ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-11-22 / 47. szám

gon nem szokás salonkeztyüben választani, azaz itt már megszokta a nagy közönség az erőszakoskodást, jogsértést, a törvénytelenségeket. Nyiltan, a miniszterelnök és a többi miniszterek jelenlétében mernek vele dicsekedni, hogy a liberalizmus már annyira vitte a magyar nemzetet, hogy ez már nem is tud erőszakoskodás s mindenféle brutalitások nélkül választani. Sivár lelkűkből már annyira kiveszett a törvény iránti tisztelet, hogy a törvény megszegőinek dicshymnusokat zengedeznek; a katholikus papokat ellenben, midőn az egyház tanítását a házasságról hirdetik, börtönbe hurcolják. Igy tisztelik a törvényeket Magyarországon azok, akiknek legelsőben kellene megtartani a törvényeket. — Püspöki konferencia. 0 Eminenciája a biboros hercegprímás a püspöki kart, az országgyűlés megnyitását követő napra budavári palotájába konferenciára összehívta. — Két Ítélet. Két ítéletet hoztak legújabban biróságaink katholikus papok ellen, mert állítólag izgattak »a házasság intezmenye« illetve vétettek a polgári házasságról szóló törvény ellen. Nenl akarunk ez alkalommal érdemileg foglalkozni ezen Ítéletekkel, csak annyit jegyzünk meg, hogy az ítéletek indokainak olvasása azt a benyomást tette reánk, mintha csak a Pesti Hírlapot olvastuk volna. Avagy mit akar egy bírósági Ítélet indokaiban mint súlyosbító körülmény a lelkész által mondott kifejezés, hogy »a polgári házasságról szóló törvény, nem Istentől való törvény«? Hát már ezt sem szabad mondani ? Hát a mi biróságaink azt hiszik csakugyan, hogy ez Istentől való törvény ? Tehát a mi vallásos őseink közel ezer esztendő alatt nem az Isten törvénye szerint kötötték házasságaikat? Mert mindakettő, az egyházi és polgári házassági törvény csak nincs az Istentől ? Ha tehát, biróságaink szerint, a polgári az, ugy az egyházi nem az, de akkor apáink Dem Isten törvénye szerint házasodtak ? Vagy azt hogyan lehet a vádlott lelkész terhére súlyosbító körülménynek beszámítani, hogy a híveket felhívta, ne irják alá a házassági jegyzőkönyvet? »Sulyosbitonak vette továbbá azon körülményt, hogy vádlott hi veit a szószékről arra hivta föl, hogy az esketési jegyzőkönyvet az állami anyakönyvvezetőnél ne irják alá, mi által vádlottnak a törvény elleni direkt engedetlenségre irányuló szándéka ebből is nyilvánvaló.« Ugyan hol intézkedik erről a törvény? Hisz a törvényben egy szó sincs, sem a jegyzőkönyv aláírásáról, sem annak megtagadásáról? A jegyzőkönyv aláírását ép ugy belemagyarázta utólagosan egy miniszteri rendelet, mint a tisztességes ruhát. És biróságaink ezt nem tudják ? Azután a Knezich-féle ítéletben az is benfoglaltatik, hogy a házasság intézménye ellen izgatott! Hát azt nem tudják biróságaink, mit mondott principálisuk, Erdély miniszter a főrendiházban a kanzel-paragrafus tárgyalásánál ? A »házasság intézménye elleni izgatás« benne volt e hírhedt javaslatban is. Az ellenzék szemére vetette a miniszternek, hogy ezzel könnyen visszaélhetnek biróságaink s minden a polgári házasságra vonatkozó nyilatkozatot, a házasság intézménye ellen irányult izgatásnak fognak nyilvánítani. S erre a miniszter egészen helyesen kijelentette, hogy az izgatás magára a házasság intézményére s nem a házasságkötés formájára vonatkozik. És biróságaink ezt sem tudják ? Szépen pacifikál a liberalizmus! Ma-holnap még azt is megérjük, hogy a püspöki kart is pörbe fogják a polgári házasságról kiadott körlevele miatt. Ez különben nem is volna olyan nagyon rosz s legalább is annyira használna ügyünknek, mint a német katholikusoknak az ottani püspöki karnak választási körlevelei. — A néppárt megalakulása. A néppárt mult héten tartott első értekezletén a párt elnökévé Molnár Jánost, jegyzővé dr. Marsovszky Istvánt választotta meg. Egyúttal elhatározta a párt, hogy párt-klubbot alakit. — A rugdalódzó „Nemzet". A