellemben buzgólkodik és mindenkép igyekezik megnyerni a sociáldemokratákat arra, hogy a községi választásoknál a liberálisokkal szövetkezzenek. Ezzel szemben a keresztényeknek a legszebb kilátásaik vannak a győzelemre. A harc erős lesz, mert minden hatalmi tényező kivétel nélkül ellenük dolgozik, de ők mély meggyőződéssel és tántorithatlan bátorsággal ragaszkodnak elveikhez. A páratlanul nehéz munka, melyet most végeznek, csak annál drágábbá fogja előttük tenni a kivívott eredményeket és annál biztosabban fog állni a jutalom: a » keresztény Bécs«. Levelezés. Szolnok, 1896. febr. 18. Szomorú hírrel kell e becses lap olvasóit meglepni. Szomorú kötelességből teszem ezt és nagy lelki fájdalommal. A vallástalan törvények romboló hatásáról hasábokat, sőt könyveket írtak már. Ma csak az eseményekre mutathatunk rá, melyekből ki-ki látni fogja, hogy nem ok nélkül aggódtak főpásztoraink akkor, mikor az egyházpolitikai ellenzék élén óva figyelmeztették a felekezeteken kivül álló elbizakodott kormányt mindazon veszedelmekre, melyek a könnyelműen előrántott és erőszakosan keresztül hajszolt egyházpolitikából úgy a hazára, mint a haza polgáraira háramolni fognak. Akkor még püspökeink is hecckáplánok voltak egy-egy zsurnaliszta szemében. Ma azt hiszem a jövőben még inkább aggódva néz minden hazáját szerető magyar ember és fájó szívvel elmereng, mert nagyon veszedelmes borulatot lát közeledni. De a tárgyra térek. Szolnokon a legközelebb mult napokban egy állami főgymn. tanár bejelentette magát a róm. kath. plébániai hivatalban, hogy Ő felekezeteken kivül akar élni. Mikor a lelkész azt a kérdést intézte hozzája, hogy mi okból lép ki az anyaszentegyház kebeléből, energikusan feleié: »mertaz egyház által vallott hitigazságokat, mindazokat, melyek a tridentini sz. zsinatban foglaltatnak, nem hiszem.* Azon megismételt kérdésre, vájjon mi az oka annak, hogy a bevett vallásfelekezetek egyikére sem óhajt felvétetni? Válaszolá: »Mert a bevett vallásfelekezetek által vallott hitigazságokat nem hiszem.« Tehát modern pogány akar lenni? »Igen, pogány akarok lenni.« Álljunk meg egy kissé. Egy állami főgymn. tanára gondolkozik és cselekszik így, kit az eskü a valláserkölcsös nevelésre kötelez. S most felmerül a fontos kérdés: vájjon mily véleménynyel kell lennünk azon főgymnasium nevelése iránt, melyben a kathedrán egy atheus ül ? Hogy fogja az előadni a bölcsészet azon részét, melyet ontológiának nevezünk. Igaz \ ugyan, hogy Ciceróként: »Nem tudok olyan ba- : dar dolgot állítani, amit ne állított volna egyik vagy másik a bölcsészek közül;« de azért az már j mégis csak sok, hogy Mária országában idáig í fejlődtek a dolgok ; hogy ma már szabadon tanitI hat hozzá középiskoláinkban is egy olyan ember, ki magát nyíltan pogánynak nevezi. Tegyük fel, hogy talán mégis intézkedni fog a különben szintén felekezeteken kivül álló kormány az iránt hogy az ilyen abberált lélek saját nihilistikus felfogásait a kathedrán még se hirdethesse, de azért mégis felmerül aggódó lelkünkben a fontos kérdés : vájjon nem fogja-e örökre ferde helyzetbe hozni a minden iránt fogékony fiatalság szivét már csak a puszta tudása is annak, hogy tanára istentagadó ; hogy esküjét, melyet a valláserkölcsös nevelésre letett, meg nem tarthatja; hogy az ő vallásbeli meggyőződése szerint nem üdvözülhet ? Kevés lesz, ki érintetlenül marad, s még kevesebb, ki