ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-11-22 / 47. szám

Mily botrányos letagadását látjuk mi ez emlékekben Magyarország létalapjának, a keresz­ténységnek, mely nélkül az a jövőben sem állhat fenn ! És azok a minden vallásos jelet nélkülöző jelvények, vájjon diszére fognak-e szolgálni az országnak és kormánynak, melynek tagjai oly buzgón szeretik kis neveiket az apostoli magyar király kegyeletes nagy nevéhez odailleszteni min­den ilynemű epocbalis műemléken, melyre csak könnyes szemmel tekinthet egy jó lelkű keresz­tény ember, mint a brutalitások gyászos évében emelt emlékre ! Nem keserű satyra rejlik-e ezen emlékekben, melyek oly hangosan hirdetik Magyarország el­pogányositását az apostoli király uralma alatt ? Bizony szégyenteljes állapot ez az összes hivő keresztény nép szemében, mely még becsülni tudja isteni szent hitének magasztosságát! Éppen erről tett fényes tanúságot Dunamocs és fiók községének r. kath. keresztény lakossága, midőn f. hó 8-án azon kegyeletes sz. emléktárgyak részesültek egyházi ünnepélyes megáldásban. me­lyek részint egyesek buzgósága, részint közada­kozás folytán létesültek. E szent tárgyak: egy ékes szürke márvány­ból készült kereszt, mely a dunamocsi r. kath. templom előtti téren emeltetett, 4 milléniumi hársfa által szegélyezve, közadakozás folytán. A második sz. tárgy a Mária-társulat fehérselyem zászlaja, melynek egyik oldalán a lurdi jelenés, másikon az angyali üdvözlés ábrázoltatik, a — Mária-társulat adománya. A harmadik sz. tárgy Szűz Mária oltárképe, Bicskei Teréz úrhölgy ájtatos ajándéka. A negyedik egy vörösbársony baldachin (mennyezet) a legfinomabb selyem hímzéssel, ifj. Rédly Gyuláné úrnő vallásos buzgóságának szent emléke. E méltó milléniumi emlékek felszentelését Meisermann Ignác esperes, bátorkeszi plébános végezte. Az alkalmi sz. beszédet a dunamocsi plé­bános torta a hivek épülésére, melyben a szent keresztet, mint .lézus Krisztus tanitó székét tünteté fel, melyről mi az Üdvözitő néma ajkairól is az igazi életbölcsességet; alakjában pedig az istensé­get tanuljuk felismerni. A zászlót, mint a vitézkedő r. kath. anyaszentegyháznak egysége és össze­tartásának jelvényét tüntette fel. Az oltárképnél a Boldogságos Szűz legkiválóbb erényeit és a szenvedő emberiség iránti irgalmát ecseteié élénk vonásokban. Ugy hiszszük, Dunamocs plébánia hivei a legméltóbb emlékekkel szentelték meg a millé­niumi évet; mely által Isten dicsőségét keresve, méltán megérdemlik, hogy szép példájukat minta­ként adjuk át az utókornak. Egyről-másról.*) — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt szerkesztő úr! Tudom, hogy nincs szűkében a beérkező leveleknek, de a válto­zatosság kedveért ez egyszer szánjon pár percet egy a politikához édes keveset értő iparos véle­ményének is. Az én nézetem a mai helyzetről az, hogy Magyar­ország oly lejtőre jutott, melyről visszatérni többé alig fog tudni, s nyomorúsága bár más formában, nagyobb lesz, mint a mohácsi vész után. Sajnál­kozás fog el, mikor látom a jobbak küzdelmét. 25 évvel késtek csak el a katholikusok, ez alatt a zsidó-liberális uralom megvetette a lábát. Hogy pedig ez mit jelent, arról 1000 ember közül tiznek van alapos fogalma, mert olyan a magyar, hogy a saját kárán se tanul; veszni is fog. Sok becsületes vezércikket olvastam már, de majd mindegyikben fedeztem fel egy kis gyá­vaságot. Csak sejtetni engedik, de bátran ki­mondani egy se meri, hogy az ország egyedüli erkölcsi és anyagi megrontója a zsidó-liberális uralom. Félnek ezt leplezetlenül bevallani, nehogy népszerűtlenekké legyenek. Az egyén népszerűsé­gét többnyire jó modorának, előzékeny becsüle­tességének köszönheti ; máskép áll ez azonban valamely eszmével, akkor lesz ez népszerű — legalább a köznépnél — ha minél többet emle­getik. Igy vagyunk a liberális eszmékkel is. 25 év óta hirdetik, akár a Csillag Anna pomádét, vagy most az Odólt, s az emberek nem tudják ugyan, hogy mi fán terem, de azért hisznek benne, mert csak jónak kell lenni, ha annyi pénzt költenek rá. De ha ez a módszer, melylyel egy eszmét diadalra lehetne juttatni, miért nem alkalmazzuk? Hogy