magyar kormány nyomtatott szócsöve, a »Nemzet« a lefolyt választások »fényes« eredményére mutatva, szemrehányást tett az osztrák kormánynak, hogy miért nem vette ő is alkalmazásba Bánffy választási eszközeit, s akkor az antiliberális párt nem győzött volna az alsó-ausztriai tartományi választásoknál. A kellemetlen feltűnést keltett cikk még tovább ment vakmerőségében és az osztrák kormány választási eljárását veszedelmesnek mondotta a monárkiai hatalmi állásra, mert például az olasz kormánynak szemet fog szúrni az osztrák katkolikusok előnyomulása. — Erre a nagyhangú hencegésre az osztrák kormány lapjai erősen vágtak vissza. Kijelentették, hogy az osztrákoknál politikai visszafejlődésről szó sem lehet, hanem igenis politikailag éretlen az a nép, melynél hiányzik az erkölcsi erő, hogy véleményének nyomatékos kifejezést adjon és annak elismerést szerezzen. Az osztrák kormány a lakosság politikai érettsége miatt kénytelen a választásoknak szabad folyást engedni; erőszakot nem alkalmazhat, pénzt és szuronyokat nem mozgósíthat. Még a külügyminiszter lapja is lefülelte a »Nemzet«-et úgy, hogy Bánffy jónak látta Bécsbe sietni és a »Nemzet«-et dezavuálni. A hetvenkedő hírlapi kirohanásnak spiritusz-rektora a Tiszaklikk, a szabadelvű pártnak ez a gonosz szelleme, és hazajáró kipusztíthatatlan kísértete. Mégis nem lehetetlen, hogy éppen a bécsi zsidó pénzhatalom emberei rendelték meg a Tisza-féle klikknél a »Nemzet« rugdalódzó cikkét, mely közvetlenül az osztrák kormányt leckéztette, tulajdonképen pedig az antiszemitákra és antiliberálisokra kívánt rávágni. Még össze se ült a ház, s a kormánypárt radikális töredéke máris izeg-mozog, s párt-forradalmat akar. Persze a sok dudás nem fér meg egy csárdában. — Mit nem okoztak a választások? Barsvármegye közigazgatási bizottsága 1896-ik év augusztus hó 25-ik napján tartotta egyik rendes gyűlését. A többek között tárgyalás alá vétetett a barsi m. kir. tanfelügyelő előterjesztése, mely előterjesztés elégikus hangon kesereg a tanköteles gyermekek iskolába járása, az iskolai mulasztások bírságolása, a szorgalmi idő betartása és az iskolai tankönyvek, taneszközök beszerzése körül tapasztalt mulasztások felett. A hizottság tagjai megdöbbentek e mulasztások ballatára, különösön a mikor hallották, hogy »a tényleg iskolába járók s iskolába beirt növendékek mult tanévi mulasztása 199819 félnapos mulasztást tüntet fel, mely rengeteg mulasztás közül összesen csak 1.1712 lett büntetve s büntetés cimén összesen állítólag 42 frt bírságpénz folyt be; büntetlenül maradt tehát 176395 mulasztás.« Erélyes fellépést sürgetett természetesen ezek következtében minden tag, jól tudván, hogy a közigazgatási bizottság képezi »e vármegye területén a népnevelés törvényszerű rendezésére hivatott hatósága-ót. Mégis lett. A bizottság rendeletet fogadott el, mely szigorú büntetések terhe alatt kötelezi és szorítja az iskolaszéket és a községi hatóságokat a törvény betartására, felhiván, hogy október 15-ikéig már jelentés is tétessék a foganatosításról a tanfelügyelőhöz. És hogy ez mind megtörténjék, és mind ténynyé váljék, a szóban forgó rendeletet megküldik november első felében. Hát nem kérdheti-e most már méltán valaki: »komoly-e az a rendelet, vagy csak a látszatért lett hozva?- Nem akarjuk feltenni a másodikat, mi elhisszük, hogy komolyan lett az kiadva, de hol késett eddig ? Váljon micsoda administratitra az, a hol egy rendelet 24 óra helyett 2 és fél hónap múlva ér rendeltetése helyére? Persze igy gondolkoznék az ember a rendes körülmények között, de most? Most sóhajtunk egyet és megnyugszunk, mert hiszen szeptember és október hónapokban a választásokra kellett készülni csupán. Főispántól lefelé mind ebben utaztak, mintha folyton fülükbe csengett v>lna, hogy <>A korteskedésen kivül nincsen számodra hely« ... és minden más: várhat. lasztások miatt akarja támadni a kegyelmes urat. No de az egyszer csalódnak, mert Bánffy miniszterelnök minden egyes képviselője részére megrendelt a választási-alapból kétszáz Egger-féle pastillát, mely kitűnő orvosság a rekedtség ellen. Lesz az aztán élvezet hallgatni, midőn egyszerre háromszáz ép és egészséges torok kiabálni fogja szüntelen, hogy »eláll.« »Férjem már előre megrendelte ez alkalomra számunkra a belépési jegyeket.« »Különben minden rendben volna, csak azt nem tudom, miképpen szólítsam a Bánífy miniszterelnök nejét, elmenjek-e hozzá vizitbe ? Tudod édesem, egy kicsit kényes a dolog. E fölött különben is mi képviselőnek még tanácskozást fogunk tartani.« Mig ő nagysága ilyen és hasonló dolgok megoldásán töri fejecskéjét, addig kedves férje, az újdonsült kormánypárti képviselő, a tükör előtt egy fotelben ül s előgyakorlatokat végez, hogy később beletalálja magát a bársonyszékben való ülés művészetébe. Adolár. A ki másnak vermet ás . . . Hej, hol vannak azok a régi jó idők, midőn a magyar gazda maga termelte az illatos muskatályt, s melynek bodor füstgomolya mellett, kedélyes kvaterkázás között, oly jól esett az estéli trécsel és! Nincsen meg már, csak az emiékezetök! Ma csak komisz kapa dohányt kaphat az ember, s még ezt is jó drágán. Hanem hát hiába vannak a fináncok és hiába áldotta meg az Isten őket jó szemmel, s még jobb orral, mert azért néha-néha mégis jutunk egy kis jó dohányhoz, úgy kéz alatt suttyomban. Hébe-hóba betéved egy atyafi a városba, batyujában a rejtegetett szűz dohánynyal, s egy pár hatosért vigan pöfékelhetünk hetekig a tilosból. Ilyen tilost akart eladni János gazda is városunkban, de tudj' Isten honnan vetődött erre a vidékre, mert biz ő kelme igen meghúzta magát, s oly félénken pislogatott be az udvarokba, mintha minden háznál legalább is egy század finánc állt volna a poszton. Nem ismerte ki magát sehogysem. Itt-ott bekopogtatott, de vagy nem tudott megalkudni, vagy olyanokra talált, kiknél ily esetekben ismeretlen fogalom ,a bátorság, s hallatlan, elutasították a jó alkalmat. Szomorúan bandukolt tovább János barátunk az országúton, mikor egyszerre szemébe ötlött a zsidó árendás háza. Na, ha itt sem veszik meg, úgy sehol sem, gondola magában és benyitott. Atyámfia Jákob az udvaron mulatott gondűző pipájával, s bizonyos megelégedéssel tekintgetett a porondon játszó reményteljes csemetéi felé, a mint azok bukfencet hánytak a szétszórt zizegő szalmán. Ki tudja, mit gondolt magában? A fejem teszem rá, hogy mindegyikből egy liberális főispánt és ha ezt épen nem, de legalább is egy alkalmas választási elnököt akart faragni. Befelé készült, midőn észrevette a feléje igyekvő János gazdát. Na hékás mit keres itt ? — Nem keresek én semmit, csak egy kis portékám volna, mit szeret-nék kendnek eladni. — Mi az, had lám? feleié a zsidó, s a gseft szellem kiült arcára. — Hát biz ez veszedelmes kis jószág, de itt van nézze meg kend, s azután beszéljen Jákob kiváncsi lett és érdekkel nézett a batyu kigöngyölése elé. Mikor végre felszinre került az a rejtett micsoda, hát biz akkor a mi árendásunknak hosszura nyúlt, amúgy sem rövid ábrázatja, s nem igen mutatott hajlandóságot arra, hogy megszabadítsa terhétől az atyafit. — Nem kell nékem, vigye a fenébe, hisz ezért megesznek a fináncok, de alattomban azon járt az esze, hogy a mennykőbe, miként is kéne ezt jó olcsón megkaparítani. — Na de olcsón adom, hát ne ereszszen el. — Nem kell nékem még 5 frtért sem (lehetett vagy 15 frt értékű) menjen véle a pokolba. — Tudja mit Itzig Áron, vagy tudj' Isten hogy hivják, mondok én kendnek egy okos szót. Adjon érte 10 frtot, itt hagyom, s még a batyum is kendnek adom, hátha szüksége lesz még rá. — Mondtam már, hogy nem kell, de ha oly nagyon félti az irháját, hát Isten neki, adok érte 5 forintot, hogy ne mondja, na, itt egy smuciggal volt dolgom, pedig még ennyi is sok érte.