elitéli tanára tapintatlan lépését. S ha találkozik, kit a példa vonzott, ki lesz oka a nemzet erkölcsi elfajulásának ? íme itt vannak a sok kérdések, melyekre hevenyében megfelelni sem tudok. Sión őrei vigyázzatok, mert akié az iskola, azé a jövő. Ha az atheismus ül a kathedrára, atheus lesz a magyar. Még csak annyit, hogy nálunk intelligens körökben nagy a felháborodás. A nevezett intézet jólelkű tanárai szintén boszankodnak. hogy a kolléga ilyen módon discreditálja az intézetet, mert több vallásos szülő aggódva kérdezi önmagától : vájjon gyermekét átadja-e neveltetés végett azon intézetnek, melyben atheus ül a kathedrán ? Ügy hallatszik, hogy valamelyes mód kerestetik arra, hogy a szülők aggodalma eloszlattassék és a különben széles körben dicsért és tényleg dicséretre méltó munkát végző középiskola jó hírneve rehabilitáltassék. Tartok tőle, hogy Wlassics miniszter a közéleti erkölcstan kultuszának nagyobb dicsőségére a modern pogányság előhírnökét legközelebb ki fogja tüntetni és felviszi a fővárosba. Mi örülnénk neki, habár hozzá nem fogunk a miniszter urnák gratulálni. r. 1. Városi közgyűlés. Esztergom, február 21. Hétfőn kezdette meg Esztergom képviselő testülete az 1896-ik évi városi költségvetés és a napirenden levő ügyek tárgyalását, s bevégezte pénteken. Egy város magában véve egy kis állam. Vannak választói, van képviselőtestülete, (páriament en miniature) és minisztériuma a tisztikar. Valamint az ország boldogulására vagy az ellenkezőjére a legnagyobb befolyást a képviselőház gyakorolja, ugy a városnál is a képviselőtestület kezeibe van letéve a város előmenetele vagy hanyatlása. Hisz egy hivatása magaslatán álló képviselőtestület regimje alatt fellendülés mutatkozhatik a város közügyeinek minden terén. Esztergom képviselőtestülete az egyesítés felelősségétől áthatva, az idén a szokottnál hosszabb ideig és mélyebb érdeklődéssel tárgyalta a költségvetést mint máskor. Egymásután kerülnek sorra oly kérdések, melyek nem egy pár évre, hanem korszakra szólnak és az ügyvitel fontossága mellett növekszik a felelősség érzete is azokban, kiket a közbizalom a képviselőtestületbe beválasztott. Értjük tehát a buzgalmat, a figyelmet, mely a városi tisztikar működését kiséri, de nem értjük, azt a személyeskedést, azt az izgatottságot, melyet a gyűlésteremben föllobbanni láttunk és nem értjük azokat a kifakadásokat, melyekkel pálcát törtek a mult felett azok, kiknek alkalmuk és hatáskörükben lett volna azt a multat annak idején ellenőrizni és más mederbe terelni. Szenvedélylyel s antagonizmussal nem fogjuk ennek a szegény városnak haladását galvanizálni és érdekeit szolgálni. Kritizálni és bakafántoskodni mindig könnyebb, mint kormányozni és cselekedni. Mi úgy vesszük észre, hogy nálunk az agyondorongolási mániának tulajdonképen személyes háttere van. Okvetetlenkednek némelyek, hogy klikkjük jusson uralomra. Mi ezt a rendszert elvetjük, s megköveteljük, hogy a város közérdeke, becsülete és békéje legyen annak a szeme előtt, aki városunk számottevő faktora kivan lenni. Pózolás, a párturalom inaugurálása, nagyképűsködés, liberális elvek, a »jó« katholicitás meghamisítják, dezavuálják ennek a városnak ősi. méltóságos és becsületes jellegét, aláássák társadalmi békéjét, közügyeinek józan haladását. Ezek előrebocsájtásával a közgyűlés tárgyalásának menetét következőkben adjuk : A tisztviselők és szolgaszemélyzet fizetésének tétele 32.038 frt 30 kr., a kegyúri 3236 frt 31 kr., közegészségügvi 3000 frt, nyug. és kegydijügyi 6639 frt kiadások tárgyalása simán folyt le. Hasonlóképen a középületek tatarozására előirányzott 4180, az államadókra 6949 frt 66 kr., az utcák világítására felvett 2769 forint fölött, vita nélkül siklott át a közgyűlés. Különösebb észrevétel nélkül szavazták meg a közlekedési 180 frt, a jótékonysági 3885 frt 99 kr.. a katonai kiadásokra 1600 frt/tatarozásokra 50.9Í9 frt 30 kr., házibutorokra 200 frt. szigeti 213 frt 50 kr., mezei 3339 frt, szőlőhegyi 3678 frt, rendőrségi 17.729 frt 20 kr., vegyes (10.325 frt 50 kr.,) kiadásokra proponált tételeket. A többi tételek azonban többé kevésbé nagyobb vitára adtak alkalmat. A közoktatásügyi kiadásoknál (23.838 frt 56 kr.) nem csekély ellenzéke volt a tanítók fizetés-rendezésének. Brutsy János csak a 100 frt lakbérilletményt javasolta ugy a tanítók mint a tanítónőknek, Etter Gyula a fizetés emelést csak a tanítók számára adná meg, mint a kik családos emberek. E felszólalókkal szemben dr. Fehér Gyula melegen védte a pénzügyi bizottság javaslatát s névszerinti szavazásra kerülvén az ügy, a tanítók fizetésemelése 80 szavazattal 30 ellenében, tehát 50 szótöbbséggel elfogadtatott. A gazdasági kiadásnál szintén élénk vita támadt. Brenner József többek közt a város gazdálkodási irányát támadta s a közgyűlés elfogadva a tételt, megbízta egyúttal a gazdasági bizottságot hogy a város gazdaságának állapotáról kimerítő jelentést tegyen a következő közgyűlésnek. Niedermann József főkapitány egy kis gazdasági expozét tartott a bika tenyészetről, a legelőről, szőlőtelepekről s figyelmébe ajánlotta a nemes várostyáknak hogy foglalkozzanak a bikák és csikók nevelésével, (Derültség !) s egyben indítványozta egy amerikai szőlőtelep berendezését. Indítványai a gazdasági tanácsnak adattak ki. Az erdészeti tételnél (7753 frt) sokan kifogásolták, hogy a város annyi fát fogyaszt. (Derültség!) Hogy fát spóroljanak s azt jobban értékesíthessék Brenner József a fűtési rendszer behozatala, gróf Csáky Károly pedig a szénnel fűthető cserépkályhák mellett érveltek; ez utóbbi móddal gr. Csáky szerint 50°/

0 megtakarítható lenne. Az utcák kövezésére előirányzott 4245 frt 16 kr. is nagyobb vitát keltett. Dóczy Ferenc a Széchenyitér helyreállítására előirányzott 700 frtot kifogásolta, s inkább a végleges rendezést ajánlotta, persze később. A Széchenyi-tér rendezésének ügye különben a főügyész jelentése szerint a vállalkozóval szemben megakadt, mert a kitűzött határidőre a munkálatok nem lettek neki átadva. — Az Esztergom-Kesztölcz-hutai út helyreállítása is vitát provokált. Kifogásolták, hogy az 1500 frt csak a kesztölci út helyreállítását érinti, a hutait pedig nem, mintha ez »pompás út« lenne. Végre is az összeget mindkét út javítására határozták fordítani. A legeltetési dijakat a közgyűlés leszállította s ezután egy ló után 10 frt, tehén után 4 frt, tinótól 2 frt, sertéstől 1 frt, malacztól 50 kr. lesz a fizetési dij. — A város, jövedelmét képező fedezeti bevételeknél is heves viták voltak. Marosy József egy helyes indítványában a város vámjövedelmét az által véli szaporítani, hogy a város vámtarifája legyen egyenlő a híd vámtarifájával. A haszonbér jövedelmek tárgyalásánál heves, s személyeskedéssé fajult vita folyt le dr. Helcz