nem egészen tisztességes ? Ez inkább a li­berálisokra vonatkozhatok, hisz mi igazságokat hirdetünk. Az egész »egyházpolitikát« nem is igy kellene nevezni. Nem azért eszelte ki a kormány, hogy a hatalmat megtarthassa, annál kevésbbé a? állam érdeke ; nem egyéb ez — most már tisztán lehet látni, — mint egy rég tervezett hadjárat a katholikus egyház ellen, lévén a katholikus egyházi vagyoji még az a gyakorlati szikla, mely ellen bir állni a zsidók végleges uralmának Magyaroszág felett, de a kálvinista boszú és osztozkodási vágy, szövetkezve a zsidó erőszakossággal, fel­használva a katholikusok Pathő Pál-féle gon­dolkodását, ezt a sziklát el fogja hárítani útjá­ból, nem kell hozzá egy évtized se. Hogy is lehet ma még a reformátusok és zsidók vallási meggyőződésére apellálni, ezek vérszemet kapva, inkább ma, mint holnap rom­bolnának össze mindent a mi kathobkus a drága haza nevében ; s még képesek hirdetni, hogy ezzel a hazának és a fölvilágosodottságnak tettek nagy szolgálatot. Ily benyomásokat s tapasztalásokat lehet szerezni a nép között, s a mi a legelkese­rítőbb, az ily irányú beszélgetéseket a katholiku­sok helyeslik a 25 évi liberális hírlapok olvasása következményekép. S minthogy én ezeket látom, gyermekeim jövőjére gondolva méltán aggódom, s nem egyszer gondoltam már, hogy ne forditsak-e egyet én is a nevelési módon, s ne tanitsam-e becsületesség és felebaráti szeretet helyett az egyszeregyre igy ? 2X2 = 5, mert a becsületesség, hazaszeretet ideál, ábránd (a tapasztalat ezt bizonyitja.) A modern emberek mind praktikus hazafiak. A múltkor egy óriási falragasz ötlik a sze­membe, közelebb érve látom, hogy új lap van keletkezőben, az aláirt névsorból" kitűnik, hogy a nemrég megvásárolt Pesti Napló rajt eresztett, mint a méh, tehát a Haas és Deutsch cég még ke­veslette a lapjait; lám, mi katholikusok nem te­szünk igy, mi nem látjuk, hogy minden ily új lap egy sakk-húzás ellenünk, a helyett, hogy mi is szaporítanánk lapjainkat, tanitjuk híveinket a felebaráti szeretetre, türelemre stb., s szépen bevárjuk mig azt a pénzt, melylyel még talán megmenthetnénk valamint, elveszik tőlünk, s mi jámbor keresztényhez méltóan azt mondjuk rá — pax. (Vagy tán van köszönet a váci püspök nagy­lelkű cselekedeteért?) Vagy tessék csak végigjárni Esztergom kávéházait, vendéglőit, .azt fogja ta­pasztalni, hogy 10 zsidó, vagyis liberális lap mel­lett egy keresztény lap van, azt is csak nagy ritkán lehet látni, más hiányában olvasunk hát liberális lapot, s az a nép, mely különbséget tenni nem tud, beszívja a maszlagot még ma is, mi­kor már ugyancsak nyitva lehetnének a szemeink. De ugyanaz áll az élclapokról is. Jellemző a zsidó befolyásra, hogy a »Kikeriki«, mely az utóbbi időkig minden csapszékbe fel volt talál­ható, ma Esztergomban egy sincs, de nem látható a fővárosi kávéházakban sem, sőt a pesti pálya­udvarokban se, ahol minden lap kapható volt, most ez a lap nem kapható. Ennyire kifejlődött s ily vészthozó hatalom ellen máskép kellene fellépni, még minden veszve nincs. f Mészáros Károly. * Esztergom városának egyik érdemes iparosa küldte be hozzánk e levelet, melyet közlünk, mint a középosztály j panaszainak megnyilatkozását. Szerk. 1 HIREK. * A hercegprímás adományai. Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás és érsek ur Ő Emi­nenciája az esztergomi kath. legényegyletnek ka­rácsonyra 50 frtot, a szent Vincze-egyletnek szin­tén 50 frtot kegyeskedett adományozni, mely ke­gyes adományokért az egylet elnöksége ez uton is nyilvánítja leghálásabb köszönetét. * Személyi hirek. Hetyei Samu apátkanonok, primási irodaigazgató Budapestről egy napi tar­tózkodás után városunkba visszaérkezett. — Dr. Halmos Ignác c. kanonok, papnevelö-intézeti al­kormányzó Nagyszombatból hazaérkezett. — Ifj. Eggenhofer József mérnök tanulmány-útra Pa­risba utazik. * A királyné nevenapja. Városunk köz­épületeit lobogókkal díszítették föl csütörtökön, a várban pedig ünnepélyes szent mise tartatott, melyen gyalogezredünk tisztikara, a városi s megyei tisztikar is megjelent. * Adomány. Az áldásos jótékonyságáról hires Simor Teréz úrnő a helybeli érseki kórháznak 50, a budapesti karmelitáknak 100 forintot adomá­nyozott. Mészáros Károly pri­mási és káptalani ügyész pénteken este egy heti betegség után meg­halt. Csütörtökön egy hete még egész kedélyesen részt vett Sujánszky nagyprépostnak Frey kép­viselő tiszteletére adott ebéden, másnap azonban szívbaja elővette s ágyhoz szegezte. A legmelegebb részvéttel csatlakozunk ahhoz a gyászhoz, mely egész Esztergomot a legőszintébb fájdalommal tölti el. Gyászolja a katholikus egyház, mint hithű, lelkes tagját, gyászolja a közélet, mint puritán jellemű tényezőjét. Gondolkozásában nenies, egy­szerűségében szeretetreméltó, házában vendég­szerető, társalgásában kedélyes, modorában elegáns, egész lényében rokonszenves volt. Sajnálja, szív­ből sajnálja az egyház az ő halálát, mert a jobbak egyike volt, s emlékezetét hűen fogja megőrizni az esztergomi papság kegyelete. A legutóbbi egy­házpolitikai harcok alatt is'ott küzdött sorainkban s lelke elszomorodott, midőn látta a liberalizmus elfajult támadását az államot megalapító s fentartó katholikus egyház ellen. Most meghalt. .. az egyház, Esztergommegye, a város, barátai csak fájdalom­mal jegyzik be nevét a muló év jelesebb halottjai közé. Amit az emberi gyarlóság lehelt a testre, az elszállott az örökkévalóság fénysugarainak érin­tése alatt, s a közpályának napi küzdelmeitől elmaradhatlan földi salak átdicsőül a léleknek az igazság Istenéhez való felszárnyaíása közben. Legyen álma nyugodt, sirját őrizze a kegyelet, s feltámadásakor ragyogjon eléje az Isten örök világossága! A halálesetről a következő gyász­jelentést vettük : Özv. Mészáros Károlyné, szül. Hausner Aloizia fájdalomtól lesújtott szivvel jelenti a maga, vala­mint az alulírottak és az összes rokonság nevé­ben is, hogy hőn szeretett, feledhetetlen jő férje Mészáros Károly ügyvéd, esztergomi érseki- és főkáptalani uradalmi ügyész, s alapítványi jegyző. Esztergommegye törvényhatósági bizottságának tagja, Esztergom szab. kir. városi képviselő folyó hó 20-án délután 6 órakor, életének 67-ik évé­ben, rövid szenvedés és a haldoklók szentségé­nek ájtatos felvétele után elhunyt. A drága és szeretett halott földi maradványai folyó hó 22-én d. u, 3*/^ órakor fognak az Esztergom-Szentgyörgy­mezei sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó 24-én reg­gel 9 órakor fog a vízivárosi plébánia templom­ban az Urnák bemutattatni. Emléke áldott legyen, örökké ! Mészáros Antal, Mészáros Miklós, Mészá­ros Fanni, férj: Palkovich Alajosné, testvérei. * Egyházi zene. November hó 22-én, va­sárnap a Bazilikában tartandó istenitisztelet alkal­mával a főszékesegyházi ének- és zenekar a kö­vetkező egyházi énekeket adja elő : Seyler Ká­roly miséje. Graduale. Audi filia et vide, Cserny Károlytól. Offertorium. AfTarentur regi virgines, Vitzka Sándortól. — Ő Felsége a királyné név­ünnepe alkalmából f. hó 19-én a főszékesegyházi ének- és zenekar a Bazilikában Mozart miséjét, Weisz gradual éj át »In Deo speravi« és Schu­bert »Salve regináját« adta elő. A szólókat Pe­rényi Irma úrhölgy, Hardtné és Schönwalderné énekelték. Schönwälder helyettes karmester, ki a jelenleg üresedésben lévő karmesteri és orgonistái állasért pályázik, egynéhány réz- és fa-fuvő hang­szerrel bővítette ki a zenekart, hogy a művek nagyobb érvényre jussanak; ezáltal dokumentálni akarván, hogy ő alkalmas ezen állás betöltésére. Mi Schönwälder úr jóakaratját és buzgóságát elismerni és méltányolni tudjuk, de a karmesteri állásra való rátermettségét kétségbe vonjuk. Az olyan Weisz- és Schubert-féle szólók inkább a színházat, mintsem Istenházát juttatják az ember eszébe még akkor is, ha az előadók teljes mű­vészek, Mozart klasszikus miséjének előadása pe­dig a zenében való klasszikus képzettséget meg­kívánja. A zenekar kibővítése nem a hiba, a ba­zilikái ének- és zenekarnak az a hibája, hogy nincs képzett zenevezetőjük, orgonistájuk és ének­karuk. Beméljük, hogy a karmesteri állás betölté­sével a fökáptalan ezen a bajon is segíteni fog oly erő idehozatalával, aki a követelményeknek megfelel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom